Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-22 / 147. szám
2 l.í'%un iUi:jt iu jL*' s tegyük otthonosabbá a pártházakat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Szolnok megyei Bizottsága 1958. június 10-én ülést tartott. A tanácskozás hosszú időre szóló, részletes határozatot hozott. Célja, hogy annak végrehajtása után még erősebbekké váljanak falusi pártszervezeteink. A falu társadalmi, politikai, gazdasági életét, tevékenységét irányítsák, szervezzék. A határozatban megjelölt feladatok végrehajtására képessé tenni pártszervezeteinket rendkívül szívós, sokoldalú munkát igényel mind a megyei, mind a járási, városi pártbizottságainktól, az alapszervezetek vezetőségeitől és minden párttagunktól. A falusi pártszervezetek tevékenységének színvonalasabbá tétele, a pártszervezetek erősítése, a sokirányú politikai munka mellett igen sok technikai munkát is jelent. Elsősorban is a pártszervezetek székházait csinosabbá, szebbé, otthonosabbá kell tenni, növelni a pártházak belső berendezési tárgyakkal való ellátottságát is. A pártházak otthonosabbá tételére lehetőségeihez képest Pártunk Központi Bizottsága és a Megyei Pártbizottság is igyekszik egyre jelentősebb összegeket felhasználni azokból a bevételekből, amelyek zömében a párttagok filléreiből, tagdíjfizetéséből és a pártkiadványok terjesztéséből származnak. Ezzel sokban segítik a pártházak kulturáltabbá tételét. De még ez nem elegendő ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat — teljesen megoldjuk. Éppen ezért a Megyei Pártbizottság fentebb idézett határozata kimondja: helyesnek és szükségesnek tartja, hogy a meglévő anyagi erőforrások felhasználásán túl társadalmi mozgalom induljon a pártházak otthonosabbá tétele, a kötetlenebb jellegű pártélet — a klubszerű élet — feltételeinek megteremtésére. Már a Megyei Pártbizottság ülését megelőzően hónapok óta több pártszervezetünkben kibontakozott, vagy kibontakozóban volt olyan mozgalom, melynek nyomán a párttagok két kezük munkájával és a párthoz legközelebb álló pártonkívüliek önkéntes segítségével szép eredményeket értek el. JÁSZÁROKSZÁLLÁSON a községi pártvégrehajtó bizottság több pártonkívüli dolgozóval beszélgetett. A párttaggyűléseken is megbeszélték és május hónapban úgy döntöttek, hogy a volt I. területi alapszervezet székházát, ami több nagy helyiségből áll, átalakítják úgy, hogy ott a pártrendezvényeken kívül ismeretterjesztő előadásokat, kérdezz —felelek esteket, televíziós közvetítéseket tarthassanak. Társasjátékokat, különböző szórakozásra alkalmas eszközöket és könyvtárat rendeznek be úgy, hogy az épület rendbetételét részben a Megyei Pártbizottságtól kapott fedezetből, részben a pártonkívüliek és párttagok közvetlen munkájából biztosítják. A tanácskozások eredménye: a párttagok és a pártonkívüliek jelentős számban vállalkoztak arra: szabad délutánjukat, vagy ráérő idejükből néhány napjukat az építkezésnél töltik. Felmerült az is, hogy az épület berendezési tárgyainak megvásárlására gyűjtést kellene indítani. A gondolat csakhamar megvalósult. Mind a párttagok, mind a pártonkívüliek önként jelentkeztek és ajánlották fel forintjaikat. Viszonylag rövid idő, mintegy másfél hónap alatt több mint 25 000 Ft-ot adtak össze, amiből biztosítani tudják a klub felszerelését. A község kezdeményezését általánosították a jászberényi járásban. Most már külön bizottság alakult járási szinten azzal a céllal, hogy e mozgalmat szervezze, irányítsa. Azóta szinte nincs a jászberényi járásnak egyetlen községe sem, ahol legalább néhány ezer forintot ne gyűjtöttek volna, vagy több ezer forint értékű társadalmi munkát nem végeztek volna a pártházakon. A jászberényi járás kommunistáinak és