Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Életerősek a szocialista brigádok az MRT-ben Amikor a legtöbb ember leül a televízió képernyője elé, nem is gondolja, egy-egy műsor milyen sok ember szellemi és fizikai munkájából áll össze. Általában nem tűnik fel senkinek (kivéve a szakembereket) a kárpitosok, az asztalosok és még soksok ember ötlete, munkája. Érthetően csak a végeredmény érdekli őket. Ha az átlagnéző mindezt észreveszi, már baj van, mert ezeknek a munkáknak a darab, az összeállítás lényegét, mondanivalóját kell szolgálniuk. A képernyőn már mindennek összhangban kell lennie. Ezt segíti elő sok-sok munkával, ötletes megoldással a televízió „HORIZONT” elnevezésű kárpitos brigádja is, akik már kétszer nyerték el a szocialista brigád címet. Most küzdenek a harmadikért. A TELEVÍZIÓBAN jelenleg 3 szocialista brigád van: a „LENDÜLET”, a „MONITOR” és az előbb említett „HORIZONT”. A brigádok alakulását elősegítette a szakszervezet, az szb-től kezdve az ob-titkárig szinte mindenki. Ezt a mozgalmat szívügyének tekinti és amilyen módon csak lehet, segíti a díszletgyártó üzem vezetője, Marmoly Sándor is. A brigáddal értekezleten találkoztam. Ezen egyetlen napirendi pont szerepelt: tagfelvétel. Lusták István is tagja lett a HORIZONT brigádnak. Létszámuk 16 főre emelkedett. A tagok: Tóth Sándor, a kárpitos műhely vezetője, Vozár Gyula, Dóra Pál, Váraljai Imre, Karbiner Frigyesné, Lusták István, Fürdős László, Varga József, Horváth György, Csontos István a szocialista brigád vezetője, Fehér Tamás, Székely László kárpitosok, Megyesi Ferenc és Borsós Ferenc raktáros, Almos Árpád a tmk-műhely vezetője, valamint Péczeli Ferenc nyugdíjas kárpitos. A brigád tagjai közül ketten kaptak „kiváló dolgozó” kitüntetést. Az értekezlet után rövid ideig még együtt maradt a brigád, hogy közelebbről megismerkedhessek velük. Csontos István, a brigád vezetője elmondta, hogy ez régen összeforrott kollektíva. Éppen ezért tömörültek brigádba, mert egymás szaktudására, segítségére vannak utalva. Sokat tanulnak a fiatalok az idősebbektől. Fontosnak tartják a szakmai továbbképzést, mert ennél a munkánál nagy szükség van a fantáziára, az új eljárások megismerésére,sére. Már megtanulták a tapéta-ragasztás új módszerét és sok mindent ideológiailag is képezik magukat a pártoktatás és a szakszervezeti oktatás keretében. Szívesen mennek a brigádok hozzátartozóikkal együtt közös mozi, színház és múzeumi látogatásra. Komolyan veszik az „Ismerd meg hazád” mozgalmat és ha csak tehetik, fölkeresik az ország általuk kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert részeit. Sok társadalmi munkát végeznek. Most csak egyet említünk: patronálják az MRT óvodáját. Korsós Ferenc pénztáros arról beszélt, hogy van a brigádnak pénze is. A pénzt a brigád célprémiumaiból gyűjtik. Ebből vásárolják a színház- és mozijegyeket ebből vesznek ajándékot a nyugdíjbamenőknek, vagy az éppen betegeknek. Álmos Árpádot, a tmk műhely vezetőjét Marmoly elvtárs úgy mutatta be, mint a brigád ezermesterét. Az ezermesternek az a jelszava, hogy „nincs lehetetlenség csak tehetetlenség”. A brigádtagok is bizonygatják, hogy nincs olyan feladat, amit meg ne oldana. Dús fantáziájával és kézügyességével legutóbb a Múzeum utcai raktárban készített egy olyan ötletes szerkezetet, amellyel könnyebbé vált a munka, és