Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
1997. «September ?■ ötven darab első osztályú színház bérletet váltott az új évad szolnoki előadásaira a cibakházi Vörös Csillag Tsz tagjai számára. — Képünkön: a színház két szervező titkárának és a tsz párttitkárának társaságában Hovodzák István tszelnök „ratifikálja” az erről írt megállapodást Előtérben a fogyasztók érdekvédelme Két új bolt társadalmi munkával Gyenge az ellenőrzés A kereskedelmi csoport munkája a városi tanács vb előtt Egy hónapon belül másodszor szerepel a szolnoki városi tanács vb napirendjén a kereskedelmi téma Augusztus 9-én a bolthálózat javításának lehetőségét vitatták meg, a tegnapi ülésen pedig a kereskedelmi csoport munkáját értékelték. Az ideiglenes bizottság a jelentésben — melyet Sárosi Béla vb-tag terjesztett elő — megállapította, hogy a kereskedelmi csoport jól oldotta meg feladatát. Segített a növekvő igények kielégítésében. Személyes kapcsolatok kiépítésével több árut, elsősorban zöldség-gyümölcsfélét biztosított a lakosságnak. Érdeme a csoportnak, hogy szorgalmazza a termelőszövetkezeti zöldséggyümölcs szaküzletek létrehozását, illetve a folyamatos piaci felhozatalt Ehhez 50 százalékos helypénz kedvezményt is adott a tsz-eknek. Pozitívnak értékelendő, hogy az igények figyelembe vételével igyekezett szabályozni az üzletek nyitvatartási idejét, segített a kettős ünnepek előtti áruellátásban. A hálózatfejlesztésben is van mit megemlíteni. A peremrészeken két bolt — a Nyíl és a Nyúl utcában — építéséhez társadalmi munkát szervezett. Anyagi fedezet hiányában ugyanis csak a lakosság segítségével valósulhatott meg az a két egység. A jelentés az eredmények mellett a negatív jelenségekre is rámutatott. Többek között kifogásolta a fogyasztói érdekvédelem elhanyagolását, a kevés ellenőrzést, s azok minőségét. Jellemző továbbá a csoport munkájára, hogy a hibák kijavítását nem kíséri figyelemmel. A panaszokra és a közérdekű bejelentésekre általában gyorsan reagálnak, de előfordul, hogy a határidőn túl intézkednek. A rendelkezések figyelmen kívül hagyását jelenti, hogy a panaszttevők által elmondottakat nem mindig rögzítik jegyzőkönyvbe. Az eredmények és hibák összegezéseként a városi tanács vb elismerte a csoportnak a lakosság jobb áruellátása érdekében végzett munkálét kezdeményezését de egyben utasította, hogy javítson az ellenőrzések szakmai színvonalán, kísérje figyelemmel a hibák kijavítását. — Nagyobb öntevékenységet, több kezdeményezést vár a csoport dolgozóitól. Különös tekintettel az új gazdasági mechanizmusban várható szabadabb kereskedelemre A végrehajtó bizottság utasította a csoportot, hogy központi feladatként kezelje a fogyasztói érdekvédelmet. A vb ezután a szeptember 22-én tartandó tanácsülésre készített jelentés és több fontos előterjesztés elfogadásával fejezte be tegnapi ülését, Kis község - kis összeg No, persze nem néhány forint értendő a kis összegen. De az a 166 ezer forint, amely Tiszörsön az egész évi KÖFA alapot jelenti, ahhoz kevés, hogy mindazt megvalósítsák, amit szeretnének, amire szükségük lenne kellene a járda, mert a főutca kivételével mindenütt csak az egyik oldal járdásított. Néhány családnak a villanyhálózat további fejlesztése tenné lehetővé, hogy „nyugdíjazzák” a petróleumlámpát. Az újtelepen lakók pedig a vízhálózat fejlesztését, illetve kút fúrását sürgették. A községi tanács vb vezetői — az emberek véleményének meghallgatása után — azt mérlegelték, mi a sürgősebb a megoldásra váró feladatok közül. Úgy döntöttek, hogy az idén a rendelkezésükre álló 160 ezer forintból egy mélyfúrású kutat készíttetnek az újtelepen. Mintegy négyszáz embernek jelent majd könnyebbséget, ha közelebb lesz lakásokhoz a jó ivóvizet szolgáltató kút, mert jelenleg is még igen messziről hordják a vizet A Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a negyedik negyedévben készíti el a mélyfúrású kutat, amelynek költsége éppen 160 ezer forint, így tehát a járdaépítés a jövő évre marad. Van azonban olyan feladat, amely legalábbis néhány utcában nem tűr halasztást. Ez pedig a földutak rendbehozása. Ebben a Búzakalász Tsz és a lakosság segítségére számítanak a tanács vb vezetői. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Hűtőgépgyár rabszolgája A kétezernyolcszáz tranzisztoros készülék Neve: Cellatron Szer—20. Ára csaknem egymillió forint. A műszaki leírás szerint az elektronikus kis számoló automaták családTóth Antal gyártásvezető mérnök egyike annak az öt embernek, akire a Cellatron hallgat a vállalatnál. Őt kértük meg, mutassa be olvasóinknak a gépet. — Mindenekelőtt a leglényegesebb az, hogy nem gondolkodik helyettünk, hanem utasításainkat hajtja végre ez a gép. Négy alap és egy logikai műveletet tud. Látszatra tehát keveset Minthogy a legbonyolultabb számítási feladatos megoldható közelítő módszerrel — az pedig a négy alapműveletre épül — így a Cellatron képes arra, hogy a gyakorlatban előforduló számítások döntő többségét maximális pontossággal elvégezze. — Gyorsasága? — A műveletek többségét századmásodpercek alatt oldja meg, tehát számítási sebessége óriási. Legutóbb egy zsinórmenet készítő körkés számítási anyagának elkészítésével bíztuk meg. A program kidolgozása 9.5 órát vett igénybe. A gép 35 perc Litkei Zsuzsa, a fiatal kezelőnő munka közben is bemutatja a Cellatront. Befűzi a lyukszalagokat, lejátszik néhány programot. Villognak a lámpácskák, amik jelzik. a rabszolga éppen számol Aztán az írógépen megfielennek a szorzások, gyökvonások, összeadások, osztások eredményei. Egyelőre a gép erejét próbálgatják. Zsuzsa boldog, mert rá esett a választás ra bízták a Cellába tartozik. Tulajdonosa a jászberényi Hűtőgépgyár. A szakemberek egyszerűen csak rabszolgának becézik. alatt teljesítette a feladatot A végeredményen kívül hat részeredménynek ötven variációját is megadta. Mellesleg szólva hét tizedes pontossággal száz gyökvonást végzett el a munka során. Mondani sem kell, hogy az emberi képességeket sebesség dolgában fantasztikus mértékben megelőzi a Cellatroné. — A gyárban milyen alkalmazási lehetőségek kínálkoznak? — Korántsem a teljesség igényével próbálom összefoglalni. Például a bérelszámolást a különböző könyvelési feladatokat rendezetlenül érkező adatok rendszerezését, közgazdasági és elszámolási problémákat, műszaki számításokat az árképzést, az optimális termelési program megtervezését, annak kiértékelését bízhatjuk a ,,rabszolgánkra”. Egyszóval a gép képességei egy olyan középüzemben, mint a mienk, tökéletesen kiaknázhatók. latront Kétezernyolcszáz tranzisztor és csaknem ezer dióda engedelmeskedik az ujjainak. Tóth Antal a gép páratlan számítási gyorsaságát dicsérte. Óhatatlan adódik a kérdés, egyetlen vállalatnál tudnak-e elég feladatot adni a Cellatronnak? Azaz a Hűtőgépgyár idővel vállal-e majd bérmunkát az elektronikus számítógépére? Ezekre a kérdésekre Losonczy Tibortól, az üzemgazdasági főosztály vezetőjétől kaptunk választ. • Bérmunkát csak úgy vállalhatnánk, ha a megbízók a témát már előzetesen kidolgozva adnák át, hogy nekünk már csak legfeljebb azt a matematikai modellt kelljen megszerkeszteni, amelynek a gép engedelmeskedik. Ugyanis a program előkészítése időigényes, sőt nagy matematikusiból, közgazdászokból és statisztikusokból álló — apparátust igényel. A gép egy órai üzemeltetéséért ezer forintot kérhetnénk. Ebből a pénzből egy Intézetet nem tarthatnánk fenn, továbbá arra sincs garancia, hogy kellő mennyiségű megrendelést kapnánk. Ezek szerint a megbízóknál kellene kiépíteni egy ilyen nagy létszámú matematikus, közgazdász csoportot. Nem valószínű, hogy erre bármelyik gyár vállalkozik. — Az ellenkezőjét és sem hiszem. — A bérmunka tehát nem lehetséges, mert a Hűtőgépgyár feltételeit nem lehet teljesíteni. — Az említett okokból: Járható út, a tárgyalás Ez az álláspont teljesen érthető. Kétségtelen, a Hűtőgépgyár nem viselheti egy intézet fenntartásának tetemes költségeit az esetleges megrendelések reményében, de a várható bevétel csekélységére való tekintettel sem. Úgy véljük — és erre az