pártonkívüli dolgozóinak kezdeményezése nem egyedülálló. Karcagon és Túrkevén is hasonló mozgalmat indítottak. Eredmény: Túrkevén a közeli hetekben megnyitják a volt gazdasági egylet épületében a városi klubbot, ahol párttagok és pártonkívüliek együttesen vesznek részt különböző rendezvényeken, töltik szórakozással szabadidejüket. Kenderesen már az elmúlt évben is, de különösen ez év folyamán a párt- és KISZ-tagok társadalmi munkájával — az anyagi költségeket persze a párttól kapott hitelből fedezték — a régi, elhanyagolt épületből szinte újat varázsoltak. Ebben a pártházban rendkívül mozgalmas, élénk pártélet folyik. TISZABURÁN a kommunisták úgy határoztak, hogy saját fillérjeik összeadásával televíziós készüléket vásárolnak. A határozatból valóság lett. Azóta a párttagok a pártonkívüliekkel együtt nézegetik esténként a televíziós közvetítést. Közben meghányják-vetik a falut érdeklő helyi és országos eseményeket. A felsorolt példák a jászárokszállási, a kenderesi, karcagi és túrkevei pártszervezetek kezdeményezése tapasztalata bizonyítja, hogy a Megyei Pártbizottság határozatának az egész megyére való kiterjesztése, végrehajtásának szervezése jelentős eredményeket hozhat. Nemcsak egyszerűen pénzügyi jelentőséggel bír ez a munka — bár ez is fontos. Olyan mozgalom ez, amit ha megfelelően kibontakoztatunk, minden községünkben okosan szervezzük meg, akkor jelentős lépést teszünk előre a párttagok aktivitásának növelése, a pártonkívüliekkel való jó kapcsolatok elmélyítése útján. Akadnak helyek a megyében, ahol nem ismerték fel eddig elvtársaink e munka fontosságát Ezért jelentős eredménnyel nem is számolhatnak. Ez vonatkozik a Szolnok Járási Pártbizottságra, a Tiszafüredi és a Jászapáti Járási Pártbizottságon dolgozó elvtársakra. Pedig, hogy itt is örömmel fogadnák e mozgalmat és aktívan részt is vennének benne, azt legjobban éppen a szolnoki járásban lévő Martfűn dolgozó kommunisták példája mutatja. Ott az anyag és a szakmunkadíjon kívül a helyi elvtársak saját erejükből biztosítják az összes fuvar- és segédmunkát. Egy teljesen új pártházat építenek fel. Ezzel megvalósul a kommunisták régi vágya. Lesz saját tulajdon épületük, ahová bármikor mehetnek. VANNAK HELYEK, ahol rosszul értelmezik a társadalmi munkát. Azt hiszik, hogy társadalmi munka, társadalmi bevétel mindaz, amit nem a pártszervezet kasszájából kell kifizetni. Tiszaföldváron például van egy televízió, amit úgy ismertetnek velünk, hogy társadalmi munka útján vették. Ez a társadalmi munka abból állt, hogy a földművesszövetkezet igazgatósága vásárolta a készüléket a pártszervezet részére. Nem helyes ez. Nem lehet társadalmi munkának nevezni, sem társadalmi bevételnek azt, ami bár nem a pártszervezet költségvetéséből, de más állami, vagy gazdasági szervek költségvetéséből születik. A Megyei Pártbizottság nem ért, és nem érthet egyet azzal, hogy a társadalmi munka ürügyén a termelőszövetkezetek, a községi tanácsok, földművesszövetkezetek és ipari üzemek anyagait, vagy pénzét használják fel a pártházak csinosítására, berendezéseinek gyarapítására, minden ellenszolgáltatás nélkül. AKKOR JÁRNAK EL HELYESEN pártszervezeteink, ha a jászságiak módszereit követve, taggyűléseken, vagy más alkalommal beszélnek a kommunistákkal, és kérik őket, hogy idejükhöz mérten vállaljanak részt a munkából. Ugyanez vonatkozik a pártonkívüliek munkájának, forintjainak igénybevételére is. Az a helyes, ha bizottságok tanácskozzák meg a tömegmozgalomba, tömegszervezetekben résztvevő pártonkívüliekkel is, hogy a pártklubok bár elsősorban a kommunistáké, de nyitva áll minden becsületes pártonkívüli előtt is. Azok rendbehozása, otthonosabbá tétele nemcsak a kommunisták ügye. Kérjék