megszűnt a balesetveszély. Karbiner Frigyesné egyik alapító tagja a brigádnak. Eredeti szakmája angol és francia női szabó, nemrég tette le a mestervizsgát. Nyolc éve dolgozik a kárpitos műhelyben és már szinte majdnem mindenhez ért, ami ott készül és mindenkinek segít. Tóth Sándor, a kárpitos műhely vezetője szerint sokkal többet tudnak produkálni, mióta szocialista brigádban tömörülnek. — Érdekesen alakult itt az összetétel — mondta. — A tizenévesektől kezdve egészen a nyugdíjasokig minden korosztály megtalálható. A brigád tagjai általában józan életűek, családjukat szerető emberek, és jól megértik egymást... Váraljai Imre a naplóvezető. A sok szeretettel készített, rajzokkal, emléktárgyakkal illusztrált naplóból pontos képet kapunk a brigád életéről, munkájáról, kulturális igényéről és érzelemgazdagságáról. A műhely vezetője elmondta: 1971-re 150 óra társadalmi munkát vállaltak és 331 órát teljesítettek. A következő évi tervükben éppen ebből következőleg már több társadalmi munka vállalása szerepel. Szólt arról is, hogy Marmoly Sándor, az üzem vezetője milyen sokat segít minden téren a brigádnak. A RÁDIÓBAN két brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Mindkettő az I. alapszervhez tartozik, amelynek vb-titkára Terényi Imréné. A sokszorosító üzembe látogattam, ahol valamennyi dolgozó — 17 fő — tagja a brigádnak. A GUTENBERG brigád vezetője Oláh György, aki egyben az üzem vezetője is. Nekem kissé furcsának tűnt ez a kettős funkció, és kíváncsi voltam a dolgozók véleményére. Púpos Sándor vágó mindjárt közbeszólt, hogy ebben nincs semmi különös, mert akár hiszem, akár nem, ők az üzemvezetőjüket illetve a brigádvezetőjüket úgy tekintik — fiatalabb kora ellenére — mintha apjuk lenne, mert mindent megbeszélnek vele, minden lehető módon segítségükre siet. Tulajdonképpen úgy élnek itt, mint egy nagy család. Ha tudják, hogy a vezetőjükre és egymásra mindig számíthatnak, könnyebben és jobban megy a munka. A munkafegyelem szigorú, de ha valakinek valamilyen ügyét el kell intézni, ad neki annyi időt, amennyire éppen szüksége van. A többletmunkát mindannyian vállalják ilyenkor és más esetben is, hiszen ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe. A brigád 1971. júniusában alakult, 14 fővel, szeptemberben, illetve októberben érték el a teljes, mai létszámot Oláh György. — Elég sok a munka az üzemben. Ebben az évben három és félezer kiadványt rendeltek nálunk, augusztus végéig körülbelül harminckilencezer oldal készült el. Természetesen különböző példányszámokban. Csak csodálkozni lehet, hogy ilyen sok munkát végzünk kevés emberrel és még kevesebb géppel. A dolgozóknak az a véleménye, hogy országos szinten kissé lebecsülik a sokszorosító üzemeket pedig ezek az üzemek tehermentesítik a nyomdaipart, nem is beszélve arról, hogy ez az ágazat gyorsaság és költség szempontjából hallatlanul előnyös. Az üzem egy évre eső termelési értéke 6 millió forint Nagyon szép, tetszetős ofszet kiadványaink vannak. A dolgozók 60 százaléka szakképzett... Negyedi András: — Ennek az üzemnek szerencsés az összetétele, s ezen van a fő hangsúly. Jó a légkör, azért lehet jó munkát végezni. Mindenki meg akarja tanulni a munka valamennyi fázisát, s ha kiesés van, akkor nem dől össze a világ, dolgozunk tovább. A gépeket is az üzem dolgozói javítják, így folyamatos