új gazdasági mechanizmusban már lesz lehetősége, hogy a megye nagyvállalatai közös erővel fenntarthatnának egy ilyen számítástechnikai intézetet. Az igazgatók a közeljövőben tárgyalhatnának erről a Hűtőgépgyár vezetőivel, mert a Cellatron több „úrnál” is kibírná a ,,rabszolga sorsot”. P. P. Nem gondolkodik, csak engedelmeskedik Tranzisztorok, diódák és ujjak MI ÉRDEKLI I. „A feleségem se járt iskolába" Gondozatlan a tanya udvara. Hol van ide a vízkivételi mű díszfák övezte idillikus környezete. A borospincével egybeépített lakóház még csak mutatós. Magasba szökő falai terméskőből épültek. De a tanya többi része nem gyönyörködteti a szemet. Látszik, hogy az itt élőknek sem kedvük, sem idejük az udvar csinosítására A tiszaörvényi Dózsa Tsz-hez tartozik a malőr. Csaholó kutyáját elzavarva biztat bennünket az éhieliőr: — Jöjjenek csak, nem hamv a kutya. Rendes jószág ez, nagy hasznát veszem ha elszabadulnak a bikák. Belecsimpaszkodik a farkukba, marja a lábukat. Nélkülemen se tudnám kötni a bikákat. Nemsokára előkerül a tanya eviction inkfiia. Flek Sándor Reinvitál hozzájuk. Nyílt tekintetű értelmes kisfiú tekint ránk. — Nos öcsi, vége a szabadságnak? — Nagyon nehéz lesz neki az iskola. — Miért lenne az? — Mert nem tudjuk segfteni a lecke megoldásában. A feleségem se járt iskolába. Én sem írni, sem olvasni nem tudok Az asszózni le tudja írtt» a nevét valamenne érs k tmá. ^Elekné gyengéden megsimogatja az ölébe húzódó gyerek fejét. — A számtannal lesz a legtöbb baj. A betűket még csak megismerem, de a számokkal nem boldogulok. Nem tudnak azért becsapni ha eladok valamit, mert fejből hamarabb kiszámolom én, hogy mennyi jár. Csak a papíron való számoláshoz nem értek. A szobából rádió hangja hallatszik a társalgóvá előlépett előszobába. — Három hónapja vettük. Csak úgy, kéz alól. t?j készülékért nem adtunk volna pénzt. Nem mintha nem volna rávaló. Úgyi gondoltuk, hogy a füredi házunkban úgysincs villany Meg aztán keveset vagyunk itthon. Ha napos vagyok, akkor még az ebédet is az istállóhoz hozza a feleségem, pedig alig van idő kétszáz méterre. Elekné negvennégy éves, közvetlen szavú parasztasszony. Fesztelenül beszélget, mint aki hozzászokott a társalgáshoz. Pedig ide nemigen téved vendég — Nekem is van már százkilencven munkaegységem Két hónapig én voltam a növendékállafnk mellett a férjem meg közben az éjjeliőrt helyettesítette. — Tizenhárom éve vantok ebben a szövetkezetem. Bétámia sertéseket gondoztam. Százhatvan sertést bíztak rám. Ezerkétszáz liter vizet kellett nekik naponta felhúzni, s nyolc—tíz zsák ennivalót megkeverni. Fárasztó volt nagyon, ötvennégy éves vagyok, nem is bírnám már — legyint Elek Sándor. — A növendékmarháknál könnyebb? — Ott is meg kell dolgozni. Több mint harminc jószág tartozik hozzám. Hajnali fél háromkor kelek, este hét van mire végzek. Olyan fáradt vagyok akkorra, alig várom, hogy lepihenjek. Szabadnapom •soha nincs. Újság nem jár, könyvek hiányoznak. Hírhozó se nagyon látogat Egyedül a rádió hozza a világ híreit. Az is csak három hónap óta, mióta sikerült kéz alól venni. — A tanyán túl történő eseményekből mi érdekli magukat? Elek Sándor azonnal kész a válasszal: — Semmi. Az égadta világon semmi. Felesége helyeslően rábólint. — De a rádiót azért szokták hallgatni? — Tizenkilenc órától huszonegy óráig van bekapcsolva — mondja az asszony. Szokatlanul hangzik, hogy így mondja ..tizenkilenc órától”, de bizonyárg így hallja a rádióban. — Addig hallgatunk mindent, ami jön. De ha nem jó magyar nótákat játszanak, sokszor elzárjuk. Az ajtófélen bőrből készült pásztorkalap függ. — Szép darutoll is volt rajta, csak az egér lerágta. Ma már ilyen kalapot nem lehet kapni. Árulnak ugyan ilyen formát hortobágyi vásárokon, de az posztóból van. Ez jó. Ezt csak megzsírozom. oszt nincs vele semmi baj. Tizenhárom éves koromban vettem. Akkor már évek óta pásztorkodtam... — Fényképeznek is? De jó, úgy sincs még családi képünk. Ugye, küldenek belőle? (Folytatjuk.) Simon Béla Ma már ilyen kalapot nem lehet kapni