Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

SOMOSKŐI GÁBOR, a MSZMP KB tagja, a SZOT titkára váratlanul elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a magyar szakszervezeti moz­galmat. A dolgozó nép szolgálatában eltöltött harcos élete példamutató marad mindnyájunk számára. A munkásmozgalmi panteonban búcsúz­tatták december 1-án. Párt, állami és szakszervezeti vezetők a ravatalnál (MTI) — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége novem­ber 29-én délután a székház filmművész klubjában Kerekes Já­nos elnökletével ülést tartott. Első napirendként az 1970171­ évi oktatási és politikai munkáról, a két központi klub tevékeny­ségéről készített jelentést tárgyalta meg az elnökség, s megál­lapította, hogy a művészek politikai képzése alapvetően fontos kérdés, és ne csak a vezető művészek nyerjenek tájékoztatást közismert politikusoktól, hanem a művészek és művészeti dol­gozók valamennyi rétegéhez el kell jutnia a politikai felvilá­gosító munkának. A megyei koordinációs bizottságok munká­jának tapasztalatait vitatta meg ezek után az elnökség, s úgy értékelte: egy éves fennállásuk alatt eredményes volt tevé­kenységük. Megbízta az elnökség a Hajdú-Bihar megyei koor­dinációs bizottságot egy tapasztalatcsere megszervezésével. Az 1971. évi üdültetési munkáról, valamint a táppénzes százalék alakulásáról, a társadalombiztosítási kifizetőhelyek munkájá­nak tapasztalatairól adott tájékoztatókat az elnökség tudomá­sul vette. A különfélék során Vass Imre főtitkár beszámolt az elnökség két ülése között végzett munkáról, Kárpáti Sándor tit­kár pedig a filmes szakszervezetek lipcsei konferenciáján szer­zett tapasztalatairól. — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK képviseletében Vass Imre főtitkár és Kárpáti Sándor titkár Jugoszláviába utazott, ahol december 2. és 5. között találkoztak a jugoszláv művészeti szakszervezeti vezetőkkel, és eszmecserét folytattak a két szak­­szervezeti mozgalom további kapcsolatairól. — AZ MSZMP X. kongresszusa, valamint a művészeti szak­­szervezetek VII. kongresszusa határozataiból adódó művészet­politikai kérdések, feladatok ismertetésére szakszervezeti szö­vetségünk a Fészek művészklubban „Művészakadémia” elneve­zéssel előadássorozatot indított. December 6-án került sor az első előadásra, melyet dr. Orbán László, az MSZMP KB tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese tartott meg, aki idő­szerű művelődéspolitikai kérdésekről beszélgetett el a megje­lent vezető művészekkel, majd válaszolt a feltett kérdésekre.­­ AKTÍVAÜLÉST rendezett december 15-én az Állami Ope­raház KISZ-szervezete, melyen Kárpáti Sándor, a kv titkára mondott tájékoztatót az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos kérdé­sekről, majd válaszolt az operaházi fiatalok élet- és munkakö­rülményeikkel kapcsolatos­­nagyszámú kérdésére. A KISZ-aktí­­va elhatározta, hogy a fiatalokat érintő időszerű kérdésekről ifjúsági parlamentet szervez. Elksist J. Irsai Vera Janovits Ferencné. Irsai Ve­ra 1925 és 1931 között a Fodor zeneiskola növendéke volt, a Zeneművészeti Főiskola tanár­képzőjének elvégzése után a felszabadulásig magán tanítás­sal foglalkozott. 1945-től a fő­városi zenetanfolyamok taná­ra, majd szakfelügyelőjeként munkálkodott. Ekkor a fővá­rosi tanács a fővárosi zenetan­folyamok igazgatójává, Issé­ben pedig a Fővárosi Zeneis­kola Szervezet központi igaz­gatójává nevezte ki. A felszabadulás után azon­nal bekapcsolódott a zenei életbe, és haladó pedagógiai elveinek a zeneoktatásban megvalósításával Úttörő mun­kát végzett. Elévülhetetlen ér­demet szerzett a fővárosi ze­neoktatás fejlesztése, szerve­zése terén. Felismerte, hogy a fővárosi zeneoktatás megnö­vekedett feladatait a kulturális forradalomban csak akkor tud­ja ellátni, ha kitárja kapuit a széles tömegek előtt, s új szer­vezetben, új módszerekkel és eszközökkel halad a szocializ­mus építésének útján. Sok je­les fiatal muzsikus pályafutá­sát indította el. Mint zenepedagógiai író is értékes műveket alkotott. 1947- ben megírta a „Zenei előkép­ző — A hangszertanítást meg­előző csoportos zenei oktatás kézikönyve" című munkáját. Szerkesztésében jelent meg 1951-től fokozatosan és több kiadásban „A szolfézs példa­tár — Alsó fok, I—IV” kötete. Mindkét mű országosan beve­zetett tananyag lett. Alapító tagja volt a Magyar Zenemű­vészek Szövetségének. Része volt a PARLANDO megindítá­sában. Haláláig tagja volt az Országos Zenepedagógus Szak­osztály titkárságának, választ­mányának, s nyugdíjazása után tevékenyen részt vett ezek munkájában. SZENDRŐ MÁRIA MUNKAVÉDELMI NAPTÁR Januári tennivalók 1. Január 5-ig küldjük meg a december havi üzemi balese­tek jegyzőkönyveit és a Iv. negyedévi baleseti statisztikai jelentést az illetékes állami, tanácsi, szakszervezeti szer­veknek. 2. Vezetői vagy műszaki konferencián értékeljük az 1971. évi munkavédelmi tevé­kenységet és ismertessük az 1972. évi feladatokat. I. Január 15-ig el kell készí­teni és meg kell küldeni a munkavédelmi felügyeletnek az 1971. évi üzemi, tanuló bal­eseti statisztikai jelentést. I. Január 20-ig készítsük el az 1972. év kompién munka­­védelmi intézkedési tervet és az 1971. évi munkavédelmi te­vékenységet értékelő jelentést. 5. Tartsuk meg az esedékes havi, negyedévi és éves bal­esetelhárító (munkavédelmi) oktatásokat. 6. Az éves statisztika alap­ján elemezzük és értékeljük a baleseti helyzet alakulását, és a gyakoriság szerint tegyünk és tétessünk határozott intéz­kedéseket az okok megszünte­tésére. 7. Tartsuk meg az esedékes szemléket. 8. Ellenőrizzük az SZTK ügy­intéző baleseti nyilvántartá­sát és a munkaügyi előadó nyilvántartását az orvosi vizs­gálatokról. 9. Ellenőrizzük a gépjármű­vek üzembiztonságát, a téli gumiabroncsok épségét. 10. Ellenőrizzük a fűtőberen­dezések működését, a csúszás­­veszélyt csökkentő anyagok meglétét, gondoskodjunk a járdák, közlekedési utak ta­karításáról, csúszásmentesíté­séről. GÁSPÁR KÁROLY 2 szocialista a MŰVÉSZETÉRT Bővülő nemzetközi kapcsolataink jegyében... — Folytatás az 1. oldalról — s elhatároztuk, hogy e konzul­tatív találkozókat rendszere­sítjük, lehetőséget biztosítva arra, hogy az európai filmes szakszervezetek évenként ki­cseréljék nézeteiket a film- és tv-szakma időszerű kérdései­ről. Ennek megfelelően 1972- ben Rómában találkozunk ha­sonló céllal. Küldöttségünk számára a lipcsei találkozó kitűnő lehető­séget biztosított ahhoz, hogy tájékoztassuk kollégáinkat a magyarországi tapasztalatok­ról, hazánk kulturális politiká­járól és szakszervezeti tevé­kenységünkről, számot adjunk szakszervezeti tagságunk érté­kes, szép munkájának ered­ményeiről. Lehetőségünk nyí­lott arra is, hogy a szocialista országok küldöttségeivel véle­ményt cseréljünk a soron kö­vetkező nemzetközi feladatok­ról, a FIA (Színészek Nemzet­közi Szövetsége) Dél-Ameri­­kában sorra kerülő vb-ülésé­­nek előkészítéséről, a Szovjet­unióban megrendezésre kerü­lő szimpóziumról, amelynek témája a nemzeti kultúra vé­delme lesz. Érdekes, kellemes találkozókon, beszélgetéseken egyeztettük kapcsolataink idő­szerű kérdéseit a szovjet, a lengyel, az NDK, a csehszlo­vák, a jugoszláv, a francia, az olasz, az angol és a finn kül­döttségekkel. E háromnapos munka­talál­kozó befejezéseként üdítő programot jelentett számunk­ra a 14. Lipcsei Filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán való részvételünk, amely ezúttal is a filmművészet igazi nagy ta­lálkozójának, a személyes érintkezések és a barátságnak hatásos fóruma volt. A­z európai filmes szak­­szervezetek lipcsei ta­lálkozójának e dióhéj­ban ismertetett eseményei után essék szó nemzetközi kapcsolatunk egy másik­­ út­törő szerepet