Szinházi Magazin, 1940. január-március (3. évfolyam, 1-14. szám)
1940-01-28 / 5. szám
Alább egy-egy apró szemelvényt közlünk a díjazottak munkásságából, csekélyke ízelítőt, betűarcképet az élő arckép mellé. (Egyenként 3000 P-t, kaptak.) Dr. JOÓ TIBOR (filozófiai essny-író) A történetfilozófustól általában azt várják, hogy jósolja meg az emberiség jövőjét. Pedig a múlt megértésével is kétezer éve bajlódik! Hogy milyennek kellene lenni a jövőnek, azt persze remekül meg tudná mondani. De ki hallgat a filozófusra? A másik filozófus sem. (Jakab Jótól KOMJÁTHY ALADÁR (költő) Sok verskötete jelent már meg, egyike legismertebb és legkiválóbb költőinknek. Mint matematikai bölcsészhallgató kezdte működését és talán éppen aJakab fotos matematika fenséges világának nyugodt, végtelenbe vesző ritmusa formálódott verssé a tollán. A »Mérleg« című versét adjuk itt mutatóul. MÉR LEG Miért is vettem tollat a kezembe, miért kelett nekem költőnek lennem. Lettem volna bankár, lenne becsületem. Bolond, aki bolondul szerteszórja keserves kincseit, hallgasson el, kit meg nem ért a század s szerencse nem segít. Miért vergődtem s fulladoztam bénán ha divat kell s irány? Olyan vagyok, mint országát veszített, börtönbe zárt király. Köröttem némaság, gyötrő szavamra válasz nem érkezik, érzem, amint költészetem a semmi mocsarába viszik. Lobognak termi lángok, jó magam meg bolyongok, mint lidérc, költőnek lenni — Úristen, felelj hát, mire volt jó, mit érti Gróf WASS ALBERT (költő és író) Virágtemetés című verseskötetéből egy Állunk egymástól messze, távol és minden álmunk messzeség. Vagyunk bús, árva óriások, rikettyefaj közt büszke mások, idegenek és jegenyék. Valahogy úgy találunk egymáshoz, ahogy élünk, ahogy vagyunk s ahogy majd meghalunk... (Egyenként 2000 pengőt kaptak.) MÁTRAI LÁSZLÓ (filozófiai író) Idézet a »Modern gondolkodás című munkájából. »A világháború testi szelekciója kétségkívül kulturális szelekció is volt. Egészen világos, hogy a férfiakban elszegényedett Európának a nőies gondolkodást jellemző kultúrtájak felé kellett sodródnia és új eszményeit az elitközösségben az érzelemdús romantikában és a homályt kedvelő irracionalizmusban kellett megtalálnia. És még nagyjaink férfias eszméyeiben, heroizmusában is ott lappang az a rideg lélektani tény, hogy a férfiasság csak azok számára lehet eszmény, akik számára az nem lehet valóság, akik eredendő módon nem férfiasak. S ha egy korban a férfiasság ritkává lesz, érthető, hogy hérosznak tűnik iii az, aki egy férfiasabb korban csak eszményi férfi lett volna ...« Dr. TOLNAY GÁBOR . . . »bútorzatra (Jakab fotó) nem költ a főúr. Annál többet szövetre, szőnyegre és ékszerre. A szövetek és szó strófa (Irodalomtörténész) díjnyertes művéből a »Régi magyar főurak«-ból közlünk néhány jellemző sort, mely fényt vet az író nyugodt hangjára, meglátó modorára: 50 Dr. TÓTH ALADÁR (zenekritikus) Az emlékvacsorán Tóth Aladár, készülő Liszt könyvéről beszélgetve, több érdekes mondatot mondott és ezek egyikét adjuk tovább olvasóinknak: — Aki Jakab fotoskor derül ki, hogy művész-e valaki vagy sem, amikor magára marad. Van, aki érdeklődéssel áll meg a világ tényei: egy mozgalmas vásár, vagy egy temetés, vagy egy vágtató lovas előtt és azt megírja, vagy megkomponálja, de ha egyedül marad, akkor unatkozik...