Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4 KGST kollektív valutája Infláció ellen biztosítva 3. Részletek K. Mirosnyicsenko tanulmányából A transzferábilis rubel, mint szocialista nemzetközi valuta jellemzésénél fontos rámutatni, hogy csak arany­tartalmában (0,987412 gramm tiszta arany) és részben el­nevezésében mutat hason­lóságot a Szovjetunió nem­zeti valutájával, a szovjet rubellel. Funkcióit és gaz­dasági természetét tekintve a transzferábilis rubel a nemzeti valutáktól függet- Csak bankszámla pénz A KGST-országok nemze­ti valutái csak az egyes or­szágok belső fizetési forgal­mát, ezen belül készpénz­­forgalmát szolgálják ki. A transzferábilis rubelt csak a külső, nemzetközi elszá­molásoknál használják fel, bankjegyek formájában nem kerül forgalomba, csak a bankszámlákon lebonyoló­dó készpénz nélküli elszá­molásokban funkcionál. A nemzeti valuták vásár­lóereje az áru belső árával, a szolgáltatások belső érté­kével függ össze, ezeket a szocialista országokban tervszerűen alakítják ki. A transzferábilis rubel vásár­lóerejét a KGST-országok egymás közötti külkereske­delmének árszínvonala szabja meg. Ezek az árak, mint már említettük, sta­bilak, az országok egyezte­tik őket egymás között és A KGST-országok és a fejlett kapitalista országok között az áruforgalommal, hitelekkel és más művele­tekkel kapcsolatos elszámo­lásokat amerikai dollárban, font sterlingben, nyugat­német márkában, svájci és francia frankban, olasz lírá­ban stb. bonyolítják le. Ez az elszámolási rendszer egy­oldalú, a szocialista orszá­gok számára nem előnyös. Mielőtt lehetőséget kap­nának arra, hogy ezekért a valutákért árukat vásárol­janak, el kell adniuk termé­keiket a kapitalista világ­piacon, azaz lényegében elő­leget kell adniuk a kapi­talista országoknak nemzeti erőforrásaik egy részének átadásával. És bár ez a rendszer megköveteli a szo­cialista országoktól, hogy létrehozzanak és bizonyos szinten tartsanak tartaléko­kat a kapitalista országok valutáiban, amelyek a ka­pitalista valutáris rendszer krónikus válsága és a nö­vekvő infláció körülményei között szüntelenül ki van­nak téve az elértéktelene­dés veszélyének, a szocia­lista országok valutái pedig több okból is még nem kapcsolódtak be a világ fi­zetési forgalmába és nem konvertálhatók más valu­tákra, ez az elszámolási rendszer nyilvánvalóan még fennmarad. A KGST-országok elszá­molásaikat a KGST-n kívü­li szocialista országokkal lenő önálló valuta. A KGST-országok nemzeti valutájá­tól eltérően a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank tanácsának döntése alapján kerül a fizetési forgalomba, a KGST-orszá­gok hiteligényeinek hatá­rain belül, amit kölcsönös kereskedelmi forgalmuknak és gazdasági együttműködé­sük más formáinak fejlődé­se­­ határoz meg. nem függnek a kapitalista világpiacok konjunkturális áringadozásaitól. Mivel a KGST-országok egymás közötti áruforgal­ma és fizetési forgalma tervszerűen fejlődik, ki­egyensúlyozottan és stabil árak alapján, a transzferá­bilis rubel „biztosítva van” az infláció veszélye ellen és védve van a kapitalista valutáris rendszer válságje­lenségeinek hatásától. Sem a kapitalista valuták utóbbi években végrehajtott többszöri leértékelései és felértékelései, sem az „arany­láz” meg-megújuló rohamai a nyugati valutáris világ­ban nem tudták megingat­ni a transzferábilis rubel szilárdságát, nem tudtak kárt okozni az országok e valutában felhalmozott tar­talékainak. A világpiac árszínvonalán A zárt klíringvalutákban bonyolódó elszámolások bi­laterális rendszere a part­nerországokra nézve bizo­nyos előnyökkel jár. Szük­ségtelenné teszi konvertibi­lis tőkés valuta beszerzését és megfelelő valutatartalé­kok kialakítását. A KGST- országok és a fejlődő or­szágok között megkötött kereskedelmi és fizetési egyezmények többsége elő­irányozza a kölcsönös áru­­szállítások hozzávetőleges egyenlőségét és az egyik ország exportjából eredő bevétel felhasználását áru­vásárlásokra a másik or­szágban. Az árakat rend­szerint a kapitalista világ­piac valutáiban és árszín­vonalán határozzák meg (ami az egyenlő értékek cseréjének látszatát megte­remti ugyan, de ezt nem mindig biztosítja ténylege­sen is). A bilaterálisan valósítják meg: Albániával, Kínával, Észak- Koreával és a VDK-val kli­­ringrubelben (Kínával más valutákban is), Kubával ku­bai pesóban, Jugoszláviával kliring USA-dollárban. A KGST-országok gazda­sági integrációjának Komp­lex Programja előirányozza a fejlődő országokkal foly­tatott gazdasági együttmű­ködésük további bővítését. Ilyen körülmények között érdekes a KGST-országok és más országok közötti együttműködés formáinak tanulmányozása, kimunká­lása és további tökéletesíté­se a pénzügyi kapcsolatok részét képező bankok kö­zötti valutáris elszámolások területén. A KGST-országok elszá­molásaikat sok fejlődő or­szággal elszámolási (klíring) USA-dollárban (Algéria, Af­ganisztán, Brazília, Guinea, Görögország, BAK, Irak, Li­banon, Mali, Marokkó, Szí­ria, Tunézia, Törökország, Ecuador stb.) elszámolási font sterlingben (ÉAK, Sri Lanka, Ciprus, Kambodzsa, Szíria, Szudán stb.), vala­mint a fejlődő országok el­számolási nemzeti valutái­ban (India, Pakisztán, Ghá­na, Ciprus, Mali, Marokkó, Tunézia) bonyolítják le. Mint ebből a rövid felso­rolásból látható, az ugyan­azzal az országgal bonyoló­dó elszámolásokhoz néhány esetben többféle valutát is felhasználnak. Ugyanakkor a kapitalista országok valutáiban megva­lósuló bilaterális klíringel­számolások rendszerének számos lényeges hátránya is van. Mindenekelőtt rá kell mutatnunk, hogy az árufor­galom kényszerű kétoldalú kiegyenlítése megnehezít­heti az áruforgalom fejlő­dését, mivel a nagyobb le­hetőségekkel rendelkező partner szállításainak szint­jét megszabják a szerényebb lehetőségekkel rendelkező partner szállításai. Ezenkí­vül az egyik országgal két­oldalú számlán lebonyolí­tott elszámolások ténylege­sen kialakult pozitív egyen­legét nem lehet felhasználni más országokkal az elszá­molásokra, ami növeli a nemzetközi elszámolásokhoz szükséges eszközök iránti igényt és különleges intéz­­kedéseket követel meg e szaldó rendezése céljából (ezek a hiányosságok bizo­nyos mértékig a KGST-or­szágok kétoldalú elszámolá­si kapcsolatait is jellemez­ték a transzferábilis rubel­ben lebonyolított sokoldalú elszámolási rendszerre való átmenet előtt). Továbbmenve, a kapita­lista országok elszámolási valutái még a korlátozott kétoldalú elszámolási rend­szerben való felhasználá­suknál is ki vannak téve a valutaválság hatásának. Fel­­használásuk a megfelelő kapitalista valuták elérték­telenedése esetén kárt okoz­hat az országoknak. Azt az országot fogja veszteség ér­ni, mely több árut szállított és amelynek a kétoldalú számlán pozitív szaldója van. Jól jár az adós Ezzel szemben indokolat­lan haszonhoz jut az adós ország, mely kevesebb árut szállított és az elszámolá­sokban adósságai gyűltek fel. Tehát a valuta elérték­telenedéséből adódó veszte­ségek elkerülésére ebben az elszámolási rendszerben az országoknak nem az ex­port növelésére és az el­számolások aktív szaldójá­nak kialakítására kell töre­kedniük, hanem az áruszál­lítások csökkentésére és az adós pozíciójának előnyben részesítésébe. Végül, mivel a kapitalis­ta valutákban lebonyolódó kétoldalú elszámolások rendszere szorosan össze­függ az áruknak ugyanezen valutákban kifejezett­­ piaci áraival, melyek spontán in­gadozásoknak vannak kité­ve, ezért ez a rendszer „elő­segíti” egyik vagy másik fél veszteségét és a nem egyenlő értékek cseréjét az árak minden jelentősebb megváltoztatásánál. (Folytatjuk) Elszámolás