Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1973-02-01 / 6. szám - Tankó László: Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára…

gi vizsgáig nagyon sokszor találkoz­nak, s különböző formában ízlelgetik, ismergetik verseit, gondolatait, ami­hez azonban szinte elengedhetetlenül szükséges a tanító irányító, oktató­nevelő munkássága, a tanító közvetí­tő szerepe. A pályázat tehát a tanító­nak éppen ezt a gyakorlati munkáját tűzte ki célul, ezt kellett a pálya­munkában kötetlen terjedelemben fel­dolgozni. A pályázatra összesen 6 pályamun­ka érkezett be, s miért , miért nem, valamennyi az alapiskolás Petőfi-taní­­tás problémájával foglalkozik. (A kö­zépiskolák tanulói, tanárai számára nincs talán Petőfinek mondanivalója? — Pedig nagyon érdekes és hasznos lett volna az alapiskola Petőfi-képét összevetni a középiskolában kialakuló Petőfi ismeretekkel!) Itt is elsősorban a 6—9. osztályok tanítása került elő­térbe, ahol a Petőfivel való ismerke­dést a 6. osztályban a János vitéz, a 7-ben Aranyhoz fűződő barátsága, majd a 8-ban öt Petőfi-vers (A XIX. század költői; Egy gondolat bánt en­­gemet; A nép nevében; Egy estém otthon; Szeptember végén) jelenti. A pályaművek nagyrészt tehát ki­­sebb-nagyobb sikerrel és alapossággal ezt az anyagot tárgyalják, s viszony­lag kevesebb teret és figyelmet szen­telnek az iskolán kívüli irányításnak, nevelésnek, ami természetesen ezen a fokon sem lekicsinylendő. Az adott körülmények között ugyanis, amikor is a magyarországi órakerethez viszo­nyítva nálunk csak alig néhány óra áll a tanító rendelkezésére Petőfi óri­ási költészetének és gondolatvilágá­nak megismertetésére, szükséges min­den, tanítási órán­ és iskolán kívüli lehetőséget megragadni, mint az iro­dalmi szakkör, a rádió és TV adásai, irodalmi kirándulások, segédeszközök, a tanulók tudatvilágának formálására, alakítására. Egyébként szép példáját adja ennek Miklósy Tiborné munkája. Ezzel szemben viszont Kurcsa And­rás munkájában a csehszlovákiai ma­gyar iskolák követelményeinek meg­felelő részletes elemzést kell kiemel­ni, aki a segédforrások ismeretében gyakorlatilag minden órára kidolgoz­ta a Petőfi-tananyagot. A nemzetközi­ségre való nevelés, amelyre Petőfi költészete és életútja nagyszerű alkal­mat nyújt, úgyszintén minden pálya­műben hangsúlyozott figyelmet kap. A pályázat a következő eredmén­­nyel zárult. Az I. díj nem került kiosztásra. Két pályázó, név szerint Kurcsa András milanovcei és Miklósy Tiborné ceglédi tanító II. díjat (1000—1000 Kés) nyert. III. díjjal (750,— Kés) jutalmazták Marták J­á­n­o­s­n­é (Dun. Streda ) dunaszerdahelyi tanító munkáját. Különdíjat nyert dr. C­s­an­d­a Sándor, egyetemi docens. Jutalomban részesült még S­z­al­a­­csy József­né (Tur. Podhradie) és Halász Zsuzsa (Mostová). Végül megállapíthatjuk, hogy a pá­lyázat, amelyet Petőfi Sándor születé­sének 150. évfordulója tiszteletére hirdettek meg, eredményes és hasznos volt, mégha kiemelkedő pályaművek tömegesen nem is születtek. A beér­kezett munkák ugyanis azt bizonyít­ják, hogy Petőfi egyénisége és költé­szetének a tanítása közel áll a taní­tókhoz, s a pályázat méltó módon egészítette ki az évforduló ünnepsé­geit. TANKÓ LÁSZLÓ, a bírálóbizottság titkára NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! NAGYÍTÓ! Általános műveltségünk igen fontos része az anyanyelvi műveltség. Iskoláink — az általános iskola első osztályától az érettségiig — sok-sok órát fordítanak arra, hogy megalapozzák és fejlesszék tanulóink anyanyelvi kultúráját. Mit is jelent anyanyelvünk jó tanítása? Úgy hiszem, akkor tanítjuk jól a magyar nyelvet, ha óráink színesek, elevenek, vonzók és eredményesek. Sokat beszélünk mostanában a korszerűségről. Milyen a korszerű magyar 174

Next