Szocialista Művészetért, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
ÖSSZEFOGVA EREDMÉNYESEBB A központi vezetőség február 4-i ülésén elhangzottak adták az ötletet a filmforgalmazás és moziüzemeltetés területét érintő néhány lényeges kérdés megírásához. Úgy érzem, ezek összhangban vannak a közművelődés fejlesztésével kapcsolatos párt- és állami célkitűzésekkel. A filmes szakma ismerői előtt nem titok, hogy az utóbbi években területünkön is jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi. Az utóbbi években megállt a látogatottság nagyarányú csökkenése, sőt 1973-ban már mindössze 895 ezer nézővel váltottak kevesebb jegyet az ország 3678 filmszínházának előadásaira, mint az előző évben. Emelkedett a hazai és az eszmeileg, művészileg értékes alkotások látogatottsága, kialakult a filmbaráti körök hálózata, a filmművészeti nevelés új bázisa. Ez alkalommal azonban a moziüzemeltetés területi szétforgácsoltságából adódó hátrányokra szeretném ráirányítani a figyelmet. A filmszínházak 20 üzemeltető vállalat által történt összefogása megítélésem szerint — a tanácsi irányítás hatékonyságának szükségessége mellett is — szétforgácsolja az egységesebb irányításhoz szükséges személyi, tárgyi, technikai eszközöket, bonyolulttá teszi azt a szervezetet, amelyen keresztül az egyébként helyes, jobb eredményekre ösztönző filmforgalmazási irányelveknek, a főhatósági elvi irányításnak érvényesülnie kellene a gyakorlatban. A hiba talán nem is a sok vállalatból, a 20 gazdálkodó és irányító egységből ered, hanem a köztük levő gyakorlati együttműködés hiányaiból, a kooperációs lehetőségek kihasználatlanságából. A magyar moziüzemeltetés anyagi lehetőségei nem engedhetik meg, hogy egy és ugyanazon célokat szolgáló forgalmazási,üzemeltetési, műszaki fejlesztési, gazdálkodási vagy propaganda-, reklámmódszereket 20 vállalat hússzoros anyagi és szellemi kapacitásráfordítással, húszféle módon kísérletezzen ki és állítson elő. Az erők koncentrálására, az eszközök összefogására, a feladatok megosztására van szükség annak érdekében, hogy a magyar mozihálózat a gazdaságosabb üzemeltetésben előbbre lépjen. Az üzemeltető vállalatok nem ismerik egymás perspektivikus terveit, az új elképzeléseket, az üzemeltetés és a forgalmazás során kialakult új formákat, ötleteket, módszereket. Mindez abból ered, hogy a vállalatok között a kooperáció minimális formái sem kihasználtak, sőt talán nem túlzás a megállapítás, ha azt mondjuk, hogy a vállalatok indokolatlan, mindenáron való autarkiás törekvései tovább bontják az üzemeltetés amúgy is gyenge egységét, együttműködését. Érdemes elgondolkodni azon, mi célja lehet annak, hogy évi 50—70 értékes filmhez a 20 vállalat különkülön készíttet egyedi osztogatókat, s egy ugyanazon feladathoz húsz tervezőt, szerkesztőt, propagandistát, nyomdai kapacitást kötnek le, húsz helyen tépelődnek, kísérleteznek, ahelyett, hogy egy-egy vállalat évi 4—5 film propagandaanyagának színvonalas és időben történő kivitelezését vállalná, és azzal ellátná a területileg érdekelt összes moziüzemeltetőt. Apró és szinte jelentéktelen lehetőségeket soroltam fel a közös vállalkozások lehetőségeiről, de csak gondoljunk a rekonstrukciók, a mozifejlesztések milliós tételeket jelentő együttműködés területeire, a sok, okos és hasznos ötletre Zalától Szabolcsig. Ezek — az esetek többségében — a