Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-04-08 / 3. szám

Egy példány ára tiz kr. 3. szám Szerda, april 8. 1863. A „Színházi Látcső“ megjelenik minden nap, ünnepnapokat sem véve ki, mikor a színház zárva nincs. Előfizetési ára : Egy évre helyben . . . 10 frt „ „ vidékre . . . 14 frt Félévre helyben ... 5 frt „ vidékre . . . 7 frt Évnegyedre helyben . . 2 frt 50 kr. „ vidékre ... 3 frt 50 kr. Egy hóra helyben . . 1 frt „ vidékre . . 1 frt 40 kr. Szerkesztőségi szállás, hova az elő­fizetés és a kéziratok utasítandók, or­szágút 7-ik szám, első emelet. A hirdetések Dobrovszky Mátyás úrhoz az Emich G. ur ujságkiadóhivata­­lába (barátok­ tere) 7. sz. a. küldendők.SZÍNHÁZI látcső. A belvárosban : Argauer Imre ur , dohánykereskedőné­l — kígyó u. B­á­nyai D. ur, főszerk. egyet u. H­o­r­váth J. ur, doh. ker. uri-utc. M­e­d­e­t­z J. urnál „ „ váci-ute. Reisinger A. ur, doh. keres­kedőnél — városház-utcák. B­u­t­k­a­i E. ur, kalapk. hatvani u. Lipótvárosban . Adler Fü­löp ur, do­­hánykeresk. — nagyhid u. 13. sz. Dietrichstein Franciska assz. dob. ker. — Erzsébet tér 2. szám. Grünsfeld Simon ur, nürnbergi kereskedelsében — a „Magyar király“ vendéglő alatt. Bottenstein V. ur, doh. ke­­resk. — Dorottya u. Schulhof Johanna assz. doh. ker. — Erzsébet tér 2. szám. Terézvárosban: S­chuck Ignác dob. keresk. — Király utca 1. sz. Józsefvárosban : Balog Mihály ur, doh. keresk. — Kerepesi­ ut 66. sz. Nagel Otto ur , dob. keresk. a szinház mellett. Nemzeti szintaáz. Átalános bérletszünet. Kezdete 7 óra, vége 10-edfélkor. I. II cimN­íí v ■ • 1 i eloadawil: COTJQTJI 4 I.A1'1)1­.V kis­asszonynak, a bécsi cs. k. operaház első táncosnéjának első vendégjátékául : G­IZELLA Ba][et 2 felv. Zenéjét szerzette Adam Adolf. Zenekar igazg. : Ellenbogen Adolf. Herceg..................... Hubenai. Ifjú herceg, fia, mint pórfia . Campilli. Mathilde, ennek menyasszonya. Szövés A. Wilfried, az ifjú herceg lovász­mestere ...............................Róka J. Hilarion, fővadász.....................Luigini. Bertha, pórnő..........................Kaczvinszkyné. Gizella, leánya.....................Couqui Claudina k. a. Viliik királynője.....................Rotter Irma Viliik. A herceg vadászkisérete. Pórok. Pórnők. Elő­for­dulandó tánczolt : A­z 1-90 felvonásban: 1. „Vincellér tánc“ Előadják: Couqui Claudina. k.a. Campilli és a nőtánckar. — 2. „O­laszpórtánc“ Elő­adja az összes tánck­a. —­ 3. „N­a­g­y k­o­m­o­l­y k­e­tt­ő­s“ Előadják: Con­qui Claudina k. a. és Campilli.­­— 4. „G­a­l­l­o­p­p­a nőtánckar által. A 2-ik felvonásban: 5. „M­agánt­án­c“E­lőadja E­otter­ Irma. — 6. „V­illik tánca“ Előreadja Kotter Irma és a nő-tánckar — 7. „Á­b­r­á­n­d jelene­t.“ Előadják: Couqui duudina k. a. és Campilli._____ Holnap, csütörtökön, ápr.9-én, bérlet folyamban : 13a,irták­. Clementina k. a. első színi kísérletéül: G­R­I­T­T­I. Eredeti dráma öt felvonásban. Irta Szigligeti. Budai népszintiaz. PETROPOLIS ur, kautsuk ember mutatványaival Kezdete 7, vége 9 órakor. A NEVELŐ. Francia vígjáték 2 szakaszban, írták Decourselle és Jaim , fordították Tatay Adolf és Spanraff Alajos. Rendező : Molnár. Frederik de Marsan, 28 éves . . . Molnár. Benjamin, 50 éves.........................Takács, Duresnel 40 éves...........................Dósa, Eduard, Duresnel fia, 18 éves . . . Bényei, Timoleon, 