Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Pap-Szilágyi József (illésfalvi)
287 Papp készséggel vállalkozott ezen tisztségre s azt 1821—22-ben nagy buzgalommal teljesítette. — Munkái: 1. A világ alkotmányának öszveséges vizsgálása, szerzette német nyelven Bode János. Pozsony, 1816. — 2. Öröm ünnep az az folyó és kötött beszédek, melyeket a magyar nyelvben magok tökélletesíttésök végett, az ágostai vallástételt követnek pozsonyi főoskolájokban önkényt egyesült ifjak 1822. eszt. Kis-Asszony havának 7. napján tartotta, kiadta ... Pest, 1824. (Pozsonyi társaság története. A kiadó értekezése a magyar nyelvről és ehhez tartozó jegyzetek, költemények az ifjaktól névtelenül). Hazai s hill. Tudósítások 1824. I. 36. SZ. —ilarkusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. 568., 569. 1. és a magyar n. múzeumi könyvtár példányából. Pap-Szilágyi József (illésfalvi), theologiai doktor, nagyváradi görög kath. püspök, a főrendiház tagja, szül. 1813 ápr. 13. Er-Tarcsán (Biharm.), hol atyja akkor lelkész volt; iskoláit Nagyváradon végezte. 1830-ban a papi pályára lépett és mint a nagyváradi gör. kath. megye növendéke a hittudományok hallgatása végett Bécsbe küldetett, hol mint III. éves kispap a bibliai tantárgyakból a szigorlatot letette. A theologiai tanfolyam végeztével, szigorlatait folytatandó, a bécsi sz. Ágostonról cz. felsőbb papnevelő intézet tagjai sorába lépett, hol 1837-ben theologiai doktorrá avatták. Időközben 1836 aug. 27. pappá szenteltetett Nagyváradon. Megyéjébe visszatérte után előbb a püspökmegyei hivatalnál nyert alkalmazást, majd hat hónapig a görög kath. rumén ifjúságot vezérelte aligazgatói minőségben; innét ismét a megyei hivatalhoz hivatott szentszéki jegyzőnek és ez időben neveztetett ki szentszéki ülnöknek is. A püspöki széknek Vulcan püspöknek 1839-ben történt halála által való megüresedésével, előbb Radnóthy, ennek halálával pedig Cornely vicarius mellett három évig mint titkár működött. 1842-ben az új püspök, Erdélyi Vazul is megtartotta őt ezen hivatalában maga mellett ; 1845-ben kanonok s a püspöki iroda igazgatója, 1848-ban egyházmegyei iskolai felügyelő, 1850. iskolai tanácsos és a görög katholikusok részéről nagyváradi tankerületi főigazgató s a görög kath. intézetbeli ifjúság vezetője lett. Ugyanezen évben iskolás kanonoknak lépett elő. 1854-ben lett éneklő kanonok. Minden törekvését a népnevelésre fordította, már mint iskolai felügyelő több népiskolát építtetett s nagy költséggel felszerelt; a belényesi rumén gymnasiumot nyolcz osztályúvá alakította, mint püspök a tanárok fizetéséhez sajátjából évenként 600 írttal járult. Mint a rumén finevelő igazgatója 120 ifjút táplált ezen intézetben, melynek majdnem fele idegen ajkú, nem rumén, többnyire előkelő családok sarja. 1850. s a következő években nagy buzgalmat fejtett ki a balázsfalvi görög kath. érsekség újbóli életbeléptetésének és a szamosujvári s lugosi görög kath. rumén püspökségek létesítése kieszközlésében. Mint rumén és hazafi is sikeresen működött közre nemzete fölvirágozásán és hazája jólétén. A megyei gyűléseken úgy 1848 előtt és az októberi diploma után szónoklataival tűnt fel; az 1847—48. országgyűlésen káptalanét ő képviselte. 1852-ben alapította a nagyváradi rumén tanulóifjúság olvasó-társulatát, mely az ő felügyelete alatt állott. Ő felsége 1854-ben a Ferencz József-rend kis-keresztjével, 1857-ben pedig a sz. Pantelemonról cz. apátsággal tüntette ki. Erdélyi Vazul dr. halála után az új püspök kinevezéseig a püspöki megye kormányzását társai reá bízták, míg a király a szentszék jóváhagyásával 1862 nov. 1. nagyváradi püspökké nevezte ki. Kifejtett működéséből különösen fölemlítendő azon emlékirata, melyet a pápának nyújtott át a keleti egyháznak a nyugatival való egyesítése érdekében. Rómában tartózkodásakor a