a pártonkívüliek támogatását és részvételét e mozgalomban. Az eredményeket a Megyei Pártbizottság értékeli. November 7-én minden járásban azt a községet, amelyik legjobb eredményt éri el, tárgyjutalomban részesíti. E mozgalom szervezését azonban ne csak azért szorgalmazzák azokon a helyeken, ahol elmaradás van, mert eddig még számottevő eredménnyel nem dicsekedhetnek. Hanem elsősorban azért, mert ez egy eddig ki nem használt nagy lehetőség. Mindazok, akik részt vállalnak munkával, vagy pénzzel, még jobban sajátjuknak tekintik a pártházakat, jobban otthonosabban érzik ott magukat. Végső soron az egész mozgalom sikere a Megyei Pártbizottság határozatának végrehajtását eredményezi, a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatát mélyíti. Simon Ferenc 17 EVE 1941. június 22. Rekkenő nyári meleg. Sárga-aranyos színben úszik a határ, kaszára vár a gabona. Minden olyan békés, szép, vidám... így kezdődik egy film, a „Berlin eleste”, s aztán látjuk, mikor ezt az idillikus hangulatot gyilkos bombák, hódítani jött fegyveresek dúlják fel és megkezdődik a háború milliók pusztulásával, mérhetetlen szenvedésével. S később, mikor emberfeletti áldozatok árán megsemmisül a fasiszta náci hadsereg, az ember úgy gondolja, soha többé nem ismétlődik meg a gyászos júniusi nap. Mert olyan felemelő érzés átélni újra a béke pillanatát. Az ember szinte nagyot lélegzik — új holnap kezdődik: légiriadó, gyászjelentés, pusztítás és éhezés nélkül. Mindenki azt gondolja: nem ismétlődhet meg újra az átélt szörnyűség, legyőzték, végleg megsemmisítették a béke ellenségeit. Most 17 évvel a háború megkezdése után, amikor az emberekből még nem múlt el a borzalom nyoma és sok üszkös rém emlékeztet az elmúltakra, ismét ott lebeg a háború réme a világ felett. S van-e erő, amely legyőzi a háborút? ... Van! Erősebb a béke a háborúnál! Ez nemcsak emberi vágy, mert a háborús gyújtogatókkal szemben ez szánalmas védelem lenne. Az erő az, amely a béke javára billenti a mérleget. Erő! Hatalmas szovjet ország ereje. A legfejlettebb tudomány diadala! S a szovjet diplomácia nem könyörög a békéért. Küzd érte. Háborús verseny helyet az emberiség nyugodtabb és magasabb színvonalú életéért hirdet versenyt. Mert a szebbboldogabb életet az jelentené, ha tankok, repülők és bombák helyett több lakóház, üzem, iskola épülne, és a hadsereg eltartása helyett nagyobb lenne a mindennapi kenyér. Előbbutóbb ki is kényszeríti az élet ezt a változást. De még nem múlt el a háború fenyegetése. Hogy kisebb legyen a veszély, még többet kell tennünk a békéért, a holnapért. Ez az élet egyetlen biztosítéka a halállal szemben! — k — A csehszlovák nemzeti bizottságok áttérnek a távlati tervezésre A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó népgazdasági szektor tervezésének irányelveiről. A Csehszlovák Köztársaságban a decentralizáció következtében a népgazdaság egyharmad része a nemzeti bizottságok irányítása alatt áll. A központi bizottság határozata kimondja, hogy a nemzeti bizottságoknak július 1-től kezdve az éves tervek mellett fokozatosan át kell térniök az 5 és 10—15 éves távlati tervezésre. A tervezési munkákat leegyszerűsítik úgy, hogy a fizetett apparátus nélkül dolgozó községi nemzeti bizottságok is el tudják látni ezt a feladatot. Az újfajta tervezés egyik alapelve, hogy a tervek kidolgozása alulról felfelé történjék. Nagy figyelmet fordítanak az irányelvek arra, hogy a dolgozók anyagilag is érdekelve legyenek az erdményes gazdálkodásban. A gazdasági irányításban a nemzeti bizottságok területén is növelni kell a párt vezető szerepét. A NYUGATNÉMET „GAZDASÁGI CSODA“ és a rideg valóság !Tíz év óta hirdetik a bonni próféták, hogy Nyugat-Németországban „gazdasági csodát” hoztak létre. Az átlagos állampolgárt és a Szövetségi Köztársaság vendégeit is átfogó befolyásolási rendszer árasztotta el szóban és képben a „népkapitalizmusról” és az örökké tartó, „válságmentes prosperitásról” szóló elméletekkel. így jött létre a ,,szociális partnerek” új közössége, amelynek mindenesetre megvolt az a kis szépséghibája, hogy csak a polgári ideológusok fejében létezett. De szükség volt rá és így ki is találták. Nem lehet letagadni, hogy a konjunktúra időszakában a munkásosztály egy részét is megtévesztették ezek az állandóan ismételt állítások. Megtömött kirakatok és pszichológiailag a legravaszabban kigondolt reklámmódszerek olyan tartós fogyasztási cikkek vásárlására csábítottak, amelyek a normális jövedelemmel nem voltak arányban. . A valamennyi fogyasztási cikkre kiterjedő részletfizetési rendszer lehetővé tette a vásárlóerő lekötését évekre előre. A nyugatnémet hitelintézetek évi hivatalos kimutatásai szerint a részletvásárlások formájában történt meghitelezés milliárdokra rúgott. De még az ilyen nem valóságos vásárlóerő növekedésének is megvannak a korlátai a kapitalizmusban, amelyek a munkások kizsákmányolásából és rosszul fizetett voltából adódnak. A dolgozók lassan felismerik, hogy a „gazdasági csodáról” szóló elméletek csak legendák, amelyek végét most éljük át. Elég a legfontosabb tényekre szorítkozni. A munkanélkülieket kiközvetítő és biztosító szövetségi intézet utolsó jelentései 1,5 millió munkanélküliről beszélnek. Ebből csak az építőiparra 667 500 munkanélküli esik, ami több a múlt évinél. Ez azért olyan jelentős, mert a számos kaszárnya és egyéb katonai építkezés nélkül, a munkahéttiszftísieg még lényegesen nagyobb volna. A szénbányászatban is erősen megmutatkozik a kezdődő válság. Április elején több, mint 4 millió tonna, a csökkenő ipari fejlődsé következtében eladhatatlanná vált kőszén és koksz hevert a Ruhr-vidék bányóin. A hivatalos adatok szerint is ez a készlet naponta 10 ezer tonnával növekszik. A vállalkozók, akik a szénkészletek további gyors növekedésétől félnek, intézkedéseket tesznek, hogy ennek az állapotnak terhét a munkásokra hárítsák át. Az utóbbi időben a Ruhrvidék 84 ezer munkásának kellett már többször kényszerű munkaszüneti napokat tartani Egy további, a válságra utaló momentum, az acélvállalkzóknak az a törekvése, hogy az emlekedők ellenére a béreket a jelenlegi színvonalon tartsák. Ez április elején csaknem 200 ezer fémmunkás hatalmas sztrájkjával fenyegette a vállalkozókat. Néhány nappal ezelőtt a „nyilvános szolgálatok, szállítási és közlekedési” szakszervezethez tartozó negyedmillió alkalmazott figyelmeztető sztrájkkal adta tudtára a vállalkozóknak és a bonni államnak, hogy a létfenntartási költségek emelkedése következtében szükségessé vált és eddig be nem következett munkabéremelést szükség esetén a sztrájk fegyverével fogja kiharcolni. A dolgozók helyzetét rendkívül megnehezítő állandó áremelkedésekkel kapcsolatban, az utóbbi időben egy csaknem klasszikus példa adódik a „szociális partnerek”-ről szóló mesék megvilágítására. A Phoenix-Rheinrohr AG., Vereinigte Hütten- und Böhrenwerke, Düsseldorf közgyűlése, most távozó egykori vezérigazgatójának, Georgennek, aki az Oetker-konszern főmegbízottja és a kasseli Henschel-Werke felügyelőbizottági tagja lett, 2,5 millió márkás végkielégítést fizetett „hűséges szolgálataiért”. Havi 500 márkás nettó bért véve alapul, egy fémmunkásnak ezért 416 évet és nyolc hónapot kellene megmegszakítás nélkül dolgoznia. Egy munkás számára 2,5 millió márka csillagászati szám, nem úgy egy kohászati társaság vezérigazgatója számára. És ezeket nevezték Bonnban eddig „szociális partnereknek”!