Szocialista Művészetért, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Bontják a Fővárosi Nagycirkusz épületét. A Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat nemsokára hozzákezd az új tervek realizálásához ... (MTI) Hogyan számoljunk be az alapszervezet gazdálkodásáról? Tapasztalataink szerint a két évvel ezelőtti választások alkalmával a gazdálkodásról szóló beszámolók nem mindenütt érték el a kívánt célt. A szakszervezeti tagság jól tudja, hogy a taggyűlés feladatai közé tartozik: meg kell tárgyalnia és­ jóvá kell hagynia az alapszervezet munkatervét és költségvetését. A szakszervezeti bizottság kötelessége, hogy a lényegesebb gazdasági kérdéseket időről időre, rendszeresen a tag­gyűlés elé terjessze. Akadtak olyan alapszervezetek, ahol nem voltak bizonyosak benne, ki mondja el a pénzügyi munkáról szóló beszámolót: a szakszervezeti bizottság, avagy a számvizsgáló bizottság? Mondani sem kell: a beszá­moló megtartása a szakszervezeti bizottság feladata. A gazdálkodásról szóló beszámoló részt legalább akkora körül­tekintéssel és olyan színesen kell elkészíteni, mint a beszámoló többi részét. Gyakorlatból tudjuk, hogy amelyik beszámoló számhalmazt tar­talmazott, amelyből a tagság semmiképpen sem értette meg, hogy mi­féle munkát végzett az szb a gazdálkodás terén, ott bizony a tagság érdektelenül elsiklott a beszámoló felett. Persze, nem könnyű két esztendő pénzügyi munkájáról érdekesen, színesen beszélni, de — úgy gondoljuk —, ha teljes nyíltsággal, őszinte­séggel feltárjuk a gazdálkodás eredményeit és fogyatékosságait, össze­függésbe hozzuk a pénzügyi munkát a politikai és kulturális tevékeny­séggel, mindjárt nagyobb lesz az érdeklődés. Ha például a tagdíjak pontos fizetése kapcsán példákat hozunk fel arra, hogy mennyiben függ össze az alapszervezet gazdálkodása a tagdíjbevétel alakulásával és a tagdíj részesedéssel, a konkrét esetek rögtön vitára késztetik a tag­ságot. Ha a tagság elé tárjuk, hogy a nagyobb tagdíj részesedés bizto­sítja a szakszervezeti bizottság munkatervi feladatainak végrehajtását, a kulturális, szociális és sport feladatok jó ellátását, ha felvázoljuk a tényleges helyzetet és a lehetőségeket, könnyen a gazdálkodásról szóló beszámoló rész kerül a vita középpontjába. Ahhoz, hogy a beszámoló hű, elemző és jól politizáló legyen, szük­séges, hogy időben készüljön el, ne a kapkodás, hanem az alaposan ér­tékelő, összefüggéseket kereső munka jellemezze. . Érdemes a külön­böző időszakokban (években) elért eredményeket összehasonlítani. Nem kell szégyenlősnek lennünk, és a jó szervező munkát végző osztály­vagy műhely bizottságokat, bizalmiakat emeljük ki név szerint .»• Nem veszi rossznéven a tagság, ha adatokat közöl a beszámoló a tag­ság intézményes segélyezéséről, a rendkívüli segélyekről. Sőt a KST működését is érdemes befoglalni a jelentésbe. Természetesen a gazdál­kodási részt az szb kollektívája úgy állítja össze, ahogy a felhasználás során reszortonként részesei voltak a gazdálkodásnak. Ha sok időnk és lehetőségünk van, akár grafikont is lehet rajzolni a szervezettség adatairól, a tagdíjfizetés alakulásáról, az üdültetésről stb. A gondosan és jól összeállított beszámolóval az szb biztosíja a szak­­szervezeti tagság jogainak gyakorlását, mert lehetővé teszi az alkotó, a további munkát segítő vita kibontakozását. LANTAI BEI­ANE HEGEDŰS ANDRÁS: A szocialista társadalom struk­túrájáról (Akadémia). — A „Szociológiai tanulmányok” című