Katolikus gimnázium, Szombathely, 1907
— 40 De ne gondoljuk ám, hogy Salkovics Mihály rosszakarattal, hideg számítással követte el hibáját. Nem. Csak könnyelmű volt, mint annyi más. Bántotta is a lelkiismeret s alig várta, hogy hibáját legalább némileg jóvátehesse. Az alkalom mihamar magától kínálkozott. Amint egy ízben Pesten jár, kivel találkozik. Egy toprongyos, lerongyolódott vézna ifjúval. Hitelezője fiára, a Sándor gyerekre ismer benne. A gyermek elmondja neki, hogy fél évig Selmecen járt a líceumba. Tanulni tanult, de többet járt a színészek után. S minthogy ismételt tilalom dacára folyton a színészek után járkált, atyja szemrehányással teli levelet írt neki, melyben kijelenti,hogy hanyagsága, rendetlensége és korhelysége miatt érdemtelenné tette magát arra, hogy róla többé mint fiáról gondoskodjék, hanem egészen sorsára bízza.*) Elpanaszolja továbbá, hogy most a Nemzeti Színháznál szolgál mint statiszta és szerephordó. A színpadra székeket, pamlagokat hord, a színészek parancsára korcsmába szalad sörért, borért, tormás kalbászért, stb.**) Salkovics Mihálynak megesik a szegény, kiéhezett finn a szíve. Magával viszi Fehérvárra, majd nálánál jobbmódú bátyjához, Péterhez küldi Ostfiasszonyfára, ki Kisfaludy Samu birtokának volt bérlője, egyébként pedig mérnök. Az éhező színészszolgára ezzel jobb napok virradnak. A jóindulatú rokon azt is megígérte a tizenhat éves fiúnak, hogy ha jól viseli magát, Sopronban kitaníttatja és kibékíti apjával. Érdekes, különösen ránk, vasvármegyeiekre, az a néhány adat, melyet ez időben a gyermekköltőről rokona, a szintén diákgyerek Orlai Pethies Soma feljegyzett. Petőfi és Orlai, mint már említettük, rokonok. Körülbelül egy *) L. Szeberényi Lajos : Néhány év Petőfi életéből. 42. l. **) L. Úti jegyzeteit.