Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1922-05-16 / 111. szám
Rttika 3 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA UTCA 111. KERESZTÉNY POLITIKTU NMPILMP (Podmaniczky utca sarok) TEtEFW: Szerkesztetéa: József 63—52, Mzent 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 reMUNKHTÁRSI ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre — ... _... 280 korona Egy hónapra................ 100 korona Egyes szám ... . ... 5 korona Gróf Bethlen István dunántúli körútja Andrássy Tihanyban elkerülhetlennek mondta a dekonizációt Semmi sem mondhatja gróf Bethlen Istvánról, hogy nincs bátorsága ujj stílust teremteni. Most is, szalkibula a kormányférfiak hagyományo5 -szokásaival, hogy csak olyan helyre mennek politikai nyilatkozatokat tenni, ahol ki van zárva a hangosabb ellentmondás, egy bátor gesztussal fészkébenkereste fel az ellenfelet. Elment a Dunántúlnak azoknak a helyeire, amelyeket a legintenzívebben megdolgozott a legitimista agitáció. És ott, az ellene mesterségesen preparált levegőben hangoztatta a maga igazát. Merész fellépése meg is tette a maga hatását, Szombathely és a többi dunántúli helyek, ahol megfordult, nagyszerű rezonancia-felületté váltak számára és szavai csak annál messzebb és mélyebben hatottak. Ismeretes, hogy a Dunántúl nyugati részén már a választásokat megelőzőleg is óriási legitimista propaganda folyt a kormány ellen és ez a propaganda most a választási előkészületek folyamán már-már ülmént minden határon. Ismeretesek a jelszavak, amelyekkel a Dunántúl becsületes népének szivére akartak hatni és amelyek révén e nép legjobbérzéseit és ösztöneit akarták visszájukra fordítva a maguk önző hatalmi céljai érdekében kiaknázni. Itt szították a felekezeti széthúzást olyanféle híresztelésekkel, mintha a kormány protestáns királyt akarna a katolikusok ellenére az országra erőltetni, itt bujtogatták a népet a királyi család helyzetének olyan túlzott, sőt mondhatni hamisított leírásával, amely a történelmi események következményeit Bethlen és kormánya rovására akarta írni. Az ősi hagyományaihoz váltig ragaszkodó vasmegyei nép nagy része el is hitte ezeket a mérgező híreszteléseket, kedvezésével kezdett azok felé fordulni, akik vallása védőinek s a királyi család pártfogóinak mezében jöttek elébe. Nem is tudták volna talán elhinni ezek a derék magyar polgárok és földmívesek, hogy olyan urak, akiket régi hagyományok révén megszokott tekintélyekül tiszteltek, hamis beállításokkal és elferdített tényekkel lépnek elébe csak azért, hogy szavazataikat elnyerve az ő vállukon keresztül juthassanak be a parlamentbe és ott folytathassák azt a romboló munkájukat, amelyet a nemrég feloszlott nemzetgyűlés utolsó időszakában juttattak tetőpontra. Abban a sötétségben, amelyet a Dunántúl nyugati részén ez a lelkiismeretlen bujtogatás támasztott, a lelkeknek és az elméknek ebben a félrevezetettségében Bethlen vasárnapi beszédeivel úgy hatott, mint egy fellobbanó fáklya az este homályában. Hatását azzal érte el, hogy a sok hazugsággal szemben nyíltan, világosan és mindenkit meggyőzőn megmondotta az igazat és ez az igazság minden hangulatkeltés nélkül, a maga önsúlyánál fogva is ellensúlyozni fogja a közvetlen és közvetett hazugságoknak azt a tömegét, amellyel a legitimisták a népet elhódítani igyekeztek. Sorban válaszolt Bethlen mindazokra a vádpontokra, amelyeket Andrássy és társai az utóbbi időben mint megannyi mérgezett fegyvert mellének szegeztek. Foglalkozott a drágaság kérdésével és visszautasította azt a vádat, hogy a szabadforgalom helyreállítása okozta volna az általános óriási drágulást. Becsületszavával is megerősítette a jogrend-bujtogatókkal szemben, hogy a kormány minden bűncselekménynyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni, de rámutatott arra is, hogy az izgalomnak, amelyből a bűncselekmények levegője teremtődik meg, milyen nagy részben okai azok, akik mesterségesen, puccsokkal tartják napirenden ezt az izgalmat. Rámutatott arra, hogy ha tény is, hogy annak idején Andrássy beszélte őt rá a kormányvállalásra, kettejük között ő volt az, aki becsülettel megtartotta az akkor köztük létrejött megegyezést — megszegni pedig Andrássy szegte meg, aki októberben Sopron felől fegyveres erővel akart Budapestre benyomulni. Semmivé tette azt a vádjat, hogy a kormány gyáván meghunyászkodott a kisantant előtt, mert történelmi tény az, hogy a nagyantant nemhogy leintette volna a kisantantot, hanem inkább szabad kezet hagyott neki a Magyarország elleni eljárásra. Nagy ellárással hivatkozott Bethlen arra, hogy a detronizáció elkerülhetetlen voltát maga Andrássy is elismerte Tihanyban, amikor a királypuccs már véget ért. Ezt hiába akarják utólagos nyilatkozatokkal elkenni, mert Andrássy az ország egy magas méltóságának viselője előtt nyilatkozott így, tehát mindenesetre szavahihető tanú van a miniszterelnök állítása mellett. Különösen ki kell emelni azokat a határozott és tényekre és adatokra támaszkodó megállapításokat, amelyeket