Színházi Hét, 1912. szeptember 8–14. (3. évfolyam, 29. szám)

1912-09-08 / 29. szám

sümüvCi 29. szám 23. oldal körül nagyobb szigorral járnának el. A másik ellenszer pedig az volna, ha a vi­déki színigazgatók magasabb színvonalú előadásokat produkálnának és kiválóbb hazai erőink vendégszerepeltetésével ten­nék előadásaikat vonzóbbakká. Gróf Festetich Andor, országos színé­szeti felügyelő így vélekedik : Hogyan vélek az igazgatók és színé­szek terhein segíteni ? Hát kérem szere­tettel, nem roskadnak össze a nagy teher alatt. A színész — a hivatásosat értem — örömmel dolgozik, szívesen tanul, soha­sem panaszkodik, hogy sokat kell pró­bálnia, gyakran kell játszania. A léhának a hanyagnak még mindig jut bőségesen ideje kávéházra és alsósra is. Az igaz­gatók jelentékeny része pedig semmit sem dolgozik, csak lamentál. A komoly igye­kezetű, művészi érzékkel bíró igazgató eredményt is tud felmutatni. Kűzködnie neki is kell, de küzdelem nélkül nincs élet, nincs haladás. Szeptember 14-ikén lesz a Projectograph r.­t. filmgyárának első bemutatója az új szezonban. A kép címe : Ma és Holnap. Serzője Roboz Imre, Játszották : Somlai Arthur, Aczél tagjai, Kertész Ilona, a Nemzeti Színház Mihály, a Magyar Színház tagja, Fehér Gyula, a Sziklai Grand Guignol tagja, Veszpréminé, Ardó Ilonka és Czobor Ernő. A kis moziprimadonna. A kis Gom­bócz Vilma, ki annak idején a Budapesti Színház Halhatatlan lump-jában Küry Klá­rával egyetemben babonázta meg a publi­kumot, most a nagyváradi Vigadó-moziban ragadtatja tapsra a körösparti Páris lakóit. Az esti előadásokon valóságos ostrom alatt áll a színház, úgy várják a kis moziprima­donnát, aki nagyszerű temperamentummal imitálja a híres színésznőket és az ének­számai a művészi ízléséről híres város közönsége körében is szenzáció-számba mennek. A mozi persze estéről-estére zsú­folva van, íme, mire képes egy 11 esztendős kis­leány egészséges torkocskája ! Öngyilkosság egy moziképért. A sze­gény Kovalik Dénes szomorú katasztrófájá­nak módjára szerette volna befejezni a maga nyomorúságos életét egy nagyváradi fiú, Varga Ferenc mészáros tanonc is. A mozi volt a nevelő iskolája, ott kereste ki a maga jövendőjét, vágyainak netovábbját, a mozi vásznára szeretett volna jutni, elját­szani egy szomorú drámát — még ha az életébe került volna is. Fogta magát és le­velet irt egy nagyváradi mozgószinház igaz­gatójának : Tekintetes Igazgatóság ! Van szerencsém értesíteni, hogy én szegénysorsu fiu vagyok, aki a nagy nyomortól meguntam az élete­met és szegény szüleimen segiteni akarok. Apám székgyári munkás volt de állását elvesztette és én hajlandó lennék ezer ko­ronáért a mozgófénykép részére öngyilkos­ságot elkövetni, mert sokat járok a moziba, de aztat még nem láttam. Varga Ferenc, mészáros tanonc. Tisztelettel : U. i. A választ kérem posztresztant kül­deni. Az eset befejezése már szintén olyan volt, amint a moziban a modern detektiv­regények lejátszódnak. A kis­fiú levele a rendőrségre került, ahonnan detektiveket küldtek utána, hogy lessék meg, amikor a főpostán átveszi a posztresztant levelet. Itt aztán kiderült a valóság. Egy fiatal mes­senger boy írta a levelet, a meséből, amit szegény szüleiről írt, egy szó sem igaz, jómódú, vagyonos ember az apja és csak azért hazudott a kis meggondolatlan fejű gyerek, hogy hátha így sikerül a tervét végrehajtani, eljátszani a mozivásznon egy tragédiát. A M­­UVJAT MOZGÓ MINDEN MŰSORA SLÁGER ! ^ Teréz­ körút 41. &

Next