Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 2. kötet

C - Csoma Mihály - Csoma (Körösi) Sándor

408 Csorba­ Bpest, 1890. (Különny. a Felső-magyar­országi Múzeumegylet XI. Évkönyvéből.) — 2. Vajday György czimerlevele. A Hunt-Pázmán nemzetség czímere. U. ott, 1890. (Különny. a Turulból.) — 3. Alte Grabdenkmäler aus Ungarn. Bpest, 1889. (Csergheő Gézával.) Önéletrajzi adatok. Csorna Mihály, sárospataki tanár, szül. 1807-ben Terebesen Zemplénmegyé­ben ; 1814-ben került Patakra, hol a gymnasiumot végezte ; 1822-ben az aka­démiába lépett át; 1831-ben helyettes tanár volt. 1833-ban Bécsbe ment, hon­nét 1834-ben visszatérve, a szónoklati osztály tanáráúl alkalmazták Patakon, hol 1848-ig szolgált, mikor mint nemzet­őr kapitány katonai gyakorlatokat tar­tott az ifjúsággal és az akadémiában a politikai tanszékre nevezték ki, de he­lyét csak 1849 őszén foglalhatta el. Az 1852—53. tanévben Patakon megszűn­vén a jog, Cs. a nevelés- és oktatástant adta elő. 1854-ben a gymnasiumhoz helyezték át, hol az 1862. tanévig a bölcseleti előtant, magyar irodalmat, statisztikát és néha a mennyiségtant tanította.­ 1863-ban nyugalomba lépett Meghalt 1877. ápr. 16. Antalfi tartott fölötte emlékbeszédet, mely kéziratban maradt. — Munkája: A római litera­tura történetének alaprajza, Baehr rend­szerén az oskolai ifjúság számára. Sáros­patak, 1839—41. Két füzet. (Még az 50-es években is használták tankönyvül.) Toldy Bibliogr. (Tud. Tár 1840. 483.) — Uj Hl. Athenás 91. — Petrik Bibliogr. Csorna (Körösi) Sándor, a m. tud. akadémia lev. tagja, Cs. András nemes Székely és Gócz Ilona fia, szül. 1784. ápr. 4. Körösön Háromszékmegyében; 1799 körül került a nagyenyedi kol­légiumba ; a gymnasiumot 1807-ben vé­gezte, mire a felsőbb tudományokat hall­gatta. Ottani pályáját Hegedűs Sámuel egykori tanítója, később hű barátja gon­dos rokonszenvvel kísérte. Ez időtájban ébredt föl Csornában legelőször a vágy, hogy Ázsiát beutazza. Felsőbb tanul­mányainak végeztével közönséges tanár lett a költészeti osztályban. Ez alatt a latin és görög literaturában szép hala­dást tett és a német s franczia klassikus munkákkal is megismerkedett. 1815 ta­vaszszal állotta ki a nyilvános rigorosu­mot, mely őt képesítette arra, hogy kül­földi akadémiára mehessen. 1815. aug. 1-től 1818. szept. 5-ig Németországban tartózkodott és a göttingai egyetem hall­gatója volt azon tizenöt font sterling évi segélypénzen, mely az enyedi diákok számára Angolországban gyűjtött tizen­egyezer font sterlinget meghaladó összegű kamataiból került ki. Itt ismerkedett meg Eichhorn tanárral, ki ázsiai uta­zására még inkább buzdította. Haza érkezte után 1819. febr. kezdetén Hegedűs­nek kijelente végelhatározását. Orosz­országon keresztül akart behatolni China éjszaki részébe ; ezért a szláv nyelv megtanulása végett 1819 tavaszán gyalog ment Temesvárra s Zágrábba, hol több hónapig tartózkodott. Kenderessy Mihály kormányszéki tanácsos, ki hű pártfogója volt, száz forinttal segélyezte külföldi útjában és ugyanannyit igért minden évre, m­ig azt megjárja. 1819. nov. vé­gén indult el Enyedről, hogy a magyar nemzet eredetét és régibb történeteit kutassa. 1820. jan. 1. hagyta el Bu­karestet és máj. 19. Aleppóból több karaván kíséretében, ázsiai ruhába­­öl­tözködve tovább utazott ; júl. 22. Bag­dadba s okt. 14. Teheránba érkezett, hol a perzsa nyelvet tanulta s némi előmenetelt tett az angol nyelvben. 1821. márcz. 1. örménynek öltözködve tovább utazott s ápr. 18. érkezett Meshedbe Khorassanban ; a szomszéd tartományok­ban akkor uralkodott háborús villon­gások miatt csak okt. 20. folytathatta útját és nov. 18. érkezett Bokharába s 1822. jan. 6. Kabulba; jan. 26. Duka helységben két francziával (Alarddal és

Next