Színházi Élet - 1936/36. szám

A színész bizonyos fokig egész életén át gyerek marad. Játszik. Talán ezért irigylik annyira a nézők. * A héten valóságos gyerekszobát ren­deztek be maguknak a színészek a Hun­nia egyik stúdiójában. A­»Nászút féláron« játékgyári jelene­tei készülnek. A falakon körül, példás rendben, álomszerű játékok. Repülőgé­pek, babák, majmok, vitorláshajók, vo­natok, amelyek szédületes sebességgel ro­hannak, várkastélyok, bohócok és titok­zatos készülékek, amelyek gombnyomás­ra megelevenednek. Szóval rém izgalmas dolgok, maga a meseország. Aki elszabadult a felvevőgép elől, az rohant játszani. A játékgyárból minden felvétel után gyerekszoba lett. A­gay Irén maga köré rakta a babákat és ruhát varrt nekik. Reggel magával hozta a tavalyi estélyi ruháját és most rászabja a babákra. Jól áll nekik, hi­szen nem sokkal vékonyabbak, mint Ágay. Erdélyi Miéi a csudás kastélyok között válogat magának. Sorba felnyitja tete­jüket és benéz a szobákba. Nagyon jó szíve van. A várkisasszony szobájába becsempész egy testőrkapitányt, az őisz­apát pedig felülteti a hárommotoros re­pülőgépre. A biztonság kedvéért letöri a repülőgép egyik szárnyát. — Also los ! Indulás ! Mehet ! — Mi tör­tént itt ! Verebes Ernő átvette a rendező szerepét és indulást vezényelt, de ne­m­ a felvételre, hanem az expressz versenyre. Két tízméteres sínpár fut körben egy­más mellett az egyik sarokban. Székely István és Jávor Pál éppen indítják a két versenyvonatot. A két kis­vasút villámsebesen rohan az alagutak és viaduktok között. A­pa- Amikor a rendező le játszik Erdélyi Mici és Székely István (Foto Faludi-Luz)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék