Színházi Élet, 1934. április 1–7. (24. évfolyam, 15. szám)
1934-04-01 / 15. szám
a Shaw elragadó mosollyal — ismerem dolgait, a Capillaria olyan jó, hogy akár én is írhattam volna. A hordár jelentkezett: — Hova vigyem a nagyságos úr poggyászait?Shaw megértette miről van szó. Karinthyt kérte fel tolmácsnak. — Mondja meg neki, hogy csak a nagy kofferre vigyázzon. A kicsit senki sem fogja ellopni, mert abban a legújabb angol szépirodalom termékei vannak. Már a vonaton megkísértettem velük útitársaimat, feltűnő módon otthagytam őket a pamlagon, de senki sem nyúlt utánuk. A primadonna kocsijához kalauzolta az írót. Gyors iramban robogtak végig a Rákóczi úton és a Körúton. Shaw érdeklődéssel nézte a várost. — Sokat hallottam már Budapestről, de ilyen szépnek nem képzeltem. Megérkeztek a Vígszínházhoz. — Szóval itt adták a Szénásszekeret és a Cleopatrát? — kérdezte Shaw. Ágai végigkalauzolta a színházban. A világhírű írónak minden tetszett. Hirtelen az órájára pillantott: — De most már búrcsúzom is, mert meg akarom látogatni régi kedves fordítómat és barátomat, Hevesi Sándort. Ágai sajnálkozott. — Mit hagy nekem emlékbe? — Ezt! — mondta Shaw és lerántotta lengő szakállát. A meglepett színésznő előtt egy szakálltalan Shaw állt, aki hozzáfogott, hogy megszabaduljon bozontos szemöldökeitől is. Solymossy Sándor, az Operettszínház tagja tréfálta meg Pestet Bernard Shaw maszkjában. Fogadást kötött néhány barátjával, hogy áprilisi tréfából tökéletesen megjátssza a világhírű angol írót. — Nekem azért egy kissé gyanús volt a dolog — mondta Agai. — Miért? — Tudja Isten, a maszk hibátlan volt, az angol beszéd is tökéletes, csak Shawhoz képest túlságosan udvariasnak találtam. Nem volt elég goromba... Shaw-imitátorok, vigyázat. Shaw akkor tökéletes, ha goromba. (László fotó) — Szóval itt játszották a Claopatrát? — Ne haragudjon, nagyságos asszony, de a saját szakállamra nem jött volna ki elém a pályaudvarra Ágai Irén és Solymossy Sándor