Színházi Élet, 1927. február 20–27. (17. évfolyam, 8. szám)

1927-02-20 / 8. szám

10 színházi ÉLET Tíz év óta nem olvasta Csathó Kálmán a „Te csak pipálj Ladányi" című­ regényét s most Hevesi Sándor sürgetésére egy hónap alatt darabot irt belőle — Rózsahegyi Kálmánnak Volt né­kün­k egy régi, kedves lapunk, a „Vasárnapi Újság", abban kell­lát­tam­ gyakran ilyen interieuröket, mint amiilyen a Csathó Kálmán dolgozószobája. Vidéki kúriák, nagyúri kastélyok úri­szobája volt­ ilyen, azzal a különbséggel, hogy itt mégis több a könyv; a falak mentén, keményfapolcokoni mintegy 3500— 4000 kötet. De a virágos biedermeyer­kanapé, az öblös fotelek, a csillár, a vöröspo­sztós íróasztali, nem mai munka; patinás, tradíciós berendezés ez: egy magyar urnak, egy magyar íróna­k a Stúdiója. Mert Csathó Kálmánban ez két legjellegzetesebb vonás: magyar és ur­ a Egy magyar ur, akit ír. Még pedig ugy, ahogy kívüle csak kevesen. A magyar iro­dalom nagy hagyományai élnek benne és az írásaiban­­­ s ahogyan ő a magyar vilá­got, a magyar életet regényeiben, novel­láiban és színdarabjaiban megrajzolja, olyan is az élete: megható, szép, rom­an­tikus, derűs, ötletes, tiszta, lelkes költői... Ill­iît velem szemben az Íróasztalainál Csathó Kálmán és ha c­sak sejtené, hogy ilyen gondolatok forogna­k most a fejem­ben, rámi szólna keményen, hogy hagyjam a dicsérő jelzőiket és ne ve­le foglalkoz­zam, hanem ha már itt vagyok, beszél­jünk a pipázó Ladányiról, akit ő a szín­padra visz a jövő héten. Há­t beszélj­ün­k róla. De előbb hadd lás­sam, hogy miket irt Csathó úr arra nagy árkus papírra éppen, amikor beállí­a­tottam hozzá. Ezt irtja: VII. JELENET. Vajda Juli, Ferberné, Bédiné, Ghyczyné. — Mit ez? — mondom, — még csa­k mos­t íródik a hetedik jelenet? Hát hogyam lesz ebből premier a jövő héten? Csathó Kálmán nevetve világosít fel róla, hogy a „Te csak pipálj, Ladányi!" csa­k délelőttönként foglalkoztatja őt, ami­kor ott van a nemzeti színházi próbákon. Délután a Lilla érdekli csak­ a Csokonai Vitéz Mihály Lillája. Délután Csokonai darabját írja... É­s elmondja, hogy ebben a hetedik je­lenetben, amelyen­ érkezésem előtt kezdek­ meg éppen, milyen érdekes asszonyok szerepe­­lnek. Vajda Juli nem más, fiátul Lilla; őróla kapja címét is a darab, amely tehát nem „Csokonai" lesz, mint eddig hirdették, hanem ,,Lilla". Ferberné, Feriber szitásmesternek a felesége. Gráci leány, Kreutzer Terézia volt a leánykori neve és­­ Szinnyey József bátyánk nagyapja. Béldiné Fábián Jutva főkötővarrónő volt és verseiket irt. Több verseskönyve meg is jelent és hires a Gvadányival folytatott verses levelezése. A férje: csizmadiamester volt és városi szenátor. Ghyczy .J­óz­sef­né végül a komáromi al­ispán felesége. . . Ilyen kerülővel jutunk el mégis a pipáló Ladányihoz. Róla Csathó Kálmán a követ­kezőiket mondja: * — Az elmúlt ősszel bejelentettem Hevesi Sándornak, hogy nem leszek készen az idén a Csokonai-darabbal, ne számítson rája. Hevesi kénytelen­kelletlen tudomásul vette ezt, de már három nappal később rám üzent, hogy­ ott van a „Te csak pipálj, L­adányi!" Ő elolvasta a regényt; mi sem köny- C­sal­hó Kálmán a „Te csak pipálj, Ladányi" szerzője

Next