Szolnok Megyei Néplap, 1953. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1953-02-01 / 28. szám

Sieim Allat baba All. Ernes* Éta kíváncsian nézi a többi gyerek játékát. A törökmiklósi bölcsödében tölti vidám napjait, míg édesapja, édesanyja termelőmunkában dolgozik, hogy gyermeküknek boldog életet teremtsen-A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. évfolyam, 28. szám Ára: 50 fillér 1953 frbrurár 1. Tifáriritp A SZABAD MAGYAR SAJTÓ NAPJA ki a van 11. évfordulója annak, hogy ■ * megjelent az illegális Szabad Nép első példánya. Ebben az időben nem, hogy sajtószabadság nem volt hazánkban,de egy őszinte szabad szó sem röppenhetett el a meggyötört munkások szájáról, anélkül, hogy a Horthy-fasizmus pribékjei ne korbácsolással válaszoltak volna rá. Üldözték a nép, a szabadság élharcosait, a kommunistákat. A Horthy-rendőrségen meggyilkolták a Szabad Nép hős szerkesztőjét, Rózsa Ferenc elvtársat is, de a párt hangját nem tudták elfojtani. Az illegális Szabad Nép továbbra is eljutott a tömegekhez, akik mint falat kenyeret, úgy várták minden sorát. Adták kézről kézre, elrongyolták, de ahogyan a papír rongyolódott, úgy fényesedet az út a proletárnegyedek lakói előtt: széles nemzeti összefogással harcoltak a fasizmus ellen, ,a szabadságért, nemzeti függetlenségért. Az illegális Szabad Nép éles fegyvvere volt a kommunista pártnak. Nehéz volt akkor az ország helyzete. A Horthy-banda hatalmas nyomással igyekezett a pártot megsemmisíteni, elzárni a tömegektől. Veszedelmes volt akkor kommunistának lenni, a párt illegális lapját kézbe venni. De a Szabad Nép, példaképéhez, az Októberi Szocialista Forradalmat előkészítő „Pravdá”"-hoz hasonlóan vívta hősi harcát a dolgozók szabadságáért. A Szovjet Hadsereg győzelmével hazánk, s benne a magyar sajtó is, felszabadult. A Szabad Nép ma 800.000 példányban jelenik meg, s viszi el a párt útmutatásait a dolgozókhoz. Az a bizalom, amely ma pártunk központi lapját körülveszi, a nép bizalma a párt és Rákosi elvtárs iránt. Az az érdeklődés, amivel népünk olvassa a Szabad Népet, népünk érdeklődése pártunk és Rákosi elvtárs szava iránt. A magyar sajtó helyzete úgy különbözik ma a felszabadulás előttitől, mint dolgozók népünk boldog élete a Horthy-idők gyötrődéseitől. Fogcsikorgatva szemlélik ezt a különbséget az imperialisták. Rágalmazzák a kommunista sajtót. Azt hangoztatják, hogy nálunk nincs „sajtószabadság". Valóban, az általuk képzelt és hirdetett „sajtószabadság" a szocializmust építő országokból, köztük hazánkból is, száműzve lett. Nálunk nincs többé helye a tőkéseket segítő, háborúra uszító, Szovjetuniót aljasul rágalmazó bértollnokoknak. A nép, proletárfiakból lett újságírók tollának tüze perzselte fel őket. A mi sajtónk szabad a reakció bilincseitől, szabadon az igazságot írja barátainkról, ellenségeinkről egyaránt. A mai Szabad Nép becsülettel folytatja az illegális Szabad Nép munkáját Ma is harcol népe boldogságáért. Most a Szovjetunió, által visszaadott, sárból felemelt szabadság megvédéséért harcol a nyugati imperialisták hódító törekvéseivel szembeni Leleplezi az amerikai háborús gyújtogatók és bérenceik gaztetteit. Harcba hívja hazánk minden becsületes emberét a béke, a haza védelméért A mai magyar sajtó állandóan teret ad ipari munkásaink nemes kezdeményezéseinek, a dolgozó parasztság törekvéseinek. Naponta ismerteti a nagyüzemi gazdálkodás útját választó parasztok életét. Beszámol termelőszövetkezeti mozgalmunk mozzanatairól. A szovjet példa nyomán fejlődő magyar sajtó fegyvert ad dolgozó parasztságunk kezébe, legnagyobb ellenségével, a szipolyozó kuláksággal vívott küzdelméhez. