Színházi Élet, 1938. június 4. (28. évfolyam, 24. szám)

1938-06-04 / 24. szám

háziúr, megvásároltam a villát és illen­dőnek tartottam minden lakómnak be­mutatkozni. A gyönyörű szőke asszony a világ legbájosabb mosolyával kö­szönte meg a bemutatkozást, majd teá­val, konyakkal marasztotta vendégét, ki töviről-hegyire megnézte a lakást, gyö­nyörködött a pompás szobákban, a re­mek kilátásban s mikor végre este­felé indulni készült, kissé bátortala­nul megkockáztatta a kérdést: hátha együtt vacsorázhatnánk. A gyönyörű szőke igent mondott, a vacsora haj­nalig tartott s másnap az új háziúr látogatása megismétlődött, sőt a va­csora is és azontúl megismétlődött mind a kettő mindennap. Egy hét múlva a szőke elvált asszony a sűrű együtt­létekből joggal következtethetett már egy esetleges küszöbön álló eljegyzésre, annál is inkább, mert utolsó látogatása alkalmával a szeretetreméltó új háziúr mondani akart valamit, már bele is kez­­dett a mondanivalóidba, de aztán hir­telen meggondolta magát, elhallgatott s a sürgető nos-nosra azt válaszolta: — nem, majd inkább levélben! Elképzel­hető, hogy a gyönyörű asszony milyen szívdobogva várta, a másnapi levelet, amely délben meg is érkezett óriási vi­rágbokrétával. Itt a vallomás, itt a megkérés! — ujjongott a hölgy s fel­tépte a levelet, amelyben sűrű bocsánat­kérések kíséretében az állt írva, hogy az új háziúr bármennyire is sajnálja, de sűrű látogatásai során rájött­­ arra, hogy a hölgy lakása a legjobb beosztású és a legszebb kilátású az egész villában s így a négyszobást a következő év­negyedre felmondja, mert ő azért vett villát, hogy megfelelő lakása legyen Budapesten, s­aját otthona, miután mind­untalan felutazásai közben nagyon meg­unta már a hotel-életet. Pont, vége a történetnek, amelyből az a tanulság, hogy így jár az, aki a lakástűznézőt összetéveszti a háztűznézővel — adieu! Tatz László, Hongkongban élő magyar festő­művész portréja Sándor Tiborné Wertheimer Györgyiről Dr. R­adna­y Pál András eljegyezte Balázs Évát (Foto Geréb Boris­ foto)

Next