Tiszavidék, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-01 / 51.szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJE­­LKi ára: 50 fillér. I. évf. 51. szám, március 1. péntek. AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. A szocializmus erőinek összefogása A párt építésével párhu­zamosan jelentős előrehala­dás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellen­­forradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése te­rén. A küzdelem e célkitű­zés sikeres és teljes megvaló­sításáért igen bonyolult po­litikai helyzetben indult meg és még távolról sem­ ért vé­get. Decembertől miután az el­lenforradalom nyílt erőit (a fegyveres * osztagokat, s a" október hó 23-ika után gombamódra szaporodó fa­siszta-és­­ ügyét», burasoá res­taurációs pártokat és szerve­zeteket­ szétvertük, maradvá­nyukat pedig illegalitásba szorítottuk, a harc új sza­kasza kezdődött, ismeretes hogy az úgynevezett „terü­­leti’1 és „központi’1 munkás­­tanácsok, a különböző „for­radalmi bizottságok", vala­mint az író- és újságírószö­­vetség becsületes tagjai til­takozása ellenére, a valóség Oal a nyílt harcban veresé­get szenvedett ellenforrada­­ nm rejtett állásai voltak, a szervezetek közül egyesei feloszlatása, mások, működé­sének felfüggesztése ,teljesen­ helyes intézkedéseknek bizo­nyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmi­sítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elenged­hetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intéz­kedések mellett feltétlenül szükség van az ellenforra­dalom eszmei és politikai le­­leplezésére és elszigeteléséree A Magyar Népközi ArsasA" -nek dö­ntésére irányuló tá­madás során az ellenforra­dalom a főcsapást a proletár­diktatúra vezető ereje, a párt ellen, irányította .­a párt. rá­ ♦ ♦ j M4: \ A primor telep őre­s -------­ Gyémántacél Il Mapar S?cc^lista Munkáspárt ideiglenes Központi B­iottságának határozata szervezeti és személyi kérdéseken A Központi Bizottság elha­tározta a párt vezető szer­veinek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottsá­got 14 taggal, az Intéző Bi­zottságot 2 taggal kiegészí­tette. Az Intéző Bizottság mellett megszabott hatáskör­rel létrehozta a Központi Bi­zottság öt tagú Titkárságát, valamint öt tagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A ve­zető szerveket újonnan be­választott elvtársakkal ki­egészítve, az alább közölt összetételben erősítette meg: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Köz­ponti Bizottsága 1957. február 26-án ülést tartott. A Köz­ponti Bizottság Kádár János és Kiss Kár­oly elvtársak elő­adói beszédei alapján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdé­sek és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kér­dések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizott­ság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az ellenforra­dalmi erőkkel folytatott sza­kadatlan harc közben, a de-A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak építése alapjában véve egészségesen és kielé­gítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszer­vezeteken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet: a párt alapszervezeteinek s­zám­a lényegesen meghalad­ja a 8 ezret. A párt központi lapja, a Népszabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer pél­dányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit álta­lában a magasfokú látoga­tottság, az élénk, szabad elvi és építő jellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődé­sét elsősorban azzal értük és hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Lo­­sonczy-féle pártellenes cso­porttól, szilárd és megalku­vás nélküli harcot folytat­tunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, vég­eredményben az ellenforra­dalom céljait szolgáló poli­tika felújítását pártunkban. Visszavertük azt az ellen­forradalmi támadást is, ame­lyet a „sztálinizmus", „rá­kosizmus” hamis jelzavára indítottak pártunk ellen, az­zal a céllal, hogy a párt új­jászervezését gátolják, a be­csületes, aktív kommunistá­kat befeketítsék és üldöz­zék. A pártépítés eredményei továbbá annak a határozott­ságnak köszönhetők, amell­­lyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szervek megfelelő személyi összetéte­lét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemok­­rácia érvényesülésére, a pár tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függet­lenített pártapparátus lét­számát 64 százalékkal csök­kentettük. cemberi párthatározat végre­hajtása eredményeként, je­lentős sikerek születtek mind I. A párt építése Politikánk szilárd elvi ala­pokra való helyezésével s következetes gyakorlati ke­resztülvitelével sikerült biz­tosítani pártunk elvi, politi­kai és szervezési egységét Ennek eredményeként sike­rült elérni azt is, hogy pár­tunk vezető szerepe a Ma­gyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesül­jön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése s a párt vezető sze­repének biztosítása a jövő­ben is minden kommunista első és legfontosabb köteles­sége. Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva, nem hall­gathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvá­nuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástaná­csokkal, mint a káros és szek­tás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, mely sze­rint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség." Az MDP- nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSzMP-t az MDP volt tagságának túl­nyomó részével a szocializ­mus győzelméért vívott hos­­­szú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azo­kat, akik 1957 május 1-ig felvételre jelentkeznek,, régi párttagsági idejük elismeré­sével kell felvenni a pártba Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik fel­vételüket. A Központi Bizottság éle­sen elítéli az olyan, helyen­ként megmutatkozó elvtár­si­atlan és intrikus magatar­tást, mely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egy­sége láttán elkeseredett el­lenforradalmi elemeit szítják kívülről. Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az­ a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terén, hogy viszonylagos lemaradó­­mutatkozik néhány budapest és vidéki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezet­e­k fejlődésében és a kisebb fal­vak pártszervezeteinek építé­sében. Pártmunkánk komoly fo­gyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdeké­ben a Központi Bizottság el­határozza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvo­natkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása érdeké­ben létre kell hozni a Köz­ponti Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizott­ságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Mű­ködéséért a Központi Bizott­ságnak felel. 