játszó — mozza­natáról, jugoszláviai látogatá­sunkról. Kölcsönös kezdeményezésre Vass Imre főtitkár elvtárssal együtt december első napjai­ban konzultatív jellegű meg­beszélésen vettünk részt Sza­badkán és Belgrádban. Ven­déglátogatóink Ljubica Dvkics elvtársnő, a Jugoszláv Közszol­gálati Dolgozók Szakszerveze­tének elnöke és Olajos Mihály titkár elvtárs voltak. E talál­kozó jelentősége abban van, hogy utoljára 1964-ben járt nálunk hivatalos jugoszláv küldöttség, s most mi voltunk az elsők, akik a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének képviseletében a baráti szom­szédos országban jártunk. E rövid cikk kereteit meghaladó részletesség helyett annyit mondhatunk, hogy a találko­zás hasznos és eredményes volt. Szívélyes fogadtatásban részesültünk, s e rövid idő is lehetővé tette, hogy kölcsönö­sen tájékoztassuk egymást szakszervezeteink életéről, munkájáról, gondjairól, tervei­ről. Az érdemi megbeszélése­ken túl arra is lehetőség nyí­lott, hogy találkozzunk és el­beszélgessünk a Jugoszláv Közszolgálati Dolgozók Szak­­szervezetének tisztségviselői­vel, a művelődési közösségek­ben dolgozó társadalmi akti­vistákkal, színházi szakembe­rekkel, művészekkel. Ezek a baráti hangvételű találkozók, beszélgetések közelebb hoztak bennünket egymáshoz, és ked­vező alapot nyújtottak ahhoz, hogy kapcsolatainkat, együtt­működésünket továbbfej­lesz­­szük. Ezzel a szándékkal és ezekkel a reményekkel nyúj­tottuk át meghívásunkat ju­goszláv barátainknak egy ez­­évi, magyarországi viszontlá­­togatásra. Kárpáti Sándor ELŐBBRE JUTOTTUNK a színházi műszaki vezetők és színpadi dolgozók szakmai képzése és bérezése terén Az 1960-as évektől a népgazdaságban je­lentős létszámhiány a színház területén is egyre inkább éreztette hatását. A színpadi dolgozók segédmunkási besorolása, alacsony színvonalú bérezése, osztott idejű foglalkoz­tatása állandó fluktuációt és létszámhiányt eredményezett. Nagy gondot jelentett ezek mellett az a tény is, hogy a színházi műszaki vezetők és műszaki dolgozók nagy többsége nem rendelkezett a munkaköréhez szüksé­ges, minimális iskolai és műszaki alapkép­zettséggel. Az első lépés Ezek a problémák foglalkoztatták hosszú időn keresztül a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályát és a Művészeti Szakszer­vezetek Szövetségét. Nyilvánvaló volt, hogy a fennálló helyzetet megváltoztatni és a prob­lémát megoldani máról holnapra nem lehet. Hosszú távlatban kellett gondolkozni és olyan megoldást keresni, amely a szakmai képzés mellett a bérszínvonal emelését is lehetővé teszi. Ezek a szempontok vezérelték a főosz­tályt, amikor 1967-ben a Művészeti Szakszer­vezetek Szövetségével egyetértésben rendele­tet adott ki a színházi műszaki vezetőképző tanfolyam létrehozására és megindítására, meghatározva azon színházi munkaköröket, amelyek betöltését a tanfolyamon szerzett oklevélhez kötötte. Elrendelte és kötelezővé tette a színházi műszaki vezetőképző tanfo­lyam elvégzését azok számára, akik: színházi főmérnöki, szcenikai vezetői, színházi mérnö­ki, szcenikusi, technikusi, műszaki felügyelői, műszaki vezetői, színpadi felügyelői, világítá­si felügyelői, színpadmesteri, fővilágosítói, zsinórmesteri és süllyedőmesteri munkakörö­ket töltenek be, vagy a fenti munkakörök va­lamelyikének várományosai. A tanfolyam tananyagához meg kellett kí­vánni a középiskolai alapképzettséget. A tanfolyam megindítása előtti pontos felmé­rés viszont azt mutatta, hogy a jelöltek nagy többsége nem rendelkezik középiskolai vég­zettséggel, ezért gondosan megszervezett elő­készítő — úgynevezett érettségi pótló — tan­folyam indítását határozta el a tanfolyam ve­zetősége. Az előkészítő tanfolyam 44 buda­pesti és 33 vidéki hallgató oktatásával kezdő­dött el, 1967. év őszén. Az oktatás anyaga középiskolai matemati­ka és fizika volt. Az előkészítőn