Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

TM MEGYEI P­ÁRTBIZ­OTT­SÁG­­ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Vil. évfolyam, 50. szám Ara 50 fillér 1955. március 1. kedd 120 termelőszövetkezet csatlakozott a felszabadulási versenyhez Pár nap óta ismét téliesre fordult az idő. A Kunságban kisebb, a Jász­ságban nagyobb hótakaró borítja a szántóföldeket.­­ Mindez azonban­­ nem téveszti meg a szorgalmas dol­gozó parasztokat. Tudják, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. A termelőszövetkezetekben ezért me­­gyeszerte folyik az előkészület a ta­vaszra. 120 tsz csatlakozott a jász­­kiséri Kossuth tsz felszabadulási verseny kezdeményezéséhez és a közös gazdaságok tagjai most leg­fontosabb teendőjüknek az istálló­­trágyázást, az őszi vetések fejtrá­gyázását, komposzttal való felül­­trágyázását, a vetőmagvak előkészí­tését és a gépek kijavítását tartják A jászdózsai Dózsa Népe tsz-ben most pótolják az istállótrágyázást A jó termés az egyéb előfeltéte­lek mellett a talaj tápanyagkészle­­tétől is függ. A Dózsa Népe tsz tagjai ennek megfelelően termelési tervükben előirányozták a vetések fel­trágyázását és a táperőben kü­lönösen szegény talajaik istálló­­trágyázását. Ez a munka megin­dult a tsz-ben, de nem halad meg­felelő ütemben. Mindössze felét végezték el a trágyázásnak. Igaz, a vetőmagvak kitisztítva várják, hogy alkalmas időben a talajba kerüljenek.­­ Ezeket a napokat azonban már nem lehet úgy te­kinteni, mint a november, vagy december végi téli időt. Rövidesen beköszönbhet a felmelegedés — és erre már számos példa volt az el­múlt hetek során — a föld fagya kienged. Az istállótrágyázás, fej­­trágyázás pedig nincsen befejezve. A jól ápolt őszi vetések egy-más­­fél mázsával is magasabb termést adna­k. Ha most igyekeznek a trá­gyázással, sokkal nagyobb lesz egész évi munkájuk gyümölcse.­­ Csépléskor, gabonapsztáskor több jut a munkaegységekre. A szolnoki termelőszövetkezetek közül jelenleg a Szabadság tsz­­ben dolgoznak a legjobban A három szolnoki termelőszö­vetkezet tagjai versenyben vannak egymással. A tavaszi munkákra való előkészületeket azonban ed­dig a Szabadság­­ termelőszövetke­zet tagjai vették legkomolyabban. Kialakították a munkaszervezetet, a vetőmagvakat kitisztították és csíráztatták. A kisgépeket kifogás­talanul kijavította a tsz kovácsa. Szakszerűen kezelik az istállótrá­­gyát, s ez elsősorban Gaál János tsz tag érdeme. A jó felkészülésért dicséret illeti a tsz brigádvezetőit és agromómusát. Példamutató kereskedelmi dolgozó Vitojanov István a szolnoki 33-as számú Ruházati Boltban kiszolgá­ló, Eredményes munkájáért „A belkereskedelem kiváló dolgozója” kitüntetést kapta. r ' MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Igaz ügyünk, a béke ügye, győzni fog! Beszámoló a IV. magyar békekongresszusról (2. o.) Jobban tájékoztassák a lakosságot a falu vezetői. Sajtóankét Jászszentandráson (3. o.) Postás híradó (3. o.) Sport (4. o.) v.............................—... J A felszabadulási verseny eddigi tapasztalatai­ ­ EGY HÓNAP­­ van hátra az első negyedévből, alig valamivel több idő még dolgozó népünk nagy ünnepéig, április 4-ig. A fel­­szabadulási verseny utolsó szaka­sza következik most, a győzelem kivívásának végső fordulója. Min­den lazaság, minden szervezési, vagy ellátási hiba — ami fölött mostanáig könnyen napirendre tér­tünk —• kétszeresen üthet vissza ezekben a napokban, mert az idő már rövid arra, hogy a hiányokat pótoljuk, s majd a negyedév vé­géig rendbehozzunk mindent. Éppen