Szózat, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

SzírtentCsér­és kiadóhivatal: Vili., Rökk Szilárd­ u. 9. TELEFON: Szerk­.: József 63-32, 64-46 Kiadóhivatal: József 63-51 Mpa 4F koi*owMt SZERDM ÉVFOLYAM 49. SZMM BUDAPEST, 1922 MJIRCSUS I KERESZTÉNY POEIYJKJU NMPFEMP FOMUXKRTARSt ZSMEÍNSZKY ENDRE­ ­iifiiirinpiiwiii nBiiiiiiBHiiiiii|inpi>iiiiiwpwp<i imiwiiwiiim ■hhhihhhwpiiiwhp nuwiinraui ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre . 280 kor. Egy hónapra 100 kor. Egyes szám : 5 kor. Az alkotmányjogi értekezlet eredménye Irta K. Kováts Gyula a Pázmány­ Egyetem professzora Országbírói értekezlet elmen irtam­ völt először a „Szózat“ február 19-iki számában arról a nagynak föltálalt alkotmányjogi kér­désekről, hogy a Fried­rich-féle rendelet sze­rint­­kell-e választani a második nemzet­gyű­lést is, miután e rendelet alapul vételével vá­lasztott első nemzetgyűléssel felsü­lünk, mely n­em tudott annak a feladatának megfelelni, fr°gy a választójogi törvényt megalkossa. En­nek dacára az ellenzé­keskedés odáig fejlő­dött, hogy a Friedrich-féle remidét okozta tvist meg kell ismételni vagyis a Friedrich - féle rendelet szerint kell újra választani, ami aztán megint rá fog arra vezetni, hogy a második nemzetgyűlés sem fogja a választó­­­jogi törvényt megalkotni. Már csak­ azért is, umiti­­­ellessen zúgolódni. Pedsig úgy az 1920. évi I., most a XVII. törvénycikk egyaránt megmondotta, hogy a Friedrich-féle rendelet szerint csak akkor lehessen változtam, ha az első nemzetgyűlést időnek előtte fel találják oszlatni. Igen természetes, hogy mindkét tör­vény ugyanegyet mondott. Arra egyikben sem gondoltak a törvény szerzői, hogy­ az első nemzetgyűlés után még egy másik nem­zetgyűlés is talál lenni. Szinte biztosaik voltak abban, hogy ha az első nemzetgyűlésnek két évre szabott ideje letelt, minden átmenet el­múltával a kipróbált magyar alkotmány­unk­ba vissza is zökkentünk. Ennek dacára az Andrássy—Friedrich-párt tovább is folytatta végzetes munkáját a Fried­rich-féle rendelet fel­galvanizálása érdekében. Ez a munka attól kezdve, hogy az az eleinte országbíróinak ne­vezett értekezlet alkotmányjogi értekezletkép­pen elhatározott dologgá vált,­­még inkább folyt, amelyen egybehívott szakértőknek kel­lett megmondani azt, hogy ha már az első nemzetgyűlés a kormányzat kormányával együtt belelúgny,szer­ tette abba, hogy egy má­sodik nemzetgyűlési is legyen, ezt I.­Friedrich­­féle teljesen elhibázott rendelet szerint kell­­jen-e választani vagy erre nézve a kormány­zat i­j intézkecsec­kkel a N­ kassán teli. Az or­szágbírói értekezlet, mint most már úgyne­vezett alkotmányjogi értekezlet február­ 21-én egybe is ült. Ebben a helyzetben arra hatá­rozta­m el maga­ már, hogy a különféle módon folyton vitássá tett választójogi kérdés felől újra is írjak. Ez a cikkem­ „Több komolyságot kérünk“ fölírás alatta,„Szózat“ február 23-iki számában jelent meg, mely az értekezlet meg­tartásának védelmére kelt. Hisz még az ellen is volt kifogás, hogy a kormányzat bírákat is igény­be mert venni, kik peddig igazán hi­vatva voltak arm, hogy véleményüket hallas­sák. Őket — habár bírák — az igazságügy­­miniszter törvénya­dta, jogánál fogva egymaga is igénybe vehette. Min­d­a­zont által igény­best­é­­letü­nk miatt a ájtábai bizonyos körök nagy lármái ütöttek. Még azt is hánytorgatták, mint­h­a közjogi kérdésekben illetékesek jóak a­i politikusok lennének. Igazán sok hulla szinte semmiért. De térjünk vissza magára az értekezletre, melynek lefolyása, igen tanul­ságos.