Színházi Élet, 1923. október 21–27. (12. évfolyam, 43. szám)
1923-10-21 / 43. szám
28 ———^m • SZÍNHÁZ 1 ÉLET 28 sétát hozó gályát. Uram fia s a hajó orrában a tulajdon fiaim ágát .. . Most már végleg eldőlt, hogy Árpádból szinész lesz. S amikor föllépett az Ősbudavárban, odasúgtam a feleségemnek : „Meglásd, ebből a kölyökből még nagy szinész lesz !" Jóslatom beteljesedett, mert tudtommal mai nap ő a legnagyobb termetű színész . .. SZÖLLŐSI JAKAB, magánzó Szöllösi Rózsinak, az Apolló Kabaré népszerű primadonnájának az apja újságot olvas, amikor meglátogatjuk. Úgy látszik, a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy a lánya színésznő. — Eleven, jókedvű kislány volt a Rózsi — ezt mondja, — szerették az iskolában és mindenütt. Hazajött az iskolából, gyorsan ledobta a könyveit és szaladt hozzám : „Papa, ma megint egyest kaptam !" „Miből ?" — „Énekből !" — és már akkor úgy kacagott hozzá, mint egy primadonna. Egyszer azzal lepett meg, hogy különórára iratkozott be. Meglepetten kérdeztem, hová, mert hiszen már amúgy is járt minden privátórára. „Különórára — a tánciskolába!" — nevetett a kis ördög, aki szívesen járt iskolába, de még szívesebben a tánciskolába, később pedig a sziniiskolába. Valóságos bolondja volt mindegyik iskolának. Szivarra gyújt Szőllősi bácsi és tovább olvassa a Pesti Hírlapot. * íme a papák. Eddig ők gyönyörködtek abban, amit a gyermekeikről írtak : most legalább a gyerekek olvashatnak a papájukról. Nekik úgyis ritkán lehet ilyen élvezetben részük. Váró Andor SZÖLLÖSI JAKAB Szöllösi Rózsi papája (Harsányi felv.) PÁRFŐM Írta : Kósa Lajos Az illat — minden. Az illat ébren szép, vagy gonosz álom. Az illat fény, vagy őszi bús ború. Az illat béke, vagy vad háború. Az illat első, drága ideálom Az illat — minden. Ibolyaillat : elmúlt ifjúság. Ibolyaillat : szűzi, szent tavasszal Bohó fájdalmak, miket nem vigasztal Semmi e földön : vérző és nehéz, Mert két leányszem más szemébe néz . Ibolyaillat : elmúlt ifjúság. A rózsaillat : forró nyári vágyak . Falu magánya, bágyadt nyári esték És ketten járunk kinn a hársfasorban . Zene, ha két szív ritmusokba dobban S ajkáról, mellyen meleg vér a festék. Csók, amely minden mézeknek izével Ér fel .. . — A rózsaillat : forró nyári vágyak — Liliomillat : a teste, jaj, a teste ! A teste, mely maga a gyönyör ; Mely gyötör, S halálra fáradni, melytől édes kin volt : A hűsfehér, bársonypuha sírbolt . Be jó is volt temetni száz éjjelen keblének ívelő dombjai alá a fejem És minden kínokat ! — Liliomillat : a teste, jaj, a teste I Orgona, szekfű, jázmin, gyöngy mrág És mind a többi többi illatok : Nektek köszönhetem, hogy itt vagyok. Hogy itt vagyok és meghalni sem vágyom Se harcmezőn, sem elsiratva ágyon. S talán dicsőség, tán őrület, vagy szégyen Én, szerelmese az illatoknak. Megfúlni szeretnék az Ő parfőmében ! — Mert az illat minden . . . -