Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 3. kötet
G - Gombossy András - Gond Ignácz - Gonda Béla
1281 Gonda 1282 V-dik nemzetközi hajózási kongressuson az Aldunai Vaskapu szabályozásáról írt munkája közelismerést aratott s a kongresszus egyik alelnökéül megválasztotta s ezúttal valamint 1893-ban a mesterséges hajóvontatás tanulmányozását czélzó külföldi kiküldetése által alkalma nyilt Franczia- és Németország vizi utainak és hajózásának tanulmányozására is. Az 1895. évi ezredéves orsz. kiállítás közlekedési csoportjában a hajózási ügyek előadójává választatott. 1893-ban a folyamhajózási ügyek is a vezetésére bízattak és ismét nagyobb külföldi utat tett a mesterséges hajóvontatás tanulmányozása végett; ez évben az Annales des Travaux Publics et des Chemins de Fer (később «La Revue Technique») cz. elsőrendű szaklap megválasztotta a lap védnöki bizottságának (Comité de Patronage) tagjává. 1894. jan. 5-én ő felsége a miniszteri osztálytanácsosi czímet és jelleget adományozta neki; ugyanezen évben megválasztatott az uton alakult közgazdasági társulat igazgató - választmányi tagjává s a kereskedelmi miniszter által kiküldetett a hágai nemzetközi hajózási congressusra. — Irodalmi munkálkodását már 1871-ben megkezdte a Természettudományi Közlönyben (Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához, Szily Kálmánnal együtt, 1872. Színmásító borostyánkő, Termékenyítés befolyása a képződő gyümölcsre, A majomkenyérfa, 1874. Vulkáni kitörés a tengeren, Miért világít a korhadt fa, Villám és vasút, 1875. Amerikai gázforrások, ezeken kívül fordított czikkeket Böhm, Finot, Flight, Garrod, Laborde, Nordenskiöld és Tyndal után 1877-ig), majd a gazdasági s napilapokban fejtett ki élénk irodalmi tevékenységet, különösen a földöntözés érdekében a Honban (1873. A torontáli zsilipek építéséről, 1876. A váltókaszálók és szántóföldek öntözése, A Tisza szabályozása, A talajcsövezés és rétöntözés jelene és jövője Felső-Magyarországon, A Duna Budapesten, 1877. A gazdasági mérnökök és azok szerepe a földmívelés emelése körül. 1878—79. A Tisza és Duna szabályozása ügyében több czikk, úgy a P. Naplóban és Gazdasági Mérnökben is), a Vasárnapi Újságban (1875. A hangról), a Földmívelési Érdekeinkben (1875—76. A szántóföldek öntözése, A fehérmegyei Sárrétség öntözése), a Pesti Naplóban (1876. A földöntözésről. A hegyi patakok szabályozása. A rétöntözés Veszprémmegyében), a Gazdasági Lapokban (1876. A folyók vízjárásáról, 1877. A magyarországi rizstermelés és története), majd a Tiszai zsilipekről, a baja-bezdáni csatornáról (1877.), A vízfolyás legújabb elmélete (1881.), A korinthusi csatorna (1893.) írt értekezéseket a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyébe. 1880-ban az Ellenőr cz. napilaphoz a közgazdasági rovat vezetésére hívatott meg; a Gazdasági Mérnökben 1877 óta több czikket írt és az 1889-ben a Rajnán történt vízalatti sziklarepesztések tanulmányozásáról írt Jelentését közölte 1890-ben; a Nemzetben (1889—90., 1891. 258. sz. Gróf Széchenyi István, 1893. Tiszaszabályozás és a Ferenczcsatorna), a Pester Lloydban (1882—84., 1889—90.). Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben cz. vállalat részére terjedelmes dolgozatot írt 1893-ban a Magyar Dunáról, az Annales des travaux publics-ban (Paris, 1893. Le port de Fiume), a Revue Techniqueben (Paris, 1894. L'éclairage electrique du port de Fiume), az Engineerben (London, 1894. The Regulation of the Iron gate and other cataractes on the lower Danube), a Pallas Nagy Lexikonában (1894. Fiume város és kikötője) sat. — Munkái: 1. A torontálmegyei tiszai zsilipek. Bpest, 1876. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből). — 2. A torontálmegyei (tisza-marosi) ármentesitő társulat eddigi működése és szervezete. Bpest, 1876. id. Szinnyei J., Magyar írók III.