ezért komolyan fontolóra kell venni munkánk eddigi ta­pasztalatait, s a­ legjobb módsze­rekkel kell tovább indulni a ter­vek maradéktalan teljesítéséért. A verseny hatalmas ereje már eddig is megmutatkozott. Forint­ban, darabban kimutathatjuk, hogy a termelés milyen hatalmas tartalékát hozták felszínre dolgo­zóink telkes, áldozatkész munká­jukkal. A Járműjavító munkásai húsz nap alatt közel 360.000 forint értékű munkát végeztek el terven felül és jelentős mennyiségű anya­got takarítottak meg. A Tisza Cipő­gyárban tíz nap alatt több mint 1S ezer pár cipőt készítettek terven­ fe­lül, közel 18 százalékkal túlszár­nyalva tervüket. A második dekád­ban 25 burgonyalöl­ögetőt, 36 lúge­­reblyét, 16 szénarendrakót és sok pótalkatrészt adtak kiszabáson fe­lül mezőgazdaságunknak a török­szentmiklósi gépgyárból. lehetne sorolni még TOVÁBB az eredményeket, melyek arról ta­núskodnak, hogyan segíti elő a verseny országunk gazdasági meg­erősödését, jólétiünket, felemelke­désünket. Meg kell látni azonban, hogy a munkatempó fokozódása ellenére sem tudtuk leküzdeni a hibákat. Különösen gépgyárainkban, vas­ipari üzemeinkben, a hóvégi finis után hó eleji visszaesés követke­zett. Február első tíz napjában megyénk legnagyobb üzemében, a Járműjavítóban egyedül a moz­donyosztály teljesítette csak tervét. A kocsiosztály, a VIII. és IX. osz­tály néhány százalékkal lemaradt, úgyhogy végeredményben az egész vállalat bizonyos adósságot vitt át a második tíz napra. A hónap kö­zepétől újra felfelé ívelt a munka, az osztályok nagy része most nem­csak teljesítette, hanem jóval túl is szárnyalta tervét, mely végül globálisan — üzemi viszonylatba — 2,2 százalékos többlethez ve­zetett. Még nagyobb volt az ingadozás a Papírgyár munkájában, a terme­lés itt tíz nap alatt 72-ről 120 szá­zalékra ugrott fel, s a törökszent­miklósi gépgyár munkájában, mely lemaradóból a megye második leg­jobb üzemévé vált a hónap máso­dik felében. Kétségtelen, a kooperációs és üzemzavarok nagy mértékben hoz­zájárultak az egyenetlenséghez. Ha a zenb­ an jobb szervezéssel, az alkatrész és félkésztermékek elő­­regyártásával csak felére is tud­nánk csökkenteni a hó vége és a következő hónap eleje közötti ki­lengést, 100.000 forintokkal növe­kedne üzemeinkben a hasznos ter­melés és sokat javulna a termelé­kenység.­­ A FELSZABADULÁSI ver­senyben legtöbb előnyre kétségte­lenül az az üzem tesz szert, mely már most a hónap elején egyenle­tes munkába kezd, s a következő időkben fokozatosan növeli a ter­melés ütemét. Ezért a zökkenő­­mentes átmenet megteremtése most a műszakiak legfontosabb felada­ta, s még inkább, mint eddig­ me­­­rőben helytelen az az álláspont, hogy a „hónap végére törlesztjük az előzetes tartozásokat“. A verseny eredményei között kell említeni a nyilvánosság javulását. Az értékelések legtöbb üzemünk­ben rendszeresek, s jó példáját lát­tuk a szolnoki Fűtőházban, a Tisza Cipőgyárban annak, hogyan juttat­ják el az üzem minden zugába a napi munka eredményeinek híreit, hogyan hívják fel a figyelmet a hibákra. Emellett fennáll az a ve­szély, hogy csak a kiugró teljesít­mények kapnak nyilvánosságot, s a munkások derékhadáról, a 100 százalék körül teljesítőkről alig szólunk, pedig ezek az emberek képezik a gyár zömét, s az ő vállu­kon nyugszik a tervteljesítés orosz­lánrésze. | ttSSZEFÜGGl ezzel az is, hogy miközben a nagy teljesítmé­nyeket kutatjuk, észre sem ves­­­szük azokat, akik nap mint nap keményen dolgoznak a 100 száza­lék eléréséért. Pedig ilyenek is vannak. Például a Járműjavító mozdony osztályán negyvenen, ko­csiosztályán százötvenen. Több fi­gyelmet kell fordítani a normán alul teljesítőkre, főleg nagyobb segítséget kell adni számukra, hogy a verseny jelenlegi szakaszá­ban mindannyian elmondhassák: becsülettel, eredményesen dolgoz­tunk a kollektív fogadalom való­­ra váltásáért. S végül nem lehet növekvő mun­kakedvre, emelkedő teljesítmé­nyekre várni akkor, ha nem törő­dünk a dolgozók ellátásával, műn­­körülményeivel. Pedig ez a veszély fennáll. Most a munka hevében egyes vezetők keveset foglalkoznak a megfelelő munkahelyek, a jó el­látás biztosításával. Pedig nem ke­vésbé fontos feladat az sem, mint például a munkautalványok kiadá­sa vagy az alkatrészek beszerzése Hideg, fűtetlen helyiségben, bal­esetveszélyes helyeken senki s­em szeret dolgozni, s az előbb, utóbb visszaveti a munkát. Mert a hónap kezdetén a hibáik kijavításával, a jó munka feltéte­leinek biztosításával alapozzák meg üzemeinkben a negyedéves terv, a felszabadulás tizedik évfordulója tiszteletére tett vállalások teljesí­tését. H­A­Z­A­M­ ­ magas, vékony fiatalember­­t nem valami kitörő ovációvá fogadták a tsz dolgozói. Egymás­­közt nem is titkolták véleményü­ket: „Na, ez is úgy fogja majd be a lovat, mintha pályázná’“, mondo­gatták. Vagy: „A nehezebb munká­hoz aligha fűi majd a foga”. Pedig nem volt különösebb okuk a bizal­matlankodásra. Hajnal István apó­sát, feleségét — ha őt magát nem is — jól ismerték Kétpón. Apósa 34 esztendeje tanít a községben. Harmincnégyszer százhúsz gyer­mek évenkénti nevelését jelenti ez. Nem egy régi tanítványának az unokáját is oktatgatni kezdi már. Tisztelet, szeretet, megbecsülés veszi körül. Ő a Hazafias Népront­­bizottság elnöke, s tanácstag. Lánya — Hajnal elvtárs felesége — szin­tén a községben tanitónőskodik. Őt is szeretik. S hogy a Szabadság tsz tagjai még­is kétkedve fogadták Hajnal Istvánt, annak­­ elsősorban az az oka, hogy nem tudták, men­­nyire érti a paraszti munkát, nem tudták: apja is tsz-tag egy másik községben. 1­me a hangulat igen rövidesen megváltozott. Kiderült: nem­csak a lovakhoz ért, de jól elvégez minden munkát, amit csak rábíz­nak. Pár hónapig dolgozott csak a tsz-ben, de ez alatt az idő alatt nem hiányzott egy napot sem. Szóval tettel, mindent elkövetett a tsz, a tagság érdekében. Abban az időben különösen sok gondot okozott a tsz vezetőinek, s a tagság többségének a munkaegy­ség hígítás. Akad még hiányosság ezen a téren most is, de hogy ma már elenyésző a „hígítók’“ száma, azt, ahogy Berecz József brigádve­zető mondja: „Jórészt Hajnal elv­­társnak köszönhetjük, aki első nap­tól kezdve nevelt, agitált ebben a kérdésben.’’ S mindössze két hó­napja volt a tsz-ben, amikor — miután a párttitkár iskolába ment — egyhangúlag őt választották meg helyette. De nem sokáig maradt ott, a megyei pártbizottsághoz ke­rült politikai munkatársnak, E N TF A­L Akkor már nemcsak a Szabad­ság tsz tagjai ismerték. Két­­pú hétezerhatszáz lelket számláló szövetkezeti község. Alig nyolc csa­lád gazdálkodik egyénileg. A szö­vetkezetek vezetői szívesen kértek tanácsot a nyugodt, csendes, meg­fontolt beszédű embertől. Mert Hajnal elv­társ azután is szívén vi­selte a község életét, hogy nem dol­gozott ott. Ismerte — és ismeri — gondjukat, örömeiket. Érthető, hogy most, amikor megtudta, hogy a községbe hívják vissza, kérik, legyen a községi pártbizottság tit­kára—szívesen tetz ennek eleget. A község lakói pedig alig várják. Felemlegetik azokat a hónapokat, amikor mint a megyei pártbizott­ság munkatársa kereste fel