Színházi Élet - 1938/43. szám

40 vay­lie festőnek készült és festő ii­­ a színpadon Írta: KELLER ANDOR Ráday Imre mostanában majdnem minden este elmondja a Vígszínház­ban, az Orvos dilemmájában, Dube­dat biblikus csengésű örökéletű nagy vallomását: — Hiszek Michel Angeloban, Ve­lasquezben és Rembrandtban, a vo­nalak hatalmában és a színek misz­tériumában, az örökkévaló szépség­ben, amely megvált bajainktól. A művészet, hivatásában, mely ezt a­­két kezemet megáldotta. Amen. Igen, Ráday Imrét megajándé­kozta a sors azzal a keggyel, hogy a világirodalom egyik legköltőibb sze­repét, Dubedat figuráját alakíthat­ja. De érdekes, hogy Ráday — kü­lönösen az utóbb­bi időben — több­ször játszott festőt. Legutóbb a Te­rézkörúti Színpadon a Megsértették a minisztériumot című bohóságban is rajzolóművészt játszott. A Víg­színház szilveszteri kabaréjában Muráti Lilivel való párjelenetében ugyancsak festő volt. Mégpedig olyan, hogy Marget sem álmodhatta stílszerűbbnek ; bársony­kabátban, kis kecske­szakállal, dús fekete szemöldökkel, bozontos művészhajjal, elomló Lavalliere nyakkendő­vel »vette« a szerepet. Az orvos dilemmájá­ban is és legutóbb a Te­rézkörúti bohóságban is rajzolnia kellett a színpadon. A bohózat­ban Muráti Lilit, az »Orvos dilemmájá«-ban Vértes Lajost. Ráday egyszer sem tért ki a feladat elől: minden este újra és újra leraj­zolta Muráti Lilit, most pedig Vértest. A rajzok kitűnően sikerültek. A kollégák álmélkodtak, Ráday pedig kicsit meg­hatottan vallotta be: — Hát nem tudjátok? Festőnek készültem. * Próba van a Vígszín­házban. A szünetben kinn ülünk a társalgó­ban. Vidám uzsonnázás, ugratások, élénk diskur­zus. Félreülünk az egyik sarokba. — Igen, — mondja Ráday — festőnek ké­szültem. Már diákko­romban az volt az ál­mom­, hogy kimenjek a természetbe vászonnal, Ráday mini festő ecsettel és palettával és (Párházy fotó) megörökítsem azt a cso-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék