Szocialista Művészetért, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

ÖSSZEFOGVA EREDMÉNYESEBB A központi vezetőség február 4-i ülésén elhangzottak adták az ötletet a filmforgalma­zás és moziüzemeltetés területét érintő né­hány lényeges kérdés megírásához. Úgy ér­zem, ezek összhangban vannak a közművelő­dés fejlesztésével kapcsolatos párt- és állami célkitűzésekkel. A filmes szakma ismerői előtt nem titok, hogy az utóbbi években területünkön is je­lentős fejlődésnek lehettünk tanúi. Az utóbbi években megállt a látogatottság nagyarányú csökkenése, sőt 1973-ban már mindössze 895 ezer nézővel váltottak kevesebb jegyet az ország 3678 filmszínházának előadásaira, mint az előző évben. Emelkedett a hazai és az eszmeileg, művészileg értékes alkotások láto­gatottsága, kialakult a filmbaráti körök háló­zata, a filmművészeti nevelés új bázisa. Ez alkalommal azonban a moziüzemeltetés területi szétforgácsoltságából adódó hátrányok­ra szeretném ráirányítani a figyelmet. A film­színházak 20 üzemeltető vállalat által történt összefogása megítélésem szerint — a tanácsi irányítás hatékonyságának szükségessége mel­lett is — szétforgácsolja az egységesebb irá­nyításhoz szükséges személyi, tárgyi, tech­nikai eszközöket, bonyolulttá teszi azt a szer­vezetet, amelyen keresztül az egyébként he­lyes, jobb eredményekre ösztönző filmforgal­mazási irányelveknek, a főhatósági elvi irányí­tásnak érvényesülnie kellene a gyakorlatban. A hiba talán nem is a sok vállalatból, a 20 gazdálkodó és irányító egységből ered, ha­nem a köztük levő gyakorlati együttműködés hiányaiból, a kooperációs lehetőségek kihasz­nálatlanságából. A magyar moziüzemeltetés anyagi lehetőségei nem engedhetik meg, hogy egy és ugyanazon célokat szolgáló forgalma­zási,­­üzemeltetési, műszaki fejlesztési, gaz­dálkodási vagy propaganda-, reklámmódsze­reket 20 vállalat hússzoros anyagi és szellemi kapacitásráfordítással, húszféle módon kí­sérletezzen ki és állítson elő. Az erők kon­centrálására, az eszközök összefogására, a fel­adatok megosztására van szükség annak érde­kében, hogy a magyar mozihálózat a gazda­ságosabb üzemeltetésben előbbre lépjen. Az üzemeltető vállalatok nem ismerik egy­más perspektivikus terveit, az új elképzelé­seket, az üzemeltetés és a forgalmazás során kialakult új formákat, ötleteket, módszereket. Mindez abból ered, hogy a vállalatok között a kooperáció minimális formái sem kihasz­náltak, sőt talán nem túlzás a megállapítás, ha azt mondjuk, hogy a vállalatok indokolat­lan, mindenáron való autarkiás törekvései to­vább bontják az üzemeltetés amúgy is gyenge egységét, együttműködését. Érdemes elgon­dolkodni azon, mi célja lehet annak, hogy évi 50—70 értékes filmhez a 20 vállalat külön­­külön készíttet egyedi osztogatókat, s egy ugyanazon feladathoz húsz tervezőt, szerkesz­tőt, propagandistát, nyomdai kapacitást köt­nek le, húsz helyen tépelődnek, kísérleteznek, ahelyett, hogy egy-egy vállalat évi 4—5 film propagandaanyagának színvonalas és időben történő kivitelezését vállalná, és azzal ellátná a területileg érdekelt összes moziüzemeltetőt. A­pró és szinte jelentéktelen lehetőségeket soroltam fel a közös vállalkozások lehe­tőségeiről, de csak gondoljunk a rekonstruk­ciók, a mozifejlesztések milliós tételeket je­lentő együttműködés területeire, a sok, okos és hasznos ötletre Zalától Szabolcsig. Ezek — az esetek többségében — a húsz moziüzemi