Színházi Élet - 1931/22. szám

tekinteni, ami pedig az én őseimet illeti. . . SIR GEORGE: Tudom, Dédatyád Beardsley Jakab Ágoston volt és üknagyatyádat a trafal­gari ütközetben koncolták fel. Sajnos, már eszik akkor, amikor megalapította a családo­dat... LADY (meghőköl): George! SIR GEORGE: Na jó, jó, lelkem, hagyjuk abba. Én nagyon meg tudom érteni, hogy neked borzasztó rosszul esik, hogy az őseid kastélyában most egy amerikai olajgyáros lakik .­. . LADY: Bizony, ez se történhetett volna meg velem abban az időben, amikor még Lady Beardsley voltam. Gyere Robyt (Végig­méri Sir Georget, aztán elmegy Robyval.) LUMLEY (az elszontyolodott Sir George­hez, kedvesen): Ne busulj, papa. Ne vedd úgy. Nagyon ideges szegény. 4. JELENET Jim, majd Lumley JIM (balról jön, teleaggatva csomagokkal. Görkorcsolya van a hibán, a színpad köze­pére érve megbotlik valamiben és az összes csomagokat elejti, maga is lepottyan. Meg­vakarja a fejét és körülnézve a csomagjai romjain, busán sóhajt fel): Hát ezt elintéz­tem . .. LUMLEY (balról jön): Mi történt veled, Jim? JIM (ülve): Semmi. Csak elhelyezkedtem itt egy kicsit. LUMLEY: Ó, te szerencsétlen. Remélem, nem fáj semmit? JIM: De sajnos igen. Az a nagy csomag ott nagyon fáj nekem. Abban ugyanis befőttes­üvegek voltak. Isten nyugosztalja őket. LUMLEY: Ajjé. Ezt el kellene dugni vala­hová, hogy a mama m­eg ne lássa, úgyis dühös rád. Agyonkerestelte már miattad az egész házat. Hol voltál ilyen soká? JIM: Na Istenem, akadt egy parányi dol­gom. Feladtam egy sürgönyt, amit Roby bizott rám, újra töltöttem a rádióakkumu­látort, amit a szakácsnő bizott rám, vettem olajat a Roby motorbiciklijébe, neked meg­hoztam a bélyegeket és azonkívül elintéztem a néni komisszióit, voltam­ a cselédszerző­jénél, vettem egy félfont vajat, egy kiló cso­koládét, két új fürdősapkát, egy skatulya tenniszlabdát, kétszersültet, vadászpokrócot és ezeket a szegény, szelegény befőttesü­ve­geket. (Nagyon sajnálja az üvegeket.) LUMLEY: Te boldogtalan! Mindig és min­dent csak másnak. Magadnak soha semmit?! Paplant, matracot elsőrendü kivitelben $ fl, g p | KáPOllf p»II]«noemester Budapest, VIII., Márta Terézia­tér 16. Telefon: 1. 460-66 Speciális pehely­paplananyagok nagy raktára. JIM: Dehogynem. Magamnak is elintéztem valamit. (Feláll.) Képzeld, benn jártam a bácsi klubjában és hoztam magamnak egy csomag kitűnő, vászonból készült ócska bridgekártyát. LUMLEY: Kártyát? Minek az neked? JIM: Minek? (Büszkén emeli fel a lábát.) Látod itt ezt a lyukat a talpamon? LUMLEY: Látom. JIM: Nahát ez a lyuk mától fogva volt­nincs. Odateszek egy ilyen remek, kemény, szinte elszakíthatatlan kártyát.. . Megjegy­zem, adhatnál egy tanácsot. . . LUMLEY: És pedig? JIM: Milyet tegyek rá, pikket vagy treffet? Azt hiszem, a pikk erősebb szín, mint a treff. LUMLEY: Hidd el Jim, én szívesen vennék egy pár új cipőt, csak volna valami kis pénzem. JIM: Hát miért nem házasodsz meg? A néni mindig úgyis azt mondja, hogy az az egyetlen reménye, hogy ti ketlen elvesztek majd valami irgalmatlan gazdag lányt. . . LUMLEY: Tudod mit, házasodj meg in­kább te gazdagon. A család is kinn lenne a vízből, meg te is. JIM: Én? Hogy én házasodni próbáljak? Ezekkel a cipőkkel? Ezzel a ruhával? Hiszen, ha én rendes holmit vehetnék, ha énnekem annyi pénzem volna, hogy megházasodhas­sam, akkor nem volna az a pénz, amiért én megházasodjak! (Be a csomagokkal a házba.) 5. JELENET LUMLEY (egyedül): Az ördög vigye el... Én igazán nem tudom, miért megy nekünk ilyen rosszul, mikor ugyanezzel a fáradság­gal jól is mehetne . .. PHILLYS (balról jön): Na, mi az, Lumley, mért nem jön?... (Ránéz.) Na, mit lógatja úgy az orrát? LUMLEY: Tudja Isten. Van az úgy néha, hogy az ember legjobban szeretne kiszaladni a világból... Én azt hiszem, el kellene utazni innen, az az egy talán még segítene rajtam . .. PHILLYS: Gondolja? LUMLEY: Meg vagyok róla győződve. Sőt magának is a legmelegebben ajánlhatom. 1. Lumley és l'hillys, majd lányok és fiuk LUMLEY: Van az úgy, hogy valami tán Szörnyű mód Meggyötöri S ugy érzed, h­ogy most igazán Mindened Összetört. PHILLYS: Hogy bús pusztaság Lett e nagyvilág. LUMLEY: Ilyenkor menj utazni, itt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék