Színházi Élet, 1932. szeptember 25–október 1. (22. évfolyam, 40. szám)

1932-09-25 / 40. szám

és a hangversenybe csakhamar belevegyül a verklit forgató legény hangja, aki a szöveget énekli.) VERKLIS LEGÉNY (színfalak mögött): Nem lehet azt parancsolni senkinek, Hogy azt szeresse, kit a szive nem szeret! Amig lesz egy piros rózsa, Amig lesz egy magyar nóta, Felejteni parancsszóra nem lehet! (A zene, az ének mindjobban erősödik is eközben megy fel a függöny.) Misi, majd 1. JELENET Pemeténé, végül Szilárd _ MISI (11—15 éves kis gimnazista, az egyik ablakpárkányon áll és tele tüdővel fújja együtt az énekessel): Amíg lesz egy piros rózsa, Amíg lesz egy magyar nóta, Felejteni parancsszóra Nem lehet! PEMETÉNÉ (öreg szakácsnő, mérgesen be balról): Micsoda éktelen gyalázatosság ez már megint?! A végén még majd kitesznek a lakásból! MISI: Ne morogj, Pemete néni! Te egy jó tündér vagy és egy jó tündér nem morog. Különben is most másról van szó! (Pózba áll, ünnepélyesen.) Édes, drága, jó Pemete néni! PEMETÉNÉ: Jaj, mennyi kell? MISI: Kettő. Kettő pengő. A vasárnapi meccsre! Adsz? PEMETÉNÉ: Kérjen a kismamától, ő a családfenntartó! MISI (legyint): Meccsre? A kismama? Úgy ismered? (Hirtelen.) De talán a papának van!... PEMETÉNÉ: A papának? (Legyint.) Úgy ismeri? Ha csak az én utolsó ötpengősöm amit reggel elkért, meg nem fiadzott nála. ( Csengetés.) MISI (ijedten): Ez a kismama! (Könyvet kap elő, tanulni kezd.) Hős vértől pirosult gyásztér!... PEMETÉNÉ (indul): Most rágyött a szor­galom, ugy­e? (Jobbra el.) 2. JELENEIT Misi, MISI (elkeseredetten Szilárd tanul): SZILÁRD (be, nagyon elegáns, finomkodó, monoklis öreg úr): Szervusz Misikém! MISI (lecsapja a könyvet): Jaj! Csak te vagy az, papa?! AláfldMny szelufiiw Aki 13 darab szelvényt beküld a kiadó hivatalnak s bélyegben, vagy Coupon-reponse Internationalban (Nemzetközi válaszdíjszelvény) mellékel 80 Aliért, az megkapja a Színházi Élet negyedéven­ként megjelenő ajándékregényét. 106 SZILÁRD: Mit csinálsz Ram, tanulsz, ta­nulgatsz? MISI: Most hagytam abba, már úgy fáj a szemem... SZILÁRD: Vigyázz fiam, meg ne erőltesd magad. (Legyint.) Tanulás... Szerencse kell az élethez fiam, nem tanulás. Én is tanul­tam eleget... mégis a földrajz miatt buktam el. (Sóhajt.) Szegeden volt árviz, Pesten volt lóverseny és mégis Sopron mellett úszott el a birtokom... E pillanatban annyi összvagyo­nom nincs, hogy megvehetném a Pesti Képes­lap új számát, pedig ma van benne a nagy keresztrejtvény-derby győzteseinek névsora! (Hirtelen.) Te... talán Stanicéktól lehetne kérni! Az ilyen főpincérnél mindig kell, hogy legyen aprópénz. MISI: A kismama megtiltotta, hogy köl­csön kérjünk! SZILÁRD (felháborodva): Meg-til­ tot-ta? Nahát, ez már sok! Majd én beszélek vele! Csak jöjjön haza! MISI (tüzelj): Beszélj vele, papa! SZILÁRD: Mégis csak hallatlan! Azért mert ő nem ér rá, én ne fejthessek kereszt­rejtvényt! Ne tudhassam meg, nyertem-e? MISI: És én ne mehessek meccsre? SZILÁRD: Ez a hála, mert még kézi­munkázni is segítek neki! MISI: Én meg este meghámozom az almá­ját?! SZILÁRD: Nem hímezünk többé! MISI: Nem hámozunk! SZILÁRD: Elég volt a zsarnokságból! MISI (felugrik a díványra): Éljen a for­radalom! (Csengetés.) SZILÁRD (hirtelen suttogva): Er­ ő! MISI (ugyanúgy): SZILÁRD (gyorsan): A kismama! Nekem ilyenkor el kell mennem! MISI: Nekem is! SZLÁRD: De én a fürdőszobán keresztül megyek. MISI: Én is! * SZILÁRD: Hát akkor... lógás gyermekem! (Mindketten gyorsan el.) 3. JELENET Ilona majd Pemeténé ILONA (édes, friss fiatal lány, előzenére be): Zavart vagyok ma, szavamra, Kimondanám, ha szabadna! Szivem dobog... De szép... Ez bolond dolog, Olyan csodás a tavasz ma-Szegény szivem megzavarta. Sötét veszély ez, Nagyon feszélyez még. Kié lesz, jaj a csacska szivem kié leszi Ki szőrit majd forrón szivéhez? Ki lesz majd az a nagy ő? Milyen lesz,

Next