Színházi Élet, 1927. október 16–29. (17. évfolyam, 43. szám)

1927-10-16 / 43. szám

72 H. B. Vilma. LEVÉL: ön azt irta egyszer, hogy aki nem imádkozik, az gondoljon elalvás előtt egy pil­lanatra az édesanyjára ... én ezt a gondolatot megköszönöm önnek. VÁLASZ: Én pedig boldog vagyok, hogy az én gondolatom visszhangra talált az ön nemes megértő szivében. Tizenhét éves leány. LEVÉL: Hogy lehetne térhez menni ? VÁLASZ úgy hogy keres az ember egy ga­vallért, akiből Vőlegény lesz és aztán — mint pillangóból a hernyó — férj. Más metódust nem tudok. Zacsek, vagy nem Zacsek. LEVÉL: Nagyon tetszem egy fiúnak, de én ki nem állom. Hogyan „zóljak ki vele." VÁLASZ: Nem tudom mit csodáljak inkább, jeligéjének zengő, csilingelő muzsikáját, vagy harmatos, üde stílusát ? M. Ilonka. SZÍNHÁZI ÉL­E­T LEVÉL: Szerelmes vagyok egy fiúk­a . . . VÁLASZ: Kezdjük a dolgot ott, hogy ezt a szót, hogy szerelmes, ne válasszuk el a köze­pén, hanem fogjuk föl kivételesen egy szónak, továbbá a fiút, akibe szerelmes nagyságod, ne méltóztassék helyhatározó gyanánt kezelni. A többiről ráérünk későbben is beszélni. Feledés. LEVÉL: Miképp feledhetném el ő­t s miképp nyugodhatnék meg abba, hogy ami nincs, az nincs. VÁLASZ: Ugy hogy a lelkét megedzi ehhez az okos filozófiához. Látomás. LEVÉL: Versek: Oh, borzalom Gyakran Szemeidet gondolom s hajadat viselem én Ajkaim átkoznak emgem És sírnak Aztán zokogva hiába hívlak . . . VÁLASZ: Oh, borzalom. Liliom. LEVÉL: Csalódtam egy fiúba, most egy másik tetszik, de ebbe még nem vagyok szerelmes. Kérem tanácsát, legyek-e bele szerelmes, vagy nem ? ! VÁLASZ: ön jeligéül a liliomot választotta. Ez egy szép magasba törő fehér virág, amely a napsugár csókjára bimbózni kezd, aztán ki­tárja szirmait a maga teljes pompájában. Tud­tommal még egy liliom se kérdezte meg egy deresfejű írótól, hogy szabad-e neki virágozni, vagy nem ? Árkádia. LEVÉL: Versek. Ősz végén. Szeretem az erdőt. Egyedül. Nem szeretsz. VÁLASZ Ide iktatom két strófa rímeit. ,,Pusz­tulását, némaságát, hervadását, hullását, erdő, veszendő, élet, enyészet." Ezek nem rímek. Olyan versek, mint például ez: ,,Mondja kedves Árkádia, hol marad a kádencia ?" Rimaszombat. LEVÉL: Tizenhat éves vagyok, de már csa­lódott. Tan­ulás helyett szép osztálytársnőimmel foglalkozom ... ! VÁLASZ: ,,Miért nincs nekem egy ilyen drága, kis nagy reményekre jogosító fiam ?" Iduka. LEVÉL: Miért­­ tiltakozik ön az ellen a meg­szólítás ellen hogy „Bácsi ?" VÁLASZ: Semmiesetre sem a korom miatt, mert a korom szerint ez a megtiszteltetés rég megillet. De nem akarom ezt a komoly rovatot, a régi gyerekes mederbe terelni. Itt nem Pósa bácsi, vagy Pószi bácsi ízen és nem Oszkár bácsi mesél, itt Farkas Imre, egy tapasztaltabb ember vált néhány emberi szót fiatalabb embe­rekkel, akik kíváncsiak a véleményére. Ennyi az egész. Itt nincsenek atyám, bátyámok és néném öcsémek, szeretném ha e kis rovatban, mely nekem a legkedvesebb, Európa volna még Abel Frigyes most a bécsi „Faun Bunte Bühnen Bilder"-ben lép fel Grand Guignol szerepekben partnernőjével Thea Gítával, nagy sikerrel

Next