Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Életerősek a szocialista brigádok az MRT-ben Amikor a legtöbb ember leül a televízió képer­nyője elé, nem is gondolja, egy-egy műsor milyen sok ember szellemi és fizikai munkájából áll össze. Általában nem tűnik fel senkinek (kivéve a szak­embereket) a kárpitosok, az asztalosok és még sok­sok ember ötlete, munkája. Érthetően csak a vég­eredmény érdekli őket. Ha az átlagnéző mindezt észreveszi, már baj van, mert ezeknek a munkák­nak a darab, az összeállítás lényegét, mondanivaló­ját kell szolgálniuk. A képernyőn már mindennek összhangban kell lennie. Ezt segíti elő sok-sok munkával,­ ötletes megoldással a televízió „HORI­ZONT” elnevezésű kárpitos brigádja is, akik már kétszer nyerték el a szocialista brigád címet. Most küzdenek a harmadikért. A TELEVÍZIÓBAN jelenleg 3 szocialista brigád van: a „LENDÜLET”, a „MONITOR” és az előbb említett „HORIZONT”. A brigádok alakulását elősegítette a szakszerve­zet, az szb-től kezdve az ob-titkárig szinte minden­ki. Ezt a mozgalmat szívügyének tekinti és amilyen módon csak lehet, segíti a díszletgyártó üzem veze­tője, Marmoly Sándor is. A brigáddal értekezleten találkoztam. Ezen egyet­len napirendi pont szerepelt: tagfelvétel. Lusták István is tagja lett a HORIZONT brigádnak. Lét­számuk 16 főre emelkedett. A tagok: Tóth Sándor, a kárpitos műhely vezetője, Vozár Gyula, Dóra Pál, Váraljai Imre, Karbiner Frigyesné, Lusták István, Fürdős László, Varga József, Horváth György, Cson­tos István a szocialista brigád vezetője, Fehér Ta­más, Székely László kárpitosok, Megyesi Ferenc és Borsós Ferenc raktáros, Almos Árpád a tmk-mű­­hely vezetője, valamint Péczeli Ferenc nyugdíjas kárpitos. A brigád tagjai közül ketten kaptak „ki­váló dolgozó” kitüntetést. Az értekezlet után rövid ideig még együtt maradt a brigád, hogy közelebbről megismerkedhessek ve­lük. Csontos István, a brigád vezetője elmondta, hogy ez régen összeforrott kollektíva. Éppen ezért tömörültek brigádba, mert egymás szaktudására, segítségére vannak utalva. Sokat tanulnak a fiata­lok az idősebbektől. Fontosnak tartják a szakmai továbbképzést, mert ennél a munkánál nagy szük­ség van a fantáziára, az új eljárások megismerésére,­sére. Már megtanulták a tapéta-ragasztás új mód­szerét és sok mindent ideológiailag is képezik ma­gukat a pártoktatás és a szakszervezeti oktatás ke­retében. Szívesen mennek a brigádok hozzátarto­zóikkal együtt közös mozi, színház és múzeumi lá­togatásra. Komolyan veszik az „Ismerd meg ha­zád” mozgalmat és ha csak tehetik, fölkeresik az ország általuk kevésbé, vagy egyáltalán nem is­mert részeit. Sok társadalmi munkát végeznek. Most csak egyet említünk: patronálják az MRT óvodáját. Korsós Ferenc pénztáros arról beszélt, hogy van a brigádnak pénze is. A pénzt a brigád célpré­miumaiból gyűjtik. Ebből vásárolják a színház- és mozijegyeket ebből vesznek ajándékot a nyugdíjba­­menőknek, vagy az éppen betegeknek. Álmos Árpádot, a tmk műhely vezetőjét Marmoly elvtárs úgy mutatta be, mint a brigád ezermeste­rét. Az ezermesternek az a jelszava, hogy „nincs lehetetlenség csak tehetetlenség”. A brigádtagok is bizonygatják, hogy nincs olyan feladat, amit meg ne oldana. Dús fantáziájával és kézügyességével legutóbb a Múzeum utcai raktárban készített egy olyan ötletes szerkezetet, amellyel könnyebbé vált a munka, és megszűnt a balesetveszély. Karbiner