vállalat lakat alatt őrzött titkai maradtak. És miért van ez a nagy elzárkózottság? Az ember úgy érzi, mintha egy hatalmas, felis­­­merhetetlen erő fékezné az együttműködés minden formáját és lehetőségét. Pedig erre nincs szükség. A különböző területi egysége­ken belül üzemelő moziüzemi vállalatok nem jelentenek konkurrenciát egymás számára. Mit lehetne tenni? Néhány évvel ezelőtt a mozi­üzemeltető szakemberek egy csoportja — véleményem szerint ma is nagyon életre való — ötlettel jelentkezett, és felvázolta egy moziüzemi egyesülés lehetőségének gondola­tát. Nem lényeges ma már, hogy miért, de akkor szinte „fent” és „lent” egyaránt sokan megmozdultak e kezdeményezés befagyasz­tására. Az egyesülés gondolatából nem lett semmi. A javaslattevők pedig bizonyították egy, az összes vállalat önállóságát garantáló egyesülési forma létjogosultságát, amely — minden kötelezettség és kötöttség nél­kül — lehetővé tette volna közös vállalkozá­ Vitaindító a gazdaságosabb moziüzemeltetésről sok, beruházások, újítások, nyomdák, fotó­laboratóriumok, propagandaeszközök, adatfel­dolgozási és elemzési rendszerek létrehozását és folyamatos fenntartását. Egy kooperációt lebonyolító egyesülési for­mához nem szükséges országos egyesülési köz­pont. Nem kellene külön központi szerv. Ta­lán nem is az akkori terveknek megfelelő egyetlen egyesülésre, hanem több, meghatá­rozott területi egységeket átfogó, lazább szer­vezeti együttműködési formákra lenne ma szükség. Kooperáció címén egyesülhetne 3—4 szomszédos vállalat, és az eredményesség a gyakorlatban gyorsan kamatozna. E törekvé­sek létjogosultságát a közösen végzett munka jobb eredményei és a fölösleges pénzkidobás elkerülése logikusan indokolják. Mert feles­leges pénzkidobásról van szó akkor, amikor két szomszédos megye a külön-külön beren­dezett nyomda, fotólaboratórium, egyedi ob­jektum és propagandatervek készítésére lekö­tött kapacitás kis hányadát tudja csak saját céljára hasznosítani. Az egymásrautaltság szükségességét min­denki érzi, sokan sürgetik. E cikk megírásá­val mindössze az volt a célom, hogy vitát kezdeményezzek e témakörben. Üdvös lenne, ha a szakszervezeti mozgalom lapja, mint annyi más egyéb kezdeményezésnek, e vitá­nak is helyet, rovatot adna, biztosítaná a nyil­vánosságot. Meggyőződésem, hogy a kezdemé­nyezések sokasága jelzi majd a gondolatfel­vetés időszerűségét. Az újtól, a jó ötlettől, a megszokott szervezeti és együttműködési formák felváltásától senki ne féljen, mert az ésszerű és megfontolt változtatás anyagi és erkölcsi gyümölcsei a forgalmazás és az üze­meltetés eredményei mellett, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásában is meg fog mutatkozni. V­égezetül vázolom az együttműködés terü­leteire vonatkozó néhány elképzelésemet. 1. Próbálkozzon négy-öt megye területi jel­legű együttműködési megállapodást és ezen túlmenően meghatározott közös tevékenységi formákra egyesülést létrehozni. 2. Legyen szakmai irányító szinten egy ne­gyedévenként megjelenő, gyors információt nyújtó módszertani füzet — egyszerű sokszo­rosított kiadvány —, amely az ország egész területéről összegyűjtve közreadja a legjobb módszereket, tapasztalatokat. 3. A főfelügyeleti hatóság foglalkoztasson egy megfelelő felkészültségű módszertani munkatársat, aki az országot járva gyűjti a kooperációk lehetőségeit, szervezi a legjobb tapasztalatok elterjedését. 