Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai* egyesüljetek! SZOLNOK mm * MCCVgl PlgPTBIWITTMVte A Menyet TAMAIC I APIA Wt £ XgKg9*"EEl XVI. évfolyam, 1. szám. Ára: 80 fillér 1965. január 1- péntek Az ötödik év sikeréért Boldog új évet — mond­juk és írjuk ezekben a na­pokban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk is­meretlen honfitársainknak­­ és minden népnek egy­aránt. Boldog új évet — milyen régi és régóta is­métlődő szavak, de mennyi­re változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nem­zedék emlékszik: mit értet­tünk boldog új év alatt kerek 20 esztendővel ezelőtt, ami­kor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyarországot bitorló né­met és magyar fasiszta hor­dákra. Aztán a következő években, amikor megin­dult az újjáéledés a romok­ból és kibontakozott tár­sadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszön­tés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az oda­­adóan végzett munka és magatartás. Hazánk gazdasági fejlő­dése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételen múlik: egyrészt azon, hogy a kitűzött gaz­dasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők — másrészt azok végrehajtása miként valósul meg. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a ki­tűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fej­lődés számottevő, ami éle­tünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés men­­­nyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. — Leggyorsabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágyagyártás, a gyógy­­szertermelés, a műanyag­­gyártás. Új ipari kombiná­tok épültek, a régi üzemek nagy része korszerűsödött. Fejlődött iparunk teljesítő­­képessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk iparilag fejlettebb orszá­gok színvonala felé. A mezőgazdasági terme­lés — egyes évek kedvezőt­len időjárása ellenére — négy év alatt kb. 10 száza­lékkal emelkedett. Erősöd­tek termelőszövetkezeteink. Jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala,­­ amely megközelíti az öt­éves tervidőszak végére elő­irányzott méreteket. A pa­rasztság jövedelme meg­közelíti az ötéves terv vé­gére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági ter­melés a tervezettnél lassab­ban emelkedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság állami, egész­ségügyi ellátása, új szocia­lista eleme a paraszti élet­formának, a nyugdíjellá­tás is. Rendszeresen bővül a lakosság kulturális ellátá­sa, emelkedik műveltsége. Szocialista rendszerünk magasabbrendűsége nyilvá­nul meg abban is, hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb hányada tanul középiskolákban,­­ szakiskolákban és egyete­meken, mint a fejlettebb iparral és mezőgazdasággal rendelkező kapitalista or­szágokban. 1964-ben 60 szá­zalékkal többen érettségiz­tek, mint 4 évvel ezelőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma majdnem megkétszereződött. A tele­vízió előfizetők száma 1960- ban 103 ezer volt. Most több mint 650 000. A megtermelt javak el­osztása pártunk politiká­jának megfelelően úgy tör­tént, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvo­nal és ugyanakkor ne fe­ledkezzünk meg a terme­lés bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt 4 évben sok létesít­ménnyel gazdagodtunk. — Sokmilliárd forint értékű berendezés és gép üzembe­állítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy mun­kásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink tehát számottevőek, és a jövőt tekintve is biztonság­­érzet tölthet el bennünket. Gyáraink, szövetkezeteink, közigazgatási irányító szer­veink tevékenysége azon­ban nem mentes fogyaté­kosságoktól, hibáktól sem. Melyek ezek? — A munka termelé­kenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a ter­melés szervezettsége és a munkafegyelem; — a termékek önköltsé­gének csökkenése lassúbb a tervezettnél; — a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egyéb költekezés; — a műszaki haladás el­marad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. Az új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. — 1965-ben, mint eddig pár­tunk gyakorlatban kipró­bált, és bevált politikáját folytatjuk a gazdasági mun­kában is. Folytatjuk az öt­éves tervben kitűzött fel­adatok végrehajtását. —* Emeljük az anyagi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termé­kek korszerűségére, minő­ségére, a munka termelé­kenységének emelésére és a termékek önköltségének csökkentésére, a takarékos­ság elveinek betartására. Egyszóval, ahogy mondani szokás, javítjuk a gazdasá­gi tevékenység hatásfokát. Tehát:­­ megszilárdítjuk és kis­mértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért élet­­színvonalát, még több erő­fesz­ítést teszünk a megfe­lelő áruellátás biztosítá­sára. — Gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően to­vább építjük az országot Bővülnek a meglévő ter­melőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a termelést. Új lakó­telepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet. — Fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocia­lista országokkal. Az ipari termelés men­­­nyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évnél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének en­nél gyorsabb ütemére tö­rekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobbat­’ elvét kell elsősor­ban hangsúlyoznunk. Vagy­is a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének ja­vítására, a termelékenység emelésére, az önköltség­csökkentésre. Mindezt fi­gyelembe véve ipari dolgo­zóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem fesze­sebb. Egyes iparágakban, üzemekben pedig a terme­lés mennyiségét is jelentő­sen, 3—10 százalékkal vagy nagyobb mértékben kell emelni, különösen az ex­port­termékekben. Az ipari termelés növelé­sét úgy kell megvalósíta­nunk, hogy a dolgozók lét­száma az elmúlt évekhez mérten lassabban emel­kedjék s a termelékenység fokozásából származzon a termelés növekedésének na­gyobb része, mintegy 70 százaléka. Ez a cél ke­mény munkát igényel. — Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munka termelé­kenységének növelését „frontálisan” kell előmoz­dítanunk: — kulturáltabbá tenni a termelés szerve­zettségét, előre lépni a mű­szaki haladás útján, fo­kozni a munkateljesít­ményt. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munka­teljesítmények nagyon kü­lönbözők. Itt az ideje a tel­jesítménynormák felülvizs­gálatának és megszigorítá­sának ott, ahol azt az el­múlt években elhanyagol­ták. Egyes munkaterületen a munkaidő kihasználása, a munka intenzitása a telje­sítménybérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis le­rontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és admi­nisztratív létszám. Ezek fe­lülvizsgálatát a vállalatok­nak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges lét­számot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk ezt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszám­­hiány miatt akadozik a ter­melés, másutt „szociális” okokra hivatkozva pazarol­ják a munkát. A termelé­kenység emelése, a fegye­lem javítása megkövetel néhány munkajogi intézke­dést. Például a munkahe­lyüket indokolatlanul gyak­ran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezmé­nyeket és egy időre meg­tiltani, hogy az új munka­helyen magasabb bért kap­hassanak. Hatásosabb in­tézkedések bevezetése is in­dokolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dolgozók, a se­­lejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, eset­leges elbocsátása a közös­ség érdeke. Ezek a rendsza­bályok — a munkáját lel­kiismeretesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fe­gyelmezetlen és hanyag em­berek nevelésére és bünte­­­tésére szolgálnak. Ugyan­akkor anyagilag és erköl­csileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn át egy helyben dolgozókat. Azokat továbbá, akik nemcsak a megszokott munkaművele­­teket végzik el, hanem újat visznek a munkába, aktív kovácsai a szocialista mun­­kaerkölcsnek­, önzetlen se­gítői munkatársaiknak. Er­re lehetőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szo­kásos béremelési lehetősé­get — kb. 1 százalék 1­sz — csak a jól dolgozók tel­jesítményének honorálásá­ra használjuk fel. Az önköltség csökkenté­se, a termékek minőségé­nek javítása a vezető be­osztásban és a munkapad mellett dolgozók közös erő­feszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöke az első szó az új termék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkás­kéz dicséretes munkája ad­ja a kifogástalan terméket. De, sajnos, gyakran látható fogyatékos munka, kifogá­solható munkadarab és áru. A minőséget nem a MEO- tól, hanem az egyes mun­kaműveleteket végző mun­kástól és feletteseitől kell kérni. A MEO már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorúság követelhető. Iparunk ter­melése megnőtt, hatalmas mennyiségű anyagi érték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökken­tés terén nem az egész szá­zalékokért, hanem a tized­százalékokért folyik a ké­mény­ fizikai és szellemi munka. Egytizedszázalék költségmegtakarítás az ipar­ban ma már meghaladja a 200 millió Ft-ot, 1965-ben az ipar önköltségc­sökkenté­­si feladata 0,6 százalék, erre több mint egymilliárd Ft­­os megtakarításnak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyo­zott fejlődésének, az élet­színvonal biztos megalapo­zásának. Ezért kell a gaz­dasági tevékenység haté­konyságát ennyire hangsú­lyozni. A lakosság jövedel­mének színvonala 1965 vé­gén kissé meghaladja az öt­éves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökkentés fel­adatát, a munka termelé­kenység emelését, a mező­­gazdaság termelési felada­tát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedel­mek további jelentős növe­lése, hanem azok megszilár­dítása és kismértékű eme­lése reális. Nem erőltetjük a beruházások növelését sem, itt is az elért színvo­nalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biz­tosítása, a beruházások megvalósítása céljából igénybe vettünk bizonyos népgazdasági tartalékokat, ami csak átmenetileg en­gedhető meg. Fő feladatunk tehát a termelés mennyiségének olyan növelése, amely együttjár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak felhasználása — az elért életszínvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási feladatok meg­valósítása — nem lehet megalapozott. Bálint József, az MSZMP KB Államgaz­­dasági osztályának helyettes vezetője CSUKA ZOLTÁN: ÚJÉV HAJNALÁN Én immár meg nem értek, de feleld ide hallom, harmadik ezredév, ha a Mars vagy Vénusz felé rohanó távoli űrhajók zengő és furcsa muzsikája megszólal rádiómon. Szférák valósággá vált zenéje, diszharmonikusan is harmonikus jelzés, és hiszem: nem haláldarazsak, de új kincset gyűjtő méhecskék termékeny, nagy korszakot nyitó, szép zümmögése, Ó, higgyetek, higgyetek ti is e beethoveni muzsikában, em­bermilliók, akik fölött ma még atombombák sötét fejből gomolyognak, nem, nem halált, de életet szül az égbetörő emberi elme, nem gyászleplet, de mennyegzői fátyolt szőnek fölöttünk a buzgón köröző, parányi csillogó pókok, s ha pillantásunk a végtelenbe fut, nem, nem a halál csontkoponyája, de az életet továbbadó, s egyre megújuló emberi Szépség mosolyog ránk a csilagmilliárdok fénykoronája alól. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Végrehajtó Bizottságának újévi üdvözlete A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Végrehajtó Bizottsága szeretettel köszönti a pártszer­vezetek vezetőségeit, a megye kommunistáit, a mun­kásokat, szövetkezeti gazdákat, értelmiségi dolgozókat, a megye lakosságát, és ezúton kíván sikerekben gaz­dag új esztendőt, erőt, egészséget és boldogságot. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK

Next