Tiszavidék, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-01 / 257.szám
ma a vroletartai egyesületeig A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 257. szám. ARA: 50 FIM.ER, 1957. november 1. péntek. Négy megye szakemberei hároméves tervet készítettek a Tiszántúl gépesítésére Szolnok megye országgyűlési képviselői a közelmúltban Csongrád, Békés és Hajdú megye országgyűlési képviselőivel együtt megvitatták a Tiszántúl gépesítésének problémáját. A megbeszélésen arról határoztak, hogy felkérik a négy megye mezőgazdasági szakembereit készítsenek tervet arra vonatkozólag milyen tennivalók szükségesek és milyen gépeket kell elsősorban beszerezni, hogy a nehéz kötött tiszántúli talajokon is eredményesen tudják használni. A négy megye gépállomási igazgatóságának szakemberei megtették az erre vonatkozó javaslatukat. A tiszántúli megyékre vonatkozólag hároméves gépesítési tervet készítettek. A tervben szerepel többek között a tiszántúli gépállomások korszerűsítése, a nehéz lánctalpas traktorok arányának növelése és olyan munkagépek használata, amelyek az eddigieknél sikeresebben dolgoznak. A szakemberek javaslatait az országgyűlési képviselőcsoportok ismét megvitatják és azután az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának terjesztik fel jóváhagyás végett. A szovjet gazdasági küldöttség vezetője e utazott Szíriából Damaszkusz (TASZSZ). Dzsabara, a Szíriai Legfőbb Gazdasági Tanács elnöke kedden fogadást rendezett P. V. Nyikityin és a szovjet gazdasági küldöttség tiszteletére. A fogadáson a szíriai miniszterelnök Dzsabarát és Nyikityint magas szíriai érdemrenddel tüntette ki. P. V. Nyikityin, a szovjet gazdasági küldöttség vezetője szerda reggel Damaszkuszból Kairóba repült, innen folytatja útját Moszkva felé. ---------- ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Albániában megszüntették a jegyrendszert, leszállították az árakat, felemelték a béreket Tirana (ATA). A tiranai rádió szerdán délután közölte az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának és az Albán Munkáspárt Központi Bizottságának határozatát a jegyrendszer teljes megszüntetéséről, a szabadpiaci élelmiszer áraknak, valamint az iparcikkek és az élelmiszerek egységárának leszállításáról, a munkások és alkalmazottak bérének felemeléséről, a nyugdíjak, az ösztöndíjak, a családi pótlékok felemeléséről, a kötelező beszolgáltatási árak felemeléséről és a mezőgazdasági terményfeleslegek árainak a kiskereskedelmi egységárak alapján történő rendezéséről. i.kkkkíkkkkKtkkkkkkkkkkkkkkkkkAkkkkkLkkLi.íkHkkkhkkkikklj , f 3 M A 8 SZAM U NKSQL i Negyven évvel ezelőtt CSALÁDI KÖRBEN Egy gépgyár talpraállt I 3 fTTTTTTfTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTrfTTTTTTTTTTTmfm 'VrrVTVTTVTTTVTTTTTTTTTVT*' ÚJRA ITTHON Tíznapos tanulmányút után hazatért a Szovjetúnióban járt parasztküldöttség. A résztvevők Szolnok megyei párt- és gazdasági vezetők, akik visszaadták a látoga tást, melyet a kisújszállási nagykun napok alkalmával megyénkben járt szovjet vendégeink tettek;' Falusi kultúrmunkánk szervezésének néhány kérdése. Kultúrmunkánk a felszabadulás óta igen sokat fejlődött. Lehetővé teszi ezt a fejlődést államunk, társadalmi szerveink anyagi támogatása, szervező munkája. A dolgozók anyagi helyzetének javulása — a felszabadulás előtti helyzettel szemben — szintén nagyobb lehetőséget ad a kultúrmunka fejlődésére. Emelkedett az olvasók, a könyvvásárlók száma, valamint összehasonlíthatatlanul több munkás látogatja filmszínházainkat, színházainkat. A lehetőségek azonban koránt sincsenek kihasználva. A kulturáltság nem növekedett olyan széles körben és talán olyan mértékben sem, mint ahogyan az anyagi helyzet változott. A dolgozók, s a vezető káderek igényessége sem emelkedett megfelelően. Sok funkcionárius és dolgozó nem él társadalmi életet. A hiányérzetük ugyan megvan ezzel kapcsolatban, de mivel ez nincs megfelelően irányítva, a kulturális igényük helytelen úton nyer kielégítést. Sok értelmes, jó képességű brigádvezető, műszaki vezető van, akk a kulturálódást, művelődést vállrándítással intézik el és ahelyett, hogy magukat művelnék, felkészültségüket fokoznák azt az időt és anyagiakat — amit erre fordíthatnának — a kocsmában töltik el. Bizonyos mértékben ez is a társadalmi élet hiányérzetét tükrözi, nem növeli azonban kulturáltságát, ellenkezőleg, káros szenvedélyek rabjává teszi. Durva, pontatlan, felelőtlen embereket nevel, ha időben nem nyújtunk segítséget. Vannak helyek, mint például Kunszentmárton, vagy Kunhegyes, ahol megkísérlik, hogy a gépállomás, állami gazdaság, ezenkívül a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete, a Vízgépészeti üzem, a MEDOSZ, a tsz-ek, a KISZ és végül a járási kultúrház építsen jó kultúréletet. Természetesen mindegyik önállót, saját rendezéssel és ami ezzel jár, saját anyagiakkal. Ez nyilvánvalóan a színvonalra rányomja a bélyegét. Egyik szervezet sem tud maradandót, elég színvonalasat alkotni. Itt nemes versengésről — a kultúra érdekében — szó sem lehet. Előfordul azonban, hogy az anyagiakért van versengés, ha nem is éppen nemesnek nevezhető. Érthető is, hogy szétaprózva minden szervnek kevés az az anyagi eszköz, amelyet kulturális célokra tud fordítani, így azután gyakran az eszköz céllá válik. Szegényes lévén a felszerelés — és az soha sem elég gazdag — a bevételért való küzdelem megelőzi a tanító, nevelő, nemesen szórakoztató, a szocialista kultúráért folyó küzdelmet. Ezek a nagy alföldi községek ezért gyakran nem tudnak még olyat sem produkálni, mint egy-egy kisebb község. Ennek egyszerű a magyarázata. A kisebb községekben fel sem merül a különválás gondolata, ott rendszerint egységes falusi kultúrmunka folyik. A fentemlített nagyobb községekben viszont nem tudnak összeállítani egy-egy jelentősebb kórust, vagy zenekart. A színjátszó csoportok is gyakran gyérek és színvonaltalanok. men kívül hagyják a sajátos női gondokat. Rossz szemmel nézik, — főleg a férfi dolgozók —, ha valamelyik anya gyermeke betegsége miatt mulaszt, vagy ő maga gyengélkedik. Nem lehet túldícsérni azt a módszert sem, amit a Ruházati Vállalatnál tapasztaltak. Azt, hogy gorombák az asszonyokhoz, s egyesek szándékosan nehezítik munkájukat. Sok esetben nehézségek elé állítja a dolgozó nőket az, hogy a gyerekek egy része délután jár iskolába s ilyenkor nem tudják ellenőrizni felkészültségüket, sem azt, mi van velük, míg iskolába nem mennek. A színvonal emelésének ezeken a helyeken a helyes szervezés is feltétele. Ha ezeket az erőket összefognánk méretében, színvonalában, tartalmában, a jelenleginél sokkal nagyobbat, értékesebbet lehetne alkotni. Erre a célra igen alkalmasnak kínálkozik a községekben lévő állami vagy szakszervezeti támogatást élvező kultúrház, melyet a kulturális élet központjává lehetne tenni. Itt lehetne az erők összefogásával színjátszó-, tánccsoportot, zenekart működtetni és működésük zavartalan feltételeit biztosítani. Ez az összefogás a színvonal emelését is biztosítaná. Lehetne ezt olyan együttműködési elvekre építeni, amelyek az üzemi kulturálódás önállóságát nemhogy csökkentenék, hanem hatékonyságát sokszorosára növelnék. Ehhez természetesen az szükséges, hogy az illetékes üzemek, szervek meglássák ennek a jelentőségét és összefogjanak a színvonalasabb kultúrmunka érdekében. Kunhegyesen vannak már erre jó elgondolások, kezdeményezések. Az üzemek dolgozói nagy érdeklődéssel kísérik. Azt szeretnék, ha minél előbb, de legalább a tél folyamán élénk kulturális élet bontakozna ki Kunhegyesen. Más községekben is el lehet ezen gondolkodni, bizonyosan haszonnal fog járni. Csepesz István, a MEDOSZ megyei elnöke Év vége a karcagi Haladás Tszcs-ben EGÉSZEN BEESTELEDIK, mire a karcagi Haladás Termelőszövetkezeti Csoport székházához érek. Az épületben már sötét van, csupán az udvaron foglalatoskodik néhány ember. Az egyik éppen a nagykaput nyitja ki, hogy a gépállomás vontatója beférhessen. A traktorosok terményt szállítanak. Az utolsó fuvart még aznap biztonságba akarják helyezni, ha már megtermett, ne vesszen szárba. Hátha eső lesz az éjjel. A székház udvarán Csaba Józseffel, díszes egyik idős tagjával ismerkedem. — Annak idején őrá bízták a közösség pénzügyeinek kezelését, s évek óta ellátja azt becsülettel. Arról tájékoztat, hogy a Haladás Tszcs-ben eredményes volt az esztendő. Egyedül rizsből nem sikerült úgy a termés, ahogyan azt várták. Tavasszal nem kapott a tszcs megfelelő vetőmagot, a Dunghan Shalit vetették el, s abban igen nagy kárt tett a bruzóne és a köd. A tszcs tagjai azonban nem csüggedtek, bár a rizs terméskiesése alaposan lecsökkentette a jövedelmet, anyagi gondjaik azért mégsem lesznek az idén. A jól megalapozott gazdaság nemcsak rizstermeléssel foglalkozik. A szövetkezetben például búzából már 11.40 mázsa termett holdanként. Ebből jelentős terület 1952-ben, amikor a tszcs azt rendszeres művelés alá vette, alig két, két és fél mázsás gabonaterméssel fizetett. EHHEZ TERMÉSZETESEN hozzá kell fűzni azt is, hogy a tszcs tagoknak kötelességük rendszeresen, istállótrágyázni a szántóföldet. Az az elv uralkodik a Haladás Tszcs-ben, aki a talajerő pótlásáról nem gondoskodik, annak nincs helye a csoportban. Szerencsére, ilyen ember nem akadt közöttük. Évente a szántóterület negyedrészét istállótrágyázza a tagság. Ez megtörtént az idén is, de nemcsak ez, hanem 350 hold mélyszántás is készen van. Ezenkívül a kenyér- és takarmánygabona vetőmag a földben. Elsőnek a kollektív területet vetették be. Mert ilyen is van a karcagi fytgyás Tszcsipen. A SZÖVETKEZETNEK 2037 kat. hold földje van, s ebből 1007 holdat közösen művelnek. Aki a közös területen dolgozik, annak munkaegységet írnak a javára. De nemcsak a javára írják, hanem előleget is fizetnek. Minden héten 8 forintot munkaegységenként. Erre az alapot megadja, hogy a szövetkezeti csoport szívesen foglalkozik ipari növények szerződése- termelésével. Az idén 30, jövőre mintegy 40 holdon termelnek cukorrépát, s nem ritka az olyan tszcs tag, aki egy holdat is vállalt a cukorrépatermelésből. Azért mondom, hogy vállalt, mert az ilyesmi önként megy a Haladás Tszcs-ben. Csőrey Sándorék 1951, a tszcs megalakulása óta tagjai a Haladásnak, de még soha nem szorultak arra, hogy a boltban vásároljanak cukrot. Az idén is kaptak több mint másfél mázsát a beszállított répa után, s egyéb járandóságot. AZTÁN ARRÓL TÁJÉKOZTAT Csaba József, hogy a tszcs évről-évre gyarapítja a közös vagyont. Van már 20 férőhelyes szarvasmarhaistálló, ebbe most vásárolnak tenyészállatokat. 400 férőhelyes juhhodályt is építettek, hogy el tudják helyezni a közös juhrállományt, ami ugyan még csak 100 darabból áll, de jövőre megkétszereződik, vagy háromszorozódik. Aztán vásároltak kisebb mezőgazdasági gépeket, szerszámokat, amelyeket szintén a közös területen használnak. De kölcsönadják azoknak a tszcs tagoknak, akik azt igénylik. A Haladás Tszcs-ben nincsen műveletlen föld. Még a termelésből kikapcsolt rizstelepeket is hasznosítják. Azon kukoricát, napraforgót, zabot termeltek, sőt egy részébe vörösherét vetettek, amelyet öntöztek, hogy több termést adjon. Van is három olyan kazal szénája, a tszcs-nek, hogy csodájára járnak az idegenek. ILYENKOR, ŐSZ VÉGÉN, amikor csökken a munka kint a szántóföldön, a tszcs-tagok egy része a csoport székházában dolgozik. Seprűt kötnek. Öt hold cirok vetése volt ebben az évben a Haladásnak, annak a termését dolgozzák fel. Lesz is belőle néhány ezer seprű. Jó pénzt hoz a házhoz, és elfoglaltságot jelent a tszcstag<&nal$ _ ______ ____ss_kg ^ A dolgozó nők gondjairól tanácskozott a szolnoki tanács VB. Mindebben a szomorú az, hogy a vállalatok legtöbbje valami egységes, a tanácstól kiinduló megoldásra vár, ahelyett, hogy saját maguk kigondolnának, és tennének valamit. Nehéz helyzebben van az egyedülálló nők jó része. Rendszerint elég alacsony a fizetésük, ugyanakkor drága, kényelmetlen albérleti szobákban laknak. Érdekesen alakul a tsz-elvben dolgozó nőik helyzete. Munkában szinte felveszik a versenyt a férfi tagokkal, megbecsülik a közös vagyont, mégis a legalacsonyabb vezetői posztot is féltik tőlük. Bebizonyosodott dolog pedig, hogy azok a nők, akik a legkisebb figyelmességet, elismerést tapasztalják, igen hálásak, szorgalmasak tudnak lenni. A Megyei Tanácsnál pl. szinte minden nő dolgozó arról beszél mostanában, hogy a szakszervezet különböző háztartási gépeket szerzett be, amit használati díj ellenében igénybe vehetnek, így könnyebben, jobban, kevesebb gonddal dolgozhatnak, a hivatalba is, otthon is. Javaslatok is hangzottak el, amit a vita során elfogadott végrehajtó bizottság. Többek között azt, hogy a nőtanács, a szakszervezet és az ipari osztály vegye számba a munkalehetőségeket, ahová a 14—78 éves lányokat elhelyezhetik, hogy ne az időfecsérlés, hanem a munka felé tereljük figyelmüket. Számos feltevés, gondolat hangzott még el a vb. ülésen, amik azt bizonyítják, hogy nem szabad szem elő téveszteni a dolgozó nők gondjait. . gg bo sg A Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága szerdai ülésén a dolgozó nők és általában a nőik helyzetéről tárgyalt. A vitát alapos tájékozódási munka előzte meg. A városi nőtanács a szakszervezettel együtt brigádokat szervezett s ezek tapasztalatára alapozta jelentését. Elöljáróban megállapították: noha a munkában a nők általában hiánytalanul helytállnak, emellett háztartást vezetnek és gyermekeiket nevelnek, nincsenek képviselve a különböző vezetési posztokon. A kimondottan női munkát igénylő üzemeken és vállalatokon kívül más üzemek nem szívesen alkalmaznak nőket, legfeljebb csak adminisztratív , vagy takarító munkára. Különösen feltűnő az idegenkedés velük szemben, ha tanítani, nevelni kell őket a szakmára. Az üzemek, vállalatok, hivatalok vezetői jobbára betartják a munka törvénykönyvének idevonatkozó részét. Azonban szívesen figyel