Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
SOMOSKŐI GÁBOR, a MSZMP KB tagja, a SZOT titkára váratlanul elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a magyar szakszervezeti mozgalmat. A dolgozó nép szolgálatában eltöltött harcos élete példamutató marad mindnyájunk számára. A munkásmozgalmi panteonban búcsúztatták december 1-án. Párt, állami és szakszervezeti vezetők a ravatalnál (MTI) — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 29-én délután a székház filmművész klubjában Kerekes János elnökletével ülést tartott. Első napirendként az 1970171 évi oktatási és politikai munkáról, a két központi klub tevékenységéről készített jelentést tárgyalta meg az elnökség, s megállapította, hogy a művészek politikai képzése alapvetően fontos kérdés, és ne csak a vezető művészek nyerjenek tájékoztatást közismert politikusoktól, hanem a művészek és művészeti dolgozók valamennyi rétegéhez el kell jutnia a politikai felvilágosító munkának. A megyei koordinációs bizottságok munkájának tapasztalatait vitatta meg ezek után az elnökség, s úgy értékelte: egy éves fennállásuk alatt eredményes volt tevékenységük. Megbízta az elnökség a Hajdú-Bihar megyei koordinációs bizottságot egy tapasztalatcsere megszervezésével. Az 1971. évi üdültetési munkáról, valamint a táppénzes százalék alakulásáról, a társadalombiztosítási kifizetőhelyek munkájának tapasztalatairól adott tájékoztatókat az elnökség tudomásul vette. A különfélék során Vass Imre főtitkár beszámolt az elnökség két ülése között végzett munkáról, Kárpáti Sándor titkár pedig a filmes szakszervezetek lipcsei konferenciáján szerzett tapasztalatairól. — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK képviseletében Vass Imre főtitkár és Kárpáti Sándor titkár Jugoszláviába utazott, ahol december 2. és 5. között találkoztak a jugoszláv művészeti szakszervezeti vezetőkkel, és eszmecserét folytattak a két szakszervezeti mozgalom további kapcsolatairól. — AZ MSZMP X. kongresszusa, valamint a művészeti szakszervezetek VII. kongresszusa határozataiból adódó művészetpolitikai kérdések, feladatok ismertetésére szakszervezeti szövetségünk a Fészek művészklubban „Művészakadémia” elnevezéssel előadássorozatot indított. December 6-án került sor az első előadásra, melyet dr. Orbán László, az MSZMP KB tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese tartott meg, aki időszerű művelődéspolitikai kérdésekről beszélgetett el a megjelent vezető művészekkel, majd válaszolt a feltett kérdésekre. AKTÍVAÜLÉST rendezett december 15-én az Állami Operaház KISZ-szervezete, melyen Kárpáti Sándor, a kv titkára mondott tájékoztatót az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos kérdésekről, majd válaszolt az operaházi fiatalok élet- és munkakörülményeikkel kapcsolatosnagyszámú kérdésére. A KISZ-aktíva elhatározta, hogy a fiatalokat érintő időszerű kérdésekről ifjúsági parlamentet szervez. Elksist J. Irsai Vera Janovits Ferencné. Irsai Vera 1925 és 1931 között a Fodor zeneiskola növendéke volt, a Zeneművészeti Főiskola tanárképzőjének elvégzése után a felszabadulásig magán tanítással foglalkozott. 1945-től a fővárosi zenetanfolyamok tanára, majd szakfelügyelőjeként munkálkodott. Ekkor a fővárosi tanács a fővárosi zenetanfolyamok igazgatójává, Issében pedig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet központi igazgatójává nevezte ki. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a zenei életbe, és haladó pedagógiai elveinek a zeneoktatásban megvalósításával Úttörő munkát végzett. Elévülhetetlen érdemet szerzett a fővárosi zeneoktatás fejlesztése, szervezése terén. Felismerte, hogy a fővárosi zeneoktatás megnövekedett feladatait a kulturális forradalomban csak akkor tudja ellátni, ha kitárja kapuit a széles tömegek előtt, s új szervezetben, új módszerekkel és eszközökkel halad a szocializmus építésének útján. Sok jeles fiatal muzsikus pályafutását indította el. Mint zenepedagógiai író is értékes műveket alkotott. 1947- ben megírta a „Zenei előképző — A hangszertanítást megelőző csoportos zenei oktatás kézikönyve" című munkáját. Szerkesztésében jelent meg 1951-től fokozatosan és több kiadásban „A szolfézs példatár — Alsó fok, I—IV” kötete. Mindkét mű országosan bevezetett tananyag lett. Alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Része volt a PARLANDO megindításában. Haláláig tagja volt az Országos Zenepedagógus Szakosztály titkárságának, választmányának, s nyugdíjazása után tevékenyen részt vett ezek munkájában. SZENDRŐ MÁRIA MUNKAVÉDELMI NAPTÁR Januári tennivalók 1. Január 5-ig küldjük meg a december havi üzemi balesetek jegyzőkönyveit és a Iv. negyedévi baleseti statisztikai jelentést az illetékes állami, tanácsi, szakszervezeti szerveknek. 2. Vezetői vagy műszaki konferencián értékeljük az 1971. évi munkavédelmi tevékenységet és ismertessük az 1972. évi feladatokat. I. Január 15-ig el kell készíteni és meg kell küldeni a munkavédelmi felügyeletnek az 1971. évi üzemi, tanuló baleseti statisztikai jelentést. I. Január 20-ig készítsük el az 1972. év kompién munkavédelmi intézkedési tervet és az 1971. évi munkavédelmi tevékenységet értékelő jelentést. 5. Tartsuk meg az esedékes havi, negyedévi és éves balesetelhárító (munkavédelmi) oktatásokat. 6. Az éves statisztika alapján elemezzük és értékeljük a baleseti helyzet alakulását, és a gyakoriság szerint tegyünk és tétessünk határozott intézkedéseket az okok megszüntetésére. 7. Tartsuk meg az esedékes szemléket. 8. Ellenőrizzük az SZTK ügyintéző baleseti nyilvántartását és a munkaügyi előadó nyilvántartását az orvosi vizsgálatokról. 9. Ellenőrizzük a gépjárművek üzembiztonságát, a téli gumiabroncsok épségét. 10. Ellenőrizzük a fűtőberendezések működését, a csúszásveszélyt csökkentő anyagok meglétét, gondoskodjunk a járdák, közlekedési utak takarításáról, csúszásmentesítéséről. GÁSPÁR KÁROLY 2 szocialista a MŰVÉSZETÉRT Bővülő nemzetközi kapcsolataink jegyében... — Folytatás az 1. oldalról — s elhatároztuk, hogy e konzultatív találkozókat rendszeresítjük, lehetőséget biztosítva arra, hogy az európai filmes szakszervezetek évenként kicseréljék nézeteiket a film- és tv-szakma időszerű kérdéseiről. Ennek megfelelően 1972- ben Rómában találkozunk hasonló céllal. Küldöttségünk számára a lipcsei találkozó kitűnő lehetőséget biztosított ahhoz, hogy tájékoztassuk kollégáinkat a magyarországi tapasztalatokról, hazánk kulturális politikájáról és szakszervezeti tevékenységünkről, számot adjunk szakszervezeti tagságunk értékes, szép munkájának eredményeiről. Lehetőségünk nyílott arra is, hogy a szocialista országok küldöttségeivel véleményt cseréljünk a soron következő nemzetközi feladatokról, a FIA (Színészek Nemzetközi Szövetsége) Dél-Amerikában sorra kerülő vb-ülésének előkészítéséről, a Szovjetunióban megrendezésre kerülő szimpóziumról, amelynek témája a nemzeti kultúra védelme lesz. Érdekes, kellemes találkozókon, beszélgetéseken egyeztettük kapcsolataink időszerű kérdéseit a szovjet, a lengyel, az NDK, a csehszlovák, a jugoszláv, a francia, az olasz, az angol és a finn küldöttségekkel. E háromnapos munkatalálkozó befejezéseként üdítő programot jelentett számunkra a 14. Lipcsei Filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán való részvételünk, amely ezúttal is a filmművészet igazi nagy találkozójának, a személyes érintkezések és a barátságnak hatásos fóruma volt. Az európai filmes szakszervezetek lipcsei találkozójának e dióhéjban ismertetett eseményei után essék szó nemzetközi kapcsolatunk egy másik úttörő szerepet játszó — mozzanatáról, jugoszláviai látogatásunkról. Kölcsönös kezdeményezésre Vass Imre főtitkár elvtárssal együtt december első napjaiban konzultatív jellegű megbeszélésen vettünk részt Szabadkán és Belgrádban. Vendéglátogatóink Ljubica Dvkics elvtársnő, a Jugoszláv Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke és Olajos Mihály titkár elvtárs voltak. E találkozó jelentősége abban van, hogy utoljára 1964-ben járt nálunk hivatalos jugoszláv küldöttség, s most mi voltunk az elsők, akik a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének képviseletében a baráti szomszédos országban jártunk. E rövid cikk kereteit meghaladó részletesség helyett annyit mondhatunk, hogy a találkozás hasznos és eredményes volt. Szívélyes fogadtatásban részesültünk, s e rövid idő is lehetővé tette, hogy kölcsönösen tájékoztassuk egymást szakszervezeteink életéről, munkájáról, gondjairól, terveiről. Az érdemi megbeszéléseken túl arra is lehetőség nyílott, hogy találkozzunk és elbeszélgessünk a Jugoszláv Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének tisztségviselőivel, a művelődési közösségekben dolgozó társadalmi aktivistákkal, színházi szakemberekkel, művészekkel. Ezek a baráti hangvételű találkozók, beszélgetések közelebb hoztak bennünket egymáshoz, és kedvező alapot nyújtottak ahhoz, hogy kapcsolatainkat, együttműködésünket továbbfejleszszük. Ezzel a szándékkal és ezekkel a reményekkel nyújtottuk át meghívásunkat jugoszláv barátainknak egy ezévi, magyarországi viszontlátogatásra. Kárpáti Sándor ELŐBBRE JUTOTTUNK a színházi műszaki vezetők és színpadi dolgozók szakmai képzése és bérezése terén Az 1960-as évektől a népgazdaságban jelentős létszámhiány a színház területén is egyre inkább éreztette hatását. A színpadi dolgozók segédmunkási besorolása, alacsony színvonalú bérezése, osztott idejű foglalkoztatása állandó fluktuációt és létszámhiányt eredményezett. Nagy gondot jelentett ezek mellett az a tény is, hogy a színházi műszaki vezetők és műszaki dolgozók nagy többsége nem rendelkezett a munkaköréhez szükséges, minimális iskolai és műszaki alapképzettséggel. Az első lépés Ezek a problémák foglalkoztatták hosszú időn keresztül a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályát és a Művészeti Szakszervezetek Szövetségét. Nyilvánvaló volt, hogy a fennálló helyzetet megváltoztatni és a problémát megoldani máról holnapra nem lehet. Hosszú távlatban kellett gondolkozni és olyan megoldást keresni, amely a szakmai képzés mellett a bérszínvonal emelését is lehetővé teszi. Ezek a szempontok vezérelték a főosztályt, amikor 1967-ben a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével egyetértésben rendeletet adott ki a színházi műszaki vezetőképző tanfolyam létrehozására és megindítására, meghatározva azon színházi munkaköröket, amelyek betöltését a tanfolyamon szerzett oklevélhez kötötte. Elrendelte és kötelezővé tette a színházi műszaki vezetőképző tanfolyam elvégzését azok számára, akik: színházi főmérnöki, szcenikai vezetői, színházi mérnöki, szcenikusi, technikusi, műszaki felügyelői, műszaki vezetői, színpadi felügyelői, világítási felügyelői, színpadmesteri, fővilágosítói, zsinórmesteri és süllyedőmesteri munkaköröket töltenek be, vagy a fenti munkakörök valamelyikének várományosai. A tanfolyam tananyagához meg kellett kívánni a középiskolai alapképzettséget. A tanfolyam megindítása előtti pontos felmérés viszont azt mutatta, hogy a jelöltek nagy többsége nem rendelkezik középiskolai végzettséggel, ezért gondosan megszervezett előkészítő — úgynevezett érettségi pótló — tanfolyam indítását határozta el a tanfolyam vezetősége. Az előkészítő tanfolyam 44 budapesti és 33 vidéki hallgató oktatásával kezdődött el, 1967. év őszén. Az oktatás anyaga középiskolai matematika és fizika volt. Az