Szocialista Művészetért, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Bontják a Fővárosi Nagycirkusz épületét. A Fővárosi 2. sz. Építőipari Vállalat nemsokára hozzákezd az új tervek realizálásához ... (MTI) Hogyan számoljunk be az alapszervezet gazdálkodásáról? Tapasztalataink szerint a két évvel ezelőtti választások alkalmával a gazdálkodásról szóló beszámolók nem mindenütt érték el a kívánt célt. A szakszervezeti tagság jól tudja, hogy a taggyűlés feladatai közé tartozik: meg kell tárgyalnia és jóvá kell hagynia az alapszervezet munkatervét és költségvetését. A szakszervezeti bizottság kötelessége, hogy a lényegesebb gazdasági kérdéseket időről időre, rendszeresen a taggyűlés elé terjessze. Akadtak olyan alapszervezetek, ahol nem voltak bizonyosak benne, ki mondja el a pénzügyi munkáról szóló beszámolót: a szakszervezeti bizottság, avagy a számvizsgáló bizottság? Mondani sem kell: a beszámoló megtartása a szakszervezeti bizottság feladata. A gazdálkodásról szóló beszámoló részt legalább akkora körültekintéssel és olyan színesen kell elkészíteni, mint a beszámoló többi részét. Gyakorlatból tudjuk, hogy amelyik beszámoló számhalmazt tartalmazott, amelyből a tagság semmiképpen sem értette meg, hogy miféle munkát végzett az szb a gazdálkodás terén, ott bizony a tagság érdektelenül elsiklott a beszámoló felett. Persze, nem könnyű két esztendő pénzügyi munkájáról érdekesen, színesen beszélni, de — úgy gondoljuk —, ha teljes nyíltsággal, őszinteséggel feltárjuk a gazdálkodás eredményeit és fogyatékosságait, összefüggésbe hozzuk a pénzügyi munkát a politikai és kulturális tevékenységgel, mindjárt nagyobb lesz az érdeklődés. Ha például a tagdíjak pontos fizetése kapcsán példákat hozunk fel arra, hogy mennyiben függ össze az alapszervezet gazdálkodása a tagdíjbevétel alakulásával és a tagdíj részesedéssel, a konkrét esetek rögtön vitára késztetik a tagságot. Ha a tagság elé tárjuk, hogy a nagyobb tagdíj részesedés biztosítja a szakszervezeti bizottság munkatervi feladatainak végrehajtását, a kulturális, szociális és sport feladatok jó ellátását, ha felvázoljuk a tényleges helyzetet és a lehetőségeket, könnyen a gazdálkodásról szóló beszámoló rész kerül a vita középpontjába. Ahhoz, hogy a beszámoló hű, elemző és jól politizáló legyen, szükséges, hogy időben készüljön el, ne a kapkodás, hanem az alaposan értékelő, összefüggéseket kereső munka jellemezze. . Érdemes a különböző időszakokban (években) elért eredményeket összehasonlítani. Nem kell szégyenlősnek lennünk, és a jó szervező munkát végző osztályvagy műhely bizottságokat, bizalmiakat emeljük ki név szerint .»• Nem veszi rossznéven a tagság, ha adatokat közöl a beszámoló a tagság intézményes segélyezéséről, a rendkívüli segélyekről. Sőt a KST működését is érdemes befoglalni a jelentésbe. Természetesen a gazdálkodási részt az szb kollektívája úgy állítja össze, ahogy a felhasználás során reszortonként részesei voltak a gazdálkodásnak. Ha sok időnk és lehetőségünk van, akár grafikont is lehet rajzolni a szervezettség adatairól, a tagdíjfizetés alakulásáról, az üdültetésről stb. A gondosan és jól összeállított beszámolóval az szb biztosíja a szakszervezeti tagság jogainak gyakorlását, mert lehetővé teszi az alkotó, a további munkát segítő vita kibontakozását. LANTAI BEIANE HEGEDŰS ANDRÁS: A szocialista társadalom struktúrájáról (Akadémia). — A „Szociológiai tanulmányok” című kiadványsorozat első számaként jelent meg Hegedűs Andrásnak, az MTA szociológiai intézete vezetőjének — több részletében már folyóiratokban előzetesen ismertetett — tanulmánya e rendkívül jelentős és művészembereket is feltétlenül érdeklő kérdésről. Marx társadalmi struktúra felfogásából kiindulva kifejti a marxista szociológusok álláspontját a társadalmi struktúra vizsgálatáról, annak módszereiről. A polgári társadalomtudomány gyakorlatának bírálata után felvázolta a szocialista társadalom struktúrájának modelljét, magyar példákon mutatta be a társadalmi struktúra legfontosabb független változójának (a munkamegosztásban elfoglalt hely), s a függő változóknak a szerepét. Különösen nagy érdeklődésre tarthat számot a társadalmi mobilitás és a magyar falvak társadalmi struktúrájában végbement fontosabb változások bemutatása. Figyelemreméltó gondolat: az európai szocialista társadalmak nagy részénél mostanában került napirendre „önmaga létezésének reális szemlélete”. Éppen ezért szögezi le mint aktuális követelményt: „A szocialista társadalom strukturáltságának és ezen belül a munkamegosztási helynek mint a legfontosabb független változónak a felismerése azt jelenti, hogy radikálisan eltérünk a szocialista társadalomról kialakított szubjektív-voluntarista illúzióktól, amelyek az agitáció, a nevelés mindenhatóságának hamis képzetét alakították ki, s voltaképpen az önáltatás eszközévé váltak.” A szocialista társadalomban a termelőeszközök magántulajdonának megszüntetése lett ,az a reális alap, amelyre a szocialista országokban a munkamegosztásban elfoglalt hely alapján strukturált társadalmakban a nemzeti egység megteremtése felépül”. LAZAR ERVIN: Csonkacsütörtök (Szépirodalmi). A harmincadik évén alig túllépett elbeszélő jelentkezett e kötettel. A tolnai puszták mélyéről érkezett. A Pécsett, majd Pesten újságíróskodó novellista ezekben az írásokban a vele megesett dolgok tündéri átköltését végezte el. Formás, pontos, kissé lágyszavú, kissé könnyes, de igaz és hű írások. A továbblépés útja nyilván a mások, a nem-én emberek megírása, epikai kifejezése lesz. A szobrász-etikával foglalkozó „Ha okos vagy mint a kígyó” című, leghosszabb elbeszélése jelzi már az erőt erre. A néphez és művész hitvalláshoz való hűség emlékezetes realizálása ez az elbeszélés. Finom erkölcsrajzával jeles novellisztikát adott a „Búbos pacsirta” című írásában is. Elegáns, etikus, érzelmes és okos írások gyűjteménye a ,,Csonkacsütörtök''; fel tudja kelteni a vágyat arra, hogy érdeklődéssel várjuk az újabb, mélyebb, szikrázóbb írásokat. SZEBERÉNYI LEHEL: Jeromos, a kőfejű (Szépirodalmi). — E nem Szeberényire jellemző című kisregény második szatirizáló alkotása a szerzőnek. Az emlékezetes „Szalmácska” után az újra szelíden, ám célbatalálóan ironizáló epikus ezúttal meghökkentőbb tárgyat tűzött tollhegyre: leírja-elmeséli könnyed és szellemes csevegés formájában egy pöcegödör megépítésének mai bonyolult körülményességét. Egy falusi orvos házánál új gödör szükségeltetik, s az a két hivatásos szuper, aki végre odakerül ennek rendezésére, munkaidejében mesterien lóg, viszont" »maszekmunkaként évszázadokra szóló betonbunkert épít — különjuttatásért persze. A penetránsnak tetsző epikai tárgy a regény folyamán alig kerül szóba, ám a munkaerkölcs, a vállalati munka lazasága, a hiábavalóan végzett nagyszerű erőkifejtés tragikomikuma Szeberényi