kiad­ványsorozat első számaként jelent meg Hegedűs Andrásnak, az MTA szociológiai intézete vezetőjének — több részletében már folyóiratok­ban előzetesen ismertetett — tanulmánya e rendkívül jelentős és művész­embereket is feltétlenül érdeklő kérdésről. Marx társadalmi struktúra felfogásából kiindulva kifejti a marxista szociológusok álláspontját a tár­sadalmi struktúra vizsgálatáról, annak módszereiről. A polgári társa­dalomtudomány gyakorlatának bírálata után felvázolta a szocialista tár­sadalom struktúrájának modelljét, magyar példákon mutatta be a társa­dalmi struktúra legfontosabb független változójának (a munkamegosz­tásban elfoglalt hely), s a függő változóknak a szerepét. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot a társadalmi mobilitás és a magyar falvak társadalmi struktúrájában végbement fontosabb változások bemutatása. Figyelemreméltó gondolat: az európai szocialista társadalmak nagy részé­nél mostanában került napirendre „önmaga létezésének reális szemlé­lete”. Éppen ezért szögezi le mint aktuális követelményt: „A szocialista társadalom strukturáltságának és ezen belül a munkamegosztási hely­nek mint a legfontosabb független változónak a felismerése azt jelenti, hogy radikálisan eltérünk a szocialista társadalomról kialakított szubjek­­tív-voluntarista illúzióktól, amelyek az agitáció, a nevelés mindenható­ságának hamis képzetét alakították ki, s voltaképpen az önáltatás eszkö­zévé váltak.” A szocialista társadalomban a termelőeszközök magán­­tulajdonának megszüntetése lett ,­az a reális alap, amelyre a szocialista országokban a munkamegosztásban elfoglalt hely alapján strukturált társadalmakban a nemzeti egység megteremtése felépül”. LAZAR ERVIN: Csonkacsütörtök (Szépirodalmi). A har­mincadik évén alig túllépett elbeszélő jelentkezett e kötettel. A tolnai puszták mélyéről érkezett. A Pécsett, majd Pesten újságíróskodó novel­lista ezekben az írásokban a vele megesett dolgok tündéri át­­költését végezte el. Formás, pontos, kissé lágyszavú, kissé könnyes, de igaz és hű írások. A továbblépés útja nyilván a mások, a nem-én embe­rek megírása, epikai kifejezése lesz. A szobrász-etikával foglalkozó „Ha okos vagy mint a kígyó” című, leghosszabb elbeszélése jelzi már az erőt erre. A néphez és művész­ hitvalláshoz való hűség emlékezetes realizálása ez az elbeszélés. Finom erkölcsrajzával jeles novellisztikát adott a „Búbos pacsirta” című írásában is. Elegáns, etikus, érzelmes és okos írások gyűjteménye a ,,Csonkacsütörtök''; fel tudja kelteni a vá­gyat arra, hogy érdeklődéssel várjuk az újabb, mélyebb, szikrázóbb írásokat. SZEBERÉNYI LEHEL: Jeromos, a kőfejű (Szépirodalmi). — E nem Szeberényire jellemző című kisregény második szatirizáló alko­tása a szerzőnek. Az emlékezetes „Szalm­ácska” után az újra szelíden, ám célbatalálóan ironizáló epikus ezúttal meghökkentőbb tárgyat tűzött tollhegyre: leírja-elmeséli könnyed és szellemes csevegés formájában egy pöcegödör megépítésének mai bonyolult körülményességét. Egy falusi orvos házánál új gödör szükségeltetik, s az a két hivatásos szuper, aki végre odakerül ennek rendezésére, munkaidejében mesterien lóg, viszont" »maszekmunkaként évszázadokra szóló betonbunkert épít — különjuttatásért persze. A penetránsnak tetsző epikai tárgy a regény folyamán alig kerül szóba, ám a munkaerkölcs, a vállalati munka laza­sága, a hiábavalóan végzett nagyszerű erőkifejtés tragikomikuma Sze­­berényi nyugodt, szelíden