Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1922-05-16 / 111. szám
2 1922 MÁJUS 16 KEDD farmokat követeli. Ha szükség van az államháztartás egyensúlyára, ha szükséges, hogy pénzünk értékét helyreállítsuk, akkor takarékoskodni kell az Effész vonalon és drága reformokkal ne foglalkozzunk. Azt mondják, hogy a drágaságnak, az oka az, hogy a kormány helyreálította a szabadforgalmat. Bocsánatot kérek, a mai viszonyok közt sem ez a kormány, sem az ő kormányuk nem tudna vállalkozni arra, hogy újból rekviráljon és maximáljon. Ugyanakkor, amikor azt mondják, hogy miért van kereskedelmi monopólium és miért nem tettük szabaddá a külkereskedőkrá forgalmat. Nézetemn szeint ez megint olyan ellentmondás, mely arra törekszik, hogy az elégedetlenséget fokozza és a kormány ellen játssza ki. Mert vagy van szabadforgalom és akkor nem lehet a másik oldalon szemrehányást termni azért, mert a belső vonatkozásukban szabad forgalom van, vagy nincs és abban az esetcem a külforgalmat nem lehet szabaddá tenni. Tiscillis elő kérdés és Jogrend — A tisztviselők helyzete a mai viszonyok között nem maradhat meg. Ha az állam munkát követel a tisztviselőtől, akkor a munkát becsülettel meg is kell fizetnie. A napokban meg fog jelenni egy rendelet, amelyben tisztán a kormány felelősségére a tisztviselők fizetését felemelik majdnem arra a fokra, mint ahogy azt a KANSz követelte. (Éljenzés) De ezt a saját felelősségünkre tesszük, mert hiszen a nemzetgyűlés most nincs együtt, de bízunk benne, hogy a nemzetgyűlés meg fogja adni az abszorpciót erre a cselekedetünkre is. Azt hajtogatják, hogy nincsen jogrend. Hogy azokért a sajnálatos bűncselekményekért, amelyek a közrendet megzavarták, a kormány volna felelős és hogy ezeknek a kormány az oka. 1 A kormány ezekért nem felelős és nem oka ezeknek. — Becsületszavamra állítom és vitatom bars'kivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias erellyel jár el és fog eljárni. (Éljenzés.) — Az, hogy Európában a közhangulat még mindig nem nyugodott meg, hogy a forradalmak utólengései és szenvedélyei még a nép lelkében élnek és nem simultak el, ennek csak a forradalmak az okai. Nem lehet a mi szemünkre vetni, hogy nem akarnánk és nem merünk eljárni. Mi el akadtránk és el fogunk járni minden egyes esetben. Csakhogy bocsánatot kérek, azok az urak, akik a kormánynak ezt a szemrehányást teszik — jobbos baloldali radikálisok — részben osztály izgatást, részben felekezeti izgatást végeznek. Aki izgatást végez, számoljon azokkal a következményekkel, amelyek ebből folynak. Az izgatás az oka annak, hogy a közhangulat még nem nyugodott meg és hogy bűncselekmények fordulnak elő. Andrássy puccspolitikája ....Vannak azután mások, akik az ország békéjét időszerűtlen kérdések fölvetésével , bontják meg. Itt a jmnecsokra gondolok (Halljuk! Halljuk!) !E kérdésből kifolyólag országszerte, nagy agitáció folyik, vádjakat kovácsolnak a kormány ellen, amelyeket megcáfolatlannl hagyni éppen ezen a helyen, ahonnan ezek a vádak kiindulnak, nem tudok. Az első vád az, amelyet gróf Andrássy Gyula (idd kiáltások, (Le vele!) velem ,szemben fölhozott: a hálátlanság vádja. Azt mondja, hogy exponálta magát érettem. Megengedem, hogy ő volt egyike azoknak, aki a Teleki-kormány távozását sürgette. Elismerem, hogy engem rábeszélt, hogy a kormányt vállaljam. Azonban megegyeztünk abban az alapban, amely a kormánynak alapul éspolitikájának zsinórmértékül fog szolgálni és ez az volt, hogy a király kérdést nem bolygatjuk és hogy puncsokat a kormány nem fog tűrni. Viszont a detroitizációhoz sem fog hozzájárulni. Én ezt az alapot becsülettel betartottam 1921 október huszadikáig. Betartottam még pécsi beszédemben is. S akkor, amikor én pécsi beszédemet tartottam, gróf Andrássy Gyula útban volt Sopron felé, hogy fegyveres haderővel térjen vissza az ország szivébe. A megegyezést tehát nem én szegtem meg. Ha teával gróf Andrássy Gyula velem szemben a hálátlanság vádját hozza föl, én a magam részéről