Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-01 / 232. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP Hagyjunk fel az öncélú értekezletekkel Szeptember 29-én a megyei ta­nács nagytermében egésznapos ér­tekezletet tartottak a gépállomások igazgatói, főagronómusai, főmérnö­kei, vezető mechanikusai és főköny­velői. Érdemes erről utólag meg­emlékezni, mert ez az értekezlet is egyike volt az utóbbi időben ismét elharapódzott, véget nem érő ta­nácskozásoknak. Elöljáróban Bozsik Tibor elvtárs, a gépállomások me­gyei­ igazgatója tartott rövid beszá­molót. A nép vagyonának, a szo­cialista tulajdonnak védelméről, megőrzéséről beszélt. Majd értékel­te megyénk gépállomásainak első­félévi munkáját és szóvátette az­ értekezlet igazi célját: a takarékos­ság, az önköltségcsökkentés problé­máit. A beszámoló nagy gonddal készült. Érződött, hogy olyan szak­ember foglalkozik a különböző pro­blémákkal, aki otthonos abban. Hiba volt azonban, hogy a nap­jainkban megoldandó «somfaiam feladattal egyforma mértékkel foglalkozott a legfontosabb teendők rovására. Majd három szakvezető és egy igazgató ismertette külön-külön, hogy gépállomásukon az első fél­év­ben hogyan alakultak a terme­lési költségek. Beszámolóik azon­ban nem adtak semmi újat. Vida elvtárs, a karcagi gépállomás ve­­zető agronómusa elmondotta, hogyan teljesítették első félévi tervüket. Az önköltség csökkentéséről azon­ban csak általános megállapításo­kat tett. Felkészületlenül szólt a másik három elvtárs is. Csak a tervt­eljesítés számadatai változtak beszámolóikban, lényegében egy­más szavait ismételték. A hallga­tók egyáltalán nem­­ jegyzeteltek, sem Bozsik elvtárs beszámolója alatt, sem a felszólalások idején, így nem is tudták megfelelően ki­egészíteni, hozzászólásaikkal ma­gasabb színvonalra emelni a ta­nácskozást. Káros jelenségként mutatkozott az értekezlet öncélúsága. Sajnos, ez nemcsak erre a tanácskozásra volt jellemző. Hónapok ót­a így van ez megyénkben és olyan színezete van a dolognak, hogy a megyei vezető elvtársak derűre-borúra ta­nácskoznak. Szentül meg vannak győződve róla, hogy ez előreviszi a szántást, vetést, begyűjtést, takaré­kosságot, a tervek teljesítését. Pe­dig nem így van. Azokat a bosszantó bürokratikus intézkedéseket, módszereket kellene már végre-v­alahára m­­eg szüntolsii­ amelyek hónapról-hónapra akadá­­lyozzák a december 19-i párt- és kormányhatározat megvalósulását. Egy példa. A túrkevei elvtársak el­mondották, hogy terveik készítése során költségtényezőként feltüntet­ték a motorok és a kerékpárok használati díjainak összegét. A me­gyei igazgatóságon a túrkevei gép­állomás tervéből ezt egyszerűen tö­rölték. Később ugyancsak a me­gyei igazgatóság utasította a gép­állomás vezetőit, hogy az erre elő­irányzott összeget fizessék ki. Igen ám, de nincs pénz, mert éppen a megyei igazgatóság törölte koráb­ban a költségvetésből. — Hosszas huza­vona után, a vezetők többna­pos utánajárására, könyvelési ma­nőverrel megoldották a helyzetet. Ennek nem kellett volna megtör­ténnie. Ilyen és hasonló dolgok akadályozzák többek között a mun­kát s az ilyen ügyek elintézése veszi el a gépállomási vezetők ide­jét, energiáját. Másik példa: A kisújszállási gép­állomásra pár nappal ezelőtt egész vasúti szállítmány sima henger ér­kezett, amit egyelőre nem is tud­tak m­un­kába állítani. Más gépállo­mások pedig nem tudják megfele­lően végezni a talajelőkészítést, a vetőágykészítést éppen a különböző munkagépek hiánya miatt. Az ilyen unos-untalan megismétlődő zavaró körülményeket szüntessék meg, amelyekről senki sem­­ intézkedik, holott ezek a munka igazi fékezői. Meg kellene végre érteni, hogy szólamokkal, kinyilatkoztatá­sokkal a december 19-i párt­os kormányhatározatot nem lehet megvalósítani. Azzal még nem válik elevenné a munkaverseny, ha ezerszer elismé­teljük a fontosságát, de a megyei gépállomási igazgatóság a verseny rendszeres értékeléséről megfeled­kezik. Egy példa. Pár héttel ezelőtt a karcagi gépállomás versenyre hívta megyénk gépállomásait. A napjainkban legfontosabb munkát, a talajelőkészítést, a vetést, az őszi mélyszántást, s mindezeknek a teendőknek a legkisebb költséggel történő elvégzését vették fel a ver­senypontok közé. A megyei gépál­lomási igazgatóság még nem érté­kelte ezt a versenyt és nem szer­vezte meg a csatlakozást sem. Az értekezletnél maradva, annak öncélúságát jellemezte, hogy senki sem tett említést az első félév ta­pasztalatainak jelenlegi hasznosí­tásáról. Bodrogi elvtárs, a kun­­mártoni és Tóth Károly elvtárs, a fegyverneki gépállomás igazgatója elmondotta, hogy ez az értekezlet számukra semmit sem adott. Sőt, 120 gépállomást vezető embert egy napra kivonták ismét a termelő­­munkából. Vájjon az árpa- és a búzavetés Szolnok megyében olyan erővel folyik, hogy ez a könnyel­műség megengedhető? Nem be­szélve arról, hogy a 120 ember uta­zási költsége és napidíja közel 5000 forintba került. A jelenlévő 120 gépállomási ve­zető közül tizenötnél több szóhoz sem tudott jutni. Ugyanis az érte­kezleten a szo­kás szerinti dolgok történtek. * Horváth Im­­re elvtárs, a mező­­gazdasági igazgatóság vezetője köz­­tiszteletben álló ember. Kár, hogy nem tudja elhagyni régi szokását, a minden kérdésről való általános beszédet. Ezen az értekezleten kö­zel negyven percig vitte a szót. Hangsúlyozta valamennyi munka fontosságát, tényekkel, adatokkal azonban nem támasztotta alá a legszükségesebb teendőket. Súlyos hiba, hogy a megyei ve­zetők egy része nem ismeri fel sa­ját gyengeségét. Az építő bírálatot visszautasítják, mert azt tekintély­rombolásnak vélik. Meg kellene ér­teniük, hogy a kommunista vezető­nek, akit a párt és a dolgozó nép bizalma állított fontos beosztásába, nélkülözhetetlen segítője a dolgo­zók bírálata. A tegnapelőtti érte­kezlet legyen tanulság. Sokkal terv­szerűbben, előrelátóbban és kapko­dásmentesen, főleg minél kevesebb értekezéssel kell vezetniök. Ezt kí­vánja a mostani helyzet. Ne az író­asztal mellett, a tanácskozások al­kalmával, hanem a mindennapi munka színhelyén, a szántóföldeken, a gépállomásokon, a szövetkezetek­ben erősítsék kapcsolataikat.­­ A Földművelésügyi Minisztérium­ban is érdemes azon gondolkozni, hogy nem az értekezleteken, hanem a tetteken múlik egy-egy munka sikere. ^­­■ Kiss Antal Szekulity Péter. Többet törődjön a dolgozók nevelésével a szajoli gépállomás pártvezetősége A szajoli gépállomáson az utóbbi időben sok a panasz a dol­gozók fegyelmével kapcsolat­ban. Sokan hiányoznak , indokolatlanul, s nem egyszer előfordul, hogy a fe­­lelősségrevonásra — „ha nem tet­szik, elmegyek“ — stb. válaszokat adnak. —A hibák gyökerét igen könnyű volt megtalálni. Gyenge a pártszervezet nevelő munkája, mind a párttagok, mind a párton­­kívüliek között. A pártszervezet vezetősége nem veszi igénybe az emberek neveléséhez a kommu­nisták segítségét, nem bízik ben­nük eléggé. A gépállomás egyes ve­zetőinél — s ebből kifolyólag ma­guknál a párttagoknál is — olyan hangulat terjedt el, hogy „az itt dolgozó emberek többségével kár törődni, hiábavaló fáradság lenne, nem változnak meg azok már soha.“ Juhász János elvtársnak, az üzemi szakszervezet vezetőjének például az a véleménye, hogy „az emberek nem hallgatnak a jó szóra.