Frigyesné egyik alapító tagja a brigád­nak. Eredeti szakmája angol­ és francia női szabó, nemrég tette le a mestervizsgát. Nyolc éve dolgo­zik a kárpitos műhelyben és már szinte majdnem mindenhez ért, ami ott készül és mindenkinek segít. Tóth Sándor, a kárpitos műhely vezetője szerint sokkal többet tudnak produkálni, mióta szocialista brigádban tömörülnek. — Érdekesen alakult itt az összetétel — mondta. — A tizenévesektől kezdve egészen a nyugdíjasokig minden korosztály megtalálható. A brigád tagjai általában józan életűek, családjukat szerető embe­rek, és jól megértik egymást... Váraljai Imre a naplóvezető. A sok szeretettel készített, rajzokkal, emléktárgyakkal illusztrált naplóból pontos képet kapunk a brigád életéről, munkájáról, kulturális igényéről és érzelemgazdag­ságáról. A műhely vezetője elmondta: 1971-re 150 óra társadalmi munkát vállaltak és 331 órát telje­sítettek. A következő évi tervükben éppen ebből következőleg már több társadalmi munka vállalása szerepel. Szólt arról is, hogy Marmoly Sándor, az üzem vezetője milyen sokat segít minden téren a brigádnak. A RÁDIÓBAN két brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Mindkettő az I. alapszervhez tartozik, amelynek vb-titkára Terényi Imréné. A sokszorosító üzembe látogattam, ahol vala­mennyi dolgozó — 17 fő — tagja a brigádnak. A GUTENBERG brigád vezetője Oláh György, aki egyben az üzem vezetője is. Nekem kissé furcsá­nak tűnt ez a kettős funkció, és kíváncsi voltam a dolgozók véleményére. Púpos Sándor vágó mindjárt közbeszólt, hogy eb­ben nincs semmi különös, mert akár hiszem, akár nem, ők az üzemvezetőjüket illetve a brigádveze­tőjüket úgy tekintik — fiatalabb kora ellenére — mintha apjuk lenne, mert mindent megbeszélnek vele, minden lehető módon segítségükre siet. Tu­lajdonképpen úgy élnek itt, mint egy nagy család. Ha tudják, hogy a vezetőjükre és egymásra mindig számíthatnak, könnyebben és jobban megy a mun­ka. A munkafegyelem szigorú, de ha valakinek va­lamilyen ügyét el kell intézni, ad neki annyi időt, amennyire éppen szüksége van. A többletmunkát mindannyian vállalják ilyenkor és más esetben is, hiszen ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe. A bri­gád 1971. júniusában alakult, 14 fővel, szeptember­ben, illetve októberben érték el a teljes, mai lét­számot Oláh György. — Elég sok a munka az üzemben. Ebben az évben három és félezer kiadványt ren­deltek nálunk, augusztus végéig körülbelül har­minckilencezer oldal készült el. Természetesen kü­lönböző példányszámokban. Csak csodálkozni le­het, hogy ilyen sok munkát végzünk kevés ember­rel és még kevesebb géppel. A dolgozóknak az a véleménye, hogy országos szinten kissé lebecsülik a sokszorosító üzemeket pedig ezek az üzemek te­hermentesítik a nyomdaipart, nem is beszélve ar­ról, hogy ez az ágazat gyorsaság és költség szem­pontjából hallatlanul előnyös. Az üzem egy évre eső termelési értéke 6 millió forint Nagyon szép, tetszetős ofszet kiadványaink vannak. A dolgozók 60 százaléka szakképzett... Negyedi András: — Ennek az üzemnek szeren­csés az összetétele, s ezen van a fő hangsúly. Jó a légkör, azért lehet jó munkát végezni. Mindenki meg akarja tanulni a munka valamennyi fázisát, s ha kiesés van, akkor nem dől össze a világ, dolgo­zunk tovább. A gépeket is az üzem dolgozói javít­ják, így folyamatos a termelés. Ha az Irodagéptech­­nikai Vállalatot