4. Három-négy megye közös fejlesztési kon­cepcióval, a szükséges személyi és technikai feltételek megteremtésével fejlesszen ki spe­ciális filmes és moziigényeket kielégítő nyom­daüzemeket, 8—10 megye fotólaboratóriumo­kat, amelyekben gazdaságosan előállíthatók filmplakátok, osztogatók, havi műsorplakátok, műsornaptárok, műsorfüzetek, tájékoztatók, több színű kiadványok, prospektusok, kártya­­naptárak tömeges osztogatásra, mozideko­rációkra, gyűjtési szenvedély kielégítésére alkalmas színes sztárfotók, levelezőlap-mon­tázsok, könyvjelzők, nagyméretű (utcán, vit­rinben és előcsarnokban elhelyezhető) fotó­montázsok és még számos szakmai vonatko­zási anyag. (Információim alapján Veszprém, Komárom, Bács, Baranya, Hajdú-Bihar me­gyék részben máris felkészültek megfelelő színvonalú nyomdai kiadványok előállítására, sőt Hajdú-Bihar megye fotólaboratóriuma be­rendezkedett a fotók országos színvonalú gyár­tására is.) 5. A területileg szövetkező megyék közösen alakíthatnák ki műszaki fejlesztési, rekonst­rukciós, újítási és egyéb fejlesztési program­jukat; kópiagazdálkodási, elemzési és for­galmazási rendszerüket; — önköltségelszámo­lási, számviteli, ügyviteli rendjüket, esetleg az adatok gépi feldolgozását; — szervezési bérletrendszereiket, filmpropaganda akciói­kat; — szakmai továbbképzési formáikat; — film és reklám hatásvizsgálataikat stb. Az együttműködés formáinak és lehetősé­geinek rendkívül gazdag a tárháza. Mindent felsorolni oktalan és szükségtelen lenne, hi­szen a szakma érdekeltjei előtt az alkalmaz­ható formák közismertek. Arra van szükség, hogy az érintettek közös elhatározásra jussa­nak. Császár Ferenc — BUDAPESTEN a két lapzárta közti időszakban a következő ki­állításokat rendezték meg: Schram­mel Imre keramikus a Műcsar­nokban — Csíkszentmihályi Ró­bert szobrász a Petőfi Irodalmi Múzeumban — Gádor Magda szob­rász és Pintér Éva gobelines a KKI kiállítótermében — Török kerámia és üveg kiállítás a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban — Scserbakov, Borisz (SZU) a Szov­jet Tudomány és Kultúra Házában — 18 iparművész a Kcs. Derkovits Termében — Rév Miklós fotós a Magyar Nemzeti Galériában — A Jelenkori román festészet a kolozs­vári múzeumban a Magyar Nem­zeti Galériában — Gráber Margit festő a Műcsarnokban — Gyulai Líviusz grafikus a Fészekben — Vietnami realista festők 81 alkotá­sa az Ernst Múzeumban — Takács Erzsébet szobrász a CSM Munkás­­otthonban — Ferekiné Gáspár An­ni festő a Fényes A. Teremben — Mai cseh ékszerek a KKI kiállító termében — Somlai Vilma graft- KIÁLLÍTÁSI KALENDÁRIUM kus a Stúdió Galériában — Gel­lér Hugó (USA) grafikus a KKI kiállítótermében — Gross Arnold grafikus a Helikon Galériában — Almády István festő a Bem J. Lengyel Kulturális Egyesületben — Rác Gábor grafikus karikatú­rái a Metro Klubban — Sinkó Ve­ronika textiles a nagytétényi kas­télyban. — VIDÉKÉN a következő kiállí­tásokat rendezték meg: Kirov, Di­­mttar (Bulgária) festő a Kis-Duna Galériában — A szolnoki művész­­telep kamaratárlata a Szentendrei Galériában — Hévízi Éva grafikus Kecskeméten a Városi Moziban — Horvát Jenő festő Nyíregyházán a Kcs. Benczúr Termében — 15 kép­zőművész 106 grafikája Veszp­rémben az Eötvös Károly m. könyvtárban — Kass János gra­fikus Salgótarjánban a József A­ .műv. központban — Várnai Valé­ria festő Zalaegerszegen a hely­őrségi klubban —­ Szőnyi István festő hagyatékából Hajdúszobosz­lón a városi műv. központban — Engel Tevan István grafikus Bé­késcsabán a Munkácsy M. Múze­umban — A MKSZ kelet-magyar­országi területi szervezete Győrben a Műcsarnokban — Kovács Ilona festő Békéscsabán a Népújság szer­­kesztőségében — Luzsicza Lajos festő Tatán a megyei műv.