a miniszterelnök a királyi család anyagi helyzetéről közölt hallgatóival. Ez azért fontos kérdés, mert a választási agitációban kelleténél nagyobb terjedelmet nyert, a legitimista agitátorok jól tudták, hogy a magyar nép emberséges lelkű idére, jó szívére és a királyság intézménye iránti tiszteletére legjobban azzal lehet hatni, ha IV. Károlyinak és családjának állítólagos nélkülözéseit rikító módon kiszínezik és a kormányt teszik értük felelőssé. Bármily ízléstelen és alapjában véve tekintélyromboló eszköz ez, elvakultságukban ettől sem tartózkodtak, csakhogy agitációjuknak mennél nagyobb sikere legyen. Gróf Bethlen számszerűleg kimutatta részletes adatokkal, hogy a királyi családnak lett volna annyi pénze, hogy anyagi igényeit teljesen kielégíthesse és hai valamiben ennek dacára mégis szükséget szenvedtek, annak oka egyáltalán nem a kormány, hanem az, hogy a rendelkezésre álló pénzek egy jelentékeny részét politikai propagandacélokra fordították és pedig éppen azok, akik mostan olyan szó,szaggató módon siránkoznak a királyi család állítólagos nyomorán. Joggal hivatkozott arra is a miniszterelnök, hogy amíig a másik oldalról csak fogyasztották a király vagyonát és jövedelmét, ő Genovában minden lehetséges diplomáciai lépést megtett arra, hogy a királyi család fenntartását biztosíthassa. Bethlen beszédének befejező része egyenesen a nemzet lelkiismeretéhez szól, amikor megállapítja a legitimista agitáció forradalmi jellegét, a becsületes magyar külpolitikát lehetetlenné tevő irányát és mindazokat a veszedelmeket, amelyek eliitei az országra származnak. Beszéde, mint mindig, frázisok, nélkül ! Való. Tartózkodik a hangulatok felkeltésétől és a lelkek felizgatásától, de annál határozottabb , nyíltabb és világosabb. Egy becsületes magyar államférfiú szava ez, aki nem akarja áltatni nemzetét, reálisan, tiszta látással tárja elébe azt a helyzetet, amelyben van, levonja ennek a helyzetnek a konzekvenciáit és egyúttal megmutatja azokat a eszközöket is, amelyekkel ebből a helyzetből egy jobb helyzetbe emelkedhetünk. Bizonyos az, hogy ha azok, akik ma a kormányt támadják, annak idején a hév ívén lettek volna, ők sem tehettek volna mást, mint amit Bethlen tett — vagy ellenkező esetben, minden fantáziát felülmúló katasztrófát zúdítottak volna az országra. Az az igaz ember a politikában is, aki nemcsak meglátja, hanem meg is meri mondani az igazat, aki nem fest a választási siker kedvéért délibábokat a lelkek elé, hanem minden erőfeszítésével arra igyekszik, hogy a képzelődések, á zarándok, hatalmi hóbortok és forradalmi ingadozások talajáról átvezesse az ország politikáját a megfogható reális valóság és az adott helyzetből folyó szükségszerű követelmények egyedül biztos talajára. Bethlen István minden választási nyilatkozatát ez a szellem lengi át. Ő nem az érzéseket és előítéleteket csigázza fel, hanem az emberekbecsületes józan eszére és ép lelkiismeretére akar hatni és ettől a tisztességes akarástól nyeri minden szava azt az energiát és lendületet, amely szemmel láthatólag még ellenfeleinek is imponál. A szombathelyi beszéd Gróf Bethlen István Szombathelyen a követikezű beszédet mondotta: , , — A választási küzdelem rendjén már törött alkalommal kifejtettem a kormány programmját, azonban mind a mai napit az ellenzék részéről programimot nem hallottam. Hallottam helyt nem álló vádiakat, személyes támadásokat, csak komoly programmot nem hallottam. (Úgy van!) Pedig az ország tudni akarja és tudnia kell, hogy ha az ellenzék többségre jut, mi lesz a programútja (Egy hang: Puccsok!) Nem lehet negálimimokkal megelégedni, az ország pozitívumokra vár. Nem elég, hogy az ellenzék az országban a szerencsétlen háború és a forradalmak okozta nyomorúság következtében beállott elégedetlenséget fokozni akarja. Az elégedetlenséget könnyű fokozni és könnyű szervezni, de ez nem komoly programm. Hisz ennek az országnak baja és szerencsétlensége a múltban az volt, hogy az ellenzéki pártok jól meg tudták szervezni az országban az elégedetlenséget és ennek összes erejét a maguk vitorláinak duzzasztására használták föl. De ennek a forradalom lett a következménye, mert a közönség nem vette észre, hogy azoknak a bajoknak és hibáknak az oka, amelyek az országban lehetetlen állapotokat teremtettek, a szerencsétlen háború volt. Mindezt a kormányokra hárították. A kormány nagyon súlyos örökséget vett át, súlyos örökséget a háború, a forradalmak és az idegen megszállás folytán és ennek következményeit az ország még hosszú éveken át sunyleni fogja, pillanatnyilag segíteni rajtuk nem lehet és csak a nemzetnek vallvetett munkája lesz képes az országot ebből a helyzetből kiemelni (ügy van! Ugy van!). ‘ " ‘ Szabadforgalom — Az ország teherviselő képessége '.avégsőkig meg van feszítve és nem vagyunk képesekaz államháztartás rendjét helyreállítani. Azt mondja az ellenzék, tessék takarékoskodni. Helyes. Ebben egyetértünk vele, de ugyanakkor, amikor ezt mondja és velünk együtt mondja, a legdrágább re-