“ Király Ernő vezető­ agronó­­musnak pedig az, hogy. ..Akármit csinálunk, nem érünk el semmit.“ Persze itt az emberek egy részé­­ről van csak szó. De a kérdés az, hogy próbáltak-e hatni ezekre az emberekre? Nézzük csak sorba. Polgár elvtársat a szántó­­földön találjuk, amint traktorával forgatja a talajt. Alacsony, izmos ember, szavai okosak, bátrak. Azonnal arról beszél, hogy nem elég gyorsan javítják a szerelők a gépet. Ezért aztán kisebb hiba miatt is indokolatlanul hosszú ideig kell állni. Három éve a párt­tag, három éve dolgozik a gépállo­máson. Taggyűlésen — ahogy ő mondja­­— egy évben egyszer, ha megszólal. — Nem tudok én sokat beszélni nyilvánosan. Meg mit is mondjak? Bánt, hogy az emberek egy része nem becsüli a munkát, de hát mit csináljak? — Mondták-e az elvtársnak, hogy nevelje az embereket, beszélges­sen velük? — Mondta a párttitkár elvtárs. Ha néma is külön nekem, de úgy, hogy mindenkit neveljünk. Persze helyes az is, ha a taggyű­lésen a pártszervezet általában felvet problémákat. De bizonyára jó hatással lett volna, ha Polgár elvtársi^ rábízzák egy ember neve­lését. Az is hasznos lett volna, ha feláll például egy termelési érte­kezleten és elmondja, miért dolgo­zik ő olyan szorgalmasan. Kerese­tét is ismertethette volna. Ennek a hónapnak első tíz napjában például 500 Ft körül keresett és ehhez jött 70 kiló búza. S Polgár elvtárs ezt szívesen meg is tette volna, ha fel­hívják rá a figyelmét. Általában a párttagoknak nincsen pártmunkájuk, nem kérik segítségüket. Tiger József elvtárs, az Előre tsz tagja második éve dol­gozik a gépállomáson. Igaz, hogy pártszervezetileg az „Előrébe“ tar­tozik, de az is tény, hogy itt él a gépállomáson. Fejlett elvtárs, párt­titkár is volt. Szorgalmas, jól dol­gozó ember hírében áll ő is, de még egyszer sem kérte senki, hogy segítsen a munkafegyelem megja­vításában, az emberek gondolkozás­módjának formálásában. Tóth Ist­ván elvtárs műhelyvezető is ha­sonlóképpen nyilatkozott. A kom­munista műhelyvezetőtől még nem kérdezte meg a pártszervezet, ho­gyan neveli egyénenként a hozzá beosztott embereket. A párttitkár elvtársról az a vé­lemény itt, hogy nagyon jó ember, kicsit túlságosan is jó. Volt olyan párttag, aki hónapokig nem ment taggyűlésre például. A párttagok maguk mondják el, helytelennek tartják, hogy mindezt csak meg­említik a taggyűlésen, de felelős­ségre nem vonják érte a hiányzó­kat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kommunisták nem érzik magukat felelősnek, sem a maguk, sem a pártonkívüliek magatartásáért. A gépállomás előtt nagy felada­tok állnak. Nyolc termelőszövetke­zet tartozik hozzá 30.000 kat. hold földdel. Vetőszántási tervük 1438 hold, ebből szeptember 21-ig mint­egy 400 holdon végezték el a mun­kát. Mélyszántási tervükből, amely 3150 kat. hold, 342 holdat teljesí­tettek. A gépek egy részére nincsen elegendő munkaerő, nem tudnak mindegyiken két műszakban dol­gozni. Nagyon fontos tehát, hogy a meglévő emberek minden időt ki­használjanak. De nem lehet ered­ményt elérni úgy, hogy áprilisban például 19 munkanap kiesés volt igazolatlan mulasztás miatt, június­ban pedig 31. Meg kell említeni azt is, hogy a felsőbb szervek is gátolják időnként a munkafegyelem meg­szilárdítását, valami „álhumaniz­mus" jegyében. “ Nézzük a leg­utóbbi példát: Ponyokai Imre trak­toros több ízben mulasztott igazo­latlanul, munkáját hanyagul vé­gezte, gépét nem gondozta megfe­lelően. Betelt a pohár akkor, m­i­­kor egy ízben az elromlott gépet kinthagyta a földön, s anélkül, hogy a hibát jelentette volna, ha­zament. Másnap pedig nem ment be dolgozni. Az igazgató — igen helyesen — számításba véve eddigi munkáját is — elbocsátotta. Po­nyokai erre felkereste az MTVA Gépállomási Igazgatóságát, ahol őt ugyan meghallgatták és­­— anél­kül, hogy ugyanezt tették volna az igazgatóval is, — ilyen szövegű utasítást küldtek: „Panaszost, míg ügye el nem dől, a gépállomás ál­lományából ne bocsájtsa el.