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy: „A sajtó a legerősebb fegyver, melynek segítségével a párt a maga, neki szükséges nyelvén minden nap, minden órában beszél a munkaosztállyal'1. Eddigi sikereink forrása, s további győzelmeink záloga pártunk vezetése, a dolgozó tömegek pártunk iránti hűsége. A kommunista sajtó legfőbb kötelessége, hogy a pártnak és a tömegeknek ezt a kapcsolatát minden sorával erősítse, mélyítse. Népünk előtt nemes feladatok állnak. Az eddig épített gyárak, hidak, békés családi otthonok, egyszóval felszabadult munkánk eredményeinek, az alkotó békének védelmezése. Az újságíró ebből írásával, tolla he”vével veszi ki részét. Nem lehet újságíró számára szebb feladat, mint életünk ezernyi új jelenségei közül a legszebbet, a legelőreutatóbbat ismertetni. Segíteni az új elterjedését, ismertetni a szovjet nép naponta megújuló győzelmeit. Virágoztatni e nép iránt és minden békéért harcoló ember iránti szeretetet, megbecsülést, növelni dolgozóink saját erejükbe vetett hitét. A kommunista sajtót szeretettel veszi kezébe a társadalom minden becsületes tagja, mert tudja, hogy az mindig igazat ír. Erről tanúskodnak a lapjainkban naponta növekvő számban megjelenő munkás- és parasztlevelek. Ezt mutatja az, hogy szerkesztőségünkbe az elmúlt év januárjához viszonyítva ez év első hónapjában 245-tel több levelet írtak megyénk dolgozói. Hírt adnak eredményeikről, leleplezik az ellenséget, bírálnak. S mindazok, akik ma egy-egy jó kezdeményezést olvasva, holnap már megvalósítják azt, a kommunista sajtó hű barátjai. Népünk a sajtóhoz, a párt lapjához szólva, a párthoz szól, attól kér tanácsot nagy és apróbb kérdéseire. Az új magyar sajtó példája nyomán arra törekszik, hogy még közelebb kerüljön a dolgozókhoz, hogy még nagyobb tettek forrásává tegye a párt és hazánk iránti szeretetet. Országunk minden lapját — köztük a mi lapunkat is —, minden újágírót, a mi lapunk munkatársait is kötelezi az a megbecsülés, melynek jeléül minisztertanácsunk a február elsejét egy évvel ezelőtt a magyar sajtó napjává nyilvánította. Ezen a napon a magyar sajtó levelezői — történelmünkben először — országos konferenciát tartottak, amiről a haladó világ sajtója is megemlékezett, ahonnan levelezőink új e^őt merítettek. Ugyancsak kötelezi a magyar sajtót az az üdvözlet, amelyet Rákosi elvtárs 1952 február 1-én a Szabad Nép szerkesztőségéhez küldött: „Forró elvtársi üdvözletemet küldöm a Szabad Népnek — írja Rákosi elvtárs —, mely 10 évvel ezelőtt a Horthyreakció legsötétebb hónapjaiban a föld alól hallatta harcos hangját, s mutatta a magyar dolgozóknak a jobb, szabad jövő felé vezető utat. A „Szabad Nép", mint a magyar kommunisták központi lapja, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a küzdelemben, melyet nagy pártunk hazánk függetlenségéért, boldogulásáéért és szocialista építéséért folytatott. Kívánom, hogy az első évtized győzelmes harcait a „Szabad Nép" a jövőben még nagyobb sikerrel folytassa a felszabadító Szovjetunió vezette 800 milliós béketábor nagy céljaiért, a proletár nemzetköziség szellemében, dolgozó magyar népünk további erősítéséért felvirágozásáért és a szocializmus végső győzelméért hazánkban." Ezt a győzelmes harcot segíti a mi lapunk is: a magyar nép további erősítéséért, a szocializmus végső győzelméért harcol nap mint nap pártunk iránymutatását követve. Az abonyi úti vasúti felüljáró építésnél töltésnek használják a darabtéglát Harcoljunk a nagyobb takarékosságért A szolnoki Téglagyár határidő előtt teljesítette évi tervét. Sokezer téglát adott terven felül az országnak. A gyártás folyamán azonban nagymennyiségű tégla ment a selejtbe és ezek aztán mint tégladarabok az udvarra kerültek. Az év folyamán szinte hegy képződött a fél és háromnegyed téglákból és a törmelékből. „Nagy gondot* jelentett ez a téglagyár vezetőinek. __ Hová tegyük, mit csináljunk vele — tanakodtak. Sokáig azért mégsem kellett várni. A szomszédban épülő abonyi