mosolygó, ám sebzett szívet leplező mesélő­­készségével végig érdeklődést keltő olvasmányt nyújt. S még többet is. Mindőnk­elé tükröt tart. Ezért kell elolvasni. (VARGA) 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT Nagyobb önállóság - fokozott felelősség az ellenőrzésben Készülünk a művészeti szak­­szervezetek VI. kongresszusára, és az ezeket megelőző szakszervezeti választásokra. A szakszervezeti mozgalom e mindig is nagy jelen­tőségű eseménye most hangsúlyo­zottabban előtérbe állítja a szám­­vizsgáló bizottságok tevékenysé­gét is. A szakszervezetek nagyobb önállósága és felelőssége egyet je­lent az alapszervezetek önállósá­gának és felelősségének a növe­kedésével, ami — többek között­­— azt is jelenti, hogy az alapszer­vezeteknek nagyobb gazdasági ön­állóságot kell biztosítani a politi­kai feladatok maradéktalan vég­rehajtása érdekében, s ezen be­lül, az eddiginél többet, és célsze­rűbben kell a tagságnak közvetve és közvetlenül visszajuttatni a tagdíjakból. Magától értetődik, hogyha növekszik a szakszervezeti bizottságok hatásköre, önállósága, növekszik a számvizsgáló bizott­ságok hatásköre, önállósága és fe­lelőssége is. Mindezek azt jelen­tik, hogy a számvizsgáló bizott­ságoknak az eddiginél alaposab­ban szükséges megismerniök és végrehajtanák a feladataikat, nél­külözhetetlen, hogy munkájuk még rendszeresebbé váljon. A számvizsgáló bizottságok jó mun­kája azt is jelenti, hogy a szak­­szervezeti gazdálkodás területén erősödik a tagság és a tagság ál­tal választott felső vezetőszervek közötti együttműködés is. A számvizsgáló bizottságoknak — a vezetőség választó taggyűlése­ken — be kell számolniuk 2 évi munkájukról. Minden vita elkerü­lése érdekében ismételten hang­súlyozzuk, hogy amíg a szakszer­vezeti bizottság a beszámolójában — egyebek között — a pénzügyi kérdéseknél azt mondja el, mi­ként gazdálkodott, hogyan haj­totta végre a taggyűlések által el­fogadott költségvetést, mennyit fordított a különféle szociális, kulturális, sport célokra, ügykeze­lésre stb., addig a számvizsgáló bizottság a saját beszámolójában azt mondja el, hogy mivel és mennyiben járult hozzá az szb gazdasági tevékenységének a meg­szilárdulásához, a költségvetési és pénzügyi fegyelem megtartásához, a felső vezetőszervek előírásai sze­rinti munka végzéséhez. Azt mondja el, hányszor, milyen mód­szerekkel végzett ellenőrzést, mi lett a jegyzőkönyvekben megálla­pított észrevételeinek a sorsa, végrehajtotta-e azokat az szb, vagy sem. Elmondja azt is, hogy milyen javaslatokat tett az szb­­nek a gazdaságosabb, takaréko­sabb gazdálkodásra. Ahhoz, hogy a számvizsgáló bi­zottság ezeket a feladatokat jól végezhesse el, az e célra össze­hívott ülésen felosztja a munkát a bizottság tagjai között. E fel­osztásnak megfelelően teljes rész­letességgel ellenőrzik az szb egész gazdasági, pénzügyi és adminiszt­ratív munkáját, mégpedig az szb munkaterve és az elfogadott költ­ségvetések alapján. Megvizsgálják az szb költségvetési gazdálkodá­sát; ellenőrzik a pénztárt; a pénz­tári és bankszámadásokat; a tag­díjbevételi tervet; a szervezettsé­get, tagdíjfizetési készséget, tag­­szervező munkát; a vagyontárgya­kat, leltárt, az szb kézikönyvtárát, a KST működését (ahol van). Vé­gül, és nem utolsó sorban, beszél­getéseket folytatnak a bizalmiak­kal és néhány szakszervezeti tag­gal, tájékozódnak az szb gazda­sági vonatkozású munkájáról el­hangzó véleményekről, egyben tá­jékoztatják a