Színházi Élet, 1928. augusztus 12–18. (18. évfolyam, 33. szám)

1928-08-12 / 33. szám

83 SZÍNHÁZI É­L­E­T­ teremtés, aki naponta változtatja ízlését. Engem elöntött a méreg e sértegetés hallatáb­a és azon pillanatban neki ron­tottam a boldogtalan ifjúnak, akit ala­posan elvertem. Alig tudták kiszabadí­tani kezeimből. És akkor tudtam meg, hogy az leigész csak tréfa volt. Ők jól lát­ták, hogy leselkedem és ugratni akartak Meg akartak ijeszteni. Az ugratás kitű­nően sikerült, csak éppen visszafelé sült el. Mert szegény jövendőbeli igazán nem gondolta, hogy első sógorom találko­zásunk alkalmával ilyen alaposan meg­verem. L. Pál, Budapest AZ OROSZLÁN A férj egy közbenső állomásnál leszállt és mire Drezdába értünk, már jó barátságban vol­tam I". Käthe asszonnyal, aki megengedte, hogy villájában is felkeressem. Kétszer sem kellett mondania, másnap délután már ott voltam és a teát az illatos, félhomályos kis szalonban volna meg, ha hirtelen egy autó tülkölése ittuk nem zavart volna meg. — Meneküljön! — mondta őnagysága — a férjem! Egy pillanat s a szomszéd szobában termettem de abban a pillanatban a rémület és borzalom majdnem az eszemet vette el. Egy rettentő ször­nyeteg meresztette rám tüzes, villogó szemét. A félhomályban is felismertem, hogy egy orosz­lán. Az oldalán feküdt, és mereven nézett. Ab­ban a pillanatban már ki is ugrottam az ablakon. Majdnem megőrültem, nem értettem az esetet, betegen kerültem haza. Másnap tudtam meg, hogy őnagysága F. Käthe, volt állatszeliditő nő, aki egyik volt kedvenc oroszlánjának kitömött múmiáját őrizte a villá­ban. De én többé nem tettem oda be a lábamat! 4 Várják a hullámot . . . D . . . s Lajos, Budapest: Divatos baby-strandruha, Kissé szellős, mert nincsen ujja, A hossza jó, csak az a baj, hogy a szél néha félrefujja. (Munkácsi felv.) (Munkácsi felvétele a hullámfürdőről) 6*

Next