Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 5. kötet
J - Justh Zsigmond (neczpáli)
nyert és a körülmények szerint eléggé jelentékeny pártot alakított a szabadelvű eszmék védelmére. Az első alispán távolléte miatt az 1843. országgyűlésre nem léphetett föl mint követjelölt. 1847-ben ismét országgyűlési követnek választották és az 1847—48. nevezetes országgyűlésen is az ellenzéki s haladási párttal szavazott. Az 1848. országgyűlés befejezte után Bars vármegye főispánja s a főrendiház tagja lett, 1849-ben pedig a magyar seregek előnyomulása következtében a kormány Turócz vármegye ideiglenes vezetésével bizta meg, a míg t. i. Barsba nem mehet. Ez nemsokára bekövetkezvén, Lévára ment és ott júr. 2. befejezte hivataloskodását; az onnan viszszavonuló sereggel Aradra ment és sok visszontagság közt novemberig ott időzött, mire barátai segélyével vissza ment Turóczba, hol már ekkor minden birtoka lefoglalva volt; maradása azonban itt sem lehetett, mert a katonai törvényszék idézése folytán Pestre kellett mennie, honnét csak 1850. szept.bocsátották biztonság-levéllel haza, hol szintén belebbezve volt, míg ebbeli kétes helyzetének végre az amnestia véget vetett. Ez időtől azonban más tere nem lévén, gazdálkodással foglalkozott és csak 1859-ben lépett ki újból a protestáns egyházi önkormányzat védelmére. 1861-ben a turóczszentmártoni kerület képviselőjéül választotta, valamint az 1865. s az 1869. országgyűlésre is ugyanazon kerület. Az 1867. kiegyezés alkalmával a Deák-párt hive volt; a Deák-párt elnökének választotta és e tisztét viselte 1875. elejéig, midőn a politikai viszonyok kényszerűsége az új pártalakulást létrehozta. Otthon hasznos szolgálatokat tett a magyar nemzetiségnek a pánszláv irányzatok ellen. 1875. nov. gyászos betegség lepte meg, elméje elborult, a halál azonban megkönyörült rajta. Meghalt 1875. decz. 5. Budapesten. Czikke a Pesti Hírlapban (1841. 55. sz. Szegények ügyvédei); még több czikket is írt a 40-es években és azután is a politikai lapokba; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. (Közlöny 1848—49. és Endrődi Sándor, Általános Mutató a magyar országgyűlés képviselőházának Naplóköteteihez. Bpest, 1896. II. 3.83. 1.) Nagy Iván, Magyarország Családai V. 375. 1. — Magyarország és a Nagyvilág 1866. I.6., 20. SZ. arczk., 1875. 51. SZ. arczk. — Budapesti Közlöny 1869. 53., 64. SZ. — Pesti Napló 1875. 280. sz. (Nekr.) és gyászjelentés. Justh Zsigmond(neczpáli), földbirtokos és költő, szül. 1863. febr. 16. Szent-Tornyán (Békésm.), hol gyermekéveit töltötte ; az alsó gymnasialis osztályokat a háznál, a felsőbbeket részben a budapesti ev. ref. gymnasiumban, részben László Mihály nyilvános nevelőintézetében végezte. Az egyetemre Budapesten, majd Kielben és végül Párisban járt. Már a gymnasiumi évek alatt nagy kedvet mutatott a művészetek és irodalom iránt, sőt annyira ment, hogy szakítani akart középiskolai tanulmányaival s a zeneakadémia növendékei közé lépni ; azonban szülei unszolására, a magyar traditióhoz hiven, a jogi pályára készült. 1885-ben nemzetgazdaságtani tanulmányok czéljából Párisba ment és a gróf Zichy Imre szerkesztésében megjelent Szemlébe Párisból czikkeket írt. E czikkek többek figyelmét, így Reviczky Gyuláét felköltvén, ezek unszolására hátat fordított a politikai tudományoknak és az irodalomra adta magát. Ekkor nyáron írta meg első nagyobb munkáját: Ádám cz. regényét, mely azonban kéziratban maradt. 1886-ban ismét viszatért Párisba, hol megismerkedett a franczia írók és művészek kitűnőbbjeivel. Visszatérve egész szívvel-lélekkel az irodalomnak adta magát. Elemző erejével nemsokára az alföldi népélet felé fordult, melynek mai sajátszerű életét és typikus alakjait nagy szeretettel rajzolta, így a gányót, a nazarénust sat. Érdekes és nem sikertelen kísérlete volt, hogy birtokán paraszt