­­ Nem tagjatlon­, hogy már azon is megüt­köztem, hogy az Országbírói Értekezlet he­lyett, melynek az elnevezése eleinte egészen jól lett megválasztva, úgynevezett Alkotmány­jogi Értekezletet tartottak. Úgy látszik, hogy Dessewffy Aurél címzetes országbíró, nem vál­lalkozott az értekezlet vezetésére. De ettől igazán,nem kellett volna megijedni. Ita az or­szág főhib­ái megígérték, hogy megjelennek, valójában meg lehetett volna tartani az Or­szágbírói Értekezlet elnevezést, mint az Alkotmányjogi Értekezletre ugyancsak rá­ülő magyarosabb kifejezést. Mert régi és az uj viszonyok között is találó ki­fejezés. No de se baj. Több ki vészél Mohácsnál , s most már csak arra kel vi­gyázni, hogy több ne menjen veszendőbe. Mert az érték,eseten igazán értékes föls­zóla­­láso­k hangzottak el. Ezekből a kiadandó új rendelet,­ mely mint szükségessé vált rendelet fog szerepelni, igazán kitelik. Csakhogy azért csak a legszükségesebbre szorítkozzék.. Semmi közösséget se­m szabad a Friedrich-féle rendelettel vállalni. Legalább formailag nem. Mert ha igaz az, hogy ez a Friedrich­ ftje rendelet már elpárolgott, úgy nincs ok azt mód­osítgatni. Ezt az értekezleten Plósz Sándor a Pázmá­ny- f Egyetmi hírneves professzora igen talpra­esetten meg is mondta. A fősuly arra érik, hogy az 1920. évi.I. törvény 1. §-ában csak a­ létrejött első nemzetgyűlésre való vonatko­zásában hagyta jóvá a Friedrich-féle válasz­tójogi rendeletét. Ezt meg Wlassics Gyula, a közigazgatási­ bíróság elnöke fejtette ki iga­zán találóan. Papp József azt akarta, hogy mindjárt a korábbi alkotmányosságunkba zökkenjünk vissza. De ennek lehetetlenségét az értekezletnek többi tagja mind igen jól hangsúlyozta. Már Bethlen István miniszter­­elnök azzal kezdte, hogy a különben, kívána­tos visszatörekvés mennyi nehézségibe ütkö­zik. Klebelsberg és Tomcsányi a tulajdon- Alkony­atban Ólomléptek kopognak halkan A novemberi alkonyatban ... Ködvilág hall sötéten — messze . . . Valaki bolyong valamerre . . . fiá-fény imbolyog s árnyakat van — Egy ember baktat a házfalon ... Fűzős a legény — reszketve jár —• Én vagyok — én — vagy a nagy Halált. . . , És hull a dér — őszi kárhozat ... Ki suttog itt május álmokat? . . . Az utca néma — alszik a csönd: Valaki a nyártól elköszönt ... //.. dr. Köttevényi Olivér. Evő- tavasz írta: Bársony István Itt van a március, vége a télnek! . . . Ha látunk is még zimankót, nem lehet az tar­tós, kitöredeztek­­a tél jégfogai. A pacsirtát az első enyhe verőfény meghozza; tarka pillangót vár a leverőég; végigbizsereg rajtunk a verőfény: itt a tavasz! A gályákban kezdődik a rügyfakasztó flens­­dülés. Hóvirág, tőzike, már búcsúzik; jön a nyo­mán a kicsi százszorszép, a kankalin, az égszánti ibolya, m, aranyos gólyabir . . . Meg a kertek­­szőlők mandula- és barackvár ágpóTorpája. Ráadá­sul a felséges tavaszinak a zsendülő fü lehet láb finom zöldje; az éledő föld szagai a Természet lé­­lekzetivétele . . . Evős tavasz! Csakhogy megint itt vagy és a nyakára hágsz zord ellenségünknek, a kegyetlen, utálatos, szen­­vedéses , korasötét, semmi