csak azzal felelek, hogy csalódott, azért csalódott, azért becsületesebb voltam, mint ahogy azt saját . Azt a vádat is hangoztatják, hogy a király hazatérésekor a kormány önmagát és az országot szerencsétlenségbe döntötte, mert nem adott megnyugtatást a király részére áprilisi viszszatérése után. Bocsánatot kérek, ha megnyugtatásra volt szükség, akkor erre a megnyugtatásra nemcsak velem szemben, hanem gróf Andrássy Gyulával szemben is szükség volt. Már áprilisi ittlétekor a királynak a kormány azt mondotta, hogy az ország és saját érdekéből távoznia kell azért, mert különben a nemzet szerencsétlenségbe sülyed. Ha tehát bizalmatlanság támadt ezért a vádért, akkor azért a bizalmatlanságért a vád épp úgy száll gróf Andrássy Gyulára, mint énreám. — Az a vád sem áll meg, hogy feleslegesen gyáva és meghunyászkodó politikát folytattunk. Azt mondjuk, hogy októberben a puccs következményeképpen szomszédaink vagy nem támadtak volna meg, vagy hogyha a megtámadtatás veszélye a kormány részéről fenn forgott volna, a király önként mondott volna le. Nézzük csak, hogy áll ez a kérdés? Ha áprilisra visszagondolunk, ha visszagondolunk arra, hogy abban az időben mily tanácsot adot! gr.f Andrássy Gyula, emlékezetébe idézhetjük, hogy ő maga is azt mondotta, hogy veszélyes a nemzetre nézve, ha a király ittmarad. Márpedig áprilisban ez a veszély csekélyebb volt, mint októberben. Még pedig azért, mert áprilisban még nem volt készen a gyűrű körülöttünk. A kisantant gyűrűjébe még nem tartozott bele Románia sem és áprilisban még hadseregünk sem volt leszerelve, amennyiben az ellenőrzősbizottság csak október elején jött Magyarországba és szerelte le a magyar hadsereget arra a létszámra, amelyet a trianoni szerződés előír. Ha akkor veszélyes volt és elég veszélyes is volt, hogy ilyen tanácsot adjon Antássy a királynak, akkor az igazság azt mondja, hogy októberben ez a veszély sokkal nagyobb volt. (Élénk helyeslés.) — Azt mondja gróf Andrássy Gyula, hogy hátha mégis nem támadtak volna meg és ha talán megkísérelték volna a támadást, akkor is leintette volna a támadókat a nagy antant. A nagy antant éppen az ellenkezőjét cselekedte annak. A nagyantant ugyanis már 1920 februárjában kimondotta, hogy a restauációt nem fogja tűrni ,és amikor ez a kérdés októberben újra napirendre került, akkor kijelentette, hogy abban az esetben, ha a kormány ezt elősegíti, szabadkezet ad a kisantantnak. Föltéve, ha ez csak arra szolgált volna, hogy minket ijesszenek meg, utalok arra, hogy Románia a megszállás idején hetvenkét jegyzéket várt ki a nagyantant részéről, amíg az országot elhagyta és a hetvenkettedik jegyzék után is csak akkor ment ki, amikor bennünket teljesen kifosztott. .Aki erre emlékszik, tisztában, lehet azzal, hogy a kisantant a tilalommal most sem törődött volna, végrehajtotta volna a maga munkáját. András az is alkerülhetetlennek mondta a detronix felet .— Nevetséges az a vád is, hogy forradalmi térre léptünk és hogy az 1921. évi XLVII. tc. társadalmi alapon áll. (Fölkiáltások: Nem igaz. Ez a nemzeti alap!) Ha ez igaz, akkor gróf Andrássy Gyula is forradalmi alapon áll. Ezt én még nem mondtam sehol, de ezekkel a vádakkal szemben, amelyekkel a kormányt illetik napról-napra, megmondom, bor, Tihanyban az országnak egy igen magas dignitáriusa előtt gróf Andrássy Gyula úgy nyilatkozott, hogy a detronizáció elkerülhetetlen és ő a maga részéről az ország érdekében elkerülhetetlennek tartja. — Azt az üzenetet küldte, hogy Bethlennek kell ezt végrehajtani, mert különben sokkal rosszabb állapotok fognak előállani. Aki ilyen kijelentéseket tesz, az ne álljon elő ilyen vádakkal. Azzal vádolja meg a kormányt, hogy nem teljesítette kötelességét, mert nem gondoskodott a királyi család eltartásáról a messze távolban; hogy a királyi család nyomorgott volna és hogy ez az országra nézve megaláztatást jelent. A nyomorgásról terjesztett hritek nem felelnek meg a halásáknak és csak propagandacélt szolgálnak, hogy ezzel agitálva politikai pártot toborozzanak össze. Egymilliót költöttek propagandára a királyi pénzekből •— Két mód van és volt arra, hogy a királyi család állandó fönntartását és megélhetését biztosítsuk. Az egyik az, hogy a nemzetgyűlés maga szavazzon meg megfelelő összeget, amely illő megélhetésüket biztosítsa. 