3. Valamennyi párt­szerv­nek a pártmun­k­a egyik leg­fontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres ká­dermunkát, az eddiginél azonban lényegesen korláto­zottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok el­méleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfelelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indí­tani a párt tudományos fo­lyóiratát, a Társadalmi Szem­lét. 6. Központi előadássoroza­tot kell indítani a legfonto­sabb elméleti kérdések tisz­tázására, a Nagy Imre—Lo­­sonczy-féle csoport által kép­viselt, a marxizmus—lenin­­izmust meghamisító revizio­nista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, az ok­tóberi események helyes, marxista—leninista értékelé­sének kidolgozására; ezen előadások alapján széles kör­ben helyi előadássorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és né­hány hónapon belül össze kell hívni az országos párt­értekezletet a párt helyzeté­nek és feladatainak megtár­gyalása, a pártmunka új ta­pasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek meg­erősítése és véglegesítése cél­jából. Halmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintéz­mények feldúlása, a pártta­gok megfélemlítése, üldözé­se és fizikai megsemmisí­tése), hogy ezután a szo­cializmus vezető nélkül ma­radt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi ha­talommal, azaz saját érdeké­vel. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkö­vetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva a dolgozók osztályöntudatát soviniszta, nacionalista, revi­zionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi né­zetekkel igyekezett megza­varni, a megtévesztett embe­reket tartal­ék erőként meg­nyerni s támadást indítani a népi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisa­játított gyárosokon, földbirto­kosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta­­fasiszta tiszteken, rendőrtisz­teken, csendőrökön kívül még december közepén is rendelkezett > « jelentékeny olyan tartalékokkal, melyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és politikai befolyása alá ke­rült rétegekből, kismértékben munkás- és parasztrét­egekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegek­ből tevődtek össze. E­gyes dolgozó rétegek ideá­­ai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek meg­bénítását, mindenekelőtt Nagy Imréét­ idézték elő anti­marxista, revizionista, valójá­ban a proletárdiktatúra taga­dását jelentő burzsoá-nacio­­nalista, szovjetellenes néze­teikkel. Nagy Imréék a revi­zionista nézetekkel egy front­ba kerültek az imperialista burzsoáziával, s október 23-a előtt az ellenforradalom elő­őrseinek, a november­ 4-i for­dulat után pedig utóvédőinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tö­mörítése az­­ elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikere­sen előre, mert a párt a tö­megek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista néze­tekkel szemben és magasra emelte a marxizmus,lenin­­izmus, a proletárdiktatúra, a proletár nemzetköziség álta­luk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szerve­zeteiben elvi-politkai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy sikeres elő­rehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista néze­teit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmei politikai befolyás­ f­alól, és tömörítjük őket újra néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek el­leni harcban indult­ meg, s Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nézvál Ferenc bőripari munkás, megbízott minisz­tériumi vezető, Péteri István textilmunkás, pártmunkás, folyik még ma is a munkás­­osztály régi szervezeteinek, a szakszervezeteknek a meg­szilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „független”­ szakszerveze­tek, valamint a munkás­állammal szembeni sztrájk­jog reakciós követelését vis­­­szautasították. A munkástanácsok jelen­tékeny része megalakulásuk után, még hosszú ideig az el­lenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkás­­tanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általában komoly, pozitív fej­lődésen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdasá­gunk fejlődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmé­nyek mutatkoznak az ellen­­forradalom tömegbefolyásá­nak visszaszorításában más­­ őrületen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállá­sát. A széntermelés fokozatos emelkedése, gyáraink és­ üze­meink folyamatos munkájá­nak biztosítása s ezzel a munkanélküliség veszélyének elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az ellenforrada­lom politikai befolyásának csökkenéséhez s a szocializ­mus erőinek további tömörí­téséhez. A szocializmus biz­tos támaszai azok a termelő­szövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem­ tudott megingatni, örvende­tes az is, hogy az ellenforra­dalom nyomása alatt szét­esett termelőszövetkezetek nagy számban újjászerveződ­nek. Mindez meggyőzően bi­zonyítja hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom, a szo­cializmus mélyen begyökere­ződött a magyar falu életébe. az élet általános konszoli­dálásának .ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyít­­ja, mennyire alantalan az él­­enforradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyá­suk a dolgozók soraiban szi­lárd lenne. A tények azt mta (Folytatása a 2-ik oldalon) és MSZMP Központi Bizottságának tag­jai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dobronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögei Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró, 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzakalász Tsz elnöke 21. Komoc­s Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossa István közlekedési alkalmazo­tt, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter, 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető, 29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató, 30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy, 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy. Az Intéző Bizottság tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tag­jaii Kiss Károly Marosán György dr. Münnich Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós A Titkárság tagjai: Apró Antal Biszku Béla Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula

Next