Szinházi Magazin, 1944. január-március (7. évfolyam, 1-15. szám)
1944-02-09 / 8. szám
„Amit a közönség nem tud a színházról“ »Tu apprendras á considérer a humanité comme la mise en scène des idées sur la terre.« (Megtanulod az emberiséget úgy tekinteni,mint a gondolatok rendezését a földön.) Ez afrancia idézet jut eszembe, — mely mesterségemnek oly nagy jelentőséget tulajdonít — miközben a Hargita express Nagyvárad felé jár... Valamikor Ady idejében kis Párisnak hívták, most az újságok napokig valami bestiális mozigyilkossággal kapcsolatban írják le nevét... mire visszafordulok az étkező ablakából, egy kedves, mosolygó úr áll asztalom előtt: dr. Erdélyi István, a kitűnő filmvállalkozó. Nagy az öröm, ő is Kolozsvárra, igyekszik, filmjét mutatják be. A szállodaviszonyok elég gyengék — táviratilag, sőt telefonon megbeszélt szobák is csak esetleg délutánra ürülnek — az érkező kénytelen addig is félig kitakarított szobában elhelyezkedni. Hiába, háború van, kevés a szoba! Viszont elég sok a taxi és a lovas kocsi az állomáson és a főtéren. Ebédutánra Tamási Aranka vár. A színházban szigorúan zártkörű főpróba folyik az este bemutatandó Nicodémi-darabból. Szegény Tasnádi Fekete Mária kétszer játssza el egy nap ezt a nehéz szerepet. Mit csináljunk heti A lelkes B. Szerkesztő -vagyis mint lelkes cicerone —■ vezetésével nekiindulunk egy kis városnézésnek a gyönyörű téli napsütésben. Igen meg lehet érteni Kolozsvár szerelmeseit! Gyönyörű véres! Ebédnél báró Kemény János és Mihályfy Béla sietnek a Newyorkba a színházból és elragadtatással beszélnek a színpad új nyereségéről. (A férj, Radványi Géza, pirulva hallgatja a dicséreteket , felesége fenn a szobéban eszik egy falatot és lepihen egy-két órát, az esti előadás ugyanis hatkor kezdődik!) Tompa Miklósról, a tehetséges fiatal rendezőről esik most szó, akit, mint őserdélyit, apjával, a kiváló költővel együtt itt nagyon szeretnek. Megnyugtatom őket: a fiatal rendezőnek csak használni fog, amit a Vígben tanul és majd összeegyeztetve programmunkat, mód lesz egy két hónapot Kolozsváron is rendezni. **"* Tamási Áron elragadó házigazda, felesége pedig egyike a legkedvesebb asszonyoknak. Agyba-főbe etetik, kínálják Erdély jóféle enni és innivalóival az amúgy is kövér vendéget és hozzá a nagyszerű szellemi táplálék: az új Tamási-darab, amelynek ideiglenes címe: »Piros bogyó. Ez egy kis zsellérlány neve,... de nem szabad többet elárulni, mert Aranka (ahogy barátai nevezik szeretettel) most dolgozik vasszorgalommalés még megharagszik, ha a témából, a történetből — amelynél szívhezszóló kedvesebbet, derűsebbet rég nem hallottunk — elkotyogünk valamit. Este a gyönyörű, ragyogó tisztaságú, remek közönségű Nemzeti Színházban láttunk oly remete előadást, hogy bármelyik Hegedűs Tibor, Sailay Kornélia, báró Kemény János, mögöttük Tamási Áron (Fotofilm, Kolozsvár)