1922. február 20-ig, amíg a nemzetgyűlés együtt volt, gróf Apponyi Albert és társai nem tettek javaslatot, hogy ily összeget megszavazzanak. Ha tehát hibás valaki, ők velünk együtt hibásak. A nemzetgyűlés feloszlatása után pedig a kormány a maga részéről megtette a diplomáciai lépéseket abban a tekintetben, hogy a királyi család fenntartását biztosítsa. Én magam azóta Genovában ezeket a lépéseket megismételtem és reményem van arra, hogy ezek megfelelő ered-ménnyel fognak járni. (Éljenzés.) De addig is kötetességünket teljesítjük, mert a királyi család magyarországi javaiinak összes jövedelmeit kiadtuk. A múlt évben a jövedelmek 12 milliót tettek ki. Ebből a 12 millióból a király meghatalmazottja csak 5 milliót vett föl. Mirajtunk nem múlott, hogy nem vett fel többet. De továb megyek. Ezen 5 millió nem egész összegében jutott a királyi család kezébe, mert egy részét propagandacélokra fordították. Az utolsó hetekben egy kontroverzió fejlődött ki ebben a kérdésben. Ennek rendjén gróf Atobrássy Gyula azt mondja, hogy 30.000 koronát fordítottak ily célokra. Én a magam részéről tudomással bírok arról, hogy ez az összeg egymillió koronánál is nagyobb. — A király halála után a kormány saját felelősségére — amihez még felmentvényt kell kérnie a nemzetgyűléstől — hárommilliót juttatott a királyi család fenntartására. Annak idején felszólíttattunk arra, hogy a magyarországi királyi magánjavakat értékesítsük, miután több jövedelem érhető el így, mint amennyi azokból a királyi család kezéhez most befolyik. Magunk részéről ehhez hozzájárultunk. Magánjavakról lévén szó, a király megbízottja volt hivatva egyedül ezek értékesítésére és nem a kormány. Én tehát visszautasítok e téren is minden vádat. NE magunk mindent megtettünk és meg fogunk tenni abban az irányban, hogy semmiféle jogos panasz e tekintetben föl ne merülhessen. A mi lelkiismeretünk tiszta. — Én is jöhetnék vádakkal és azzal, hogy ezek oly irányban hatnak, hogy az ország egységének megbontásával az országot és a királyt veszélybe döntötték. Emelhetném azt a vádat, hogy belevitték és belekényszerítették az országot olyan helyzetbe, hogy választani kellett a nemzeti lét biztonsága és királya között. Vádolhatnék és emelletnék vádakat azon hogy megbontva az ország egységét, most újból ily irányú propaganda folyik tisztán azért, hogy maguknak politikai pártot gyűjtve, magukról a felelősséget előző cselekedeteikért elhárítsák. Emelhetnék vádakat, hogy nem kímélik ezzel a propagandával még Szent István koronáját sem, nem a királyi palástot, az özvegy királyné gyászát, a felekezeti békét, hanem lerántják azokat a sárba és propagandaeszközzé sülyesztik le magát a vallás fenségét is. (Úgy van! Úgy van!) — Vádolhatnék azért is, hogy igenis, azok léptek forradalmi alapra akik a maguk részéről nem ismerik el érvényesnek a meghozott törvényt, nem kímélik az ország külpolitikai méltóságát sem, hanem lehetetlenné tesznek minden becsületes külpolitikát is. Amíg ebben az országban a széthúzás meglesz, amíg ez a propaganda eredményeket fog fölmutatni, addig a külföld Magyarországgal nem fog komolyan szóbaállni. De nem emelem ezeket a vádakat, mert hiszen mi hozzá vagyunk szokva ahhoz a logikához, amely kisüti azt is, hogy Magyarországon nem azért volt forradalom, mert hitvány emberek tervszerűen előkészítették azt, hanem mert egyesek ellenszegültek divatos áramlatoknak; elhitetik azt is, hogy Tisza Istvánt nem azért gyilkolták meg, mert voltak elvetemült fickók, akik ezt előkészítették, hanem mert Tisza látván magát népszerűvé tenni nem akarta. Bombát könnyű eldobni az országban, de aki embereket oszott el ilyen bombával, az