a tőkés országokkal Filmfesztivál Strasbourgban befejeződött, Cannes-ban megnyitották Csütörtökön Strasbourg­­ban befejeződött az emberi jogokkal foglalkozó harma­dik nemzetközi filmfesztivál. A nagydíjat „A rászedettek” című Szíriai filmnek ítélték oda, amely palesztínai mene­kültekről szól. Külön díjat kapott egy szovjet, egy fran­cia—mauritániai és egy sváj­ci film. Ünnepélyes keretek kö­zött nyitt meg csütörtökön este Cannes-ban a 26. nem­zetközi filmfesztivál. A meg­nyitáson jelen volt Maurice Druon francia kulturális­ügyi miniszter is. Ingrid Bergman világhírű svéd filmsztár, a fesztivál zsűrijé­nek elnöke szinte győzelmi fogadtatásban részesült A vetítések sorát egy amerikai rock-musical-film bemutatá­sával kezdték. Öt év mű­kincscsom­ [részeiért Törökország szigorú intéz­kedéseket tesz a régiségek és a műkincsek illegális ki­csempészésének megakadá­lyozására. Kormányközi bi­zottság foglalkozik a csem­pészeket sújtó büntetések megszigorításával. A héten új törvény lépett hatályba, amelynek értelmében a mű­kincscsempészek öt évig ter­jedő börtönnel és súlyos pénzbüntetéssel sújthatók. Miért kilencven szám? Sokan és sokszor feltet­ték már a kérdést, hogy mi­ért éppen 90 szám közül kell kiválasztaniuk a lottózóknak az öt nyertes számot? Miért nem száz, vagy ötven közül? Miért épp öt számmal kell próbálkozniuk? A kérdések megválaszolá­sához a szerencsejátékok „történelemkönyvében” több, mint 350 évet kell visszala­pozni. A lottó bölcsője ugyanis Genovában ringott, méghozzá a feljegyzések sze­rint az 1620-as években. Eb­ben az időben a város öt tanácstagi helyére alkalmak­ként összesen 90 polgár pá­lyázhatott. Hogy közülük ki legyen végül is az öt sze­rencsés, azt Fortunára bíz­ták. A 90 nevet külön-külön papírlapokra írták föl, s egy­szerű sorshúzással döntöttek alighanem azért, hogy a személyes kiválasztás felelős­ségét áthárítsák a szeszélyes istenasszonyra. A sorshúzást minden alkalommal nagy érdeklődés kísérte, olyannyi­ra, hogy a genovaiak közül sokan előre fogadásokat kö­töttek, ki lesz az öt új ta­nácstag. A fellobbant játék­­szenvedély szinte tálcán kí­nálta az ötletet: tanácstagok­tól függetlenül is rendezzék meg időről időre a „sorshú­zást”. A 90 nevet 1—90-ig terjedő számokkal helyette­sítették, s ez a játék­form­a végérvényesen polgárjogot nyert. menyasszony: Csokonai Lillája Egy amatőr régész felfedezései Bármennyire debreceni volt Csokonai, gondolatai egész életében visszatértek a Komárom megyei Dunaal­­másra, szerelméhez, a híres Lilla-dalok ihletőjéhez, Vaj­da Júliához. Dr. Ferenczy Miklósnak, a helyi körzeti orvosnak, aki szenvedélyes amatőr régész, nagy érde­me van abban, hogy Csoko­nai és Lilla emlékét sok minden, köztük a Lilla-szo­­ba is őrzi a faluban. Orvos­­történeti kutatásai során bukkant rá évekkel ezelőtt egy 1844-es anyakönyvben Júlia második házasságának bejegyzésére, amelyben a menyasszony így szerepelt: „Vajda Júlia asszonyság, né­hai vitéz Csokonai Mihály Lillája”. Ez keltette fel az érdeklődést,­ és azóta fárad­hatatlanul kutatja Csokonai életének, munkásságának Vajda Júliához fűződő mo­mentumait. Most összeállította Csoko­nai Komárom megyei tar­tózkodásának emlékeit. A költő először 1797 márciusá­ban járt a megyében. Ko­máromba látogatott, mert meghallotta, hogy a várme­gye „nemesi felkelés ügyé­ben” közgyűlést tart. Itt ír­ta meg „A nemes magyarság­nak felsülésére” című költe­ményét, melyet egy íven ki is adott. A városban élő volt deb­receni diáktársa, Édes Ger­gely református pap révén került be az irodalmat és költészetet kedvelők helyi társaságába. Itt mutatták be Vajda Júliának, Vajda Pál gabonakereskedő lányának. 