Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
O - Ozorai Imre
37 Ozorai rosban, Csongor álnévvel); a Gyulafehérvárban (1889. 41. sz. Egy költemény története) ; a Tasnádban (1890. Tóth Kálmán és az öreg Bucsánszky); írt még a Magyar Föld, Budapesti Újság, Nemzeti Hirlap, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Budapesti Hirlap, Pester Journal czímű lapokba s 1876—1878-ig főmunkatársa volt a Curiai Értesítőnek és a Magyar Jogásznak. — Munkái: 1. Játékszini Emlény 1858-ra. Gyula, 1858. — 2. Pécsi nemzeti színházi Emlény 1858—1859-re. Pécs, 1859. — 3. Játékszini Emlény. Nemzeti színházi évkönyv. Magyar-Óvár, 1860. — 4. Emlény. Emlék-zsebkönyv. Egész új, komoly és tréfás napkeleti virágnyelv. Kiadta Yahot Imre. Pest, 1860. — 5. Eredeti virágnyelv humoriszt. kifejtés szerint. Agg és ifjú szerelmesek részére. Ugyanott, 1860. — 6. Nefelejtsbokor. Eredeti virágnyelv. A virágra alkalmazott költői gondolatok gyűjteménye. U. ott, 1865.— 7. Tapin asszony. Regény. írta Kock Pál, francziából ford. U. ott, 1870. — 8. Vasut-építési, üzleti,távirászati és gépészeti német-magyar és magyar-német szótár. U.ott, 1872. és 1877. (Czímkiadás). — 9. A szeretet áldozata. Regény. Irta Dash grófnő, francziából ford. U. ott, 1872. — 10. Kis patakból lesznek nagy folyók. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. U. ott, 1873. — 11. Friquet. Regény. Ch. P. de Kock után francziából ford. U. ott, 1873. — 12. A kovácsok strájkja. Irta Coppée Ferencz, francziából. U. ott, 1873. (Versben). — 13. Judásfiak. Regény Ponson du Terrailtól, francziából ford. Bpest, 1874. Két kötet (két kiadás, fametszetekkel). — 14. Casanova Jakab emlékiratai és kalandjai. Lipcse, 1873—76. 22 rész 11 kötetben. (Fordították többen, legtöbb részét. fordította). Ezeken kívül a Révai testvérek számára egy levelező, egy pohárköszöntő s egy gyermekköszöntő könyvet írt; Méhner Vilmos részére pedig körülbelöl 18 füzetnyi erkölcsi olvasmányt dolgozott át németből. Kéziratban: Nem alszik, vígj. egy felv. (először a pesti nemzeti szinházban 1861. júl. 10.); A szerencse gyermeke, jellemrajz, öt felv. Irta Birchpfeifer Sarolta, ford. (a kassai szinházban 1873. szept. 12. adták elő). — Kiadta a Szőllösi Nina költeményeit. — Szerkesztette a Család Lapját 1878. szeptembertől 1879. márczius végéig és a Pénzügyőrségi Közlönyt 1884 első négy hónapjában ápr. 17-ig. — Álnevei az említetteken kívül: Szemes, Tünde az Omnibusban (1869.), a Pikáns Lapokban (1884.), a Budapesti Újságban (1886.), Pesti Hírlapban (1886.) és Nemzeti Hírlapban (1885—86.) és jegyei: y.d., v. Vasárnapi Újság 1860. (Jósika M. levele). — Szinnyei Könyvészete. — Petrik Könyvészete és Bibliogr. — Kisslingstein Könyvészete. — Figyelő XIII. 111. lap. — Vasárnapi Újság 1896. 33. SZ. (Nekr.). — Hazánk 1896. 259. SZ. (Erdélyi Gyula). — Budapesti Hirlap 1896. 222. sz. és önéletrajzi adatok. Ozorai Imre, az első magyar reformátorok egyike, szül. Ozorán (Tolnám.), papnak készült és a reformáczió híve lett. Midőn a krakói egyetemről, melyre az 1530. év téli félévében, s a wittenbergairól, melyre 1531-ben iratkozott be, visszatért, azonnal a protestantismus érdekében kezdett működni s mint békési lelkész Békés, Bihar és Zaránd vármegyék összeszögellő vidékein Luther tanait buzgón hirdette. Munkája: De Christo, et ejus Ecclesia, Item de Antichristo, eiusque Ecclesia. Krakkó, 1535. (Csak négy példánya ismeretes, melyek mindegyike csonka ; czímlevele egyiknek sincs meg, és így a valódi czímmás nem adható. Ezen egészen magyar szövegű könyv latin czíme a szöveg kezdete fölé nyomott föliratból vétetett. A legteljesebb példány a m. tudom. akadémiáé ; ennél csonkább a m. n. múzeumi példány; a harmadik ennél is csonkább Nagy István könyveivel a British Múzeumba került; legcsonkább a nagyenyedi ev. ref. collegiumé. Ismert: M. Akadémiai Értesítő