Színházi Élet, 1929. február 17–23. (19. évfolyam, 8. szám)
1929-02-17 / 8. szám
Az anyakönyv az ifjú pár és a tanuk autogramjaival A házasságok az égben öttetnek Novella, amelynek Szokolay Olly és Harmath Imre a hősei i. A Király utca 100. szám alatt egy aranyfácán ágaskodott harmincegynéhány évvel ezelőtt a kapu fölött. Az aranyfácán a házban levő vendéglő szimbólumaként bámult a Lövölde-tér felé és illő tisztelettel fogadta a Fasorból érkező gummirádlisokat, amelyek az Aranyfácán vendégeit hozták a liget felől a jószagú tavaszi estében. A kerthelyiségben égtek a lámpák és a virágzó olajfák alatt a fehér asztalok mellett díszes vendégkoszoru fogyasztotta a fiatal libát és a márciusi sört. A pincérek közül egy tizenhároméves, bámulószemü gyerek lábatlankodott: Imre, a vendéglős kisfia. A vendéglő tejjel-mézzel folyó Kánaánja tizenhárom esztendeig a gyerek minden kívánságát teljesítette és ekkor, váratlanul, mint derűs égből a villám, rászakadt a megpróbáltatás a kis fiúra. Egyetlen hét alatt elvesztette édesanyját, édesapját és egyetlen testvérét és amikor távoli rokonok visszatámogatták a temető virágos sírhantjai mellől a városba, úgy állott egyedül a világon, mint egy fűszál a réten, akire csak az Úristen vigyáz. És miután mégegyszer felnézett a Király utcában a bucsu könnyes pillantásával az aranyfácán képére, lassan elindult egy belvárosi ház felé, amelynek tábláján ott virított a név: Dr. Erős Béla műépítész. Tudniillik ezt az urat nevezte ki az árvaszék az egyedül maradt gyerek gyámjául. Megilletődve, szepegve állott a kis árva :az idegen úr előtt, az iroda félhomályos csendjében, amikor rázördült a gyám. 38 — Hogy is hívnak kisfiam? — Harmath Imrének — hangzott a felelet. És a gyám néhány barátságos mondat után beíratta egy kereskedelmi iskolába és évek múlva, zsebében az érettségi bizonyítvánnyal beprotezsálta gyakornoknak a Frankl A. Hermann céghez a gyámfiát. Harmath Imre elfoglalta a gyakornoki állást. Pár hónapig küzködött a hivatalban, aztán egyszer elolvasta a Rákosiiskola hirdetését, amelyben az új színiiskolai tanév kezdetét jelentették be és felvette ünneplő ruháját, elment a felvételi vizsgára. Hallatlanul drukkolt, amikor ki kellett állnia a pódiumra Rákosi Szidi jóságos szeme elé és elszavalta a Tüzeket. A próba várakozáson felül sikerült, felvették tandíjmentes növendéknek a színiiskolába. A sikeres próba után a fiatal színinövendék tiszteségtudóan elment a gyámjához is és bejelentette, hogy pályát változtatott. A gyám, mint ahogy az ilyen romantikus novellákban ez mindig tenni szokott, éktelen haragra gerjedt: tör. Én egy gyakornoknak vagyok gyámja és semmiféle színiiskoláról nem a vagyok hajlandó tudomást venni. És ettől a perctől fogva a gyám nem ismeri többé a gyámfiát. Másnap megkezdődött a rettenetes szegénység korszaka. A fiatal szininövendék Király Színház öltözőjében lakott, növendéktársai minden este előadás után alázárták az ajtót és reggelenként valamelyik visszaszökött, hogy kieressze „lakásából" Harmath Imrét.