bizalmiakat, felhív­ják figyelmüket munkájuk pozi­tív vagy negatív jelenségeire. Az így egybegyűjtött tapasztala­tok alapján a számvizsgáló bizott­ság egy újabb ülésen, együttesen készíti el az ellenőrzés jegyző­könyvét. Ez, valamint a két év alatt végzett ellenőrzések tapasz­talatai adják meg a vezetőségvá­lasztó taggyűlésre a beszámoló alapját. A jelentkező problémák, hiányosságok megszüntetésére a számvizsgáló bizottság határozati javaslatot is készít a beszámoló­jához. A számvizsgáló bizottságnak — mindezeken kívül — szükséges egy „átadási-átvételi” jegyző­könyvet is elkészíteni, mert a vá­lasztás megtörténte után azonnal át kell adnia a munkát, a hozzá­tartozó dokumentumokat (taggyű­lési beszámolót és határozati ja­vaslatot, a jegyzőkönyveket, fo­lyamatban levő ügyeket, levelezé­seket stb.) az új számvizsgáló bi­zottságnak. Az új szakszervezeti bizottság és az új számvizsgáló bizottság meg­választását a felsőbb szervek csak akkor fogadhatják el, ha a vá­lasztás után legkésőbb 48 órával megküldik számukra a választási jegyzőkönyv, valamint a szám­­vizsgáló bizottságok ,,átadási-át­vételi” jegyzőkönyvének egy-egy példányát. A számvizsgáló bizottságok el­nökei számára 197 januárjában országos értekezletet tartunk, ahol részletesen megtárgyaljuk a vá­lasztások előkészítésével és lebo­nyolításával kapcsolatos tenniva­lókat. SÖMJÉNI SÁNDOR a MSZSZ szvb elnöke A Televízióban „valami készül..." A Televízió" „hőskorát”, az indulás nehézségeit gyakran em­legetik­ a Szabadság téri székházban, s nem is minden ok nélkül. A hőskort sok tekintetben kinőtte már a Televízió, de a küz­déssel és az útkereséssel ma is találkozhatunk. S nemcsak a mű­sorok szerkesztőségeiben, hanem a Televízió szakszervezeti bi­zottságában is. Ennél a fiatal művészeti alkotóintézménynél nehéz dolga volt a szakszervezetnek. A választástól a Televízió szakszervezeti bizottsága a szak­­szervezeti munka fellendülését várja elsősorban. Tisztában van­nak azzal, hogy erre nagy szükség van, hiszen a gazdaságirányí­tás reformja a Televízió székházát sem kerüli el, a vezetők itt is nagyobb önállóságot kapnak, s a szakszervezetnek itt is első­rendű feladatává válik a munkatársak érdekeinek fokozottabb védelme. Ahhoz azonban, hogy megnövekedett feladatait a TV szakszervezeti bizottsága ellássa, mindenekelőtt a régebbinél jobb, rátermettebb aktívahálózatra van szüksége. A szakszer­vezeti munka jövője áll, vagy bukik azon, hogy az osztálybizott­ságok élére, hogy a bizalmi hálózatba olyan emberek kerüljenek, akik alkalmasak arra, hogy társaik érdekeit a rovatvezetőkkel, szerkesztőkkel, osztályvezetőkkel együtt, vagy ha szükség van rá, azokkal vitatkozva védjék. Ezért érthetünk egyet Jánosi Fe­­rencnéve­l, a TV szakszervezeti bizottsága titkárával, aki a vá­lasztások legfontosabb kérdésének a személyi feltételeket tartja. Személyi feltétel. A rádiósok és a televíziósok is jól ismerik azt a régebbi, de máig is fellelhető helyzetet, amikor bizalmi választáson tessék-lássék megválasztották azt az embert, akinek éppen a legkevesebb dolga volt, vagy önzetlen lélek lévén vál­lalta a tagdíj-beszedéssel járó „fáradságot”. Sok helyen a bi­zalmi funkcióját kedves, szeretetreméltó idősebb gépírónők, adminisztrátorok vállalták, akiktől a tagság sem kívánt többet, minthogy havonta egyszer beszedje a tagdíjat. Ma már világos, hogy egy jól működő szakszervezetnek nem ilyen emberekre van szüksége. Olyanokra, akik a csoport