nyugodt, szelíden mosolygó, ám sebzett szívet leplező mesélőkészségével végig érdeklődést keltő olvasmányt nyújt. S még többet is. Mindőnkelé tükröt tart. Ezért kell elolvasni. (VARGA) 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT Nagyobb önállóság - fokozott felelősség az ellenőrzésben Készülünk a művészeti szakszervezetek VI. kongresszusára, és az ezeket megelőző szakszervezeti választásokra. A szakszervezeti mozgalom e mindig is nagy jelentőségű eseménye most hangsúlyozottabban előtérbe állítja a számvizsgáló bizottságok tevékenységét is. A szakszervezetek nagyobb önállósága és felelőssége egyet jelent az alapszervezetek önállóságának és felelősségének a növekedésével, ami — többek között— azt is jelenti, hogy az alapszervezeteknek nagyobb gazdasági önállóságot kell biztosítani a politikai feladatok maradéktalan végrehajtása érdekében, s ezen belül, az eddiginél többet, és célszerűbben kell a tagságnak közvetve és közvetlenül visszajuttatni a tagdíjakból. Magától értetődik, hogyha növekszik a szakszervezeti bizottságok hatásköre, önállósága, növekszik a számvizsgáló bizottságok hatásköre, önállósága és felelőssége is. Mindezek azt jelentik, hogy a számvizsgáló bizottságoknak az eddiginél alaposabban szükséges megismerniök és végrehajtanák a feladataikat, nélkülözhetetlen, hogy munkájuk még rendszeresebbé váljon. A számvizsgáló bizottságok jó munkája azt is jelenti, hogy a szakszervezeti gazdálkodás területén erősödik a tagság és a tagság által választott felső vezetőszervek közötti együttműködés is. A számvizsgáló bizottságoknak — a vezetőség választó taggyűléseken — be kell számolniuk 2 évi munkájukról. Minden vita elkerülése érdekében ismételten hangsúlyozzuk, hogy amíg a szakszervezeti bizottság a beszámolójában — egyebek között — a pénzügyi kérdéseknél azt mondja el, miként gazdálkodott, hogyan hajtotta végre a taggyűlések által elfogadott költségvetést, mennyit fordított a különféle szociális, kulturális, sport célokra, ügykezelésre stb., addig a számvizsgáló bizottság a saját beszámolójában azt mondja el, hogy mivel és mennyiben járult hozzá az szb gazdasági tevékenységének a megszilárdulásához, a költségvetési és pénzügyi fegyelem megtartásához, a felső vezetőszervek előírásai szerinti munka végzéséhez. Azt mondja el, hányszor, milyen módszerekkel végzett ellenőrzést, mi lett a jegyzőkönyvekben megállapított észrevételeinek a sorsa, végrehajtotta-e azokat az szb, vagy sem. Elmondja azt is, hogy milyen javaslatokat tett az szbnek a gazdaságosabb, takarékosabb gazdálkodásra. Ahhoz, hogy a számvizsgáló bizottság ezeket a feladatokat jól végezhesse el, az e célra összehívott ülésen felosztja a munkát a bizottság tagjai között. E felosztásnak megfelelően teljes részletességgel ellenőrzik az szb egész gazdasági, pénzügyi és adminisztratív munkáját, mégpedig az szb munkaterve és az elfogadott költségvetések alapján. Megvizsgálják az szb költségvetési gazdálkodását; ellenőrzik a pénztárt; a pénztári és bankszámadásokat; a tagdíjbevételi tervet; a szervezettséget, tagdíjfizetési készséget, tagszervező munkát; a vagyontárgyakat, leltárt, az szb kézikönyvtárát, a KST működését (ahol van). Végül, és nem utolsó sorban, beszélgetéseket folytatnak a bizalmiakkal és néhány szakszervezeti taggal, tájékozódnak az szb gazdasági vonatkozású munkájáról elhangzó véleményekről, egyben tájékoztatják a bizalmiakat, felhívják