30 éves.........................Együd. József..............................................Kassai, Valentine, Duresnel leánya, 17 éves . Libera Gizella. Estelle, Duresnel neje, 25 éves . . . Szerdahelyi Nelli. Rosalie...............................................Liptainé. Első­­ ...................... Lövei. Második­­ . Gömöri. Harmadik! maS.....................Varga. Negyedik .... . Tóth. Lapunk egyes példányai kaphatók: M­ulatságok el mai napon. KAmm­l/nnt A Patikárus testvérek nemzeti zenetársaságának 1 I m­ínílK Kecskeméty Károly nemzeti zenetársaságának es- IVUIIIIUKgI l* estélye. Kezdete 7 órakor. | blWlllUa­ télye. Kezdete 7 órakor. Két ember, kikből semmi sem vált. Anno , domini, millesimo octingentesimo, trigesimo quinto .... Hoho! úgy beleképzeltem magamat az 1835-ik évbe, mikor még a magyar nyelvtant is diákul tanultuk, hogy ezt a néhány sort is diákul akartam megírni; pedig a mai világ­ban haszontalan munka lenne, mert ma már a nyolc iskolát végzett diák is csak az „asinust“ tudja megmondani szótár nélkül, hogy lesz az : szamár! Tehát az urnák 1835-ik évében ült a vesz­prémi gymnasiumnak negyedik osztályában egy padban és egymás mellett két vadnevü diák, kik nemcsak a padban, hanem a classificátió­­ban is egymás mellett voltak nyomtatva, s ki­ket a valóban lelkiismeretes tanár Argus sze­mekkel lesett, mert mindkettőről elhatározták az apák és anyák, hogy pappá fognak lenni, — és előre is biztosítom az olvasót, hogy soraim végén megtudja, hogy valóban azzá lettek e? Már majdnem utolsó hónapja volt az eszten­dőnek , midőn a tanár egy alkalommal hosszan vesződvén egy jámbor tanítványnyal, ösztön­zésül azt mondja neki: Kövesd annak a kondorhajúnak (ez én voltam) példáját, — még akkor is olvas, mikor már kikérdeztem. Még sétáláskor is könyvet vi­­szen a hóna alatt. — Jer ide, (ezt nekem mondta) add ide azt a könyvet, mit előtted lá­tok ,­­— hadd mutassam meg ennek, hogy te mit tanulsz ? Szerettem volna a pinczébe sülyedni, de az oskolában nincsenek sülyesztők, — s a vastag könyvet nem lehetett a vékony katekizmussal kicserélni, tehát bizony kisült, hogy az nem valami diák classicus, hanem az bizonyos: Rontó Pál, — melyet Gvadányi irt. Vége lett a diákbecsületnek, — helyettem más alkalmasabb embert keresett a tanár úr jópéldának, az én kedves szomszédomat, ki a tanórák alatt oly jámbor volt, hogy Szent Aloy­­siust lehetett volna róla lepingálni. Ezt dicsérgette a tanár két hétig, de egy nappal sem tovább, mert ordítva szaladt hozzá egy idomtalan, ügyetlen pékgyerek, és bevá­dolta, hogy ötét oly tökéletesen utánozta az én szomszédom, hogy két oskolának tölteléke már fél óra óta röhög rajta. Igaz is,­­ hogy ügyesen eltalálta a pék­gyereknek bumfordiságát; ha hogy az édes­apja meglátta volna, az is a magáénak vállalta volna. Ugyanez alkalommal kisült aztán, hogy az én szomszédom mindig komédiát szeretne játszani, é­s hogy a gyepen is declamálni szokott. Szegény tanárunk kétségbe esett, hogy a két leginkább ajánlott és őrzött diákjával így megbukott, és méltó elkeseredéssel mondá szemrehányás közben: Nem lesz ebből a két kölyökből semmi! Persze, a­mit egy tanár mond, azt az egész iskola elhiszi,­­és be is teljesedettt a jöven­dölés , mert a napokban kezembe akadván az 1835-ik classificatio, keresem az egykor­isTM----3

Next