Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-01 / 50. szám
IGAZ ÜGYÜNK, A BÉKE ÜGYE GYŐZNI FOG! Beszámoló a IV. magyar békekongresszusról Szombaton kezdte meg tanácskozását a IV. magyar békekongresszus, hogy népünk minden rétegének kiállásával, egységes álásfoglalásával hitet tegyen az alAndics elvtársnő beszédének első részében azt hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a háborús provokációk, cselszövések ellenére a szervezett békemozgalom egyre mélyebbre eresztette gyökereit és a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke mellett. Majd arról beszélt, hogy a népek meggyőződtek összefogásuk átütő erejéről. Ezáltal a népek hatalmas békemozgalma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással, ijeszgetésekkel fékezni vagy gyengíteni lehetett. A növekvő veszély csak fokozza a népek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe kovácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló törekvések keltettek a népekben. Válaszképpen az imperialisták összeesküvésére a demokratikus és nemzeti erők széles egységfrontja A Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló tervek hatalmas erejű felháborodást váltottak ki hazánkban is, talpraállították a magyar nép apraját-nagyját. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz körömmel is megakadályozza a német rablók hatalomrajutását, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába*. (Nagy taps.) — ez volt az alaphangja a múlt év december 9-én, itt, a Sportcsarnokban több ezer ember részvételével lefolyt tiltakozó nagygyűlésnek és annak a felhívásnak, amellyel ez a nagygyűlés fordult az egész magyar néphez. Ezt visszhangozta az egész ország a gyűlések százain és ezrein ,tiltakozó táviratok és levelek tömegeivel. Az Északatlanti Szövetség katonai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott, amely egyenlő értelmű az atomfegyverek törvényesítésével és atomháború kirobbantását célozza. Az egész emberiség ellen hakozó munka, a pusztulástól mentes szabad élet mellett. A magyar tájak küldöttei mellett 12 ország képviselői jelentek meg a megnyitón, ezáltal is jelkőalakult ki az európai, de más országokban is. Az egész világ visszafojtott lélegzettel figyelte a francia nép kitartó harcát a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Hatalmas tömegek ostromolták és ostromolják a parlamenteket a nyugati országokban. A békeharc egyre élesebb szakadékot támaszt a népi tömegek és a reakciós kormányok között. A munkásság halad az élen e küzdelemben. A munkásosztály nyomására aktivizálódnak a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártok. Az újrafelfegyverzés ellen egyházi körök is tiltakoznak — Angliában, Franciaországban, — Olaszországban és Nyugat-Németországban. A német nép magatartása nem hagy kétséget afelől, hogy az újrafelfegyverzés politikája nem a német nép politikája. Andics elvtársnő a nyugatnémetországi eseményekkel kapcsolatban a következőket mondotta: nyúló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke-Világtanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az iroda 1955 januárjában tartott ülésének napirendjén ennek megfelelően két kérdés szerepelt. Az Északatlanti Szövetség Tanácsának atomháborúra való előkészületei és Nyugat- Németország felfegyverzése. „Ez a két veszély egyszerre bukkant fel — jelentette ki a kérdés előadója, D’Astier de la Vigerie francia képviselő —, ami nem véletlen ... ezt a két problémát nem lehet különválasztani. A kérdés az, vajon az emberiség hajlandó-e beletörődni a szörnyű rombolás és pusztulás gondolatába, a százezreket és milliókat fenyegető biztos halálba és abba a feneketlen nyomorba, amely azokat fogja sújtani, akik túlélik”. Ezután arról beszélt, hogy az európai atomháború visszaütne a nyugateurópai országokra is. Tudják ezt az ottani népek is, s ezért bontakozik ki ott is nagy népi mozgalom az atomfegyverek betiltására. pezve, hogy a béke valamennyi nép legdrágább kincse. Az elnökség megválasztása után Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus tartott beszámolót a nemzetközi békemozgalomról, és genfi tanácskozások létrejötte. A szovjet kormány — különösen az utóbbi hetekben és hónapokban — újabb és újabb javaslatokat, kezdeményező lépéseket tesz a béke fennmaradása érdekében. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését célzó szovjet tervezet mindnyájunk előtt ismeretes, úgyszintén ismert a Szovjetunió javaslata az összeurópai konferencia összehívására. Bár az imperialista hatalmak lelkiismeretlen módon meghiúsították ezt a konferenciát, azt nem tudták megakadályozni, hogy múlt év novemberében Moszkvában összeüljön a Szovjetuniónak és az európai népi demokratikus államoknak az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlete. A moszkvai értekezleten hozott nagyfontosságú határozatok erőt, biztatást és biztonságot adtak a békeszerető emberiségnek, s ugyanakkor komoly figyelmeztetés volt ez az értekezlet az imperialista körök számára. Andics elvtársnő ezután utalt arra, hogy a Szovjetunió felajánlotta: hajlandó arra, hogy nemzetközi atomértekezlet elé terjessze az atomerő békés felhasználására vonatkozó tapasztalatait, s hogy a Szovjetunió segítséget nyújt egy sor országnak az atomenergia békés felhasználásához. — A Szovjetunió e határozatainak jelentősége szinte felbecsülhetetlen — mondotta ezután. — A haladás hatalmas távlatait nyitja meg az emberiség előtt. Andics elvárásnő feladatainkról a következőket mondta: Békénk megőrzése hatékony védelmi erőt és belső egységet követel. Az agresszív imperialista hatalmak anyagi, technikai erejük teljes latbavetésével igyekeznek leigázni a többi népeket. Nekünk az az álláspontunk, hogy meg kell semmisíteni az atomfegyvereket, be kell tiltani az atomfegyverek gyártását és az atomenergiát békés célokra kell felhasználni, az emberiség boldogulásának szolgálatába kell állítani. (Taps.) A szovjet kormány az Nem kétséges, hogy gazdaságunk és mindenekelőtt nehéziparunk céltudatos fejlesztése békénk megvédésének is döntő eszköze (taps), mindenekfeletti szent hazafiúi kötelességünk, amelyről megfeledkeznünk — félgyarmati múltunk keserves tapasztalatain okulva — egy pillantra sem szabad! Békemozgalmunk alapvető igazsága volt és marad, hogy a béke ügyét nemcsak szavakkal, hanem mindenekelőtt tettekkel kell szolgálnunk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a békemozgalomban elhanyagoljuk a felvilágosító szó, a tudás, a tisztánlátás és biztos tájékozódás hatalmas szellemi fegyvereit. Az elmúlt években egyre inkább sikerült leküzdenünk a szektás szűkkeblűséget, a sematikus módszereket és jelszavakat, ugyanakkor nem hanyagoltuk el a harcot a kispolgári, pacifista, opportunista nézetek ellen sem. Békemozgalmunk fő feladatának tekinti a magyar nép legszélesebb rétegeinek tájékoztatását a nemzetközi eseményekről, a békeharc jelenlegi állásáról az imperialisták cselszövéseiről s igaz emberiességre más népek iránti tiszteletre, tevékeny hazaszeretetre neveli népünket. Andics elvtársnő befejezésül azt fejtegette, hogy népünk határtalan lelkesedéssel vesz részt az aláírásgyűjtési mozgalomban. Felvilágosító munkánkat mégis meggyőzőbbé, tartalmasabbá, nevelőbbé kell tennünk. Érjük el, hogy egyre nagyobb legyen azoknak a száma, akik megértették, hogy a háború nem szükséges és nem kikerülhetetlen, de azt is, hogy nem elég a háborút gyűlölni, meg is kell akadályozni! (Hosszantartó taps.) A háború kivédése tőlünk, minden egyes embertől függ! Minden egyes ember öntudatosságától, helytállásától, lelkes, kitartó, jó munkájától. A szovjet és a kínai békeharcosok üdvözletének felolvasása után került sor a hozzászólásokra, atomenergia békés célokra való felhasználásában példát mutatva, felállította az atomenergiával működő villanytelepet, és segíti a Kínai Népköztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot, a Német Oemokratikus Köztársaságot, a Román Népköztársaságot, a Lengyel Népköztársaságot hasonló, atomenergiával működő villanytelep technikai felépítésében. A Szovjetunió a közelmúltban ismét javasolta, hogy semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket, és tiltsák el az atomfegyverek gyártását. Hiszünk abban, hogy e követelés megvalósítható: ez mozgalmunk sikerébe vetett bizalmunk forrása. (Taps.) Az atomfegyver és Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni harc nem két, hanem ugyanegy feladat. A párizsi szerződések megbuktatására irányuló