előkészítőn eredményes vizsga egyúttal felvételt is jelentett a színházi műszaki vezetőképző tanfolyamra. Hatvanan elvégezték Az eredményes vizsgát tett hallgatók létszáma 52 volt Hozzájuk csatlakozott a 33 érettségizett színházi szakember. Így 85 hallgatóval 1968 szeptemberében megindult a levelező jellegű tanfolyam, havi kétszeri konzultációval. A tanfolyam 120 órás volt, s a hallgatók megismerkedtek a színpadtechnika tudományával, szilárdságtannal, elektrotechnikával, a legfontosabb tűzrendészeti és munkavédelmi szabályokkal, a színházi üzemgazdaságtannal és a művészettörténettel. A tanfolyam hallgatói a második félévben színpadmesteri és fővilágosítói szakon tanultak tovább. A színpadmesteri szakon mechanikát, díszletezési ismereteket és műszaki rajzot, míg a fövilágosítói szakon színházi elektrotechnikát, világítástechnikát és elektromos rajzolvasást tanultak. Azok, akik a színpadmesteri és fövilágosítói szakot együttesen elvégezték, jogot formálhattak műszaki vezetői beosztásra is. A beiratkozott 85 hallgatóból 60 végezte el sikeresen a tanfolyamot. Mindez nem elég Az 1969. év nyarán befejezett tanfolyam azonban a színházak vezetői igényét nem tudta kielégíteni. Lényegesen több képzett színházi vezetőre (színpadmesterre, fővilágosítóra, műszaki vezetőre, zsinórmesterre stb.) volt még szükség, ezért a színházi műszaki vezetőképző tanfolyamot azóta folyamatosan minden évben megindítjuk, hogy a színházak részére a megfelelő képzettségű műszaki vezető utánpótlást biztosítani tudjuk. A színházi műszaki vezetőképzés csak az első lépés volt a szakmai színvonal emelése terén. A vezetőképző tanfolyam csak akkor éri el igazi célját, s akkor lesz igazán eredményes, ha tanfolyamot végzett vezetők mellé szakmailag jól képzett színpadi dolgozókat is tudunk biztosítani. Ennek a színpadi szakmai képzésnek az előfeltételei is megteremtődtek. Ugyanis a műszaki vezetőképzőt végzett hallgatókból kerülhetnek ki azok az előadók, akik a színpadi dolgozók szakmai képzését, oktatását elláthatják, központi irányítás és oktatási anyag biztosítása mellett. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztálya elérkezettnek látta az időt a színpadi dolgozók szakmai képzésének beindítására. Először a díszítők Elkészült a díszítőképző tanfolyam szervezésének és tematikájának írásos anyaga, melynek értelmében 1972-ben — egyelőre önkéntes alapon — színházaknál megindul a díszítők szakmai oktatása központi irányítás és ellenőrzés mellett. A színpadi dolgozók szakmai képzése a munkaszínvonal emelése mellett rangot és megkülönböztetést is jelent a segédmunkási besorolással szemben, és a munkaerő-vándorlást is várhatóan lecsökkenti, mert a szakmai képzettséggel együtt járó bérszínvonal emelkedésnek nagymértékű a stabilizáló hatása. A színpadi díszítőképző tanfolyam időtartama 9 hónap, s ezen belül 108 órás tanterv szerint színpadi és díszlettervezési ismereteket, munkavédelmet és tűzrendészetet tanulnak a hallgatók. A tanfolyam szervezésével és megindításával kapcsolatban minden színház igazgatóságát megkeressük, és reméljük, hogy az oktatás megszervezésében támogatni fognak bennünket A szakmunkás mivolt bért is jelent Sikeres vizsgatétel után a hallgatók bizonyítványt kapnak. A bizonyítvánnyal rendelkező műszaki dolgozó színpadi munkás besorolásra jogosult, és bármely más színháznál, zenei és kulturális intézménynél feljogosítja a színpadi szakmunkás munkakör betöltésére. A betanított színpadi szakmunkást a jövőben nomenklatúra szerint is megkülönböztetik a színpadi segédmunkástól. A színházi díszítőképző tanfolyam speciális szakmai képzést jelent. Ha ennek a képzésnek eredményét felmértük, azután sor kerülhet egyéb (például bútoros, kellékes stb.) színházi szakmunkásképzésre is. Schmidt János tanfolyamvezető