húsz moziüzemi vállalat lakat alatt őrzött titkai maradtak. És miért van ez a nagy elzárkózottság? Az ember úgy érzi, mintha egy hatalmas, felismerhetetlen erő fékezné az együttműködés minden formáját és lehetőségét. Pedig erre nincs szükség. A különböző területi egységeken belül üzemelő moziüzemi vállalatok nem jelentenek konkurrenciát egymás számára. Mit lehetne tenni? Néhány évvel ezelőtt a moziüzemeltető szakemberek egy csoportja — véleményem szerint ma is nagyon életre való — ötlettel jelentkezett, és felvázolta egy moziüzemi egyesülés lehetőségének gondolatát. Nem lényeges ma már, hogy miért, de akkor szinte „fent” és „lent” egyaránt sokan megmozdultak e kezdeményezés befagyasztására. Az egyesülés gondolatából nem lett semmi. A javaslattevők pedig bizonyították egy, az összes vállalat önállóságát garantáló egyesülési forma létjogosultságát, amely — minden kötelezettség és kötöttség nélkül — lehetővé tette volna közös vállalkozá Vitaindító a gazdaságosabb moziüzemeltetésről sok, beruházások, újítások, nyomdák, fotólaboratóriumok, propagandaeszközök, adatfeldolgozási és elemzési rendszerek létrehozását és folyamatos fenntartását. Egy kooperációt lebonyolító egyesülési formához nem szükséges országos egyesülési központ. Nem kellene külön központi szerv. Talán nem is az akkori terveknek megfelelő egyetlen egyesülésre, hanem több, meghatározott területi egységeket átfogó, lazább szervezeti együttműködési formákra lenne ma szükség. Kooperáció címén egyesülhetne 3—4 szomszédos vállalat, és az eredményesség a gyakorlatban gyorsan kamatozna. E törekvések létjogosultságát a közösen végzett munka jobb eredményei és a fölösleges pénzkidobás elkerülése logikusan indokolják. Mert felesleges pénzkidobásról van szó akkor, amikor két szomszédos megye a külön-külön berendezett nyomda, fotólaboratórium, egyedi objektum és propagandatervek készítésére lekötött kapacitás kis hányadát tudja csak saját céljára hasznosítani. Az egymásrautaltság szükségességét mindenki érzi, sokan sürgetik. E cikk megírásával mindössze az volt a célom, hogy vitát kezdeményezzek e témakörben. Üdvös lenne, ha a szakszervezeti mozgalom lapja, mint annyi más egyéb kezdeményezésnek, e vitának is helyet, rovatot adna, biztosítaná a nyilvánosságot. Meggyőződésem, hogy a kezdeményezések sokasága jelzi majd a gondolatfelvetés időszerűségét. Az újtól, a jó ötlettől, a megszokott szervezeti és együttműködési formák felváltásától senki ne féljen, mert az ésszerű és megfontolt változtatás anyagi és erkölcsi gyümölcsei a forgalmazás és az üzemeltetés eredményei mellett, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásában is meg fog mutatkozni. Végezetül vázolom az együttműködés területeire vonatkozó néhány elképzelésemet. 1. Próbálkozzon négy-öt megye területi jellegű együttműködési megállapodást és ezen túlmenően meghatározott közös tevékenységi formákra egyesülést létrehozni. 2. Legyen szakmai irányító szinten egy negyedévenként megjelenő, gyors információt nyújtó módszertani füzet — egyszerű sokszorosított kiadvány —, amely az ország egész területéről összegyűjtve közreadja a legjobb módszereket, tapasztalatokat. 3. A főfelügyeleti hatóság foglalkoztasson egy megfelelő felkészültségű módszertani munkatársat, aki az országot járva gyűjti a kooperációk lehetőségeit, szervezi a legjobb tapasztalatok elterjedését. 