Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)
1938-10-15 / 43. szám
üaglie festőnek készült és festő is a színpadon írta: KELLÉR ANDOR Ráday Imre mostanában majdnem minden este elmondja a Vígszínházban, az Orvos dilemmájában, Dubedat biblikus csengésű örökéletű nagy vallomását: — Hiszek Michel Angeloban, Velasquezben és Rembrandtban, a vonalak hatalmában és a színek misztériumában, az örökkévaló szépségben, amely megvált bajainktól. A művészet, hivatásában, mely ezt a két kezemet megáldotta. Amen. Igen, Ráday Imrét megajándékozta a sors azzal a keggyel, hogy a világirodalom egyik legköltőibb szerepét, Dubedat figuráját alakíthatja. De érdekes, hogy Ráday — különösen az utóbbibi időben — többször játszott festőt. Legutóbb a Terézkörúti Színpadon a Megsértették a minisztériumot című bohóságban is rajzolóművészt játszott. A Vígszínház szilveszteri kabaréjában Muráti Lilivel való párjelenetében ugyancsak festő volt. Mégpedig olyan, hogy Marget sem álmodhatta stílszerűbbnek ; bársonykabátban, kis kecskeszakállal, dús fekete szemöldökkel, művészhajjal, bozontos elomló Lavalliere nyakkendővel »vette« a szerepet. Az Orvos dilemmájában is és legutóbb a Terézkörúti is rajzolnia bohóságban kellett a színpadon. A bohózatban Muráti Lilit, az »Orvos dilemmájá«-ban Vértes Lajost. Ráday egyszer sem tért ki a feladat elől: este újra és újra minden lerajzolta Muráti Lilit, most pedig Vértest. A rajzok kitűnően sikerültek. A kollégák álmélkodtak, Ráday pedig kicsit meghatottan vallotta be: — Hát nem tudjátok? Festőnek készültem. * Próba van a Vígszínházban. A szünetben kinn ülünk a társalgóban. Vidám uzsonnázás, ugratások, élénk diskurzus. Félreülünk az egyik sarokba. — Igen. — mondja Ráday — festőnek készültem. Már diákkoromban az volt az álmom, hogy kimenjek a természetbe vászonnal, Ráday mini festő ecsettel és palettával és (Pálházy fotó) megörökítsem azt a cso- 40