figyelmüket munkájuk pozitív vagy negatív jelenségeire. Az így egybegyűjtött tapasztalatok alapján a számvizsgáló bizottság egy újabb ülésen, együttesen készíti el az ellenőrzés jegyzőkönyvét. Ez, valamint a két év alatt végzett ellenőrzések tapasztalatai adják meg a vezetőségválasztó taggyűlésre a beszámoló alapját. A jelentkező problémák, hiányosságok megszüntetésére a számvizsgáló bizottság határozati javaslatot is készít a beszámolójához. A számvizsgáló bizottságnak — mindezeken kívül — szükséges egy „átadási-átvételi” jegyzőkönyvet is elkészíteni, mert a választás megtörténte után azonnal át kell adnia a munkát, a hozzátartozó dokumentumokat (taggyűlési beszámolót és határozati javaslatot, a jegyzőkönyveket, folyamatban levő ügyeket, levelezéseket stb.) az új számvizsgáló bizottságnak. Az új szakszervezeti bizottság és az új számvizsgáló bizottság megválasztását a felsőbb szervek csak akkor fogadhatják el, ha a választás után legkésőbb 48 órával megküldik számukra a választási jegyzőkönyv, valamint a számvizsgáló bizottságok ,,átadási-átvételi” jegyzőkönyvének egy-egy példányát. A számvizsgáló bizottságok elnökei számára 197 januárjában országos értekezletet tartunk, ahol részletesen megtárgyaljuk a választások előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos tennivalókat. SÖMJÉNI SÁNDOR a MSZSZ szvb elnöke A Televízióban „valami készül..." A Televízió" „hőskorát”, az indulás nehézségeit gyakran emlegetik a Szabadság téri székházban, s nem is minden ok nélkül. A hőskort sok tekintetben kinőtte már a Televízió, de a küzdéssel és az útkereséssel ma is találkozhatunk. S nemcsak a műsorok szerkesztőségeiben, hanem a Televízió szakszervezeti bizottságában is. Ennél a fiatal művészeti alkotóintézménynél nehéz dolga volt a szakszervezetnek. A választástól a Televízió szakszervezeti bizottsága a szakszervezeti munka fellendülését várja elsősorban. Tisztában vannak azzal, hogy erre nagy szükség van, hiszen a gazdaságirányítás reformja a Televízió székházát sem kerüli el, a vezetők itt is nagyobb önállóságot kapnak, s a szakszervezetnek itt is elsőrendű feladatává válik a munkatársak érdekeinek fokozottabb védelme. Ahhoz azonban, hogy megnövekedett feladatait a TV szakszervezeti bizottsága ellássa, mindenekelőtt a régebbinél jobb, rátermettebb aktívahálózatra van szüksége. A szakszervezeti munka jövője áll, vagy bukik azon, hogy az osztálybizottságok élére, hogy a bizalmi hálózatba olyan emberek kerüljenek, akik alkalmasak arra, hogy társaik érdekeit a rovatvezetőkkel, szerkesztőkkel, osztályvezetőkkel együtt, vagy ha szükség van rá, azokkal vitatkozva védjék. Ezért érthetünk egyet Jánosi Ferencnével, a TV szakszervezeti bizottsága titkárával, aki a választások legfontosabb kérdésének a személyi feltételeket tartja. Személyi feltétel. A rádiósok és a televíziósok is jól ismerik azt a régebbi, de máig is fellelhető helyzetet, amikor bizalmi választáson tessék-lássék megválasztották azt az embert, akinek éppen a legkevesebb dolga volt, vagy önzetlen lélek lévén vállalta a tagdíj-beszedéssel járó „fáradságot”. Sok helyen a bizalmi funkcióját kedves, szeretetreméltó idősebb gépírónők, adminisztrátorok vállalták, akiktől a tagság sem kívánt többet, minthogy havonta egyszer beszedje a tagdíjat. Ma már világos, hogy egy jól működő szakszervezetnek nem ilyen emberekre van szüksége. Olyanokra, akik a csoport tagjait