tagjait rendszeresen tájékoztatják a munkával, a műsorszervezéssel kapcsolatos veze­tői elgondolásokról, a kollégák tapasztalatairól, s akik a bérezés, premizálások, s a munkafeltételek ügyében is képviselik a cso­port tagjainak érdekeit. Olyan osztálybizottságokra van szüksége a Televíziónak, amelyeknek tekintélyük van a vezetők előtt. Olyan vb-titkárokat kell megválasztani, akik a munkatársakat érintő minden kérdésben egyenlő partnerként állnak a vezető mellett, aki egyetértésük nélkül nem dönt semmilyen, a kollek­tívát érintő kérdésben. Ilyen személyeket kiválogatni­­, nem könnyű feladat. A TV szakszervezeti bizottsága mégis meg­próbálja. Ezért az év utolsó hónapjában valamennyi bizalmi ülésen a választások személyi kérdéseit tűzték napirendre, alkal­mat adva mindenkinek, hogy a legalkalmasabb embert válasz­szák meg e funkcióra. Az osztálybizottságok tagjai felkeresték a különböző osztályok, műsorszerkesztőségek vezetőit, s velük is konzultáltak a jövendő vb-tagok, bizalmiak személyét illetően. Reméljük e fáradozás nem volt hiábavaló. Már most a választások előtt felvetették a Televízió munka­társai a tájékoztatás hiányát. Nem arról van szó, hogy a TV ri­porterei, szerkesztői nem tudnák mi történik az országban, vagy a nagyvilágban. Bármilyen furcsán hangzik is, előbb tudják meg mi történik a világ másik felén, mint azt, hogy mit határo­zott el valamelyik ülésén az MRTV elnöksége, vagy a saját osztályvezetőjük a munkával kapcsolatban. Sőt: egyik osztály, amely esetleg ugyanazon a folyosón dolgozik mint a másik, nem tudja, hogy kollégái a szomszédos szobákban, mivel foglalkoz­nak, milyen gondokkal küzdenek. Sajnos, még a szakszervezeti bizottság titkára is csak úgy tud átfogó képet kapni az intéz­mény munkájáról, ha szerencséje van, és valamennyi ob-titkárt egyszerre összehívhatja, és azoktól információkat szerezhet. Vilá­gos, hogy ennek a helyzetnek is véget kell vetni. De hogyan? Sokféle elgondolás van, ezek közül a­­legreálisabbnak éppen az ob-titkárok személyének kiválasztása, valamint az új esztendő­ben meginduló rádiós és tv-s újság, az „Antenna” megindítása lesz. A tájékoztatás, valamint a szakszervezeti munka demokra­tizmusának elősegítését szolgálja majd az Antenna, amelyet a szakszervezeti bizottság ad ki. Érdemes tehát, ha röviden is, áttekinteni az Antenná­val kapcsolatos terveket. A szakszervezeti bizottság elgondolása sze­rint ez a szerény, kőnyomatos kis újság rendszeresen tájékoz­tatja majd a tagokat nemcsak a szakszervezet, de a vállalat veze­tőségének munkájáról, határozatairól, terveiről. Természetesen a lap választ ad majd a bizalmi csoportértekezleten felmerült kérdésekre is. A legnagyobb érdeklődés „A szakszervezet kér­dez —, a vállalat vezetői válaszolnak” című rovatot előzi meg. Kérdezni — még név nélkül is lehet. Bárki feltehet bármilyen kérdést, az Antenna szerkesztősége eljuttatja azt az illetékeshez, és közli a választ. A tervek, elgondolások, amelyekkel a Televízió szakszerve­zeti bizottsága a választások elé néz, jók, életrevalóak. Most már minden azon múlik, hogy a tagság éljen az alkalommal és saját érdekeit is szem előtt tartva frissítse fel új, rátermett emberek­kel az apparátust, és azután segítse, támogassa a szakszervezeti bizottság munkáját. Péter Ilona Oláh Gusztáv főrendező halálának 10. évfordulója alkalmából decem­ber 15-én az Operaház­­ igazgatósága, tagsága megkoszorúzta a kiváló művész sírját (Békéssy felv.)

Next