Színházi Élet, 1931. május 24–30. (21. évfolyam, 22. szám)
1931-05-24 / 22. szám
m egy fiók az íróasztalomban, abban fiókban egy skatulyám, az a skatulya teli van pénzzel. Soha betörő nem tisztelt meg. Erről a pénzes skatulyáról nem tudtuk. Nincs is bezárva az a fiók. Én nem éltem a pénzemet. Pedig az csupádon csupa ezüst, az a pénz a skatulyámban. Sokszor el kellett mosolyodnom a gyalázatos pénzzavaraim közt; eszembe jutott, hogy egy jó marék ezüstöm van, a szeme közé vághatom, aki azt mondja, hogy kódus vagyok. Pengő, az igaz, nincs a kincses-skatulyában. Abban csak ezüst frank van, meg ezüst márka, meg shilling (angol), meg sixpence, meg van benne rubel, görög dinár (vagy hogy hívják), meg azután bécsi schilling, pezeta, svájci frank (történelem előtti), meg olasz, meg portugál ezüstpénz. A világon jártam, keltem, idegen életet leheltem, azzal is beteltem. Hazajövet a zsebemben egypár ezüstöt leltem. Meg nickelt, meg bronzot. Idegen aprót. A bronzot, nickelt elszórogattam, az ezüstjét eltettem emlékbe. Eltesz az ember névjegyeket is, meghívókat is, virágos vacsora? névkártyákat, meg operajegyet, meg koncert-programmot, meg mindenféle bolond tárgyacskát, egy-egy ünnep, élmény, hangulat emblémáit. Majomság, gyerekség, jó kis