Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Olasz Géza: Néhány gondolat a szegedi "Módszertani Közlemények" c. folyóiratról / Könyvekről
iskolába jártak, dolgoztak és alkottak, illetve — a már elhunyt írók és költők esetében — ahol eltemették őket. A könyv tömören és pontosságra törekedve — mintegy emlékezetfelfrissítésként — közli az egyes írók és költők legfontosabb életrajzi adatait és legjelentősebb műveit is. Az irodalom nagyjai mellett nem feledkezik meg azokról a szerzőkről sem, akiknek alkotása sem terjedelemben, sem színvonalban nem érte el a legnagyobbakét, de akik irodalmi, kulturális és politikai tevékenységükkel mégis hozzájárultak a szlovák irodalmi és kulturális élet kibontakozásához. Az országjáró turisták figyelmét — akik számára elsősorban szolgál e könyv — felhívja az irodalomtörténeti emlékekre, nevezetességekre, melyek a felsorolt helységekben megtalálhatók, és számot tarthatnak az érdeklődésre. A turisták tájékozódását megkönnyítik azok az adatok is, melyek minden egyes helységnél arra utalnak, mely vonattal vagy autóbusszal érhető el az illető község és hol van a legközelebbi szálláshely. Örömmel fedeztük fel a könyvben, hogy magyar vonatkozású irodalomtörténeti adatokra is kitér, így például találkoztunk benne Balassi Bálint, Egri Viktor, Jókai Mór, Kármán József, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor, Steiner Gábor és Tompa Mihály nevével. Az irodalomkedvelő országjáró turistákon kívül természetesen sok haszonnal forgathatják e könyvet szlovák szakos pedagógusaink is. A könyvben található adatok nagyszerűen felhasználhatók a szlovák irodalmi órák színesebbé tételéhez, a tankönyvek adatainak kiegészítéséhez. De bizonyára találnak benne jól felhasználható adatokat a honismeret tanítói is az alsótagozati évfolyamokban, valamint a történelem és földrajz tanítói iskoláink felsőbb évfolyamaiban. Rendkívül nagy segítséget nyújt e könyv a tanulmányi kirándulások összeállításához is, hiszen a kirándulást szervező pedagógusok az útvonal kijelölésekor a könyv segítségével megállapíthatják, mely helységek irodalomtörténeti nevezetességeinek megtekintése szükséges és kívánatos az átvett irodalomtörténeti tananyag kiegészítése, illetve alátámasztása céljából is. Az elmondottakból talán kitűnik, hogy a könyv szerzője, dr. Pavol Uhrín, figyelemre méltó, hasznos és úttörő jellegű művel lepte meg mindazokat, akiket hazánk falvai és városai irodalomtörténeti szempontból is érdekelnek. SÁGHI TÓTH TIBOR Néhány gondolat a szegedi „Módszertani Közlemények“ c. folyóiratról A „Módszertani Közleményeket“ 6 évvel ezelőtt indította el a Szegedi Tanítóképző Intézet és a Tanárképző Főiskola, jelenleg már több ezer példányban nyomtatják, és a magyar pedagógusok egyik legolvasottabb lapja. Évente 5-ször jelenik meg. A „Módszertani Közlemények“ minden tanulmánycikke szorosan összefügg az általános iskolában folyó munkával, a felvetett kérdéseket elvi vonatkozásban is vizsgálja. Nem elégszik meg egyszerű óraleírásokkal, hanem óraelemzéseket is nyújt. Szakdidaktikai, szakmódszertani és elméleti kérdéseket gyakorlati példákon elemez, vizsgál, több esetben egy-egy órarészletet mutat be az egyes szaktantárgyak keretén belül, és itt mutat rá az egyes elvi kérdésekre. Többek közt értékes a folyóiratban az is, hogy az általános iskola minden osztályának minden tantárgyát vizsgálgatja, ami által az olvasó áttekintheti az általános iskola számtalan problémáját. Ezért haszonnal forgathatják a folyóiratot az általános iskola pedagógusai, igazgatói, a szakfelügyelők, valamint az elméleti kutatók. Említsünk meg néhány értékes tanulmányt a folyóirat tavalyi évfolyamából, ezek iskoláinkban is hasznosíthatók. A folyóirat 5. évfolyamának 1. számában dr. Zentai Károly főiskolai docens tanulmányában a tanulók jellemzésének szempontjaival foglalkozik. Többek közt helyesen szögezi le, hogy a pedagógusok napi nevelő oktató munkája szükségszerűen megköveteli a tanulók helyes megismerését, amelynek rendszeresnek kell lennie, mert csak így járhat eredménnyel. A szerző kiemeli a tanulók megfigyelésénél érvényesülő alapelveket. Ezek lényegében mindent magában foglalnak, közülük egyetlen egyet sem szabad elhanyagolni. A szerző az egyes pontokhoz magyarázatot fűz. A lapnak ebben a számában találjuk Somfai László tanulmányát „Helyesírási norma a VI. osztályban“ címmel. A szerző bevezetésül megjegyzi, hogy a tanterv i 63 ü)