4. Három-négy megye közös fejlesztési koncepcióval, a szükséges személyi és technikai feltételek megteremtésével fejlesszen ki speciális filmes és moziigényeket kielégítő nyomdaüzemeket, 8—10 megye fotólaboratóriumokat, amelyekben gazdaságosan előállíthatók filmplakátok, osztogatók, havi műsorplakátok, műsornaptárok, műsorfüzetek, tájékoztatók, több színű kiadványok, prospektusok, kártyanaptárak tömeges osztogatásra, mozidekorációkra, gyűjtési szenvedély kielégítésére alkalmas színes sztárfotók, levelezőlap-montázsok, könyvjelzők, nagyméretű (utcán, vitrinben és előcsarnokban elhelyezhető) fotómontázsok és még számos szakmai vonatkozási anyag. (Információim alapján Veszprém, Komárom, Bács, Baranya, Hajdú-Bihar megyék részben máris felkészültek megfelelő színvonalú nyomdai kiadványok előállítására, sőt Hajdú-Bihar megye fotólaboratóriuma berendezkedett a fotók országos színvonalú gyártására is.) 5. A területileg szövetkező megyék közösen alakíthatnák ki műszaki fejlesztési, rekonstrukciós, újítási és egyéb fejlesztési programjukat; kópiagazdálkodási, elemzési és forgalmazási rendszerüket; — önköltségelszámolási, számviteli, ügyviteli rendjüket, esetleg az adatok gépi feldolgozását; — szervezési bérletrendszereiket, filmpropaganda akcióikat; — szakmai továbbképzési formáikat; — film és reklám hatásvizsgálataikat stb. Az együttműködés formáinak és lehetőségeinek rendkívül gazdag a tárháza. Mindent felsorolni oktalan és szükségtelen lenne, hiszen a szakma érdekeltjei előtt az alkalmazható formák közismertek. Arra van szükség, hogy az érintettek közös elhatározásra jussanak. Császár Ferenc — BUDAPESTEN a két lapzárta közti időszakban a következő kiállításokat rendezték meg: Schrammel Imre keramikus a Műcsarnokban — Csíkszentmihályi Róbert szobrász a Petőfi Irodalmi Múzeumban — Gádor Magda szobrász és Pintér Éva gobelines a KKI kiállítótermében — Török kerámia és üveg kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban — Scserbakov, Borisz (SZU) a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában — 18 iparművész a Kcs. Derkovits Termében — Rév Miklós fotós a Magyar Nemzeti Galériában — A Jelenkori román festészet a kolozsvári múzeumban a Magyar Nemzeti Galériában — Gráber Margit festő a Műcsarnokban — Gyulai Líviusz grafikus a Fészekben — Vietnami realista festők 81 alkotása az Ernst Múzeumban — Takács Erzsébet szobrász a CSM Munkásotthonban — Ferekiné Gáspár Anni festő a Fényes A. Teremben — Mai cseh ékszerek a KKI kiállító termében — Somlai Vilma graft- KIÁLLÍTÁSI KALENDÁRIUM kus a Stúdió Galériában — Gellér Hugó (USA) grafikus a KKI kiállítótermében — Gross Arnold grafikus a Helikon Galériában — Almády István festő a Bem J. Lengyel Kulturális Egyesületben — Rác Gábor grafikus karikatúrái a Metro Klubban — Sinkó Veronika textiles a nagytétényi kastélyban. — VIDÉKÉN a következő kiállításokat rendezték meg: Kirov, Dimttar (Bulgária) festő a Kis-Duna Galériában — A szolnoki művésztelep kamaratárlata a Szentendrei Galériában — Hévízi Éva grafikus Kecskeméten a Városi Moziban — Horvát Jenő festő Nyíregyházán a Kcs. Benczúr Termében — 15 képzőművész 106 grafikája Veszprémben az Eötvös Károly m. könyvtárban — Kass János grafikus Salgótarjánban a József A .műv. központban — Várnai Valéria festő Zalaegerszegen a helyőrségi klubban — Szőnyi István festő hagyatékából