a termelés. Ha az Irodagéptechnikai Vállalatot hívnánk ki ilyenkor, bizony kéthárom nap is eltelne a javításig. Valójában önellátók vagyunk, öt helyiségben dolgozunk, egy kicsit zsúfoltan, de jól érezzük magunkat. Sebek János (szakszervezeti bizalmi, egyik legrégibb rádiós): — Nem hazabeszélek, de amit lehet, a szakszervezet elintéz a dolgozóknak. Egyik kolleganőnknek például, akinek kisbabája van, új lakóhelyén szüksége volt egy propán-bután gázbojlerre. Ha ezt a hivatalos úton intézi el, munkatársunk két-három év múlva jutott volna hozzá. A szakszervezet pedig gyorsan elintézte, hogy a lakásban fölszereljék a bojlert. A szocialista brigád címért küzdenek: Féremery Antalné, Földvári Józsefné, Galambos Péter, Gyökér Istvánná, Juhász Miklósné, Sebek János, Mihalek Ferencné, Miklósi Zoltánná, Mogyorós István, Negyedi András, Szabó Etelka, Szűcs Lászlónné, Vörös Ferencné, Oláh György, Dobra András, Fazekas Gábor és Púpos Sándor. A pénztárosi tisztet Földvári Józsefné látja el. A közös kasszában majdnem hatezer forintot őriznek. A brigád tagjai minden hónapban elmennek színházba családtagjaikkal együtt, utána megvitatják a látottakat Nemrég autóbusszal kirándulást tettek. Megnézték Kőszeget, Sopront és Fertődöt. A naplót amely kivitelében méltó Gutenberg szelleméhez, Ferenczy Antalné vezeti. Ebben a könyvben megtalálható a fiatal brigád életének minden fontosabb állomása és mozzanata. Nagypál Margit A Magyar Televízió „Horizont" szocialista brigádja A Magyar Rádió „Gutenberg” szocialista eímért küzdő brigádja UTÓGQNDQLJNQK EGY NAGYAKIMRÓL Az MRT Dolgozóinak Szakszervezete november 4-én aktívaértekezletet tartott, amelyen részt vettek a szakszervezeti elnökségek, a két szakszervezeti bizottság tagjai, az osztálybizottságok titkárai. Megjelent és felszólalt Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, valamint Kárpáti Sándor, a szövetség titkára. Mi jellemzi általában az ilyen és az ehhez hasonló eszmecseréket? Mi a hasznuk a dolgozók, illetve a vezetés számára, milyen tapasztalatokat, tanulságokat nyújthatnak más szakszervezetek aktivistái számára is? Sok szó esik manapság társadalmunk valamennyi területén a szocialista demokratizmusról. Ennek tartalmát világosan megfogalmazni, módszerét elvileg leszögezni nem könnyű. De még ennél is nehezebb a gyakorlati megvalósítás. Egy hosszú évekig tartó folyamat elején vagyunk. Milyen nehézségekkel találkozunk nap-nap után? Ahhoz, hogy a demokratizmus ne váljon demagóg ígérgetésekké, egybe kell fonódnia a felelősségvállalással. Hasonlóan demagógiává válhat a bírálat, ha nem megalapozott, s irreális követelődzésekké torzulhat olyan igények támasztása is, amelyek nem állnak a lehetőségek talaján. A természetes az, hogy az igények előbbre járnak a lehetőségeknél, különösen, ha az igazi demokratizmus szellemében a dolgozók a maguk személyes érdekeinél szélesebb horizontra is tekintenek. És igaz az is, hogy megoldatlan ügyek megoldása automatikusan, erőfeszítések nélkül nem történhet meg. Az ilyen beszélgetések kölcsönös információt is jelentenek az intézmény dolgozói, valamint állami és társadalmi vezetői számára. Vajon az MRT novemberi szakszervezeti aktívaértekezlete hogyan felelt meg a szocialista demokratizmus fejlesztése követelményeinek? Bővítette-e minden területen az információkat? Tudott-e megnyugtató