rendszeresen tájékoztatják a munkával, a műsorszervezéssel kapcsolatos vezetői elgondolásokról, a kollégák tapasztalatairól, s akik a bérezés, premizálások, s a munkafeltételek ügyében is képviselik a csoport tagjainak érdekeit. Olyan osztálybizottságokra van szüksége a Televíziónak, amelyeknek tekintélyük van a vezetők előtt. Olyan vb-titkárokat kell megválasztani, akik a munkatársakat érintő minden kérdésben egyenlő partnerként állnak a vezető mellett, aki egyetértésük nélkül nem dönt semmilyen, a kollektívát érintő kérdésben. Ilyen személyeket kiválogatni, nem könnyű feladat. A TV szakszervezeti bizottsága mégis megpróbálja. Ezért az év utolsó hónapjában valamennyi bizalmi ülésen a választások személyi kérdéseit tűzték napirendre, alkalmat adva mindenkinek, hogy a legalkalmasabb embert válaszszák meg e funkcióra. Az osztálybizottságok tagjai felkeresték a különböző osztályok, műsorszerkesztőségek vezetőit, s velük is konzultáltak a jövendő vb-tagok, bizalmiak személyét illetően. Reméljük e fáradozás nem volt hiábavaló. Már most a választások előtt felvetették a Televízió munkatársai a tájékoztatás hiányát. Nem arról van szó, hogy a TV riporterei, szerkesztői nem tudnák mi történik az országban, vagy a nagyvilágban. Bármilyen furcsán hangzik is, előbb tudják meg mi történik a világ másik felén, mint azt, hogy mit határozott el valamelyik ülésén az MRTV elnöksége, vagy a saját osztályvezetőjük a munkával kapcsolatban. Sőt: egyik osztály, amely esetleg ugyanazon a folyosón dolgozik mint a másik, nem tudja, hogy kollégái a szomszédos szobákban, mivel foglalkoznak, milyen gondokkal küzdenek. Sajnos, még a szakszervezeti bizottság titkára is csak úgy tud átfogó képet kapni az intézmény munkájáról, ha szerencséje van, és valamennyi ob-titkárt egyszerre összehívhatja, és azoktól információkat szerezhet. Világos, hogy ennek a helyzetnek is véget kell vetni. De hogyan? Sokféle elgondolás van, ezek közül alegreálisabbnak éppen az ob-titkárok személyének kiválasztása, valamint az új esztendőben meginduló rádiós és tv-s újság, az „Antenna” megindítása lesz. A tájékoztatás, valamint a szakszervezeti munka demokratizmusának elősegítését szolgálja majd az Antenna, amelyet a szakszervezeti bizottság ad ki. Érdemes tehát, ha röviden is, áttekinteni az Antennával kapcsolatos terveket. A szakszervezeti bizottság elgondolása szerint ez a szerény, kőnyomatos kis újság rendszeresen tájékoztatja majd a tagokat nemcsak a szakszervezet, de a vállalat vezetőségének munkájáról, határozatairól, terveiről. Természetesen a lap választ ad majd a bizalmi csoportértekezleten felmerült kérdésekre is. A legnagyobb érdeklődés „A szakszervezet kérdez —, a vállalat vezetői válaszolnak” című rovatot előzi meg. Kérdezni — még név nélkül is lehet. Bárki feltehet bármilyen kérdést, az Antenna szerkesztősége eljuttatja azt az illetékeshez, és közli a választ. A tervek, elgondolások, amelyekkel a Televízió szakszervezeti bizottsága a választások elé néz, jók, életrevalóak. Most már minden azon múlik, hogy a tagság éljen az alkalommal és saját érdekeit is szem előtt tartva frissítse fel új, rátermett emberekkel az apparátust, és azután segítse, támogassa a szakszervezeti bizottság munkáját. Péter Ilona Oláh Gusztáv főrendező halálának 10. évfordulója alkalmából december 15-én az Operaház igazgatósága, tagsága megkoszorúzta a kiváló művész sírját (Békéssy felv.)