“ Az ügy ekkor már „eldőlt’­. Viszont annyi kárt mindenesetre okozott a Gépállomási Igazgatóság, hogy Po­nyokai mikor visszament a gép­állomásra, — kiválasztva az erre megfelelő embereket, ■— fülükbe súgta, hogy nem kell az igazgató­tól félni, úgysem adnak neki iga­zat, stb. — Az ilyen eljárások csak megnehezítik a vezetők munkáját, rombolják tekintélyüket. Remete Ibolya, c ­z történt a nagyvilágban Az amerikai Hírközlési Dolgozók Szövetsége harcot hirdet a kommunista- és szak­­szervezetellenes törvénnyel szemben New­ York (MTI­) Amint a new­­yorki Daily Worker írja, az ameri­kai Hírközlési Dolgozók Szövetsé­gének Végrehajtó Bizottsága pro­­grammot fogadott el, amely har­cot hirdet az új kommunista és szakszervezetellenes törvénnyel szemben.* A bolíviai parasztok harca a földért Montevideo (TASZSZ­) A monte­­videoi rádió jelentése szerint a bolíviai Caupolinanban parasztfel­kelés tört ki. A parasztok földosz­tást követelnek. A bolíviai hatósá­gok katonaságot küldtek Caupoli­­nanba a parasztmozgalom elfojtá­sára. A katonák és a parasztok összeütközése során többen meg­haltak, illetve megsebesültek.­­ (MTI.)* Az amerikai „élelmiszer­­segélyt“ leleplező tények . Berlin (TASZSZ­) A Berliner Zeitung közölte a nyugatberlini szenátus titkos okmányait a nyu­gatberlini lakosságnak nyújtott úgynevezett „élelmiszersegélyről.“ Ezek az okmányok, köztük az amerikai élelmiszer minőségi vizs­gálatára vonatkozó akták, valamint a nyugatberlini szenátus és az ame­rikai hatóságok képviselőinek le­vélváltása azt bizonyítják, hogy az annak idején agyonreklámozott ame­rikai „segédnek" egyáltalában nem jótékonyság volt a mozgatóereje, amint ezt az amerikai és a bonni propaganda állította. (MTI.) Bírósági ítélet A Szolnokmegyei Bíróság 1954. szeptember hó 29-én tárgyalta Jan­­csó Ladányi Piroska, törökmiklósi lakos bíróperét, aki ötrendbeli B. H. ö. 349 pontjába felvett gyilkos­ság bűntettével, egyrendbeli a B. H. ö. 349 pontjába felvett gyilkos­ság bűntettének a B. T. A. 17. §-a szerinti kísérletével, ötrendbeli a B. H. ö. 433 pontjába felvett rab­lás bűntettével, valamint egyrend­beli a B. H. ö. 447 pontjában és 448 pont X. bekezdés 2. tételében felvett csalás bűntettével volt vá­dolva. A nyomozás és a Megyei Bíróság megállapította, hogy Jancsó Ladá­nyi Piroska züllött erkölcsű, pros­tituált nőszemély, aki erkölcstelen életét kora gyermekkorában kezdte el. Jancsó Ladányi Piroska egy 40 holdas kuláknak a lánya, aki a legsúlyosabb bűncselekményt kö­vette el: gyermeket ölt. A gyilkosságok elkövetésének oka: elferdült nemi hajlamainak kielégítése. A nevezett nem látott mást anyjától sem, aki közismer­ten erkölcstelen életet él. Nevezett a tárgyalás során aljas bűneit be­ismerte. A bíróság, a kihallgatott 26 tanú és a hozzátartozók vallo­mása alapján, akik gyermekeik holmiját felismerték, a cselek­ményt bizonyítottnak látta, ezért Jancsó Ladányi Piroskát bűnösnek állapította meg és őt összbünteté­­sül halálra ítélte. A Megyei Bíróság Jancsó Ladá­nyi Piroskával együtt tárgyalta anyjának, Jancsó Borbálának a bűnügyét is, aki a B. H. ö. 257 pont és 259 pont a) pont alatti al­pontba felvett közveszélyes mun­kakerülés bűntettével, valamint a B. N­. ö. 322 pontjába felvett ifjú­ság elleni bűntettel és a B. H. ö. 230 pontjába felvett társadami tu­lajdon sérelmére