úti vasúti felüljáróépítkezés vezetősége felfedezte a törött téglákat. Most fél és háromnegyedes téglákból épül a felüljáróhoz vezető töltés. Egymás után hordják a téglát a bordélyok a szomszédos építkezéshez. Mikor megkérdeztük a téglagyár igazgatójának helyettesét, mit fizetnek az építkezésnél ezért a tégláért, azt mondta: „Ez kimaradt nyári selejt, senkinek sem kell". Pedig másként áll a dolog. Az állami gazdaságok, tsz-ek gépállomások, nagyszerűen fel tudnák használni gazdasági épületek építéséhez, disznóólakhoz, istállókhoz stb. Vájjon hány tsz-től, állami gazdaságtól kérdezte meg a gyár vezetősége akár csak telefonon is, hogy lenne-e szükségük a selejtes téglára. Nem, ez már fáradtságot jelentett volna a gyár vezetőinek, s úgy gondolták, hamarabb megszabadulhatnak a nagymennyiségű téglától, ha az építkezésre elszállítják. Ida Itt már több mint két családi házra valót hordtak ki a töltés építéséhez. De a szállítás még a mai napig sem állt meg. Világosan mutatja a téglagyári vezetők magatartása, hogy nem tanultak a Központi Vezetőség 1952 november 29-i figyelmeztetéséből. Kényelmesség miatt engedik azt, hogy a téglát olyan helyen használják fel, ahol az olcsó salak is megfelelne. Szakítsanak ezzel a megalkuvó, fnyelmet állásponttal. Ne engedjék, hogy két sok ezer forint menjen kárba 10 vagon szénnek nincs gazdája A múlt év őszén több vagon szenet rendelt a Középmagyarországi Közraktárak vezetősége a kukoricaszárításhoz. Időközben azonban leállt a kukoricaszállítás s mintegy 20 vagon szén visszamaradt. A raktár vezetősége jelentette a Terményforgalmi Egyesülés Központjának, hogy nem tartanak igényt tovább a szénre. Engedélyt kértek az elszállításra. A pesti központ vezetői a fülük mellett engedték el ezt a kérelmet. Mégis nagy nehezen 10 vagonnyit elvittek az egyik kőbányai vállalathoz. Ezután megállt minden. A szabadban tárolt szenet áztathatta az eső, szabadon érhette a fagy. Amellett, hogy ki van téve az időjárás viszontagságainak, napról napra dézsmálják is. A raktárak vezetői már őrt állítottak, de a szén még most is fogy. Már kérték a pesti központtól, hogy engedjék átutalni a szolnoki TÜZÉP- telepeknek, ez a kérés is megakadt a központ irodájában. A szolnoki üzemeknek, dolgozóknak nagy szüksége lenne a szénre, miért nem intézkedik a budapesti központ, hogy fel lehessen használni. Ne engedje, hogy 10 vagon szén kihasználatlanul támassza a szolnoki közraktárak kerítését. A Fűtőház Beloiannisz brigádjának versenyfelhívása Pontos feladat hárul vasutasuk dolgozóira az ötéves terv utolsó előtti esztendejében. Rajtuk múlik, hogy építkezéseink, gyáraink időben kapják meg a nyersanyagokat, félkészárukat, városaink a falu dolgozóinak termékeit. A szolnoki Fűtőház dolgozói is látják ezt és versenyvállalásokkal küzdenek azért, hogy időben továbbítsák a vonatokat. A Beloiannisz brigád a következő vállalását tette április 4-e tiszteletére. Megfogadjuk, hogy vonatainkat állomástól állomásig menetrendszerinti pontossággal továbbítjuk. Mozdonyainkon 10 százalékos szénmegtakarítást és 5 százalékos javítási költségmegtakarítást érünk el úgy, hogy a kisebb javításokat magunk végezzük. Részt veszünk a Nazarova és Lunyin mozgalomban. A 2.000 tonnás és 500 km-es mozgalmat tovább fejlesztjük. A brigádra kiszabott 100 elegytonna tervet 10 százalékkal túlteljesítjük. Egyben versenyre hívjuk ki a budapesti Keleti Fűtőház 424-es sorozatszámú mozdonyainak személyzetét a fenti versenypontok szerint. Vállalásunkkal akarjuk megmutatni, hogy keményen harcolunk ötéves tervünk utolsó előtti esztendejében megnövekedett vasúti forgalom zavartalan lebonyolításáért. A Beloiannisz brigád tagjai: Főgel Márton, Bolyhos József fűtők Csősz János sztahanovista mozdonyvezető. AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Kozma János, a szolnoki téglagyár sztahanovista kihordója. 