Hajdúszoboszlón a városi műv. központban — Engel Tevan István grafikus Békéscsabán a Munkácsy M. Múzeumban — A MKSZ kelet-magyarországi területi szervezete Győrben a Műcsarnokban — Kovács Ilona festő Békéscsabán a Népújság szerkesztőségében — Luzsicza Lajos festő Tatán a megyei műv.központban — Berthy (Kracker) Magda festő Békéscsabán az ujházban — Alber Andor, Horváth Máron, Márközy Mária, Sturm Orsolya, Szilasi Anna és Zétényi János Iparművészek Egerben a Kcs. Rudnay termében — Papi Lajos szobrász gyűjteményes tárlata a Szolnoki Galériában — Doór Ferenc festő Zalaegerszegen a Képcsarnok termében. óiszocialista A MŰVÉSZETÉRT . . -----------.. TM svivziaiu c 3 a KUáunseg (aronaout) nva«a?^LiSyargy' akinek népművelési, művelődéspolitikai tanulmánya. ismerik és nagyra értékelik egyaránt az öregebb és mostanában kérdési16^,'Tt? Sv?a,kemberek' világos’ áttekinthető, minden lényeges Ai be,?utató' helyére tevő tanulmányt írt a televízióról, ennek ímet Ön * kormunikáció „osztódással szaporodó" rendszerében, mindennek elvi és konkrét magyar vonatkozásairól a Gondolatnál megjelent ^nkedevato0,1Vea.Stati VA televizió és a k^önség című kötetében6*Lainijia 3lj£.lo? is ismeretesek azok a viták, aggodalmaskodó és de,mi?tó vélekedések, amelyeket a televízió nálunk is bekövetkezett elter^ nff%rr,S^k^mUV£IOdéSl «akemberek, pedagógusok körében kiejt! György könyve őszinte szembenézés mind e tényekkel, Vítílí ■ akus népművelés helyére lépő mai szocialista tömegkommurendszert mutatja be, mint egyedül korszerűt, s amit a jövő évtizedek tömeges kommunikációjáról felvázol, az a legreálisabb álmodozás Meggyőző számadatok, táblázatok, bonyolult viták lényegét páratlan egyszerűséggel bemutató összegezések jellemzik munkáját. Ez a szó. derint nemes ismereteket terjesztő kötet nemcsak népművelőnek de bizony valamennyi művészeti ág értő munkálkodójának a keze?^kIVank°zik. Mindenkinek mond újat, távlatokat, összefüggéseket feltérel. (És ez már csak a recenzens magánbuzgalmából kívánkozik ide: szívesen olvasott volna többet a manipulálás mikéntjeiről a polgári kommunikációs rendszerekben. Aztán: Brecht negyven évvel ezelőtti gondolatai mellé szívesen vette volna néhány mai marxista művelődésfuturológus elmélkedését is az ezredforduló izgalmasan sejlő tájékáról.) KÉT SIKERÜLT MŰSORMONOGRÁFIA Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont könyvkiadói tevékenysige jl°v?t°vJ.ába legnagy°hb figyelmet érdemli a művelődésszociológiai érdeklődésű olvasók táborában. A szakkönyvtárak mellett melynek két új kötetére a jövő hónapban visszatérünk, igen élvezetes s kommunikáció-történeti szempontból hézagpótló műsormonografikus munkákat is jelentetnek meg. Most olvashattuk el két új monográfiájukat. Mindkettő a legmúlékonyabb publikálási mód, a rádió legnagyobb hatású, ám szó szerint a legbeszálló, nyom nélküli napilapja, heti szemléje születéséről szerkesztési elveiről, történetéről szól. Boros János és Éry József megírta az „A Krónika-család” című monográfiájukban a reggeli, dél, esti rádiókrónikák kialakulását, állandó megújulási kísérletezéseit, az informálásért, meghallgatásért folytatott mindennapos, minden perces (!) küzdelmük történetét. Friss, szemléletes, izgalmas Informálás-történeti áttekintés e könyv, dokumentumai közelmúltunk lassan elfeledett emlékeit idézik. Szalay Zsolt „168 óra” című tanulmányában