Színházi Élet, 1928. augusztus 12–18. (18. évfolyam, 33. szám)
1928-08-12 / 33. szám
83 SZÍNHÁZI ÉLET teremtés, aki naponta változtatja ízlését. Engem elöntött a méreg e sértegetés hallatába és azon pillanatban neki rontottam a boldogtalan ifjúnak, akit alaposan elvertem. Alig tudták kiszabadítani kezeimből. És akkor tudtam meg, hogy az leigész csak tréfa volt. Ők jól látták, hogy leselkedem és ugratni akartak Meg akartak ijeszteni. Az ugratás kitűnően sikerült, csak éppen visszafelé sült el. Mert szegény jövendőbeli igazán nem gondolta, hogy első sógorom találkozásunk alkalmával ilyen alaposan megverem. L. Pál, Budapest AZ OROSZLÁN A férj egy közbenső állomásnál leszállt és mire Drezdába értünk, már jó barátságban voltam I". Käthe asszonnyal, aki megengedte, hogy villájában is felkeressem. Kétszer sem kellett mondania, másnap délután már ott voltam és a teát az illatos, félhomályos kis szalonban volna meg, ha hirtelen egy autó tülkölése ittuk nem zavart volna meg. — Meneküljön! — mondta őnagysága — a férjem! Egy pillanat s a szomszéd szobában termettem de abban a pillanatban a rémület és borzalom majdnem az eszemet vette el. Egy rettentő szörnyeteg meresztette rám tüzes, villogó szemét. A félhomályban is felismertem, hogy egy oroszlán. Az oldalán feküdt, és mereven nézett. Abban a pillanatban már ki is ugrottam az ablakon. Majdnem megőrültem, nem értettem az esetet, betegen kerültem haza. Másnap tudtam meg, hogy őnagysága F. Käthe, volt állatszeliditő nő, aki egyik volt kedvenc oroszlánjának kitömött múmiáját őrizte a villában. De én többé nem tettem oda be a lábamat! 4 Várják a hullámot . . . D . . . s Lajos, Budapest: Divatos baby-strandruha, Kissé szellős, mert nincsen ujja, A hossza jó, csak az a baj, hogy a szél néha félrefujja. (Munkácsi felv.) (Munkácsi felvétele a hullámfürdőről) 6*