Szövetkezeti Értesítő, 1921 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1921-11-26 / 48. szám
48. szám Budapest, 1921 november 26 XIII. évfolyam A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII. Rákóczi-út 42. szám, II. e. Telefon: József 48-01, József 48-02 és József 75-70. Megjelenik minden hét szombatján A munkás ж • •• •• termelés szövetkezet ‡ 0709 fogyasztás alapelve: haszon Egyes szám ára 50 fillér. Előfizetési ára postai szállítással: egész évre 40 korona, szövetkezeti tagoknak 30 korona. Órásul az élet. Egyre rosszabb, egyre nehezebb lesz a megélhetés. A munkás és a tisztviselő hely, havi fizetése mindennap kevesebb lesz a szükséglethez arányítva, a gazdasszony gondjai naprólnapra nőnek és nincs kivezető út a káoszból — a politika fölfal minden józan megfontolást —, csak azt halljuk, olvassuk, hogy a 3000 koronás búzaár még mindig nem érte el a világperitást, tehát még jobban meg kell szorítani a szájat a dolgos, avagy a kényszerből dologtalanul koplaló fogyasztó gyomrán. Arról, hogy a munkaalkalmak teremtésében, a munkások 6з tisztviselők díjazásában is szóba jöjjön a „világparitás“, nem igen gondoskodik senki. A gazdák érdekképviseletei, amelyek ezt a szót piacra dobták, nem merik más téren is alkalmazni, mert attól tartanak, hogy kellemetlen meglepetések jöhetnének a nyomában. Más érdekképviseleteknek, főleg pedig a fixfizetésű dolgozók érdekképviseleteinek ma nincs szavuk. Hogy ez sokáig nem tarthat így, ahhoz kétség sem férhet. Azoknak az anomáliáknak, amelyeknek köszönhetjük, hogy a liszt ára szinte óránként, egyéb szükségleti cikkek ára is naponként emelkedik, véget kell vetni, hogy a kedélyek izgatása ne állandósuljon amúgy is eléggé fölizgatott társadalmunkban. Ma ott tartunk, hogy a világ egyetlen országában sem él oly nehezen a munkás, a tisztviselő, mint nálunk. Fizetés gyanánt a munkás szükségletének csak egyhatodát keresi meg a legjobb esetben, a tisztviselő átlagban még ezt sem. A Népszava egy kimutatása szerint a magyar munkás átlag 18 koronát keres óránként, míg a külföld munkásságának az órabére ennek a sokszorosát teszi, mint az alábbi összehasonlítás mutatja. Az átlagos órabérek svájci frankra átszámítva, a Népszavában ismertetett hiteles statisztika szerint a következők: Angliában 2.10 frank (mostani tőzsdei kurzus szerint 483 magyar korona), Svájcban 1.77 frank (407 magyar korona), Franciaországban 1.10 frank (253 magyar korona), Belgiumban 1.03 frank (242 magyar korona), Olaszországban 0.53 frank (126 magyar korona), Németországban ugyanannyi, Ausztriában 0,53 frank (122 magyar korona). Úgy látszik, a fenti kimutatás szerzője előtt hihetetlen az, hogy nálunk nem egészen 10 centime, vagyis 10 békebeli fillér egy munkás átlagos órabére, azért hagyta ki Magyarországot az összehasonlításból. Pedig úgy van. A háború előtt például a nyomdászok heti 51 órás munkaidő mellett óránként 76 fillér, vagyis 77 centimes minimális bért kaptak, ma 22 koronáért, vagyis 12 békebeli fillérért végzik ugyanezt a munkát. Miből szerezze be mindennapi szükségletét az a munkás, aki ma csak egyhatodát keresi meg békebeli jövedelmének — helyesen átszámítva —, de Dalnoki-Kovács Jenő enyhe megállapítása szerint is átlag az ötvenhároms.отоsát kénytelen előteremteni, hogy úgy élhessen, mint 1914-ben ! Erre nincs felelet. Neon észleltük a Népszava eme kimutatásának a nyomán azt a visszhangot, amely más kérdéseknél oly hallhatóan végigzeng a sajtó berkein. Nem olvastunk siránkozó,sokat a szegény magyar munkás és tisztviselő sorsa fölött azokban a lapokban, amelyek annyi nehéz könnyet hullattak a középosztály szenvedései fölött, bár ez a középosztály csak magára vethet, mert maga tartja fönn a tehetetlenségnek és telhetetlenségnek azt a politikai rendszerét, amely a „világparitás”ban találja minden boldogulását. Fogas ez a kérdés. Fogai vannak, amelyek harapni is tudnak. Ne várjuk tehát, hogy a „kisgazda"-tábort szolgáló újságok állást foglaljanak benne. Ne várjuk, hogy megértsék a tanulságait azok, akik távol állanak tőlünk. De mi, szervezett fogyasztóik, kell, hogy levonjuk belőle azokat a következtetéseket, amelyeket a józan ész diktál és kell, hogy aszerint cselekedjünk. Ha az áraikat figyeljük, azt látjuk, hogy azok minden utcában, minden boltban mások. Különösen az élelmiszerpiacon tapasztalhatjuk ezt. A drágaság ellen tehát a legjobb védekezési mód az volna, hogy ott vásároljunk, ahol az áru a legolcsóbb és egyszersmind minőségileg is kifogástalan. Ez a hely pedig a mi szövetkezetünk, miként azt alább a november 12-iki árak számításbavételével számokkal is bizonyítjuk. ut.lékírLTtírtai Törekvés Takarékpénztár R. T. KBS'S