jót sem kínáló, fagyos­­mialmas télnek! Hajh,­ hogy nincs rá rem­ényünk, hogy ez volt az utolsó ilyen csúf, zavató telünk! Amióta a háború démonának a talpa a nyakun­kon, mindig lessük, — hiába lessük, — hátha a jövő év telán már könnyebbítesz valamelyest Nem lett könnyei­­­b : inkább nehezebb lett! Az össze­­roskadásig nyögjük a terhét-sulyát, és lám, mégis vergődünk, küzdünk, elődünk, ha élni nme nem bárunk is. Jobb rá sem gondtotek Evőé Március! Isten hozott: tavasz! — Nemsokára porosak lesznek már az utcák, rügyeznek a fák; — az orgona­bokrok zöld palástot öltenek; — a ligetekben megszólalnak a rigók; a mezőről trillázva emelkedik égnek a pacsirta; az erdők odvas­zén fáin elkezd búgni a visszatért vadgalamb; jönnek a többi vándorok is lassan-lassan, sorjában, ki előbb, ki utóbb, március első felében, jön a tündér­madár, az erdei sza­lonkai — a közepén a gólya­ — akkorra már csa­­ponc a bíbic a vadvizek k­örül és csudálatos nyol­casokat rajzol a Levegőben- Mégis szép a világ! Evős tavasz! Hinted meg a földet langyos ta­vaszi esőd égi harmatával; gondoskodjál márciusi hévizről hiú szép Éváink számára. Hozz ujhodást, fiatalságot, életet és örömet ... Ó, jaj! örömet a bus magyarnak az, immár sírva sem vigadónak, aki várva-várja az ő kietlen telére a tavaszt; a keserves éjszakájára a napkel­tét; várja az uj március idusát, amely a­­szent sza­­lmadisságot hozza neki; szörnyű álmára az enyhítő ébredést; — és a magyar Messiást, aki szétüssön a kufárok, szavalok, rajongók, egymást gyalázók, iaeeldlnek­ & feyafeijnek nyüf­gö h­atfe­jöst.­­ S meg­váltsa ezt a boldogtalan nemzetet, Mária országát, a saját kárhozatától. De sehol sincs a Megváltó. Hanem a hamvazó szerda itt van. Hints hamut a fejedre magyar és vezekelj, van miért. 4 Gyermekek önfeledten gom­­boznak odakint. Nóták meg játék az élet Ha az egyik játékból ki­fogynak, következik a marik. A csigázás. A bigé­­zés. Később a lapdázás. Még később a sárkány­ozás. Amíg el nem fogynak az évek, az évtizedek, és ak­ikor a nagy gyermekeknek más játékok kellenek. Nemzetek és országok sorsával lapdáznak. Evőé március! Csakhogy a télből kint vagyunk valahára! . . . Miért is nem most kezdődik az esz­tendő minekünk, mint az újjászületés odakint? Hogy nem bír kezdődni idebent is, a lelkünkben, az erős akaratunkban, hogy hamut hintve a fejünkre, életünk-hal­unk árán is talpra állítsuk ezt a kis or­szágot; nem nyugodva addig, amíg megint naggyá nem tettük; de nem szájjal ám, hanem cseleke­dettel. Dúlj szét egy hangyabolyt, azután állj félre és nézzed, mi történik hangyáék országában.. Ahány, mind sürög-forog, rohan, cselekszik, dolgozik s egyet akar: újra építeni a bolyt! Először menti az ivadékot, a „hangyatojást“, azután fáradhatatlan munkával lát neki, hogy az összeőrült otthont minél hamarabb újra lakhatóvá tegye, hogy megmentse a széjjelrombolt búzát Nincs pihenés, szakadatlan megfeszített munka folyik. Mindenük tudja a maga dolgát; nem vár biztatást, sürgetést, szemrehányást, parancsot Egyetlen gyönyörű megértő szándék ve­zeti valamennyit. És újra éipü­l a boly. (Nem is ma­gyar a h­zsngya!) Hej, jó magyaromi, ha te is értenél ehhez a hangyamesterséghez, hangyaszorgalomhoz, han-­Eg US's? értepei sorHUdtbJK. (

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék