Tiszavidék, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-01 / 205.szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA II. évfolyam, 205. szám. H ÁRA: 50 fillér. -I“ Üdvözölj­ük a Nagy-Alföld olajbányászait!­ eptember első Vasárnapján a bá­­nyászaikat ünnepli az ország. Ne­vezetes dátum fűződik e szeptember elej­i naphoz, melyet számomtartanak a föld kin­csének kutatói, munkásai — emlékezetükbe véstek a bányamunkás-mozgalom régi har­cosai. 1919 szeptember 6-án volt­­: a tata­bányai bányászok megelégelték a magyar bányászság szomorú sorsát. Nem bírták tovább a gondterhelt napokat. Szervez­ked­­tek, hogy nyomorult életkörülményeiken javítsanak, így elhatározták — a többek között, — hogy küldöttséget menesztenek az akkori bányaigazgatóhoz, Réhling úrhoz. Az első ilyen kísérlet nem sikerült, mert a csendőrség szétoszlatta a jogos kö­vetelések mellett kiálló bányásztömeget, vezetőiket pedig letartóztatta. A csendőr­ség e gyalázatos tette csak fokozta a bá­nyászok elkeseredését. Az egész bányász­város forrongott a dühtől Az aknák mélyé­ből elindultak újból az irodaház felé.­­ A földalatti munkások csoportjához csat­lakoztak a külszíniek is. Mikorra az iroda­házhoz értek, 300—400 ember szorongott a téren. Három küldött vált ki a tömegből és elindult Rehling úr szobája felé. Az igaz­gató riadtan nézett körül. Éppen telefo­nált, de a bányászküldötteket látva, azt is abbahagyta. — Mit akarnak? — kérdezte. — Nyolc órás munkaidőt, embereink kiszabadítását, családunknak nagyobb da­rab kenyeret — mondták. Az igazagtó dühtől eltorzult arccal vá­laszolt a követelések hallatára:­­ — Ugyns — majd másképp tárgya­lunk!!! — Szóval fenyegetni akar minket — vágták rá a bányászok. Rendben van, ak­kor lemegyünk és elmondjuk a népnek. Ezzel otthagyták az igazgatót. Nemso­kára felzúgott a tömeg: „Akkor gyerünk be mindnyájan. Megindult a munkására­dat bátran, neki a csendőrsorfalnak. Hu­bert csendőrfőhadnagy tüzet vezényelt, az első sorok elbuktak, vörös lett a föld a bányászok vérétől Hubert gyalázatos gaz­tettétől kenyeret kértek és golyót kaptak a bányászok. Szomorúan, de büszkén emlékezünk ezen a napon e nagy hőstettre; bányásznap nekünk, olajbányászok­­nak is nagy ünnepünk, különösen a mostani az. Tudjuk, az ellenforradalmi események visszavetették munkánkat, ve­szélyeztették a bányászok győzelmes har­cát és ünnepét. Azonban tisztában kell lenni az ellenforradalmat kirobbantó és véghezvivő fasisztáknak azzal, hogy a bá­nyászság nem volt és nem is lesz az övék. Erre bizonyíték az is, hogy akár 1945-ben, akár 1956 októbere után, a bányászok vol­tak azok, akiik megadták az ország vér­keringéséhez szükséges éltető erőt: sze­net, olajat és gázt. Mi, nagyalföldi olajbányászok is része­sek vagyunk ebben, 1957 bányásznapját nagyszerű eredményekkel ünnepeljük. Az elmúlt félévben na­pi 30 tonnás összhozam­­mal négy olajkutat bocsátottunk a nép­gazdaság rendelkezésére. Ezenkívül­ két gázkutat — napi félmillió köbméteres, 9000 kalóriás, jó minőségű szénhidrogént adtunk. Ige­n bíztató eredményeink vannak még Nagykőrös, Jászkaraje»ő és Kurta, környéki fúrásainknál. Munkánk termelékenysége elérte az elmúlt év októberének színvona­lát. Az egy főre eső termelési érték 11,3 százalékkal emelkedett. A jó munkához, ahhoz, hogy ma ered­ményekről beszélhetünk, hozzá­járultak bri­gádjaink, bányászdolgozóink, a bányásznap tiszteletére indult nemes verseny. Közülük első helyen kell megemlíteni a Kaba 3 sz. fúrás RG—3-as berendezésének dolgozóit, akik tervüket 113 százalékra teljesítették; hasznos időben 90, rotációs időben 41 szá­zalékot értek el. A második helyezett Törtei 9. sz. fú­rása, az Rd—6-os berendezés dolgozói. Az egyéb tényezők mellett 118,5 százalékos értéktervteljesítést értek el.­­ A Lyukbefejező berendezés dolgozói közül kiválóak a Törtei 5, Lyb. IV-es be­rendezés munkásai. A párt és a kormány nagyrabecsüli az olajbányászok munkáját. Olajat, gázt, adó­kutainkért, eredményeinkért 98.200 forint jutalmait adott a bányásznap tiszteletére. A bányásznap­ versenyben jó eredményt elért brigádok és dolgozóik között 19.000 forintot oszthatunk szét. Ezenkívül azok, akik személyes jó munkájukkal elősegítet­ték az üzemet nagyszerű eredménye eléré­séhez, 34.400 forint jutalmat kapnak;­­ nemcsak kutatási, hanem beruhá­zási feladataink is vannak. Nem kisebb, mint az, hogy Szolnokon kialakít­suk az alföldi kőolaj bányászat végleges bá­zisát, mely hivatott lesz a Nagy­alföld egész területén a kutatást és termelést irá­nyítani.­E téren is jelentős munkát végeztünk. Ipari, munkavédelmi és kommunális be­rendezéseink értéke 1957 végéig megha­ladja a 6 millió forintot. Ebből csupán Szolnokra 5 millió jut. Hároméves fejlesz­tési programunk szerint 15 és félmillió forint költséggel lakóházakat, korszerű iro­daépületet, munkásfürdőt, laboratóriumot, konyhát és színpados kultúrtermet épí­tünk. Vállalatunk, munkásságunk, dolgo­zóink be akarnak kapcsolódni Szolnok vá­ros életébe, hozzájárulunk fejlődéséhez, gyarapításához. ■— Kutatásunk, munkánk, mely Szolnokról fogja kapni az irányítást és ide futnak össze a vezetés szálai, az egész Duna—Tisza-közére és a Nagy-Al­föld egészére kiterjed. Ehhez mérten azt kérjük és várjuk a helyi szervektől és vezetőktől, hogy fogadjanak bennünket szí­vesen és támogassanak munkánkban, mint a város új, növekvő iparvállalatát. Csakis így tudjuk feladatainkat jól ellátni és az eddigieknél is jobb eredményeket elérni. A bányásznap arra kötelez bennünket, hogy munkánkat a jövőben is a párt irá­nyításával és a szakszervezet támogatásá­val maradéktalanul elvégezzük a népgaz­daság által ránk rótt feladatokat. A VII. magyar bányásznapon­ köszö­netet mondunk fúrásüzemi-, fizikai-, mű­szaki- és adminisztratív dolgozóinknak, akik jó munkájukkal elősegítették felada­taink maradéktalan elvégzését.­lajbányász Elvtársak! Kívánunk a VII. bányásznapon erőt, egészséget, jókedvet és jó Szerencsét! a MEZŐSI JÓZSEF, y ~ a Kőolajipari Tröszt alföldi kőolaj­­­­fúrási üzemének igaagaójaj D' ­­m*4++**4+******++*4*+*+*******+*+*+*****­*H4**44m, | 1957. szeptember 1. vasárnap. * I MAI számunkból ! IRODALOM * MÜDESEEU 0 A hét humora [0 Rejtvény SPORT Néhány iskola —~— néhány kérdés tanévkezdés előtt == Halló! Tít a Tiszavidék szerkesztősége. — Tessék, itt az Újvárosi Iskola igazgatója, Tóth Jó­­zsefné; e­ Gondolom, hogy ezekben a napokban minden perce drága Tóthné elvtársnőnek. Mégis arra kérem, szánjon néhány percet a gyerekek tá­jékoztatására. Hogyan fogad­ják őket hétfőn, az új tanév első napján? — Nagyon szívesen, mert van miről beszámolni. Első­sorban is: Kidíszítjük, szépít Jc.. a tantermeket, folyosó­kat. Rendbe szedtük az ud­vart. A legnagyobb m­eglepe­tésnek a tornaterem központi fűtéssel való felszerelését szántuk. Tavaly épült a te­rem, s akkor csak kályhák­kal tudtunk benne fűteni. A nyáron beszerelték a radiáto­rokat, sőt bojler is lesz, fog­lalkozás után zuhanyozhatnak a gyerekek. — Ez valóban szép megle­petés. Ez aztán nemcsak ügyes ternászásra, hanem szorgalmas tanulásra is köte­lezi a gyerekeket. És vajon mi újság a Rákó­czi útiaknál? Erre Mezei Ist­ván igazgató válaszol: — Hadd mondjam el elő­ször, hogyan töltötték a szü­netet a gyerekeink. Üdülni voltak Csillebércen és a Ba­konyban. Biztos vagyok ab­ban, hogy először ezt fogják megbeszélni. Igaz, mindegyik nem mehetett el, de akik itt­hon maradtak, azoknak si ke­rül újságolni valójuk, mert nagy többségük itthon úszó­­tanfolyamon vett részt. — S az iskola számukra valami tést? tartogat-e meglepő­— Igen. Ragyogó tanter­mekkel várjuk őket. A szülői munkaközösség pedig szép függönyöket vásárolt az abla­kokra, ami, reméljük, nem­csak tetszeni fog a gyerekek­nek ,hanem óvatosságukat is megnyeri majd. Az elsőosztá­lyosokat virágokkal, a kedves szóval fogadjuk. S ha már eb­ből a beszélgetésből cikk lesz, írja meg azt is, hogy a mi gyermekkorunkban sohasem volt ilyen szép az iskola, s nem volt ilyen ünnep a tan­­évnyitás. Ez bizony nagyon igaz.­— S mit tud mondani Tóth Tibor elvtárs, a Kassai úti iskola igazgatója? — Mi sem maradunk el a rend és tisztaság megterem­tésében. Újrafestettük az is­kolát, rendbe szedtük a virá­gos kertet, az udvart. Hétfőn öt órakor tartjuk az ünnepsé­get. Gondoskodtunk arról is, hogy az úttörők az eddiginél eredményesebben tudjanak foglalkozni. — Hogyan? — Vásároltunk a részükre két nagy sátrat. A középiskolák közül is kérdezzünk meg egyet. Miről tájékoztat a Gépipari Techni­­kum igazgatója? — Mi is hétfőn kezdjük az évet osztályonként az osztály­­főnökök tartják a tájékozta­tót. Kedden reggel meghall­gatjuk Kállay Gyula művelő­désügyi miniszter rádióbeszé­dét, s úgy fogunk egy újabb évi kemény munkához.­— Sikerült-e rendbe szedni azt a hatalmas épületet s szünidőben? — Sikerült annyira, hogy ami munka még hátra van, az a tanítást nem akadályozza. Néhány iskola, néhány kér­dés. A válaszok azt bizonyít­ják, hogy a nevelőtestület, s a Szolnok városi tanács gon­dosan készítette elő az új is­kolai évet. További gondos, jó munkájukhoz is sok sikert kívánunk. B. E. m.(’rá­ Gazdag bányásznapi műsor Rendkívül változatosnak, érdekesnek ígérkezik a mai bányásznap műsora. A ren­dezvények döntő része a MÁV Járműjavító kulturhá­­zának parkjában, illetve sza­badtéri színpadán lesz meg­tartva.. A műsor délelőtt 10 órakor ünnepi beszéddel és a jutal­mak kiosztásával kezdődik. Déli 12 órakor Gudi Mihály és népi zenekara lép emel­vényre. Érdekes műsort ad­nak, címe: „Jó munkáért jó muzsikát, fél munkáért fél muzsikát’’, Közben ünnepi ebéd. A délután kiemelkedő ese­ménye: a MÁV sporttelepen megrendezendő röplabda be­mutató és labdarúgó mérkő­zés. Az Abonyi Bányász ifi birkózó csapata a Milleneum szőnyegén mutatja be erejét. Akik nem kedvelik a sportot, délután 3-tól 6 óráig a Jármű­javító szimfonikus zenekará­nak előadását hallhatják. Este 6 órakor kabaré est kezdődik a szabadtéri színpa­don, vagy rossz idő esetén a moziteremben. Műsorlapján villámtréfák, jelenetek, ének­számok és magánszámok sze­repelnek. Közreműködnek: Baksay Árpád,­­ Romváry Gertrud, a Fővárosi Operett­­színház tagjai, Misoga László, Barna Anci, Peti Sándor, For­gács László, Benedek Tibor, a budapesti Vidám Színpad művészei, — konferál: Rácz György, a Kamara Varieté művésze. A zongoránál: Dan­­kó Aladár zongoraművész. Este 9 órakor tánczene kez­dődik s remélhetőleg tánc is. Éjfélig táncolhatnak a bá­nyászok, hozzátartozóik és az érdeklődők a Járműjavító muzsikusainak talpalávalójá­­ra. Reméljük, jókedvben, vi­dámságban, nívós szórakozás­ban nem lesz hiány a Vil­ik, de Szolnokon az első megren­dezésében is impozáns bá­nyásznapon. A tavalyinál nagyobb lesz a választék őszi és téli ruhaneműekben de hiánycikk még mindig akad Akár tetszik, akár nem, közelednek a hűvös, őszi na­pok. Az előrelátó vásárlók már melegebb ruhadarabok után érdeklődnek. Szerencsé­re a szolnoki üzletekben ko­moly mennyiségű készlet van. A 33-as áruház dolgozóinak véleménye szerint ez év őszén bővebb az induló kész­let, mint tavaly volt. Ha figyelembe vesszük a tavaly évvégi termelési kiesést, el­ismeréssel kell beszélnünk az ipari dolgozók munkájáról. Előreláthatólag a nagyon kedvelt és keresett cikkek­ből — mint például a gyer­­mekmackó ruhák, vagy női gyapjú plóverek — a tava­lyinál általában nagyobb a választék. Bőven van a falusi vásár­lók körében kapós „kés” alsóruhákból és még sok más fontos cikkből. Van azonban több olyan árucikk, aminek hiányát nem tudják másképp elkönyvel­ni, mint úgy, hogy azt az ő bosszantásukra „dolgozta ki" az ipar és a kereskedelem. Ilyen például a horgolótű, egy év óta nem kapni. Pedig most már köze­leg az az időszak, amikor az asszonyok legtöbbet kötnek, horgalnak. Panaszként emlí­tik az elárusítók azt is, hogy zefir fonalból nem tudnak annyit és olyant adni, aho­gyan a vásárlók szeretnék. Gépselyemből a színválasz­ték nagyon gyér. Az Állami Áruház méter­osztályán még sokan méretik a fehér­ pettyes szoknyának valót, de a cipő, szövet, kon­fekció és divatosztályok pult­jai előtt lényegesen nagyobb a tolongás. A cipőosztályon most különösen az iskolás gyerekek válogatnak a százas hó- és tornacipőkből, gumi­csizmákból.­­ Sajnos, az a szokványos válasz, hogy „ki­sebb számú gyermekcipővel nem szolgálhatunk­”, még mindig sokszor elhangzik az elárusítók szájából. Dobosné, az osztály vezetője most már nem is arra kérte az újság­írót, hogy ezt írja m­eg, ha­­nem arra, gondolkozzon, mi­vel lehetne helyettesíteni ezt az elavult válaszadást. A konfekció osztályon sem kisebb a forgolódás, mert ott meg iskolakötényeket, köpe­nyeket, az elsősöknek szép új ruhát vásárolnak. Alak léden, vagy ballonkabát után érdeklődnek, most nem kell, hogy sokáig tartogassák pén­züket, mert az is van, még­pedig a javából. S mit vehetnek a nők ma­guknak a divatosztályon? Itt is sok a szép gyapjú- és pa­­mutáru. Sőt, újdonságként nylon-pulóverek is érkeztek. A 33-asban még mindig keresik a női és gyermek nyári fehérneműt, különösen a habselyem nadrágokat. Az eladók tavasz óta csak ,,ki­fogyott kérem"-mel szolgál­hatnak, mert az a néhány darab, ami egy-egy szállítás­kor érkezik, nem számít mennyiségnek. Ez, sajnos, minden üzlet panasza.­A­z üzletben szerzett ■ ta­pasztalatokat egybevetve, ta­lán így tájékoztathatnánk Szolnok vásárlóközönségét: A kereskedelem kisebb hibák­tól eltekintve, gondosan ké­szül az őszi idényre, s gon­doskodik arról, hogy min­denki el tudja költeni a pén­zét: - -.bori­d

Next