Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 11. kötet
P - Popeszku Constantin - Popescu Emilián - Popescu György (szerzetesi néven Ghenadie)
Popeszku Constantin, másodéves bölcselet hallgató volt 1828-ban Nagyváradon, ugyanott az akadémián tanulta 1823—25-ig a jogot. — Munkái: 1. Ode honoribus ill. ac. rev. dni Josephi Vurum episcopi almae diocesisMagno-Varadinensis, dum festam nominis sui coleret diem humillime oblata. Magno-Varadini (1823). — 2. Ode honoribus magn. ac. spect. dni Joannis Dercsényi de Dercze, dum mense Aprili 1836 pro capessenda neoadepta cameralis administratoris dignitate Temesvarinum appelleret dicata. Temesvarini. Bozóky Alajos: A nagyváradi kir. akadémia százados múltja. Bpest, 1889. 194., 1951. — Petrik Bibliogr. Popescu Emilián, bölcseleti doktor, középiskolai tanár, szül. 1863-ban Ligeten (Dumbrava, Maros-Tordam.); a gymnasiumot Naszódon, a görögkeleti rumén theologiát Nagyszebenben és a bölcseletet Budapesten végezte. 1894-ben középiskolai tanári vizsgát tett a rumén, latin, görög és magyar nyelvből. Tanított 1892—94-ig a nagyszebeni Andreianseminariumban, 1894—95. a kassai felső reáliskolában; 1895-ben Brassóba ment, hol a latin, görög és rumén nyelv rendes tanára lett. Meghalt 1896. jún. 14. szülőfalujában. — Munkái: 1. Bolintineanu Demeter. Tanulmány a román irodalom köréből. Bpest, 1892. — 2. Vademecum. Partea I. Morfologia. Brassó, 1896. Barneanu, Istoria Scólelor. Brassó, 1892. 594. 1. (Zászló J.). Popescu György, (szerzetesi néven Ghenadie), görög keleti vallású szerzetes, született 1808. április 17. Murányban (Temes megye), jogi tanulmányait Budapesten, a theologiát Aradon végezte ; korán belépett a magyarországi óhitű szent Bazil-zárdába Hodos-Bodrogon (Aradm.); nemsokára protosynczell és az aradi seminariumban töltött hét évi tanárkodás után, 1849-ben az említett zárda főnöke lett. Az 50-es években a görög keleti egyházban mozgalom indult meg, hogy külön váljék görög keleti rumén és görög keleti szerb nyelvűre; ezen mozgalomban nagy része volt neki, aki az 1852-ben tartott congressusra azért küldetett ki az aradi egyházmegye által, — mely tisztán rumén lakta vidékre terjed,— hogy rumén származású püspököt kapjon; ezen lépése azonban a karlóczai patriarchátus tetszését nem nyerte meg és ezért egy szerémségi szerb zárdába internáltatott. 1853-ban zárdai börtönéből kiszabadult és a budapesti görög-rumén templom parochusa lett; majd Ghica Gergely herczeg felhívásának engedve , a Neamtzu zárdában felállított seminarium igazgatását vállalta el. Később a bukaresti központi seminarium igazgatója lett és Id. Szinnyei J., Magyar Irók XX