hívnánk ki ilyenkor, bizony két­­három nap is eltelne a javításig. Valójában önellá­tók vagyunk, öt helyiségben dolgozunk, egy kicsit zsúfoltan, de jól érezzük magunkat. Sebek János (szakszervezeti bizalmi, egyik legré­gibb rádiós): — Nem hazabeszélek, de amit lehet, a szakszervezet elintéz a dolgozóknak. Egyik kol­leganőnknek például, akinek kisbabája van, új la­kóhelyén szüksége volt egy propán-bután gázboj­lerre. Ha ezt a hivatalos úton intézi el, munkatár­sunk két-három év múlva jutott volna hozzá. A szakszervezet pedig gyorsan elintézte, hogy a lakás­ban fölszereljék a bojlert. A szocialista brigád címért küzdenek: Fér­emery Antalné, Földvári Józsefné, Galambos Péter, Gyö­kér Istvánná, Juhász Miklósné, Sebek János, Miha­­lek Ferencné, Miklósi Zoltánná, Mogyorós István, Negyedi András, Szabó Etelka, Szűcs Lászlónné, Vö­rös Ferencné, Oláh György, Dobra András, Fazekas Gábor és Púpos Sándor. A pénztárosi tisztet Föld­vári Józsefné látja el. A közös kasszában majdnem hatezer forintot őriznek. A brigád tagjai minden hónapban elmennek színházba családtagjaikkal együtt, utána megvitatják a látottakat Nemrég autóbusszal kirándulást tettek. Megnézték Kőszeget, Sopront és Fertődöt. A naplót amely kivitelében méltó Gutenberg szelleméhez, Ferenczy Antalné ve­zeti. Ebben a könyvben megtalálható a fiatal bri­gád életének minden fontosabb állomása és mozza­nata. Nagypál Margit A Magyar Televízió „Horizont" szocialista brigádja A Magyar Rádió „Gutenberg” szocialista eímért küzdő brigádja UTÓGQNDQLJN­QK EGY NAGYAKIM­­RÓL Az MRT Dolgozóinak Szak­szervezete november 4-én ak­tívaértekezletet tartott, ame­lyen részt vettek a szakszerve­zeti elnökségek, a két szak­­szervezeti bizottság tagjai, az osztálybizottságok titkárai. Megjelent és felszólalt Vass Imre, a Művészeti Szakszer­vezetek Szövetségének főtitká­ra, valamint Kárpáti Sándor, a szövetség titkára. Mi jellemzi általában az ilyen és az ehhez hasonló esz­mecseréket? Mi a hasznuk a dolgozók, illetve a vezetés szá­mára, milyen tapasztalatokat, tanulságokat nyújthatnak más szakszervezetek aktivistái szá­mára is? Sok szó esik manapság tár­sadalmunk valamennyi terüle­tén a szocialista demokratiz­musról. Ennek tartalmát vilá­gosan megfogalmazni, módsze­rét elvileg leszögezni nem könnyű. De még ennél is ne­hezebb a gyakorlati megvaló­sítás. Egy hosszú évekig tartó folyamat elején vagyunk. Mi­lyen nehézségekkel találko­zunk nap-nap után? Ahhoz, hogy a demokratizmus ne vál­jon demagóg ígérgetésekké, egybe kell fonódnia a felelős­ségvállalással. Hasonlóan de­magógiává válhat a bírálat, ha nem megalapozott, s irreális követelődzésekké torzulhat olyan igények támasztása is, amelyek nem állnak a lehető­ségek talaján. A természetes az, hogy az igények előbbre járnak a lehetőségeknél, külö­nösen, ha az igazi demokra­tizmus szellemében a dolgozók a maguk személyes érdekeinél szélesebb horizontra is tekin­tenek. És igaz az is, hogy meg­oldatlan ügyek megoldása au­tomatikusan, erőfeszítések nél­kül nem történhet meg. Az ilyen beszélgetések köl­csönös információt is jelente­nek az intézmény dolgozói, va­lamint állami és társadalmi vezetői számára. Vajon az MRT novemberi szakszervezeti aktívaértekez­lete hogyan felelt meg a szo­cialista demokratizmus fejlesz­tése követelményeinek? Bőví­tette-e minden területen az in­formációkat? Tudott-e meg­nyugtató válaszokat