1973. május 12. Változások Ausztrália külkereskedelmében Az ausztrál kormány úgy döntött, hogy a demokrati­kus Vietnammal, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­sasággal, Kubával, a Szov­jetunióval és a kelet-euró­pai országokkal folytatott kereskedelmében enyhíti az úgynevezett katonai fontos­ságú cikkek kivitelének megszorítására irányuló in­tézkedéseket, s ezentúl min­den országgal azonos alapon bonyolítja le kereskedelmi árucsere-forgalmát. Automata világítótorony A tengerparti világítótor­nyok még ma is nélkülözhe­tetlen támporttok a hely­meghatározásban, vagy a veszélyes helyek elkerülésé­ben. A képen látható „előre­gyártott” világítótorony a legújabb konstrukciók egyi­ke. Telepítésénél, a kijelölt helyen először egy hajóval odavontatott, henger alakú pillértestet süllyesztenek a Stockholmban bejelentet­ték, hogy Svédország közöl­te Dániával: hajlandó hoz­zájárulni a két ország kö­zött 73 millió font sterling költséggel építendő alagút finanszírozásához. Az alagút A perui kormány államo­sította az ország halászati és halfeldolgozó iparát. Az intézkedés több amerikai tulajdonban lévő vállalatra is vonatkozik. A világ hal­lisztellátásának 45 százalé­kát Peru állítja elő. Hét évvel ezelőtt az or­szág halászflottája tízmillió tengerfenékre, majd kavic­­csal, kőzúzalékkal, cement­keverékkel töltik ki, és az egészet cölöpökkel vagy láncokkal a tengerfenék szikláihoz rögzítik. Ezután teleszkópszerűen egymásba illő, egyre kisebb átmérő­jű hengereket emelnek rá. A világítótornyok újabban egyszersmind meteorológiai és tengerkutató állomások is. építésének befejezését 1985- re tervezik. Elkészülte után nagymértékben meggyorsít­ja majd a forgalmat a két skandináv szomszéd ország között. 1 tonna szárdellát fogott ki, és ezzel világviszonylatban az első helyre került. Azóta — részben a kedvezőtlen idő­járási viszonyok miatt — válságba került a halfeldol­gozó ipar. Ez késztette a pe­rui kormányt az államosí­tásra. Alagút épül Svédország és Dánia között Államosítás Peruban Korszerűsítik Prága kereskedelmi hálózatát A Csehszlovák Kommu­nista Párt XIV. kongresszu­sán elfogadott határozatok értelmében Prága kereske­delmi hálózatát úgy kell át­építeni, kiszélesíteni, fejlesz­teni, hogy az megfeleljen a szocialista nagyváros igé­nyeinek. A jelenlegi ötéves terv folyamán majdnem 50 ezer négyzetméter eladó­tér épült Prágában, ami 25 százalékos növekedést jelent a jelenlegi állapottal szem­ben. Új áruházak épülnek a Köztársaság téren 21 ezer négyzetméter és a Nemzeti úton 12 ezer négyzetméter eladótérrel. Természetesen nem sza­bad megf­eldkezni a szak­­üzletekről sem, amely iránt a városközpontban mind a belföldiek, mind a külföldi­ek részéről nagy érdeklődés nyilvánul meg. Mélytengeri kutatás A Szovjetunió részt vesz az amerikai Deep Sea Dril­ling Project elnevezésű, mélytengeri kutató-fúrási munkában, és erre a célra évenként egymillió dollárt áldoz, vagyis a teljes műve­let költségeinek egytized ré­szét. Ez a döntés a Moszk­vában, 1972. május 24-én­ aláírt tudományos és mű­szaki együttműködési egyez­mény, valamint a szovjet— amerikai vegyesbizottság márciusi ‘washingtoni ülésé­nek eredményeként szüle­tett meg. Az elmúlt évben hat országot (Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada, Japán, az NSZK és a Szov­jetunió) szólítottak fel a részvételre. Ezideig egyedül a Szovjetunió válaszolt po­zitívan. Igazságtalan jövedelemelosztás Írországban Az írországi egészségügyi miniszter adatai szerint az ország lakosságának majd­nem 25 százaléka — 650 ezer személy, —­ a hivata­losan megállapított legala­csonyabb életszínvonalat sem éri el. Mindenekelőtt a sokgyermekes családoknak a sorsa ez. Az írországi szakszervezeti kongresszus egyik tanul­mánya megállapította, hogy ugyanakkor az ország la­kosságának 5 százaléka ^ «a nemzeti jövedelem 72 száza­­lékával­­ rendelkezik.

Next