őket, hogy tanácsot adjon. S Hajnal elv­társ is tele van tervekkel, egyre azon töri a fejét, hogyan lehet leg­inkább községe hasznára, örömmel beszél erről. _ A szövetkezetekben a legfon­tosabb, hogy alaposan, felkészülten várják a tavaszi mun­kák megkezdését. Az eddigi tapasz­talatom szerint nincsen ezen a té­ren különösebb baj. A gépek ki vannak javítva, a vetőmagot is ki­tisztították. A Szabadság tsz-ben a takarmánnyal volt az utóbbi időben nehézség. Főleg a lovakkal törőd­tek, a szarvasmarhákra nem fordí­­tottak elég gondot. A napokban az­­‘ar megbeszéltük, hogyan kell a ■ takarmányt beosztani. Ezzel a Isz­ol különben is az a tervem, hogy rövid időn belül az elsők közé ke­rüljön. Minden alapja megvan erre. Nagyszerű állatállománya van és nagyszerű a földje. A többi tsz-t is megerősítjük. A kétpói emberek szorgalmasak, ügyes gazdák, csak meg kell találni a szívükhöz és a­z eszükhöz a hangot. Én azon leszek, hogy megtaláljam. j e­gészségü­gyi vonalon azt szeretném elérni, hogy or­vosunk és szülésznőnk legyen. A tsz-b­ben nyári napközi otthont ál­lnunk fel, s mielőbb egészéves nap­közit tervezünk, hogy az asszonyok nyugodtan dolgozhassanak. Szeret­ném, ha az ifjúsági szervezet is életképesebb lenne. A kultúrházat renováljuk, hogy a fiatalok — s persze az öregebbek is — több szó­rakozást találjanak. — Mindehhez persze az emberek segítsége szükséges. De én nem fé­lek. Szeretem az embereket, s bí­zom bennük. Igyekszem úgy dol­gozni, hogy ők is mielőbb így érez­zenek velem. Ehhez pedig nem kell más, mint­hogy úgy dolgozzon Hajnal elvtárs, mint eddig, hiszen a község dolgo­zói máris nagy szeretettel, öröm­mel fogadták. V­J­A B­A Kisújszálláson­­ moscat gyorsult a hízott­­s­ertésbeadási Kisújszállás szövetkezeti város­ban az utóbbi napokban több ter­melőszövetkezet kezdte meg az 1953. évi beadási kötelezettség tel­jesítését. Az Ady Endre tsz-ből egy nap alatt 51 hízott sertést szállítot­tak az átvevőhelyre A Petőfi tsz pedig 1­ vágómarhát és 17 jól ki­­hízott sertést adott be kötelezett­ségének teljesítésére. Mire büszkék vagyunk T. NAGY JÁNOS, a mezőtúri tejporgyár egyik leg­jobb dolgozója. Az ő érdeme is, hogy a fontos export- és a belföldi élelmiszeriparban is nélkülözhetet­len áruból megfelelő­ mennyiséget gyárt az üzem­, és tervfeladatait teljesíti. Március 1-én megnyílik a kibővített szolnoki * I t Állami Áruház A háromszorosára megnagyobbí­tott, két új osztállyal bővült szol­noki Állami Áruházat ma, március 1-én reggel 8 órakor ünnepélyes keretek között­­ nyitjá­k meg. Az áruház dolgozói felkészülten várják a megnyitást. A jászkiséri Kossuth tsz-ben a brigádtagok megkapják a termelési tervet A versenykezdeményező jászkiséri Kossuth tsz tagjai nem késleked­nek a munkával. A mezőgazdasági szerszámokat, gépeket kijavították, a vetőmagvakat kitisztították és elvégezték a csíráz­tatási próbát. A kertészeti brigád-báláért a meleg­ágyakat elkészítették. A járás szö­vetkezeteinek versenyében az első helyen vannak. A tsz termelési tervét egyénekre is felbontották, s néhány napon belül a közgyűlésen ismertetik a t­sz tagjaival kinek, mi lesz a teendője elsősorban most a tavaszi munkáik során és egész esztendőben. A jó tervezéstől és annak pontos végrehajtásától függ, első lesz-e a Kossuth tsz az általa kezdeményezett versenyben ­Jenjáró irámpefd­a a Mezőgazdasági Vízépítő I-es gép­csoportjának ifi szer­lőbrigádjában dolgozik. Igen lelket igyekvő fia­talember. A brigád téli gépjavítón tervét határidő előtt teljesíti* k. kovács laszlo,

Next