lopással elköve­tett bűntettel volt vádolva. Jancsó Borbála közismerten er­kölcstelen életet él, lakásában fér­fiakat fogadott, erre nevelte leá­nyát is, ugyanakkor nem vetette meg azt sem, hogy a társadalmi tulajdont az állandóan vá­ltoztatott munkahelyein lopkodja és egyéb bűncselekményt kövessen el. A Megyei Bíróság Jancsó Borbá­la bűnösségét is megállapított és őt összbüntetésül, 2 évi és hathónapi börtönbüntetésre, mint főbüntetés­re, továbbá 3 évi időtartamra a B. T. A. 40. §-a 2. bek. a—d pontjá­ban, valamint ugyanezen §­ 3. bek. foglalt jogoktól való eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, a terheltek fellebbeztek. Az utolsó kihallgatás Dermedt csend a tárgyalóteremben. Az emberi bűnöket „hivatalból“ bővebben ismerő bírák, a rettenetes bűnügyben az áldozatok után legtragikusabban érintett hozzátartozók, a meghívottak, a karhatalom egyenruhás emberei az orvosszakértők valamennyien szinte megkövülten nézik a fegyőrök között szemlesütve, idegesen rángatózó szájaszéllel, halálsápadt arccal belépdelő vádlottat. Az öt fiatal gyermek életének elrablója áll a törvény előtt! Ez a betegesen finomarcú, keskeny, előreugró állú, alacsony, törékeny termetű nő volt képes a kegyetlen gyilkosságra! Igen. Félel­metesen hideg arca, alattomos, félelemben bujkáló szeme, konok szága, deréktől kissé előrehajló felsőteste, vértelen színe megdöb­bentően visszataszító érzést támaszt az emberben. És az a józan, cinikusan nyugodt hang, amivel a bíró fárasz­tó TM. záporozó kérdéseire válaszol, — az a megdöbbentően pontos, precíz emlékezet, amivel sorra, izgalommentesen előtárja bűneit, _ minden, minden arról­­ győzi meg az embert, hogy ebben a szörny­ben nem volt szív. Nem volt semmi abból, ami­ az átlagembert, oko­sat, kevésbbé eszeset emberré teszi. Ő­­em szeretett senkit. — Az anyját sem, akit véresre vert m­ár korábban. Gyermekeit sem, akiknek az apját sem szerette, a férfiakat sem, akiket megunt, azt az egyetlen fiút sem, aki hajlandó lett volna őt feleségül venni valamikor. „Nemi szerettem a munkát, — a pénznek semmi hasznát nem vettem“ — vallotta szem­telenül. — Mennyi pénz volt az áldozat­nál? — kérdezte a bíró az egyik szerencsétlennel kapcsolatban. — „Kétszáz forint... Százat elköltöttem a cukrászdában“ — válaszolta. Borzongott a hallgatóság háta, amikor hideg hangján, — csu­pán a két karja remegett meg időnként, saját nyomorult életét fél­tőn — elmagyarázta, hogyan csalta el magukhoz a kislányokat, ho­gyan vonta el a figyelmüket, míg a dróthuzalért kiment. Mutatta, melyik kezével vetette át a nyakán s hogyan csavarta meg két­szer. Mind az öt áldozatnál ugyanúgy. És csak azért, hogy aljas, természetellenes nemi­ vágyait ki­elégítse rajtuk, — utána. Far féreg, egy érzéketlen élő hús- és csonttömeg, aki hibát­lan következetességgel választotta ki mindig a legmegfelelőbb idő­pontot irtózatos tettei elkövetésére. — Nem érzett soha lekiismeretfurdalást? Sokáig gondolkozott, míg elnyújtva megfelelt. — Bántott. — Nem félt a felfedezéstől? — Nem — válaszolt mindjárt. Volt lesőereje hordani áldozatai cipőjét, ruháját, sőt az egyik­nek az anyagából kisfiának akart pizsamát készíteni. De szeretett olvasni izgalmas ponyvaregényeket: „Tom Mix-et“, „A lázongó prérit“ s azt a képes, szexuális tartalmú könyvet, ami­ből kedvet kapot természetellenes ösztönei kielégítésére. Nevetett is a tárgyaláson, ahol már a levegőben volt a halálos ítélet. Nevetett, arcát tenyerébe takarva, mikor anyja fur­csán, komikusan felelgetett a bíróság előtt. Állt. Ridegen, szótlanul, szemrebbenés nélkül, mikor a halálos ítéletet kimondták felette,

Next