válaszokat adni, és be tudott-e számolni elért eredményekről? Erdős András titkár az október 18-i központi vezetőségi ülés napirendjének vitája nyomán intézményünk állami vezetése és a szakszervezet közötti együttműködésről adott számot. Az együttműködés jó, megfelel az 1967-ben kötött megállapodásnak, és nem utolsósorban a közös erőfeszítésnek köszönhetők komoly eredmények (a jövedelem emelkedése, kitüntetés, gyermeklétesítmények feljesztése, és egy sor más hasonló kérdésben). A jó együttműködéshez azonban az is hozzátartozik, hogy szakszervezetünk a mozgalmi feladatok területén maradéktalanul eleget tegyen a megállapodásnak. Az elnökség véleménye szerint itt, pontosabban az alapszervezetekben folyó politikai tömegmunka területén még vannak adósságaink (munkatársaink tájékoztatása, munkafegyelem stb.). Pedig a mozgalmi munka hatásfoka az érdekvédelmi munka eredményeit is befolyásolja. A beszámoló is, több hozzászólás is foglalkozott a tagdíjfegyelemmel. E téren a helyzet romlott. A hozzászólások egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ebben elsősorban a bizalmiak munkája tükröződik. Az egyik hozzászóló a szakszervezeti tagság kérdésével olyan módon is foglalkozott, hogy szakszervezeti tagnak lenni politikai hozzáállás kérdése, s végső soron egy nemzetközi szervezet melletti kiállás, más népek iránt vállalt szolidaritást is jelenti. Kérdések, válaszok formájában hangot kapott az intézményben folyó átszervezések, a gépesítés, a Televízió elhelyezése, a honorárium-rendszer, bérkérdések, és még egy sor más probléma. Szociálpolitikai intézkedéseink közül beszámoltunk a többi között a most először juttatott tanszerjutalomról, a szakszervezeti elnökség mellett működő lakásügyi bizottság munkamódszeréről, elért eredményekről. Megfogalmazódott olyan gondok sora is, aminőket a Rádió műsorainak bővítése, a Televízió második csatornájának kialakítása okoz. Türelmetlenül sürgették az intézmény munkavédelmi csoportjának létrehozását, a sportkör helyzetének megjavítását, és így tovább. Ez az írás nem tűzhette ki feladatul még sem azt, hogy a megfogalmazott kérdések kicsiny töredékénél többet, vagy hogy a puszta felsoroláson kívül érdemben tájékoztasson. Nemcsak azért, mert néhány sorban a közel száz oldalas jegyzőkönyvet ismertetni lehetetlen, hanem azért is, mert e gondok lényege speciálisan az MRT dolgozóit érinti. Amiért e rövid beszámoló erejéig az üggyel mégis foglalkozunk, jó lenne elérni a lehetetlent, tapasztalatként átadni egy-egy ilyen aktívaértekezlet nyílt, őszinte, sokszor kemény, szenvedélyes hangulatát. És még valamit Rendkívül jellemző, hogy az egyes dolgozók vagy munkacsoportok közvetlen személyes napi igényei és a műsorfejlesztés általános gondjai ugyanazon felszólalásban találhatók meg. S minél többször találkozunk ilyen jelenségekkel, annál inkább tapasztalhatjuk az egyéni érdeknek intézményünk érdekével, végső soron a nemzeti érdekkel való egybeesését Avatott újságíró tolla sem tudná aktívaértekezletünk e légkörét visszaadni, még a teljes szó szerinti jegyzőkönyv sem képes erre. Befejezésül tehát csak azt tudjuk kérni olvasóinktól: higgyék el, az ilyen és az ehhez hasonló tanácskozások fontosak, hasznosak, szükségesek mind a vezetők, mind a dolgozók, a szakszervezeti tagság számára. F. Havas Zsuzsa Szocialista a MŰVÉSZETÉRT !