Színházi Élet, 1938. október 22. (28. évfolyam, 44. szám)

1938-10-22 / 44. szám

(Sneklő orgona, beszélő ballerina, szavaló­gyár a „Mária Veronika" operai színpadán ) Lázas munka folyik az Operaházban, legközelebbi magyar újdonságot, Ádám Jenő »Mária Veronika« című misztériumát próbálják. A zeneszerző, a magyar zenei élet évek óta »kiugrásra« kész, izmos és tüzes tehetségű atlétája, megsokszorozza önmagát. Most a néző­tér első sorából figyeli szerzőtársának és rendezőjének, Rékay Andrásnak mun­káját. Az imént felszaladt a próbahí­don, hogy tempóárnyalatokat beszéljen meg Rubányi Vilmos karmesterrel. A következő percben talán már liften a harmadik emeletre viteti magát, ahol Roubal karigazgató a mű újszerű kóru­sait tanítja. Ádám itt, Ád­ám ott, Ádám mindenütt. A kitűnő muzsikus, hom­loka dús, barna fürjeivel, lelkesen vi­lágító acélkék szemével, merész indián­profiljával, máris nagyon kedvelt és respektált személyiség az Operaház ber­keiben. * Aki az öltözőfolyosóról nyíló ajtón át a hátsó színpadra lép, fantasztikus dol­gokat lát. Szédítő magasságban, valahol a zsinórpadláson, kétfelől ereszkedő kes­keny függőlépcsőt szerkesztett Oláh Gusztáv főrendező díszletterve alapján, Tolnay Pál műszaki felügyelő. Ezen a Jákób-létráján fog leereszkedni a men­­nyei sereg az utolsó fináléban, amikor — ez is soha nem látott színpadi hatás — kettéhasad majd­ az égbolt sugárzó felhőkárpitja. A szenzációs díszlet egyébként a hatalmas nyitányzene alatt egy igiotikus templomóriás orgonáját fogja ábrázolni. Ez állandó keretnek ma­rad meg a misztérium változó képei alatt. Csak mindig más-más részt vilá­gít meg belőle Kornay János, a reflek­torok főmestere. Valósággal a pincétől a padlásig ki­tárul az Operaház, hogy felépülhessen benne a »Mária Veronika« álomszín­pada. Az orgona legalsó sípsorai ugyan­is elől, a nyitott süllyesztőben sorakoz­nak s mögöttük, a közönség számára láthatatlanul fog énekelni a kórus. * A címszerepet Szalay Karola alakítja. A művészi becsvágy feszült izgalmában készül a nagy feladatra, ő lesz a meg­tévedt asszony, aki, az alapeszmét ladó Bethlen Margit meséje szerint, lázas /gm íjjy, írj-Tir; Az »éneklő orgona« előtt: Oláh Gusztáv, Rékayi András, Tolnay Pál, Ádám Jenő a szerző, Kornát­yA^iff János a »Mária Veronika« rendelkező próbáján (László fotó)

Next