adni, és be tudott-e számolni elért eredményekről? Erdős András titkár az októ­ber 18-i központi vezetőségi ülés napirendjének vitája nyomán intézményünk állami vezetése és a szakszervezet közötti együttműködésről adott számot. Az együttműködés jó, megfelel az 1967-ben kötött megállapodásnak, és nem utol­sósorban a közös erőfeszítés­nek köszönhetők komoly ered­mények (a jövedelem emelke­dése, kitüntetés, gyermekléte­sítmények feljesztése, és egy sor más hasonló kérdésben). A jó együttműködéshez azon­ban az is hozzátartozik, hogy szakszervezetünk a mozgalmi feladatok területén maradék­talanul eleget tegyen a meg­állapodásnak. Az elnökség vé­leménye szerint itt, pontosab­ban az alapszervezetekben fo­lyó politikai tömegmunka te­rületén még vannak adóssá­gaink (munkatársaink tájé­koztatása, munkafegyelem stb.). Pedig a mozgalmi mun­ka hatásfoka az érdekvédelmi munka eredményeit is befo­lyásolja. A beszámoló is, több hoz­zászólás is foglalkozott a tag­díj­fegyelemmel. E téren a helyzet romlott. A hozzászólá­sok egyöntetűen arra az ál­láspontra helyezkedtek, hogy ebben elsősorban a bizalmiak munkája tükröződik. Az egyik hozzászóló a szakszervezeti tagság kérdésével olyan mó­don is foglalkozott, hogy szak­­szervezeti tagnak lenni poli­tikai hozzáállás kérdése, s végső soron egy nemzetközi szervezet melletti kiállás, más népek iránt vállalt szolidari­tást is jelenti. Kérdések, válaszok formá­jában hangot kapott az intéz­ményben folyó átszervezések, a gépesítés, a Televízió elhe­lyezése, a honorárium-rend­szer, bérkérdések, és még egy sor más probléma. Szociálpo­litikai intézkedéseink közül beszámoltunk a többi között a most először juttatott tanszer­­jutalomról, a szakszervezeti elnökség mellett működő la­kásügyi bizottság munkamód­szeréről, elért eredményekről. Megfogalmazódott olyan gon­dok sora is, aminőket a Rádió műsorainak bővítése, a Tele­vízió második csatornájának kialakítása okoz. Türelmetle­nül sürgették az intézmény munkavédelmi csoportjának létrehozását, a sportkör hely­zetének megjavítását, és így tovább. Ez az írás nem tűzhette ki feladatul még sem azt, hogy a megfogalmazott kérdések ki­csiny töredékénél többet, vagy hogy a puszta felsoroláson kí­vül érdemben tájékoztasson. Nemcsak azért, mert néhány sorban a közel száz oldalas jegyzőkönyvet ismertetni lehe­tetlen, hanem azért is, mert e gondok lényege speciálisan az MRT dolgozóit érinti. Amiért e rövid beszámoló erejéig az üggyel mégis foglalkozunk, jó lenne elérni a lehetetlent, ta­pasztalatként átadni egy-egy ilyen aktívaértekezlet nyílt, őszinte, sokszor kemény, szen­vedélyes hangulatát. És még valamit Rendkívül jellemző, hogy az egyes dolgozók vagy munkacsoportok közvetlen személyes napi igényei és a műsorfejlesztés általános gondjai ugyanazon felszólalás­ban találhatók meg. S minél többször találkozunk ilyen je­lenségekkel, annál inkább ta­pasztalhatjuk az egyéni érdek­nek intézményünk érdekével, végső soron a nemzeti érdek­kel való egybeesését Avatott újságíró tolla sem tudná aktívaértekezletünk e légkörét visszaadni, még a teljes szó szerinti jegyzőkönyv sem képes erre. Befejezésül tehát csak azt tudjuk kérni olvasóinktól: higgyék el, az ilyen és az ehhez hasonló ta­nácskozások fontosak, haszno­sak, szükségesek mind a veze­tők, mind a dolgozók, a szak­­szervezeti tagság számára. F. Havas Zsuzsa S­zocialista a MŰVÉSZETÉRT !

Next