­köz­pontban — Berthy (Kracker) Magda festő Békéscsabán az u­j­­házban — Alber Andor, Horváth Máron, Márközy Mária, Sturm Orsolya, Szilasi Anna és Zétényi János Iparművészek Egerben a Kcs. Rudnay termében — Papi Lajos szobrász gyűjteményes tár­lata a Szolnoki Galériában — Doór Ferenc festő Zalaegerszegen a Képcsarnok termében. ó­iszocialista A MŰVÉSZETÉRT . . -----------.. TM svivziaiu c 3 a KUáunseg (aronaout) nva«a?^LiSyargy' akinek népművelési, művelődéspolitikai tanulmá­­nya. ismerik és nagyra értékelik egyaránt az öregebb és mostanában kérdési16^,'Tt? Sv?a,kemberek' világos’ áttekinthető, minden lényeges Ai be,?utató' helyére tevő tanulmányt írt a televízióról, ennek ím­et Ön­ * kor­munikáció „osztódással szaporodó" rendszerében, mind­ennek elvi és konkrét magyar vonatkozásairól a Gondolatnál megjelent ^nked­evato0,1Vea.Stati VA televizi­ó és a k^önség­ című kötetében6*La­­inijia 3lj£.lo? is ismer­etesek azok a viták, aggodalmaskodó és de­,mi?tó vélekedések, amelyeket a televízió nálunk is bekövetkezett elter­­^ nff%rr,S^k^mUV£IOdéSl «akemberek, pedagógusok körében ki­­ejt! György könyve őszinte szembenézés mind e tényekkel, Vítílí ■ akus népművelés helyére lépő mai szocialista tömegkommu­­rendszert mutatja be, mint egyedül korszerűt, s amit a jövő év­tizedek tömeges kommunikációjáról felvázol, az a legreálisabb álmodo­zás Meggyőző számadatok, táblázatok, bonyolult viták lényegét pá­­ratlan egyszerűséggel bemutató összegezések jellemzik munkáját. Ez a szó. de­rint nemes ismereteket terjesztő kötet nemcsak népművelő­­nek­ de bizony valamennyi művészeti ág értő munkálkodójának a keze­­?^kIVank°zik. Mindenkinek mond újat, távlatokat, összefüggéseket feltérel. (És ez már csak a recenzens magánbuzgalmából kívánkozik ide: szívesen olvasott volna többet a manipulálás mikéntjeiről a polgári kommunikációs rendszerekben. Aztán: Brecht negyven évvel ezelőtti gondolatai mellé szívesen vette volna néhány mai marxista művelődés­­futurológus elmélkedését is az ezredforduló izgalmasan sejlő tájékáról.) KÉT SIKERÜLT MŰSORMONOGRÁFIA Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont könyvkiadói tevé­­kenysige jl°v?t°vJ.áb­­a legnagy°hb figyelmet érdemli a művelődésszo­­ciológiai érdeklődésű olvasók táborában. A szakkönyvtárak mellett melynek két új kötetére a jövő hónapban visszatérünk, igen élvezetes s kommunikáció-történeti szempontból hézagpótló műsormonografikus munkákat is jelentetnek meg. Most olvashattuk el két új monográfiájukat. Mindkettő a legmúlé­­konyabb publikálási mód, a rádió legnagyobb hatású, ám szó szerint a legbeszálló, nyom nélküli napilapja, heti szemléje születéséről szer­kesztési elveiről, történetéről szól. Boros János és Éry József megírta az „A Krónika-család” című mo­nográfiájukban a reggeli, dél, esti rádiókrónikák kialakulását, állandó megújulási kísérletezéseit, az informálásért, meghallgatásért folytatott mindennapos, minden perces (!) küzdelmük történetét. Friss, szemléle­tes, izgalmas Informálás-történeti áttekintés e könyv, dokumentumai közelmúltunk lassan elfeledett emlékeit idézik. Szalay Zsolt „168 óra” című