Szivárvány, 1946 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1946-08-24 / 13. szám

KÉPE­S R­I­P­O­R­T­J­A PESTI UTCA VÁLASZOL v ' * ■ S egy másikra, mely csak Budapestet érdekli: mennyivel viszi közelebb életünket a nyugalmas békéhez a villamos, mely a Sza­­badság-hídon összeköti Pestet Budával ? TŰZOLTÓ : — Boldog vagyok, hogy elkészült az a hid, amelynek épülé­sét mindenki olyan sok szeretettel kísérte. Én is kivettem részemet a híd építéséből, de akkor is, amikor nem voltam a hídon, úgy éreztem, hogy mindig ott dolgozom UTCASEPRŐ . — Hálával gondolok a munkásokra* akik az elmúlt hetek szörnyű hőségében a hídon dolgoz­tak. De hálával gondolok azokra is* akik lehetővé tették, hogy a híd fel­épüljön. Bárcsak nekem jutna az öröm hogy az új hidat takaríthatnám TISZTVISELŐNŐ : — Sokszor kel­lett Pestről Budára mennem, a gyaloglás nagyon fárasztó volt, az átszállás pedig igen komplikált. Most ennek vége. Felszállók a villamosra Pesten és ott szállok ki Budán, ahol dolgom van SZÍNÉSZNŐ (SULYOK MÁRIA): — Az elmúlt inflációs hónapoknak egyetlen fix öröme a híd volt. A pengő romlott, a híd épült. Az em­berek kétségbeesve és éhesen végez­ték dolgukat, de ha az épülő hídra esett pillantásuk, megnyugodtak KERESKEDŐ : — A Szabadság-híd ismét közelebb hozta egymáshoz Pestet és Budát. A felépült híd jel­képe a jövőbe vetett bizalomnak. A kitartó munka és a bizalom meg­hozza gyümölcsét* — íme a híd SZÍNÉSZ (PETHES SÁNDOR): — A híd felavatásakor szeretném kifejezni azt a kívánságomat, hogy az öröm és a jól végzett munka utáni meg­nyugvás ne csupán a két várost kösse össze, hanem az emberek szívét is

Next