Szinházi Magazin, 1944. január-március (7. évfolyam, 1-15. szám)

1944-02-09 / 8. szám

„Amit a közönség nem tud a színházról“ »Tu apprendras á considérer a humanité comme la mise en scène des idées sur la terre.« (Megtanulod az emberiséget úgy tekinteni,mint a gondola­tok rendezését a földön.) Ez a­­francia idézet jut eszembe, — mely mesterségemnek oly nagy jelentőséget tu­lajdonít — miközben a Hargita express Nagyvárad felé jár... Valamikor Ady ide­jében kis Párisnak hívták, most az újságok napokig valami bestiális mozigyilkossággal kapcsolatban­ írják le nevét... mire vissza­fordulok az étkező ablakából, egy kedves, mosolygó úr áll asztalom előtt: dr. Erdélyi István, a kitűnő filmvállalkozó. Nagy az öröm, ő is Kolozsvárra, igyekszik, filmjét mutatják be. A szállodaviszonyok elég gyengék — táv­iratilag, ső­t telefonon megbeszélt szobák is csak esetleg délutánra ürülnek — az érkező kénytelen addig is félig kitakarított szobá­ban elhelyezkedni. Hiába, háború van­, ke­vés a szoba! Viszont elég sok a taxi és a lovas kocsi az állomáson és a főtéren. Ebédutánra Tamási Aranka vár. A szín­házban szigorúan zártkörű főpróba folyik az este bemutatandó Nicodémi-darabból. Szegény Tasnádi Fekete Mária kétszer játssza el egy nap ezt a nehéz szerepet. Mit csináljunk heti A lelkes B. Szerkesztő -v­­agyis mint lelkes cicerone —■ vezetésével nekiindulunk egy kis városnézésnek a gyö­nyörű téli napsütésben. Igen meg lehet érteni Kolozsvár szerelmeseit! Gyönyörű véres! Ebédnél báró Kemény János és Mihályfy Béla sietnek a Newyorkba a színházból és elragadtatással beszélnek a színpad új nye­reségéről. (A férj, Radványi Géza, pirulva hallgatja a dicséreteket , felesége fenn a szobéban eszik egy falatot és lepihen egy-két órát, az esti előadás ugyanis hatkor kezdő­dik!) Tompa Miklósról, a tehetséges fiatal rendezőről esik most szó, akit, mint ős­erdé­lyit, apjával, a kiváló költővel együtt itt nagyon szeretnek. Megnyugtatom őket: a fiatal rendezőnek csak használni fog, amit a Vígben tanul és majd összeegyeztetve programmunkat, mód­ lesz egy két­ hóna­pot Kolozsváron is rendezni. **"* Tamási Áron elragadó házigazda, fele­sége pedig egyike a legkedvesebb asszo­nyoknak. Agyba-főbe etetik, kínálják Er­dély jóféle enni és innivalóival az amúgy is kövér vendéget és hozzá a nagyszerű szellemi táplálék: az új Tamási-darab, amelynek ideiglenes címe: »Piros bogyó. Ez egy kis zsellérlány neve,... de nem sza­bad többet elárulni, mert Aranka (ahogy barátai nevezik szeretettel) most dolgozik vasszorgalommal­­és még megharagszik, ha a témából, a történetből — amelynél szív­­hezszóló kedvesebbet, derűsebbet rég nem hallottunk — elkotyogünk valamit. Este a gyönyörű, ragyogó tisztaságú, re­mek közönségű Nemzeti Színházban lát­tunk oly remete előadást, hogy bármelyik Hegedűs Tibor, Sailay Kornélia, báró Kemény János, mögöttük Tamási Áron (Fotofilm, Kolozsvár)

Next