tanulmányában a Magyar Rádió szom­bat délutáni politikai magazinjának útját tekinti végig, az ötlettől a be­vált megvalósulásig. Ha lehet, ez még elevenebb, történeteivel, elemzé­seivel, dokumentumaival, a szerkesztő kollektíva közösségi felelősség­tudatával (a bébi-stop kezdeményezése, a „Keblek Budapestről” lelep­lező akciója) még emlékezetesebb dolgozat. Mindkét kötetet a szakmabeli olvasóknak szánták íróik, kiadóik. E két kötet mégis többet jelent. Nemcsak művelődéstörténeti kuriózu­mok, mozgalmi embereknek is pótolhatatlan emberismereti kéziköny­vek ezek. (Varga Imre) LASZLO-BENCSIK SÁNDOR: Történelem alulnézetben (Szépirodalmi) A Szépirodalmi Könyvkiadó, a „Magyarország felfedezése" című so­rozatával arra a nagy és szép feladatra vállalkozott, hogy tájegységek, városok, rétegek és szakmák múltját és jelenét — szociológiai eszközeit felhasználva — ismertesse meg az érdeklődővel. László-Bencsik Sándor könyve olyan területre vezeti el az olvasót, melyről nagyon sokat beszélünk és még mindig keveset tudunk. Egy ti­zennyolc tagú exportcsomagoló brigád mindennapi életét, kisebb-na­­gyobb problémáit, munkáját és szórakozását tárja elénk avatott eszkö­zökkel az író, aki nemcsak riportokat készíteni ment közéjük, hanem közel öt évig maga is termelő tagja volt a kollektívának. Egy szocialista brigádot ismerhetünk meg a könyvből úgy, mintha közéjük tartoznánk. Olvasás közben megérti az ember a napi 10—13 órán át nehéz fizikai munkát végző munkások indulatait, gyakran szókimon­dó, de jogos felháborodását a szemükben még élesebben előtűnő negatív jelenségek, az „úrhatnámság”, a bürokratikus ügyintézés, a rossz mun­kaszervezés, az anyagpocsékolás láttán, ugyanakkor mindezek ellenére a szinte alig érthető és mégis hihető ragaszkodásukat a „céghez”, a vá­­lalathoz. Egy valóságos szociálisa brigádról szól a könyv, melyben tényleg megvalósult a szocialista módon dolgozni, élni, tanulni egysége, bár mind­ezt nem úgy teszik, ahogy sok jelentésben elvárják, vagy ezekből kitű­nik, hanem saját eszközeikkel, lehetőségeikkel, önmagukkal valósítják meg az elveket. Nehéz munkájú, nehéz sorsú emberek mindahányan. Nem mondanak nagy szavakat, de tetteikkel politizálnak, gyakran elkeserednek a „borí­ték" miatt, de ha a vállalat érdeke úgy kívánja, szombat, vasárnap in­gyen is dolgoznak, nem ők kapják a lakáskiutalást, az óvodai-bölcsődei férőhelyet, és mégis hisznek, bíznak . . . Élettörténetek, grafikonok, statisztikák, sztorik és diagramok sora­koznak a könyv lapjain, ám az első oldaltól az utolsóig izgalmas, szinte letehetetlen olvasmány. Ha lehetne , László-Bencsik könyvét „kötelező olvasmánnyá” tenném, de ha valaki nem szereti a ,,kell”-t, hát annak is szívből ajánlom. (Békés Imre) Várkonyi Zoltánnak, a Pro Arte idei kitüntetettjének Németh Károly és Biszku Béla gratulál (MTI) . IN MEMÓRIÁM Szakszervezeti tagtársaink sorából a két lapzárta közti időszak­ban a következők hunytak el: BALASSA IMRE író, kritikus, az Állami Operaház dramaturgja II. évében — SZABÓ JÁNOS, a Veszprém megyei Mozi­üzemi Vál­lalat igazgatója tragikus körülmények közt 45 éves korában — GRABOCZ MIKLÓS zeneszerző, a Magyar Rádió népzenei rovat­vezetője 17 éves korában — PALLOS JÁNOS tánctanár (Veszp­rém) 73 éves korában — VASS IRMA színművész, a Vígszínház nyugdíjasa, az Odry művészotthon lakója 83 éves korában. Emléküket kegyelettel megőrizzük!

Next