a Magyar Rádió szombat délutáni politikai magazinjának útját tekinti végig, az ötlettől a bevált megvalósulásig. Ha lehet, ez még elevenebb, történeteivel, elemzéseivel, dokumentumaival, a szerkesztő kollektíva közösségi felelősségtudatával (a bébi-stop kezdeményezése, a „Keblek Budapestről” leleplező akciója) még emlékezetesebb dolgozat. Mindkét kötetet a szakmabeli olvasóknak szánták íróik, kiadóik. E két kötet mégis többet jelent. Nemcsak művelődéstörténeti kuriózumok, mozgalmi embereknek is pótolhatatlan emberismereti kézikönyvek ezek. (Varga Imre) LASZLO-BENCSIK SÁNDOR: Történelem alulnézetben (Szépirodalmi) A Szépirodalmi Könyvkiadó, a „Magyarország felfedezése" című sorozatával arra a nagy és szép feladatra vállalkozott, hogy tájegységek, városok, rétegek és szakmák múltját és jelenét — szociológiai eszközeit felhasználva — ismertesse meg az érdeklődővel. László-Bencsik Sándor könyve olyan területre vezeti el az olvasót, melyről nagyon sokat beszélünk és még mindig keveset tudunk. Egy tizennyolc tagú exportcsomagoló brigád mindennapi életét, kisebb-nagyobb problémáit, munkáját és szórakozását tárja elénk avatott eszközökkel az író, aki nemcsak riportokat készíteni ment közéjük, hanem közel öt évig maga is termelő tagja volt a kollektívának. Egy szocialista brigádot ismerhetünk meg a könyvből úgy, mintha közéjük tartoznánk. Olvasás közben megérti az ember a napi 10—13 órán át nehéz fizikai munkát végző munkások indulatait, gyakran szókimondó, de jogos felháborodását a szemükben még élesebben előtűnő negatív jelenségek, az „úrhatnámság”, a bürokratikus ügyintézés, a rossz munkaszervezés, az anyagpocsékolás láttán, ugyanakkor mindezek ellenére a szinte alig érthető és mégis hihető ragaszkodásukat a „céghez”, a válalathoz. Egy valóságos szociálisa brigádról szól a könyv, melyben tényleg megvalósult a szocialista módon dolgozni, élni, tanulni egysége, bár mindezt nem úgy teszik, ahogy sok jelentésben elvárják, vagy ezekből kitűnik, hanem saját eszközeikkel, lehetőségeikkel, önmagukkal valósítják meg az elveket. Nehéz munkájú, nehéz sorsú emberek mindahányan. Nem mondanak nagy szavakat, de tetteikkel politizálnak, gyakran elkeserednek a „boríték" miatt, de ha a vállalat érdeke úgy kívánja, szombat, vasárnap ingyen is dolgoznak, nem ők kapják a lakáskiutalást, az óvodai-bölcsődei férőhelyet, és mégis hisznek, bíznak . . . Élettörténetek, grafikonok, statisztikák, sztorik és diagramok sorakoznak a könyv lapjain, ám az első oldaltól az utolsóig izgalmas, szinte letehetetlen olvasmány. Ha lehetne , László-Bencsik könyvét „kötelező olvasmánnyá” tenném, de ha valaki nem szereti a ,,kell”-t, hát annak is szívből ajánlom. (Békés Imre) Várkonyi Zoltánnak, a Pro Arte idei kitüntetettjének Németh Károly és Biszku Béla gratulál (MTI) . IN MEMÓRIÁM Szakszervezeti tagtársaink sorából a két lapzárta közti időszakban a következők hunytak el: BALASSA IMRE író, kritikus, az Állami Operaház dramaturgja II. évében — SZABÓ JÁNOS, a Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója tragikus körülmények közt 45 éves korában — GRABOCZ MIKLÓS zeneszerző, a Magyar Rádió népzenei rovatvezetője 17 éves korában — PALLOS JÁNOS tánctanár (Veszprém) 73 éves korában — VASS IRMA színművész, a Vígszínház nyugdíjasa, az Odry művészotthon lakója 83 éves korában. Emléküket kegyelettel megőrizzük!