népi mozgalom jelentősen támogatja az atomfegyver eltiltásáért indított mozgalmat. Barátaim! A népek ereje óriás’’. Ez megmutatkozott a stockholmi felhívásra indított aláírásgyűjtési mozgalom során. És meg fog mutatkozni most is, még nagyobb mértékben, amikor a Béke-Világtanács bécsi felhívására gyűjtjük az aláírásokat. Brezanóczy Pál érseki helynök: Azonosítjuk magunkat a békekongresszus törekvéseivel — Népünk békeseregszemléjéhez a legnemesebb egyházi is hazafias érzelmektől indíttatva zárkózik fel. a magyar katolikus papság — hangsúlyozta. — Mint magyar népemet és katolikus egyházamét szolgáló pap lelkesen köszöntöm IV. országos békekongresszusunkat. (Taps.) Elhoztam egyúttal a katolikus papok országos békemozgalmának testvéri üdvözletét is. Kijelentem, hogy azonosítjuk magunkat békekongresszusunnk törekvéseivel, mert azok a keresztény életszemlélet szerint is helyesek, és jogosan féltik és védik megvár jövőnket, szilárdítják tartós békénket. (Taps.) Napjainkban a világ rendjét és egyben a mi békénket leginkább az atomháború tervezése és előkészítése veszélyezteti. Ezért sorakozunk fel mi, papok is itt, és egyházunk erkölcsi állásfoglalásából ide szólítunk minden lelkipásztort és hívőt hazánkban és az egész világon. Meggyőződésünk, hogy az egységes és erőteljes összefogás megszünteti az atomrémet, megsemmisíti az atomfegyvert és ezáltal elhárítja és száműzi a népek életéből a kölcsönös biztonságnak, a békés együttélésnek ezen legerkölcstelenebb akadályát. Andics Erzsébet beszéde Nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába ! Li Zitiang, a Béke-Világtanács titkára: Meg fogjuk akadályozni az atomháborút Az aláírási mozgalom cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének A Béke-Világtanács Irodájának kibővített ülése százmilliók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden eddiginél nagyobb arányú aláírásgyűjtési mozgalmat indít. _Ezt a mozgalmat az ülés részvevői a milág népeihez intézett felhívásukkal indították meg: „Szembeszellünk azokkal, akik atomháborút készítenek elő — hangzik a felhívás. — Követeljük, hogy minden országban semmisítsék meg az atomegyver-készleteket és haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver [UNK] leállítását’*. (Nagy taps.) És ezzel világszerte megkezdődött az új, nagy aláírásgyűjtési mozgalom, amely sok tekintetben hasonló az 1950-ben ugyancsak Stockholmból elindított mozgalomhoz. Öt év alatt sokat tanultak a lépek, gyarapodtak tapasztalatban, növekedtek erőben és öntudatban. Éppen ezért minden kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz; cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének. Korunk nem az imperialista rablók és népelnyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népakarat érvényesülésének és diadalának kora. Taps:) Az imperialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Állják, mert fennmaradásukról, fejlődésükről, magáról az életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató példája, mert segíti őket a kommunizmust építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szilárd őrként állnak a béke Ügye mellett lapjainkban, amikor a háború a béke erőinek nagy küzdeleik, a békére vágyó százmilliók is egyre világosabb a Szovjetió békepolitikájának világtörténti jelentősége. Andics elvtársutalt azokra az erőfeszítésekre, melyeket a Szovjetunió fennállásra tett a béke megóvása érdekén, majd így folytatta: \ Szovjetunió vezetésével a béke és a szocializmus népeinek tábora ma az egész emberség reménysége, fennmaradásnak, továbbfejlődésének, hotom jövőjének szilárd biztosítéka. (Taps.) Ezután ismertette, milyen erőfeszítéseket tett a Szovjetunió a német kérdés rendezésére, a tömegpusztító fegyverek feltétel nélküli eltiltására, majd hangsúlyozta: a Szovjetunió nem változtatta meg álláspontját most sem, amikor már a hidrogénbombának is birtokában van, sőt ennek előállításában maga mögött hagyta az Egyesült Államokat. Mindenekelőtt a Szovjetunió érdeme az, hogy az amerikai imperialisták mindmáig nem merték ezeket a tömegpusztító fegyvereket alkalmazni. A szovjet külpolitika híven vallja a tárgyalások elvét. Ilyen irányú fáradozásainak eredménye a berlini SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1955 március l. Nánási László beszámolója a falusi békemozgalommal foglalkozó bizottság munkájáról A magyar békemez rlete «n*”megtanítani a magyar parasztságot arra, hogy túlemelje tekintetét a falu határát jelző helységnévtáblán. Megmagyarázta, hogy tűzveszedelem fenyegeti a világot, de megmagyarázta azt is, hogy miként lehet ez ellen a veszedelem ellen védekezni. Az eredményekből kiindulva és a mai nemzetközi helyzetet felmérve, a falusi bizottság megállapítja: falun minden lehetőség megvan a békemozgalom további szélesítésére. A bevált módszerekkel a békebeszélgetések és békeestek rendezésével — továbbra is fáradhatatlanul folytatnunk kell a nemzetközi helyzet ismertetését. El kell érnünk, hogy olvasott, a falun megbecsült, rátermett emberek — köztük értelmiségiek is — kerüljenek mindenütt a békebizottságok élére. A békemozgalom szavának azokhoz is el kell jutnia, akik kivülállnak minden szervezeti kereten, azokhoz is el kell vinnie a mi igazságunkat akik nem mindenben értenek egyet velünk; de a főkérdésben — hogy a békét meg kell védeni — azt vallják, amit mi. Ebben a munkában valamennyi társadalmi és tömegszervezet segítségéire számíthatunk. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Az előbb említettek mellett sokan felszólaltak még a kongresszus első napján, így többek között Csók István Kossuth-díjas festőművész, Erwin Eckert, a Nyugatnémet Béketanács elnöke, Ivanov Karol Telbizov bolgár küldött és Király József, a Georghiu-Dej hajógyár sztahanovista esztergályosa. Több felszólaló után Szabó István altábornagy a következőket mondta: Szocialista államunk jellegéből következik, hogy néphadseregünk sohasem fog hódító, rabló háborút viselni. — A béke megvédéséhez nem elegendő a békevágy. A béke megvédéséhez olyan erő is kell, amely féken tartja, és ha szükséges, meg is semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszorokat. (Taps.) Hála pártunknak és kormányunknak, hazánkban is megvan a béke alapvető feltétele: a magyar néphadsereg. (Taps.) Honvédelmünknek olyan kiapadhatatlan forrásai vannak, mint népünk egyre izzóbbá váló hazaszeretete, erősbödő erkölcsi-politikai egysége, növekvő gazdasági ereje, és nem utolsósorban mérhetetlen szeretete a béke legfőbb őre, a Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok iránt. (Taps.) Lukács György beszámolója az értelmiségi bizottság munkájáról Ezután Lukács György, a Béke- Világtanács tagja emelkedett szólásra. Lukács György bevezetőben megállapította, hogy a III. és IV. békekongresszus között eltelt időszak is bebizonyította: a magyar értelmiség tevékenyen kiveszi részét a békéért folytatott harcból. Rámutatott arra is, hogy a vezető értelmiségiek között számosan vannak még olyanok, akik formálisan aláírják ugyan a békeíveket, de mindennapi munkájukban keveset foglalkoznak a békeharc kérdéseivel. Ennek egyik oka az, hogy számos értelmiségi így gondolkodik: miért vegyek én részt aktívan a békemozgalomban, hiszen a mi kormányunk amúgy is a békéért harcol, s nekem, tanárnak, orvosnak, mérnöknek egyénikig semmi tennivalóm nincs a békeharccal kapcsolatban. Lukács György hangsúlyozta, hogy akik így gondolkodnak, azok tévednek. A hidegháború elsősorban ideológiai háború. Az imperialisták egyre azt hangoztatják, hogy a népi demokratikus országok állítólag leigázott népeit fel kell szabadítani. — Nekünk, magyar értelmiségieknek — mondotta Lukács György — kötelességünk bebizonyítani a világ közvéleménye előtt, hogy itt szemenszedett hazugságról van szó, hogy a magyar nép szabad és jómódban él, hogy a magyar kormánynak minden békecselekedetét a magyar nép— s benne a magyar értelmiség milliói — támogatják, egyemberként állnak kormányunk mögött a bérharcban. (Taps.) .Ehhez azonban cselekvésre van szükség. A cselekvés formái különbözőek egyének szerint, de a győzelem kivívásához az értelmiség aktív szerepére is szükség van. Az egyes embereiknek nagy jelentőségük lehet a tömegek mozgalmának felkeltésében. Tudnunk kell és ezt kell cselekedeteinkbe átvinni —, hogy minden embernek egész cselekvése számít a békében. Több felszólalás után, az Országos Béketanács tagjainak megválasztásával, Sőtér István, zárszavával ért véget a kongresszus.