Színházi Élet, 1924. február 10–16. (14. évfolyam, 6. szám)
1924-02-10 / 6. szám
6. szám XIV. évfolyam 1924 február 10-től február 16-ig Előfizetés ára: Budapesten és vidéken Negyedévre M 80.000. Hirdetések milimétersora 1200 korona Egyes szám ára: Budapesten és vidéken K «OOO, pályaudvaron K »500, Amerikában 15 cent, Ausztriában 7000 o. K MEGJELENIK HIRDEX VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 A jegypénztár telefonszáma: Kiadóhivatal: Erzsébet-kSnii Telefon: József 129—35 * József 121—72 * Telefon: József 121—73 JKL ÇLOg SZERKESZTŐ NKCZE SÁNDOR írók, emberek Irta: Herczeg Ferenc Kosi Jenő szerint : Az írók egyhasonlatosak a királyokhoz : kis a mesterségük a szenvedő A királyi hasonlatot sokfélen lehetne megfejteni. A kereskedő a tisztviselő, ha jól akarja magát is, szóval ha élni akar, előbb a Munkakabátjával együtt szögre ítja a munka emberét is, ez neki bként is csak külső, kellemetlen ,,éka. A király azonban akkor éli legintenzívebben a maga életét, mikor tetőtől talpig királynak érzi magát. Ha inkognitóban van, akkor úgy érzi, hogy álarc alá rejtette a maga igaz mivoltát. Úgy képzelem, minden királynak vannak Harun al Rasid féle hajlamai, de mindegyiknek fáj, ha nem ismerik tüstént meg az álruhában. Valahogyan így van az íróval is. Az író alapjában véve magában járó ember. Ez úgy értendő, hogy másféle emberekkel szívesen társul, más íróval azonban csak pajtáskodik, de benső barátság a legritkább esetekben szövődik köztük. Talán azért nem, mert az író az íróban nem az embert, hanem csak a figyelő agyvelőt érzi ; írókollegája nem az életet, hanem csak az élet kommentárját adhatja neki. Az író végre is parazita-természet, kiszívja az életből a kicsi és a nagy igazságokat, — de két pióca mit szívjon ki egymásból ? vad Egyszer azt olvastam, a délafrikai síkságokon egyes antilopok zebracsordákkal szoktak együtt járni. A költő is szívesen keveredik idegen emberek közé, ha egyébként a külső életszokásaik megfelelnek az ő ízlésének. Nálunk politikusok, újságírók és színészek társaságában találni a legtöbbet. Mind a három miliőbe körülbelül ugyanazok a motívumok csalják : a nyilvánosság reflektorfényében ragyogó lázas nagy embertömegek túl a munka, a rivaldán, az újból és újból megismétlődő izgalmak és meglepetések, a hatalom illúziója, végül a mozgékony és szabad szellemű társaság bája. Nálunk az írók nem igen váltak be, mint politikusok. Vigasztalódhatnak, hiszen Saint Beuve azt mondja róluk: „A megfigyelés metsző élessége, az erkölcsi felháborodás ereje, a tehetség lendülete kizárja a politikai óvatosságot és ügyességet." Ők ugyan az ellenkezőjét hiszik, de én már láttam költőt, aki minden szerkesztőnél jobban tudta, hogyan kellene megdöbbentően eredeti, izgatóan érdekes és páratlanul népszerű lapot olyat azonban, aki meg is csinálni, csinálta volna, még nem láttam. Miért is az író ? A persze. De hiszen az, amit dicsőségért, dicsőségnek szokás nevezni, nem egyéb, mint utalvány, melyet beváltanak az Élet.