eredmé­nyes vizsga egyúttal felvételt is jelentett a színházi műszaki vezetőképző tanfolyamra. Hatvanan elvégezték Az eredményes vizsgát tett hallgatók lét­száma 52 volt Hozzájuk csatlakozott a 33 érettségizett színházi szakember. Így 85 hall­gatóval 1968 szeptemberében megindult a levelező jellegű tanfolyam, havi kétszeri kon­zultációval. A tanfolyam 120 órás volt, s a hallgatók megismerkedtek a színpadtechnika tudományával, szilárdságtannal, elektrotech­nikával, a legfontosabb tűzrendészeti és mun­kavédelmi szabályokkal, a színházi üzemgaz­daságtannal és a művészettörténettel. A tan­folyam hallgatói a második félévben színpad­mesteri és fővilágosítói szakon tanultak to­vább. A színpadmesteri szakon mechanikát, díszletezési ismereteket és műszaki rajzot, míg a fövilágosítói szakon színházi elektro­technikát, világítástechnikát és elektromos rajzolvasást tanultak. Azok, akik a színpad­­mesteri és fövilágosítói szakot együttesen el­végezték, jogot formálhattak műszaki vezetői beosztásra is. A beiratkozott 85 hallgatóból 60 végezte el sikeresen a tanfolyamot. Mindez nem elég Az 1969. év nyarán befejezett tanfolyam azonban a színházak vezetői igényét nem tudta kielégíteni. Lényegesen több képzett színházi vezetőre (színpadmesterre, fővilágo­sítóra, műszaki vezetőre, zsinórmesterre stb.) volt még szükség, ezért a színházi műszaki vezetőképző tanfolyamot azóta folyamatosan minden évben megindítjuk, hogy a színhá­zak részére a megfelelő képzettségű műszaki vezető utánpótlást biztosítani tudjuk. A színházi műszaki vezetőképzés csak az első lépés volt a szakmai színvonal emelése terén. A vezetőképző tanfolyam csak akkor éri el igazi célját, s akkor lesz igazán ered­ményes, ha tanfolyamot végzett vezetők mel­lé szakmailag jól képzett színpadi dolgozókat is tudunk biztosítani. Ennek a színpadi szak­mai képzésnek az előfeltételei is megterem­tődtek. Ugyanis a műszaki vezetőképzőt vég­zett hallgatókból kerülhetnek ki azok az elő­adók, akik a színpadi dolgozók szakmai kép­zését, oktatását elláthatják, központi irányí­tás és oktatási anyag biztosítása mellett. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosz­tálya elérkezettnek látta az időt a színpadi dolgozók szakmai képzésének beindítására. Először a díszítők Elkészült a díszítőképző tanfolyam szerve­zésének és tematikájának írásos anyaga, melynek értelmében 1972-ben — egyelőre ön­kéntes alapon — színházaknál megindul a dí­szítők szakmai oktatása központi irányítás és ellenőrzés mellett. A színpadi dolgozók szakmai képzése a munkaszínvonal emelése mellett rangot és megkülönböztetést is jelent a segédmunkási besorolással szemben, és a munkaerő-vándor­lást is várhatóan lecsökkenti, mert a szakmai képzettséggel együtt járó bérszínvonal emel­kedésnek nagymértékű a stabilizáló hatása. A színpadi díszítőképző tanfolyam időtarta­ma 9 hónap, s ezen belül 108 órás tanterv szerint színpadi és díszlettervezési ismerete­ket, munkavédelmet és tűzrendészetet tanul­nak a hallgatók. A tanfolyam szervezésével és megindításával kapcsolatban minden szín­ház igazgatóságát megkeressük, és reméljük, hogy az oktatás megszervezésében támogatni fognak bennünket A szakmunkás mivolt bért is jelent Sikeres vizsgatétel után a hallgatók bizo­nyítványt kapnak. A bizonyítvánnyal rendel­kező műszaki dolgozó színpadi munkás beso­rolásra jogosult, és bármely más színháznál, zenei és kulturális intézménynél feljogosítja a színpadi szakmunkás munkakör betöltésé­re. A betanított színpadi szakmunkást a jö­vőben nomenklatúra szerint is megkülönböz­tetik a színpadi segédmunkástól. A színházi díszítőképző tanfolyam speciá­lis szakmai képzést jelent. Ha ennek a kép­zésnek eredményét felmértük, azután sor ke­rülhet egyéb (például bútoros, kellékes stb.) színházi szakmunkásképzésre is. Schmidt János tanfolyamvezető

Next