Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. kötet
W - Wospitz György - Wortitsch Teobald - Wosinszky Mór
1651 Worpitz—Wosinszky 1652 Worpitz György, Jézus-társasági áldozópap. — Munkája: Manuale rhetorum seu Quaestiones in Rhetoricam Rev. Petri Cypriani Soarii ... Tyrnaviae 1709. Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 650. 1. Wortitsch Teobald, rajztanár a beszterczei (Erdély) leánygymnasiumban, szül. 1856. decz. Klosterneuburgban; tanult a mölki gymnasiumban, azután Bécsben a szépművészeti múzeumban nyerte rajzolási kiképeztetését. 1881. a beszterczei ev. leánygymnasiumba hívták meg rajztanárnak. 1889. nov. 3. betegsége miatt lemondott tanári állásáról és Bécsben élt, hol 1896. jan. 18. meghalt. — Czikkei Korrespondenz für Landeskundeban (XI. 1888. Die Innschrift der er Pfarrkirch in Stant Reen vom J. 1310.) — Munkája: Das ev. Kirehengebäude in Bistritz, eine kunstgeschichtliche Studie mit Originalzeichnungen von dem Verfasser. Bistritz. 1885. Trausch-Schuller, Schriftsteller-Lexikon IV. 521. 1. Wosinszky Mór, apát-plébános, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, a Krakován honos W. József és a pesti illetőségű Glatz Katalin fia, szül. 1854. márcz. 28. Tolnán. Atyja az 1830. forradalom után mint gyógyszerész emigrált s utóbb Pesten telepedett le, hol befejezte orvosi tanulmányait (azután közel 50 évig működött Tolnán; utolsó 15 évét pedig fiánál Tolnán nyugalomban töltötte, hol 1896-ban meghalt.) V. tanulmányait a kalocsai gymnasiumban kezdette meg; a VI. osztályból a papi pályára lépett. 1871 őszén vették fel a pécsi papnevelőbe a philosophiai osztályba. 1872. aug. 15. szentelték fel áldozópappá Pécsett. Első káplán-állomása Gödrén (Baranyam.) volt, hol 1879-ig működött; ekkor az apári plébániára került káplánnak. 1881. Lengyelre nevezték ki plébánosnak. Itt a gróf Apponyi Sándor családja körében kedvező alkalma nyílt nagyobb tudományos aspirátiót szerezni. A helységben új iskolát építtetett. Lelkészi teendői mellett különben minden idejét a tudománynak szentelte. A történelem és régészet, elsősorban csupa véletlenségből a praehistorica jutott neki osztályrészül. Egy alkalommal gr. Apponyi Sándorral a lengyeli erdőben egy régi földvárra akadtak; a gróf nagylelkűségéből, ki aztán a nagyterjedelmű erdőt kivágatta, ott ásatásokat rendezett, melyeknek fényes eredménye volt, úgy hogy a bécsi congressus idején (1886.) 12,056 db lelettárgyat mutathatott fel. Megtalálta az itt tanyázott troglodyta kőkori népnek földbe vájt kerek lakó üregeit, szerszámok, edények, eszközök ezreivel; megtalálta az ősi népnek két nagy temetőjét is. Hazai és külföldi lapokban ismertette felfedezéseit, majd bemutatta azokat 1889-ben Bécsben és azon évben Párisban is elő-adások keretében. 1890. decz. 9. a m. tud. Akadémiában tartott felolvasást «Az őskorszak zsugorított helyzetű temetkezéséről.» Csakhamar a lengyeli ásatások híre külföldön is elterjedt, úgy hogy ezentúl a tudósok sokat látogattak. Hat évig (1882—1888) folytatta lengyeli ásatásait és azok leírását. E közben ő-t egy jobb javadalomra, a patronátusban levő Závodra helyezték át. Már ez évben régészeti tanulmányok czéljából nagyobb útra indult; beutazta Németországot, Dániát, Svédországot és Norvégiát. 1887-ben felkereste Egyiptomot, Törökországot, Görögországot és a Szentföldet. 1887 őszén Apárra nevezték ki plébánosnak. Mindenütt ásott, kutatott, Apáron, Kölesden (Apponyi gróf felszólítására a «Csonthegyalji» telepet.) 1890— 92. a Gerjen határában levő a kő- és bronzkor átmeneti időszakából való terramare dombot. 1892-ben ásta fel a murgai dombot és Alsó-Nyék határában a «Szőlőkert» dombot. 1889. a m. tudom. Akadémia archaeologiai bizottságának tagjai az országos Ethnographiai társulatban