1952 augusztus 20-ára tüntették ki megtisztelő sztahanovista jelvénnyel- Eredményével azonban nem elégedett meg. Ifjabb módszerekkel tovább növelte teljesítményét. Végül 188 százalékos átlagteljesítményével legutóbb elérte a szakma második legjobb dolgozója címet. Nagy Imre a Mezőgépgyár műszaki dolgozója. A folyamatos gyártásra való áttéréssel párosversenyt szervezett a ,,szénatombaKó" és az „M 01 morzsoló" csoport között. Patronálásával a szénszemrakó csoport havi állaga 121 százalékra növekedett. A 190 százalékon alul teljesítők számát négy főre csökkentette. Újításával, egy hegesztési kivitelezéssel még jobban elősegíti a gyártas meggyorsítását. Bobák Béla elvtárs, az alattyári gépállomás főgépésze. Az ő jó szervező munkájának, példamutatásának is köszönhető, hogy a gépállomás határidő előtt befejezte évi tervét és elnyerte az éliszem jelvényt. Eredményeivel nem megelégedett. Elhatározta, hogy a tavaszi munkák sikere érdekében továbbnöveli a gépek üzembiztonságát. így spekulált a terményrejtegető kulák A kulákok még mindig úgy akarnak jól élni, hogy másokat kizsákmányoljanak, az államot becsapják. Állam iránti kötelezettségüket nem teljesítik. Terményeiket eldugdossák cimboráik segítségével. Ezen esetet szeretnék megyénk dolgozó parasztságának tudomására hozni a ’Néplapon keresztül. Mucza Béla és testvére Sándor 1951-ben harmincegy hold jóminőségű földön gazdálkodott, illetve ennyi földről tudott a tiszafüredi tanács. Később derült ki, hogy a szomszédos Egyek községben is volt földjük. Azt a területet sehol nem vették nyilvántartásba, így a két kulák nem olyan nagyságú földterület után fizette az adót, mint amennyi ténylegesen a birtokukban volt. Persze a meglévő 31 hold föld után is keveset fizettek. Mucza Béla kulák, — miután így elvonta népgazdaságunktól a terményeit, —sok szénafélét, takarmányt tartalékolt. 1951-ben termett szénáját, amit napszámosokkal takaríttatott be, eldugta. Három nagy kazal még most is ott van ahová akkor dugta, a tiszafüredi határban lévő Tom-laposban. A széna egyméteres vízben áll és nagy része elrothadt. Többi terményeit szintén eldugdosva, szanaszéjjel tartja a határban. Városunkban az egyik tszcs ajánlatot tett Muczának lucernája felvásárlására, 80 forintot akartak adni métermázsájáért. A kulák elzárkózott az eladás elől. Attól tartott, hogy a pénzt adótartozásba levonják. Hogy az államot kijátsza más megoldást talált takarmányának értékesítésére. Kéznél volt Kis György tiszafüredi csavargó, akiről az egész város tudja, hogy mindent szeret, csak dolgozni nem. Az apja a múlt rendszerben törvénybíró volt. Tisztségét azzal érdemelte ki, hogy Horthy embereinek korteskedott. Mucza és Kis összedugták a fejüket és kisütötték, hogy mit csináljanak. Kis Györgynek nem hiába volt az apja főkortes, ravasz ötlete támadt. Miután neki nincs földje, nincs is adója, ezért a szénát — úgy határoztak — ő fogja eladni, mintha az a sajátja lenne. A pénzen azután osztozkodnak. Mucza kulák kijátsza az államot, adót sem fizet, így is történt. Az osztalékban megegyeztek. Mucza Béla szénája egy napról a másikra Kis György tulajdonába került. Kis György az első tételt — 56 mázsa lucernát — a földim övesszövetkezetnek ajánlotta fel megvételre. A földművesszövetkezet minden további nélkül 120 forintos áron felvásárolta és a pénzt a kunec kezeibe ki is fizette. Az első fikmes üzlet után örömmel dörzsölhette kezeit a két szélhámos. S ha már ilyen jól sikerült az első lépés, miért ne sikerülne a második — gondolták. Volt még 45 mázsa lucernaszéna, azt ugyanígy értékesítették. Nem megengedhető, hogy mikor súlyos takarmánygondokkal küzdünk, ilyen csibészek büntetlenül garázdálkodjanak. "MAGYAR LATOS Úttörő tsz elnöke, Tiszafüred.