Színházi Élet, 1928. augusztus 12–18. (18. évfolyam, 33. szám)

1928-08-12 / 33. szám

82 A találkán nem tudtam megjelenni, mér­gesen, majdnem sírva kerültem vissza társaságomhoz. Persze a fiú nevét tudom, ő sem az enyémet, mert hát nem bemutatkozásnál nem értjük meg az el-a mormogott nevet, így ő őrzi az én brünni ifjúm most már az idők végéig az isme­retlen lány emlékkönyvét és én sohasem fogom megtudni, hogy milyen szép sza­vakat szánt nekem emlékül. Ica (Uzhorod): A HÁZASSÁGKÖZVETÍTŐ KUTYA Egy erdei lakban unatkoztam át a nyár telét, amikor ismét szokott sétautamra indultam. Gon­dolataimba merülve észre sem vettem, hogy tilos útra kerültem, amikor vad ugatással egy kutya rohamozott meg és szoknyámba kapasz­kodva vonszolt maga után. Kétségbeesetten si­koltoztam. Hirtelen egy karcsú fiatalember sie­tett elő, a tilos terület fiatal ura, végzett orvos, aki nemcsak a kutyától szabadított meg, hanem a horzsolásokat is kimosta és bekötözte. Nagyon összebarátkoztunk és attól kezdve mindennap találkoztunk. Most pedig már egyáltalában nem válunk el egymástól, mert — hála a derék Lux kutyának — férj és feleség lettünk. Putnoky M. SZÍNHÁZI ÉS TI­T A KÜLÖNÖS CIGÁNYASSZONY­ ­t barátnőm meg én szinte egyszerre vettük észre, hogy egy rokonszenves ifjú fikszí­oz ben­nünket a strandon. A nyár eleje olyan esemény­telen volt, igazán jókor jött ez a kezdődő kis kaland. Az ismerkedés drámai gyorsasággal tör­tént. Az ifjú egy levelet ásott el feltűnően a ho­mokba, mi a levelet kiástuk és azután egy kis csolnakbalesetet rögtönöztünk a vizén, mire az illető úr segítségünkre jött és bemutatkozott. Igazán elmés, kedves uri fiu volt. Mikor elváltunk a barátnőm felém fordulva elmondta, hogy más­nap egyedül lesz délután otthon, menjek hozzá vendégségbe. Ezt meg is ígértem. Másnap délután meghitt kettesben diskuráltunk éppen, a csendes villában, mikor egy sápítozó, ronda cigányasszony jött be az udvarba és erő­szakkal kártyát akart vetni. Nagyon megijedtünk, idegesen tuszkoltuk kifelé, amikor hirtelen elne­veti magát, ledobja kendőjét és a mi gavallérunk bújik ki a cigányasszony jelmezéből. Persze na­gyon mulattunk és ha már ott volt, teával is megkínáltuk. Bizony röpült az idő, busultunk, mikor alkonyat felé búcsúzni kellett tőle és rajta is látszott, hogy elfogult és zavart. Alig távozott a fiatalember, megdöbbenve vettük észre, hogy egy nagyon értékes ezüst hamutartó eltűnt. Nyilvánvaló volt, hogy csak ő vihette el. Így is volt. De két nap múlva visszaküldte a hamutárcát egy levél kíséretében, melyben bo­csánatot kért és leküzdhetetlen szenvedélyére hi­vatkozott. Nagyon busultunk, mert mi bizony másféle szenvedélyre számítottunk. T . Baba, Tiszafüred. A MEGVERT SÓGOR Négy évig nem voltam odahaza, mert főnökeimtől nem tudtam szabadságot kapni. Még a húgom eljegyzésére utazhattam haza, amiért azután meg sem is orrolt rám. Végre a nyáron kaptam két heti vakációt, aminek annál jobban meg­örültem, me­rt húgom esküvője már küszöbön állt. Nagy volt az öröm, hogy a megérkeztem, de mintha valami furcsa, érthetetlen, titokzatos viszony lett volna húgom és vőlegénye között. Délután strandon mulattunk, este is ott marad­ a tunk. Egyszerre csak látom, hogy hú­gom és vőlegénye eltűnnek. No, — gon­doltam — most utánuk megye­k és ki­hallgatom, micsoda titkuk van ? Bár ne lettem volna kíváncsi. Mert hallom, amint húgom szidja a vőlegé­nyét és kijelenti, hogy sohasem lesz az övé. A vőlegény viszont dühösen sze­mébe vágja, hogy állhatatlan, csapodár Haraszty Mici Pöstyénben nyaral (Atelier Vanek) Keleti Lilly Milánó mellett (Cortina d'Ampezzon)

Next