Színházi Hét, 1912. április 7–14. (3. évfolyam, 15. szám)
1912-04-07 / 15. szám
szifiuÁzmCT 15. szám 2. oldal Látogatás Titta Ruffónál. Este hét óra. A Hungária szálló halljában ülök, mikor a Titta Ruffó föltűnően intelligens és franciául is igen jól beszélő inasa jelenti, hogy a maestro vár. Belépek. — A maestro barátságosan elémbe jön és melegen kezet szőrit. — Már ösmerjük egymást. Vasárnap már találkoztam vele a Hungáriában. Akkor Hamlet próbájáról jött fáradtan, porosan, izzadtan, elcsigázva, úgyhogy szinte sajnáltam. Kért, hogy halasszam el a látogatásomat mára. Most előttem áll, frissen, illatosan, csillogón , alig néhány perce szállt ki a fürdőből. Hosszú fürdőkabát van rajta és a borbély a háta mögött settenkedik. Bocsánatot kér, de sürgősen kell borotválkoznia — a borbély már veri a habot — mivel az Operába készül, okvetlen meg akarja nézni a Bajazzókat. Leülök vele szembe és míg a borbély ujjaival ügyesen végigszalad az arcán, megfigyelhetem : igazi olasz típus, barna bőrű, feketeszemű, fekete hajú, határozottan szép ember. — Tehát Ön arra kiváncsi — kezdi a beszélgetést — hogy mily véleménnyel vagyok a budapesti közönségről ? ! Elragadó, fényes, még soha életemben nem láttam ilyen lelkes közönséget. — Igen, ezt tudom, mester. Aki