Színházi Élet, 1938. október 15. (28. évfolyam, 43. szám)

1938-10-15 / 43. szám

üag­lie festőnek készült és festő is­­ a színpadon írta: KELLÉR ANDOR Ráday Imre mostanában majdnem minden este elmondja a Vígszínház­ban, az Orvos dilemmájában, Dube­dat biblikus csengésű örökéletű nagy vallomását: — Hiszek Michel Angeloban, Ve­lasquezben és Rembrandtban, a vo­nalak hatalmában és a színek misz­tériumában, az örökkévaló szépség­ben, amely megvált bajainktól. A művészet, hivatásában, mely ezt a­­ két kezemet megáldotta. Amen. Igen, Ráday Imrét megajándé­kozta a sors azzal a keggyel, hogy a világirodalom egyik legköltőibb sze­repét, Dubedat figuráját alakíthat­ja. De érdekes, hogy Ráday — kü­lönösen az utóbbibi időben — több­ször játszott festőt. Legutóbb a Te­rézkörúti Színpadon a Megsértették a minisztériumot című bohóságban is rajzolóművészt játszott. A Víg­színház szilveszteri kabaréjában Muráti Lilivel való párjelenetében ugyancsak festő volt. Mégpedig olyan, hogy Marget sem álmodhatta stílszerűbbnek ; bársony­kabátban, kis kecske­szakállal, dús fekete szemöldökkel, művészhajjal, bozontos elomló Lavalliere nyakkendő­vel »vette« a szerepet. Az Orvos dilemmájá­ban is és legutóbb a Te­rézkörúti is rajzolnia bohóságban kellett a színpadon. A bohózat­ban Muráti Lilit, az »Orvos dilemmájá«-ban Vértes Lajost. Ráday egyszer sem tért ki a feladat elől: este újra és újra minden leraj­zolta Muráti Lilit, most pedig Vértest. A rajzok kitűnően sikerültek. A kollégák álmélkodtak, Ráday pedig kicsit meg­hatottan vallotta be: — Hát nem tudjátok? Festőnek készültem. * Próba van a Vígszín­házban. A szünetben kinn ülünk a társalgó­ban. Vidám uzsonnázás, ugratások, élénk diskur­zus. Félreülünk az egyik sarokba. — Igen. — mondja Ráday — festőnek ké­szültem. Már diákko­romban az volt az ál­mom­, hogy kimenjek a természetbe vászonnal, Ráday mini festő ecsettel és palettával és (Pálházy fotó) megörökítsem azt a cso- 40

Next