Színházi Élet, 1934. április 1–7. (24. évfolyam, 15. szám)

1934-04-01 / 15. szám

a Shaw elragadó mosollyal — ismerem dolgait, a Capillaria olyan jó, hogy akár én is írhattam volna. A hordár jelentkezett: — Hova vigyem a nagyságos úr poggyászait?­­Shaw megértette miről van szó. Karint­hyt kérte fel tolmácsnak. — Mondja meg neki, hogy csak a nagy kofferre vigyázzon. A kicsit senki sem fogja ellopni, mert abban a legújabb angol szépirodalom ter­mékei vannak. Már a vonaton meg­kísértettem velük útitársaimat, fel­tűnő m­ódon otthagytam őket a pam­lagon, de senki sem nyúlt­ utánuk. A primadonna kocsijához kalau­zolta az írót. Gyors iramban robogtak végig a Rákóczi­ úton és a Körúton. Shaw érdeklődéssel nézte a várost. — Sokat hallottam már Budapest­ről, de ilyen szépnek ne­m képzeltem. Megérkeztek a Vígszínházhoz. — Szóval itt adták a Szénásszeke­ret és a Cleopatrát? — kérdezte Shaw. Ágai végigkalauzolta a színházban. A világhírű írónak minden tetszett. Hirtelen az órájára pillantott: — De most már búrcsúzom is, mert m­eg akarom látogatni régi kedves fordítómat és barátomat, Hevesi Sándort. Ágai sajnálkozott. — Mit hagy nekem emlékbe? — Ezt! — mondta Shaw és lerán­totta lengő szakállát. A meglepett színésznő előtt egy szakálltalan Shaw állt, aki hozzá­fogott, hogy megszabaduljon bozon­tos szemöldökeitől is. Solymossy Sándor, az Operettszínház tagja tré­fálta meg Pestet Bernard Shaw maszkjában. Fogadást kötött néhány barátjával, hogy áprilisi tréfából tökéletesen megjátssza a­­ vilá­ghírű angol írót. — Nekem azért egy kissé gyanús volt a dolog — mondta Agai. — Miért? — Tudja Isten, a maszk hibátlan volt, az angol beszéd is tökéletes, csak Sh­awhoz képest túlságosan ud­variasnak találtam­. Nem volt elég goromba... Shaw-imitátorok, vigyázat. Shaw akkor tökéletes, ha goromba. (László fotó) — Szóval itt játszották a Claopatrát? — Ne haragudjon, nagyságos asszony, de a saját szakállamra nem jött volna ki elém a pályaudvarra Ágai Irén és Solymossy Sándor

Next